Klímapolitikai szakértők, gazdasági elemzők, civil szervezetek sorra fogalmazták meg már korábban is az aggályaikat a rezsicsökkentés létezésével. A legnagyobb félelem ezzel kapcsolatban az volt, hogy nem fenntartható, - egyszer pukkanni fog a lufi és ez meg is történt - a másik pedig, hogy klímatudatosság szempontjából nem szerencsés, hogy a lakosság nem érzékeli, hogy spórolásra van szükség. Erre reagálva többféle javaslat, tanulmány is készült, hogy miként lehetne csökkenteni a gázfüggőséget és végső soron egy zöldebb energiapiac felé haladni.
Arra felhívnánk a figyelmet, hogy ezek a szakpolitikai javaslatok a lakosság érdekeit, valamint a klímasemlegesség elérését teszik előtérbe, és nem a költségvetési hiány kiigazítására helyezték a hangsúlyt.
Pénzcentrum rezsikalkulátor Számold ki, mennyit kell majd fizetned a gázért, áramért augusztustól!
Azt is fontos látni, hogy klímasemlegességi szempontból - amit a nyugati országok el is kezdtek - a legjobb, ha a fosszilis alapú energiaforrásokat, többek között a gázt is, fokozatosan felváltja a minél nagyobb arányban megújuló energián alapuló villamos energia. Az energiakrízis miatt viszont gyorsabb lépések is szükségesek, de ez esetben is a minél alacsonyabb gázfogyasztás lenne a cél, az ország gázimport-kitettsége miatt. A rezsicsökkentés részleges feladásával a kormány a csökkentett fogyasztás felé tereli az embereket, - miközben visszafogja a költségvetési kiadásokat - viszont egyúttal megbünteti azokat, akik nem a szűkös, drága és importált gázt használják, hanem a villamos energiára támaszkodnak. A büntetés mértéke azon múlik, hogy annak az áramnak az ára, aminek csupán az egyharmada érkezik hazánkba a "világpiacról" miként lesz meghatározva. Amennyiben világpiaci áron, akkor valaki nagyon jól fog járni, de az nem a lakosság lesz.
Háttérinformáció: az áramot nettó 12-13,3 forint/KWh áron kapja a lakosság a rezsicsökkentés keretében, ami ahhoz igazodott az elmúlt években, hogy a Paksi Atomerőmű termelési költsége éves átlagban nettó 11,5 forint körül volt. Így tehát amint azt már a januári elemzésünkben is megírtuk: a lakossági árampiaci rezsicsökkentés abszolút fenntartható az olcsó paksi áramnak köszönhetően. Sőt, mivel Paks érdemben több áramot képes termelni, mint a lakossági éves fogyasztás, így a már akkor is jóval a termelési költség feletti áramárakon szépen tudott is keresni az atomerőmű, illetve az állami tulajdonos cége. Mindezek miatt nem teljesen világos, hogy a kormány most miért akarja augusztustól a piaci árat ráterhelni azokra a lakossági fogyasztókra, akik az országos éves átlagnál többet fogyasztanak. A részletekről itt írtunk:
Lehetett volna így is...
A cikk megírásakor még nem derültek ki a rezsicsökkentés feladásának a részletszabályai, de ha az előre belengetett információkhoz tartja magát a kormány, akkor egészen más úton fogunk elindulni, mint amit azt néhány klímapolitikai szakértő javasolt volna.
Az Egyensúly Intézet klímapolitikai javaslatcsomagjában többször előkerül a gázfüggőség megszüntetésének a fontossága. A szervezet több olyan javaslatot is megfogalmazott, amelyek közvetlen vagy közvetett módon mérsékelhetik a globális földgázkeresletet, ezzel is segítve többek között az átmenetet. 2025-től megszüntetnék a fosszilis tüzelőanyaggal működő fűtőberendezések értékesítését, 2030-ra előírnák, hogy minden új építésű épület nettó zéró kibocsátású legyen, 2045-re el kellene érni, hogy a globális hőigény 50 százalékát már hőszivattyúk biztosítsák, 2050-re a globális épületállománynak (nemcsak az új építésű, hanem a meglévő épületeknek is) teljesíteniük kellene a zérókarbon-kibocsátási sztenderdeket és 2050-re elérnék, hogy a globális áramtermelés 70 százaléka nap- és szélenergiából származzon. (Az ipari gázhasználat visszaszorítására is fogalmaztak meg javaslatokat, de most a háztartásokra koncentrálunk.)
