A baby boomerek száma kétszer annyi, mint a Z generációsok száma, vagyis évente kétszer annyian mennek ma nyugdíjba, mint amennyien jönnek. A kérdés, hogy mi a fontosabb egy cégnél: megfiatalodni vagy megújulni? Vannak cégek, ahova egyáltalán nem biztos, hogy XXI. századi gondolkodású kollégákat kell bevinni, mert a cég értékei és jellege is XX. századi megoldásokat képvisel.
A munkaerőhiány kapcsán az látszik, hogy még nem szorongunk annyira, hogy felismerjük a problémákat. Nincs elég ember a fiatalításhoz, így új megoldásokban kell gondolkodni. Ma már nem működik jól a tekintélyelvű vezetés, helyette az elköteleződésmenedzsment az, amire építeni lehet. Ez persze nem egyenlő a lojalitással. A Z generáció esetében a legfőbb cél, hogy amíg ott van a munkavállaló, addig a lehető legjobb teljesítményt nyújtsa.
A legfiatalabb munkavállalói generáció helyfüggetlenül és időfüggetlenül gondolkodik, ezért sem láthatják előre a jövőt. Az idősebbek esetében viszont hiába van egyfajta juttatásként például pénteken home office, ha ők bentről tudnak hatékonyan dolgozni. A motivációk tehát nem egységesek, így nehéz csapatot építeni. Míg az idősebbeknek a két fő platformja az otthon és a munkahely, addig a Z generáció mikroplatformokkal van tele, amiben a munkahely csak egy a sok közül. A kollégákkal nem feltétlenül akarnak barátkozni, így nem fogják a csocsót sem használni.
Ugyanígy a lojalitás is mást jelent az egyes generációk számára. Míg az idősebbek a céghez lojálisak, addig a fiatalabbak is lojálisak, de nem az irodához a céghez, vagy a munkához, hanem saját magukhoz. Hiába vannak tehát sztereotípiák az alapvető dolgokról mindenki máshogy gondolkodik, éppen ezért egy vezető akkor jó, ha megérti, hogy nem a szakmai mélysége, hanem az emberi mélysége motiválja a beosztottakat.
