Alapigazságnak gondoljuk, hogy aki túl sokat dolgozik, különösen ha ülőmunkát végez, akkor azzal árt az egészségének. Sokan egyenesen az elhízáshoz vezető útnak látják, ha valaki napi 12 órákat dolgozik egy irodai asztalnál. Az érvelés úgy szól, hogy a túl sok ülőmunka miatt egyrészt rendkívül mozgásszegény életmódot folytatunk, másrészt pedig nincs is időnk odafigyelni az egészséges életmódra. Sőt, a munkahelyi stressz miatt talán még többet is eszünk, mint kellene.
Biztos van ezekben valami, de azért nem ártana feltárni a valódi összefüggéseket is, ha már egy társadalmilag ennyire átható jelenségről van szó. Korábbi kutatások valóban arra utaltak, hogy a túl sok munka borítja az emberek életmódját, és ilyenkor még a szokásosnál is több cukros vagy zsíros ételt fogyasztanak, hogy kompenzálják a munka fáradalmait. A felmérések szerint emellett még cserébe a fizikai aktivitásuk is tovább szűkül, hiszen sokaknak kevesebb idejük jut az edzésre, mint korábban.
Egy friss kutatás ugyanakkor bebizonyította, hogy ez a történet koránt sem ennyire egyszerű. Először is, meg kell különböztetnünk a fizikai munkát végzőket az irodistáktól, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy aki a műhelyben tesz-vesz az más hatásokkal szembesül, mint aki egész nap az asztalánál görnyed.
Figyelembe kell ráadásul venni azt is, hogy a több munkával több pénz is jár, amit pedig akár egészségmegőrzésre is költhetnek az emberek. Ebből az következik, hogy nem minden emberre hat egyformán a munka: azok akik fizikai munkát végeznek, talán még rosszabbul is lehetnek egészségileg, ha kevesebb órát vállalnak a szokásosnál. Azok viszont, akik szellemi munkát végeznek, talán jobban tennék, ha kevesebb időt töltenének az irodában, és helyette lemennének mondjuk néha a konditerembe.
Egy nemrég megjelent tanulmányban pontosan ennek járt utána két kutató, Joan Costa-i-Font és Belén Sáenz de Miera, akik a Franciaországban bevezetett 35 órás munkahét tanulságait vizsgálták meg. A franciáknál a 2000-es évek elején vezettek be egy reformot, amely 39-ről 35 órára csökkentette a sztenderd munkaidőt. A dolgozók átlagos munkaideje ezt követően tényleg le is csökkent (hosszabb munkaidőt ugyanis már túlórának kellett volna tekintenie a cégeknek), vagyis a reform elérte a célját. Ami a kutatás szempontjából pedig fontos, hogy voltak olyan cégek, akik még a munkaügyi törvény életbelépése előtt léptek, így létrehozva egy olyan átmeneti időszakot, ahol azonos szektorban egyesek már kevesebb órát dolgoztak, mint mások.
Ezek a körülmények, egy úgynevezett diff-in-diff módszerrel lehetővé tették, hogy a kutatók megmérjék a kevesebb munkaóra hatását az emberek egészségügyi helyzetére, különösen az elhízásra. Mint az eredményekből kiderült, a munkaórák csökkentése önmagában egyáltalán nem oldja meg a túlsúly problémáját. A fizikai munkát végzőknél még éppen, hogy pár százalékkal nőtt is az elhízás valószínűsége.
A kutatók mindebből arra következtettek, hogy a munkaórák csökkentése nem elég az emberek egészségi állapotának a javításához. Ehhez az emberek környezetére kellene hatni, hogy maguk a szokásaik változzanak meg. Vagyis csak azért, mert több lesz a szabadidejük, még nem kezdenek el egészségesebben élni.
Néhány részeredmény ugyanakkor arra utal, hogy azért bizonyos csoportoknál mégis segíthet egy ilyen intézkedés. A kutatók például úgy találták, hogy azokon az embereken, akik már eleve túlsúlyosak voltak, mégis segített valamennyit a több szabadidő. De ahhoz, hogy a nagy többség egészségesebben éljen, nem elég lecsökkenteni a munkaóráikat, külön ösztönzők kellenek.
Portfolio Prof
Tudomány, technológia és társadalom - minden, ami a modern műveltséghez kell.
Hozzászólnál a témához?
Legyél a közösségünk része és kövesd a Portfolio Prof Facebook oldalát!
