2011. május 1. óta a magyar munkavállalók számára is megnyílt a korlátozásmentes európai uniós munkaerőpiac. A magyar munkavállalók alapvetően két forma közül választhatnak, amikor külföldi munkavállalásban gondolkodnak. Vagy egyéni munkavállalóként külföldi munkaadót keresnek, vagy hazai vállalkozás külföldön felvállalt munkáinak, szolgáltatásainak a teljesítésében vesznek részt. Ebben a foglalkoztatási formában a magyar munkavállalókat a magyar munkáltatójuk egy meghatározott időre küldi ki külföldre munkavégzésre úgy, hogy a munkavállalónak megmarad a magyarországi munkahelye, a kiküldetés idején is a magyar társadalombiztosítási hálóban marad, valamint a külföldi foglalkoztatása idejére is a magyar munkajogi szabályok vonatkoznak rá.
Könnyű-e külföldi munkáltatót találni, vannak-e buktatói annak, ha a magyar munkavállaló munkáltatója egy külföldi cég?
A legnagyobb problémát a hirdetésekre való jelentkezés jelenti, ahol a magyar munkavállaló nem ismeri kellően az elvárásokat. Problémát okoznak a nyelvi akadályok. Ahhoz, hogy egy munkavállaló végzettségének megfelelő és ezzel arányos fizetést kapjon, jól kell beszélnie a nyelvet, hiszen munkáltatója elvárja, hogy utasításait maradéktalanul és félreértés nélkül értse meg a munkavállaló. Tekintettel arra, hogy a munkahelyén az adott országbeli munkatársakkal kell együtt dolgozni, senkitől nem várhat segítséget a nyelvi akadályok leküzdésében, azaz nincs tolmács.
Ha a munkavállaló elnyerte a megpályázott munkahelyet, szüksége lesz lakóhelyet választani. Az uniós nagyvárosokban, de kisebb településeken is nagy a lakáshiány, illetve egyre megfizethetetlenebb lakhelyet kínálnak a bérbeadók. Számítani kell tehát arra, hogy a jól csengő havi fizetésnek legalább mintegy harmada vagy akár fele a lakbérre és a rezsiköltségekre megy el. Felmerülhet ugyan, hogy a német munkáltató a szállást ingyen biztosítja, ilyen formában azonban a szállás nem pénzbeli juttatásnak, azaz adóköteles jövedelemnek számít.
Amennyiben a munkavállaló családostól kíván külföldre költözni, célszerű figyelembe venni, hogy fenn tudja-e tartani a házas- vagy élettársát, illetve a családját a havi keresetéből? Ha a munkavállaló nem házas- vagy élettárssal, illetve családdal költözik Németországba, akkor fel kell készülnie arra is, hogy társát illetve családját csak nagyon ritkán fogja tudni meglátogatni, leginkább hosszabb ünnepek esetén, illetve szabadsága terhére.
Vannak a munkavállalók körében tévhitek is a külföldi munkáltatónál történő foglalkoztatással kapcsolatban. Egyik ezek közül a külföldi nyugdíj megszerzésére irányuló téves információ. Amennyiben egy munkavállaló a magyar társadalombiztosítási rendszerből átkerül egy más tagállam társadalombiztosítási rendszerébe, pl. a németbe, akkor ki kell jelentkeznie a magyar rendszerből és be kell jelentkeznie a németbe. Ha egy magyar munkavállaló egy németországi munkáltatónál történő foglalkoztatása alapján német társadalombiztosítási járulékokat fizet, akkor csak 5 év, azaz hatvan hónap befizetés után jogosult német, egészen pontosan a németországi foglalkoztatási időre járó nyugdíjra.
Téves az egyéni munkavállalók munkanélküli segélyre vonatkozó tudása is. Munkanélküli segélyre az jogosult, aki a segélykérelem benyújtása előtt legalább 12 hónapig fizette a külföldi, pl. német társadalombiztosítási járulékot, azaz annak keretében fizette a munkanélküli biztosítást.
Kiküldetéssel történő foglalkoztatásnál a munkavállaló alapvetően Magyarországon dolgozik, de a külföldi, pl. németországi megrendelés teljesítése idejére munkáltatója Németországba küldi ki.
A kiküldetés ideje maximum két év lehet, de a két év lejártát követően két hónapos magyarországi munkavégzés után a munkavállaló ismét kiküldhető Németországba, ismételten maximum két évre.
A kiküldetés nem igényel nyelvtudást. A munkáltató rendszerint úgy szervezi, hogy a csoportosan kiküldött munkavállalók közül egy valaki, a csoportvezető, beszéljen németül.
A külföldi munkákat a csoportok olyan munkaidőkeretben végzik, hogy havonta legalább egy alkalommal, több napra haza tudjanak látogatni házas- vagy élettársukhoz, családjukhoz. Ezért nem szükséges, hogy a család kiköltözzön külföldre, ugyanakkor pedig megoldott a rendszeres hazalátogatás is.
A munkavállalók a kiküldetésük előtti magyarországi bérükön felül kiegészítésül megkapják a mindenkori, az egyes szakmákra előírt pl. németországi minimál bruttó órabéreket is, erre a magyar munkáltatójuknak kötelezettséget kell vállalniuk a német hatóságok felé.
Amíg a közvetlen németországi munkavállalás esetén a német társadalombiztosítás felé a teljes bruttó bér után kell járulékokat fizetni, addig a kiküldött munkavállaló esetében – miután ők a kiküldetésük időtartama alatt is a magyar társadalombiztosítás hatálya alá esnek – változatlanul csak a kiküldött munkavállalókra vonatkozó magyarországi járulékfizetési kötelezettségek az irányadók. Tehát
a bruttó bérből több nettó bér marad.
A kiküldött munkavállalók szálláskeresését és a szállás költségeit a munkáltató köteles vállalni, tehát a bruttó bérből a szállásköltség nem vonható le, és nem is számít adóköteles nem pénzbeli juttatásnak. Ugyanígy a munkáltató köteles viselni a munkakezdés előtti kiutazás, valamint a munkavégzés befejeztével a hazautazás költségeit, valamint a kiküldetés során felmerült egyéb költségeket is.
A munkavállaló kizárólag a magyar munkáltatójával áll munkaviszonyban. Ennek értelmében bármilyen munkaügyi vitát a magyar munkajog szerint kell lefolytatni, magyar munkaügyi bíróság előtt és nem a külföldi országban.
Az elmúlt mintegy negyed évszázad alatt több tízezer magyar munkavállaló németországi kiküldetésére került sor. Az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége és annak Németországi Vállalkozási Tagozata mint munkaadói szakmai szervezet, nemcsak az építőipari vállalkozások németországi, EU országbeli tevékenységét segíti szakmai tanácsadással, hanem minden olyan vállalkozásét is, amelyik valamilyen más építőiparon kívüli ágazatban vállalkozik.
Címlapkép forrása: Getty Images
