42%-nak fogalma sincs! - az euró bevezetésének feltételei (I.) (x)

‹ 1 2 3 4 5 6 ›

Mi történik akkor, ha az említett feltételek nem állnak fenn, de mégis létezik törekvés a közös pénz bevezetésére? Választani kell-e a reál- és nominális konvergencia között?

Sokszor felmerül a kérdés, hogy a nominális és a reálkonvergencia egymással ellentétes fogalmak-e. Egyesek úgy vélik, hogy először a reálkonvergenciára kell törekedni, ami nem jelent mást, mint a strukturális reformok levezénylését, a jövedelmi szintek felzárkózását, majd ez magával hozza a jólét és az életszínvonal javulását is. Ha ez megvan, akkor kell törekedni az egyensúlyi mutatók rendbetételére (maastrichti feltételek). Más vélemények szerint minél hamarabb meg kell felelni a nominális követelményeknek az euró gyors bevezetése érdekében, majd már a valutaunió tagjaként sokkal egyszerűbben biztosítható a gazdasági felzárkózás.

A valóban hatásos út feltehetően a két folyamat együttes teljesítése kell hogy legyen. Ha a gazdasági növekedés érdekében tett lépések az egyensúly tartós romlásához vezetnek, akkor az ezekhez kapcsolódó pénzügyi válságok visszahatva a reálfolyamatokra jelentős növekedési veszteséget okozhatnak (pl. megemelkedett kamatszint és ingadozó árfolyam mely a beruházásokat visszafogja). A növekedési áldozatok problémája akkor is felléphet, ha egy ország csak a maastrichti kritériumok mechanikus betartására törekszik, mellette a versenyképesség egyéb szempontjai, a növekedés egyéb feltételeinek biztosítása túlzottan háttérbe szorul.

A nominális- és reálgazdasági konvergencia feltételeinek különválására jó példa a 90-es évek elején történt európai valutaválság (ERM krízis). A krízis a korábbi konvergencia megközelítés átalakulását okozta, és komoly tanulsággal jár a később csatlakozó országok számára is.

ERM válság és tanulságai: gazdasági felzárkózás nélkül nem megy

Az optimális valutaövezetek elméletében a monetáris unió előfeltétele a reálkonvergencia. A Maastrichti Szerződés ezzel szemben számszerűen kizárólag nominális kritériumokat állapít meg, a reálkonvergencia-követelményeket csak általában határozza meg (a modell csak akkor működik, ha a gazdaságokban létezik az áralkalmazkodás). Az egyik régió magasabb inflációja - közös valuta esetén, azaz az árfolyam-kiigazítás lehetőségének megszűnése után - a versenyképesség csökkenéséhez, piacvesztéshez és a régió hosszabb távon fenntarthatatlan eladósodásához vezethet. Ezért az inflációs különbségek csökkentése elsődleges konvergenciakritérium.

Ha a befektetők azt tapasztalják, hogy valamely gazdaság vagy gazdaságok reál értelemben nem eléggé rugalmasak, akkor arra számítanak, hogy az esetleges aszimmetrikus sokkokat nem tudják a közös valuta bevezetése után - azaz árfolyam-kiigazítás nélkül - kezelni. Az 90-es évek elején a formálódó euró-zóna néhány államában bekövetkezett árfolyamválságot éppen ilyen jellegű spekulációk okozták. A szűk árfolyamsávok az adott feltételek mellett nem voltak hitelesen összeegyeztethetők a reálkonvergenciával, ezért a piacok arra számítottak, hogy a kialakult feszültségek az árfolyamok feladására kényszeríthetik(pl. Olaszország). A likvid tőkék könnyen kihasználják a fundamentális és a reáltényezőkkel nem magyarázható hozamkülönbségeket is. A tőkeáramlás eltorzíthatja a célország versenyképességét, amelynek eredményeként a nominális és a reálkonvergencia elválhat egymástól, ellentétbe kerülhet egymással (pl. a tőkekiáramlás kamatemelést kényszerít ki az árfolyamgyengülés megakadályozása érdekében, ugyanakkor a reálgazdaság alacsonyabb kamattal működne jobban).

Az ERM-válság tanulsága hazánk és más a GMU-hoz csatlakozni kívánó ország számára is, hogy csak megfelelő fejlettségi szint és rugalmasság mellett érdemes belépni az euró előszobáját jelentő ERM-2 rendszerbe majd az euró-zónába is. Korábban hazánkban is uralkodó volt az a nézet, miszerint minél hamarabb be kell lépni az ERM-2 rendszerbe (a szabályok szerint minimálisan 2 évet kell itt tölteni az euró bevezetés előtt a középárfolyam leértékelése nélkül), ugyanakkor mostanra inkább az a vélekedés dominál, hogy a céldátum alapján csak a minimálisan szükséges időtartamot töltsük itt az esetleges spekulációs veszélyek miatt.

A reálkonvergencia mellett a nominális kritériumok (maastrichti feltételek) megfogalmazása továbbra is fontos, ugyanis lehetővé teszik, hogy a kormányokkal szemben világos követelményeket támasszanak a konvergencia, illetve a menetrend terén, emellett a teljesítésük jól ellenőrizhető legyen a választók számára is. Hangsúlyozni kell, hogy a konvergencia nem spontán folyamat, hanem a koordinált gazdaság- és monetáris politikák eredménye.