GettyImages-108223163
Prof

Így csinálnak pénzt a pénzedből

Vigyáznak a pénzünkre, hitelt nyújtanak és segítenek fizetni – lényegében ezt a három alapvető funkciót látja el egy bank. Vannak köztük persze olyanok is, akik mindezt nagyon kacifántosan, sok egyéb szolgáltatással kiegészítve végzik, de ettől még nem szabad azt gondolni, hogy a banki üzlet érthetetlen. Magyarországon a pénzügyi műveltség máig nagyon alacsony szinten van, és emiatt a bankokat sokan valamiféle sötét, gonosz hatalomnak látják, ami pénzt teremt a semmiből. Noha tényleg képesek a semmiből (kereskedelmi banki) pénzt teremteni, de ettől még koránt sem fenékig tejfel az életük. Az alábbi cikkben elmeséljük azt, ami talán mindenkinek egy kicsit homályos lehet: hogyan lehet pénzt csinálni a pénzből.

Mit gondolnak a magyarok a bankokról?

Amikor a társadalom helyzetéről gondolkodunk, könnyű abba a hibába esni, hogy a saját környezetünkből indulunk ki. Magyarországot a fejlett, magas jövedelmű országok közé sorolják, de azért könnyen találni olyan dolgokat, amik erre árnyékot vetnek. Tipikusan ilyen a pénzügyekhez való viszonyulásunk.

Mi sem tükrözi ezt jobban, mint az a meglepő tény, hogy a magyarok durván negyede még mindig nem rendelkezik saját bankszámlával (lásd: World Bank, The Global Findex Database). Vagyis sokan egyáltalán nem bankolnak, a pénzüket szépen a párnacihába dugják. Ezzel az aránnyal alig vagyunk a világátlag fölött, amit ugye köztudottan lehúz a szegény országok népes sora. Tőlünk nyugatabbra, az euróövezetben ugyanez az arány már 95 százalék. Körülbelül ez volna a normális itthon is, de valamiért nem szeretjük a bankokat. Ez utóbbi néha egészen látványosan kiütközik, gondoljunk csak a pénzügyi válságot és a devizahitelezést követő általános bankgyűlöletre.

A magyar köztudatba valahogy beégett a bankokról, hogy ők valamiféle gonosz urai a pénznek, akik szanaszéjjel keresik magukat rajtunk. Nagyon valószínű, hogy ezek a negatív vélemények abból erednek, hogy sokan nem értik, pontosan mit is csinál egy bank. Számos összeesküvés-elmélet kering a működésük körül, de gyakori tapasztalat az is, hogy a nem pénzügyi szférában mozgó értelmiségiek sem értik, miről szól a bankolás.

Nem az ő hibájuk ez, hanem a magyar közoktatásé, amiből szégyenteljesen hiányoznak a pénzügyi alapismeretek. Pont attól a praktikus tudástól fosztva meg az embereket, amely igazán kihat rájuk. Ha valaki ugyanis nem érti, hogy egy bank mit tesz a pénzével, nem bízik benne, félreérti a hiteltájékoztatót, az akár az egész életét megpecsételheti.

A bankokra a semleges többség is valószínűleg úgy tekint, mint valami különös intézményre, ami ki tudja, mit csinál pontosan a pénzzel. Egyes szélsőségesek pedig teljes becsapásnak élik meg, hogy kamatostul vissza kell fizetniük a hiteltartozásukat. Bárhogyan is nézzük a kérdést, arra lyukadunk ki, hogy itthon tömegek vannak, akik igazából nem értik a bankolás lényegét.

Pedig nem egy annyira bonyolult dologról van szó, ahogy azt a továbbiakban most el is meséljük. A bankokhoz való hozzáállástól függetlenül, mindenki tegye fel magában őszintén a kérdést: mennyire világos, hogy mit is csinál egy bank? Mit tesz a pénzünkkel és hogy lesz ebből neki profitja? Térjünk hát most vissza egy kicsit az alapokhoz, és tisztázzuk a homályos részeket!

Mivel is foglalkozik egy bank?