Arra is kitérnek, hogy konkrét határidőkkel kell ösztönözni a gázról való leválást, de az Intézet vélhetően nemcsak konkrét, hanem egy észszerűen előretervezhető dátumot javasolna. Az is fontos, hogy a gázról való fokozatos leválás programjának világos üzeneteket kell küldenie minden érintettnek, így különösen a felhasználók és az őket ellátó gázszolgáltatók felé. Ehhez mindenekelőtt részletes ütemtervet kell rendelni a gázról való leváláshoz, konkrét határidőkkel és folyamatos kommunikációval, ami ösztönzően hat az érintett szereplőkre, különösen akkor, ha megfelelő korszerűsítési támogatások is biztosítva vannak. A gázszolgáltatók számára egyértelművé kell tenni, mely területeken tervezhetnek több évtizedes üzleti modellekkel (például egyes iparágak ipari célú gázfelhasználása, erőművi gázhasználat a villamosenergia-rendszer rugalmassága érdekében), és melyek azok, amelyeken a jelenlegi formában semmiképpen sem maradhat meg a gáz szerepe (például épületenergetika).
A szervezet azt is kiemelte, hogy mielőbb célszámokat és határidőket kellene kijelölni a gázról, más energiahordozókra történő átállás támogatására. Itt lehetne nagy szerepe a villamos energiának, amit a paksi erőmű miatt a világpiaci árnál jóval kedvezőbb áron tudunk előállítani, másrészt a magasabb arányú megújuló energia, különösen a naperőművek, is ezt az utat tudják támogatni.
Az Egyensúly Intézet egy korábbi beszélgetésén elhangzott az a magyar sajátosság, miszerint többféle, párhuzamos infrastruktúra is ki van építve a magyar lakásokban, házaknál: a távfűtéses házakban be van kötve a gáz is, amit csak főzésre vagy a víz felmelegítésére használnak a háztartások, illetve vidéken a családok gázt és például fát is használnak. A párhuzamosság egyben lehetőséget kínálna arra, hogy a gázfogyasztást teljesen lenullázzuk. Ehhez azonban arra is szükség lenne, hogy közben ne büntessék az alternatívák használatát. A rezsicsökkentés részleges eltörlése körüli bizonytalanság vélhetően most arra ébresztette rá a lakosságot, hogy minél többféle módszerrel, eszközzel érdemes biztosítani a fűtését télen, és ha a kandallókat nem is üzemelik be újra (vagy akár azokat is), akkor sem fog most senkinek eszébe jutni, hogy kivezettesse otthonról a gázt.
A javaslatok között egyébként a villamosenergia-hálózatok korszerűsítése is szerepel, éppen amiatt, hogy ha a gázt kivezetnénk, akkor ezek elbírják a nagyobb terhelést. A megfelelő lépésekkel az Intézet reálisnak tartja, hogy 2030-ig 200 ezer háztartás leváljon a gázhálózatról. Ehhez viszont állami támogatásra is szükség lenne, hogy az optimális fűtési rendszerek kiépülhessenek (hőszivattyú, biomassza, távfűtés). A szükséges források mértékét nehéz előre becsülni, egy-egy bevont háztartás esetében az átalakítás költsége 3–10 millió forintra becsülhető, ami még óvatos számítások alapján is 400-500 milliárd forintos forrásigényt jelentene. Ez viszont szembe menne a kormány azon kiemelt céljával, hogy a költségvetési kiadásokat visszaszorítsa.
Pár nappal ezelőtt számoltunk be róla, hogy a Habitat for Humanity is egyetért azzal, hogy a rezsicsökkentés eddigi formáját elkerülhetetlen volt előbb-utóbb kivezetni, de a kapkodás azonban sokakat csak még rosszabb helyzetbe hoz.
A belengetett módosítások helyett,
gondos számításokon alapuló, sávos energiaárak meghatározására lenne szükség, amelyek szociálisan célzott lakhatási és energiahatékonysági felújítási támogatások bevezetésével egészülnek ki.
A szociális alapú, és nem családpolitikai lakhatási támogatás kiemelten fontos lenne, méghozzá úgy, hogy az energiaszegénység csökkentését célzó elemek is bekerüljenek.
A szervezet szerint további súlyosbító tényező, hogy éppen a sérülékenyebb csoportok körében figyelhető meg, hogy árammal fűtenek (belvárosi régi társasházakban is van arra példa, hogy felújítás és forrás hiányában, például a kémények állapota miatt, nem engedélyezett a gázhasználat, így egész házakban csak villamos energiával tudnak fűteni, főzni, meleg vizet előteremteni a háztartások). Nekik a külön megszabott villany- és gázfogyasztási átlaghatárok okozhatnak extra terhet.
Habitat for Humanity egyébként arra is kitért, hogy a most bejelentett döntést sem előzte meg szakmai konzultáció vagy bármiféle egyeztetés a témával régóta foglalkozó szakértőkkel. Ez pedig elengedhetetlen lett volna, hogy olyan rendszert alakítsanak ki, ami valóban a leginkább sérülékeny fogyasztókat segíti. A jelenleg meghatározott “átlagfogyasztói” státuszból ugyanis sok alacsony jövedelmű, rászoruló háztartás is ki fog esni, akik a mostani gazdasági helyzetben kétségbeejtő szituációba kerülnek, és nem számíthatnak más támogatásra.
Egy vidéki családi ház például jóval nagyobb energiaigényű, és gyakran kevésbé energiahatékony, mint egy városi panel- vagy társasház, pláne, ha a benne lakók alacsony jövedelme miatt évtizedek óta nem volt lehetőség felújítani. Szintén kimaradhatnak a kedvezményezettek köréből a kétgyerekes családok, az egyedülálló szülők, vagy akár az idősek, különösen ha fentiek miatt “nem szerencsés” ingatlanban laknak. Mindezeken túl, a korábbi rezsicsökkentés egészéből kimaradtak a legszegényebb, leginkább rászoruló – gyakran szilárd tüzelőanyagot használó – háztartások.
A rezsicsökkentés helyett ezért szociálisan célzott, a legszegényebb és leginkább rászoruló családokat is elérni képes, energiahatékonysági felújítások támogatását, valamint szociálisan célzott lakhatási támogatások bevezetését javasolja évek óta a Habitat.
A szervezetnek már a miből kérdésre is van válasza. A korábbi közleményükben ugyanis kitértek arra is, hogy számos uniós forrás rendelkezésre áll, amely segíthetné az energiahatékonysági felújításokat.
A Green Policy Center nemrég egy külön vitasorozatot indított a magyar klímapolitika jövőjét, illetve a legsürgetőbb ügyekkel kapcsolatban. A beszélgetéseken a zöld átállás megvalósítása kapott nagy hangsúlyt, mely során a szakértők mindegyike kiemelte az energiahatékonysági beruházások fontosságát.
Ezekkel lehetne a leggyorsabban csökkenteni mind az energiafüggőségünket, mind a rezsiköltségeinket.
Emellett az energiapiaci, illetve klímapolitikai szakértők azt is hangsúlyozták, hogy célzottan kellene támogatni a leginkább rászoruló csoportokat. Többször felmerült a sávos, fogyasztásonként különböző díjazás bevezetésének lehetősége is, amely figyelembe venné az egyenlőtlenségeket. Bár a sávos differenciálás a jelenlegi belengetett lépésnél jóval szofisztikáltabb megoldás lenne, még az sem lenne képes teljesen igazságosan kompenzálni a lakosságot, ugyanis jelentős különbségek vannak az egyes térségek, illetve városok és falvak háztartásai között. Ezért ahhoz, hogy az energiaárak rendszere igazságos legyen, alapos kutatásra és a helyiek aktív döntéshozatali bevonására lenne szükség.
Figyelembe fog venni bármely, részletesen kidolgozott szakpolitikai javaslatot a kormány?
Miért lobbiznak - nemcsak most, hanem már nagyon régóta - a klímapolitikai szakértők, vagy a lakosság problémáit, mindennapjait mélyebben látó szervezetek, akik valóban egy élhetőbb Magyarországot szeretnének? Leginkább azért, hogy egy hosszú távon is fenntartható, kiszámítható, részletes és megfontolt gazdaság- és energiapolitika mellett jöjjenek létre a változtatások, illetve, hogy az energiaválság időszakában is, ne csak lavinaként, felkészülés nélkül zúdítsák rá a kiadásokat a háztartásokra, hanem hagyjanak felkészülési időt, adjanak segítséget az átmenethez, és biztosítsanak alternatívákat.
Címlapkép: Getty Images