Akármennyire is tűnik úgy, a bankok valójában nem különböznek annyira lényegesen a hagyományos vállalkozásoktól. Egyedül amiatt tűnhetnek furcsának, hogy az esetükben maga a pénz jelenti a fő terméket. Egy hagyományos bank általában az alábbi három alapvető dolgot csinálja:

  1. Vigyáz a pénzünkre
  2. Pénzt hitelez nekünk
  3. Segít fizetni a pénzünkkel

Persze, ez nem minden, de e három funkció már teljesen meghatároz egy bankot, és elegendő is ahhoz, hogy megértsük a működésük lényegét. Vegyük most egy kicsit alaposabban is szemügyre e szolgáltatásokat, hiszen ezekben rejlik a lényeg.

Pénzőrző szerep

Már az ógörög és a római időkben is felmerült rá az igény, hogy ne kelljen magunknál tartani az összes pénzünket, hanem azt valahol biztonságosan elhelyezhessük. Valamennyi kéznél lévő pénzre mindig szüksége van az embernek, de a többség általában nem költ annyit, mint amennyit keres. Ezt a megtakarított pénzt pedig nem egyszerű biztonságba helyezni, hiszen ellophatják, vagy akár mi magunk is elhagyhatjuk véletlenül, ha állandóan magunknál hordjuk egy aktatáskában. A házi széf kiépítése nem biztos, hogy elegendő, az annál is nagyobb biztonság pedig már túl drága lehet.

Szükségünk van tehát egy olyan szereplőre, aki elvállalja a pénzünk feletti őrködést. A régi bankok eleinte pontosan ezzel kívánták szolgálni a távoli felmenőinket. Ha pedig már rájuk bíztak egy csomó pénzt, akkor miért is ne kezdtek volna azzal valamit? Jöhetett a termékötletelés.

GettyImages-536890331

Hitelező szerep

Az eddig elmeséltek alapján még csak ott tartunk, hogy a bankok megőrzés céljából begyűjtik az emberek megtakarításait, úgynevezett betéteket képezve. Egy ilyesmire specializálódott intézmény a mérethatékonyságból eredően ezt akár nagyon olcsón is képes lehet nyújtani, de a bankok felismerték, hogy ebben még egy sokkal nagyobb lehetőség is rejlik. Ha nem kötelezik őket arra, hogy minden pillanatban az összes ügyfél pénze rendelkezésre álljon a széfben, akkor átmenetileg akár hasznosítani is tudják a halmokban álló pénzt.

Abból a feltételezésből kiindulva, hogy az ügyfelek átlagosan csak egy kis százalékát helyezik ki-be a számlájukra, a parlagon heverő pénzt akár oda is lehet adni másoknak. A bankok hitelezési tevékenysége ebből az ötletből eredeztethető, ami idővel aztán persze jócskán átalakult. A kezdetleges bankok egyébként már igen jól ismerhették a hitelviszony fogalmát, mivel azt feltehetően nem is ők, hanem a cserekereskedelmet folytató emberek találtak ki még sokkal-sokkal korábban. Adta magát ugyanis, hogy amennyiben valaki nem tud azonnal elszámolni a másikkal, akkor elkezdik valamiképpen vezetni a tartozásokat.

A bankok ezt az ötletet a magukévá téve lényegében azt csinálták, hogy a náluk elhelyezett pénzeket elkezdték önállóan forgatni. A betéteket tulajdonképpen tartozásként kezelve azzal szemben, aki a pénzt náluk leadta. Ezzel pedig megnyílt a tér azelőtt, hogy a megszerzett forrásokat más tevékenységeik során használják fel. Például, hogy azt kamatra kihitelezzék valaki másnak.

A modern bankoknál a hitelezési tevékenység ennél egy fokkal bonyolultabb lett, de a lényegét tekintve nem változott meg. Ma, amikor hitelt veszünk föl egy banktól, akkor azt nem készpénzben kapjuk meg, hanem pusztán jóváírják a számlánkon. Mivel a számlánk nem más, mint a bankunk velünk szemben mutatott tartozása, ezért valójában neki nincs is közvetlenül szüksége mások pénzére ahhoz, hogy nekünk hitelezni tudjon. Vagyis a modern bankrendszerben nem a betétekből hiteleznek a bankok, hanem csak simán jóváírnak nekünk adott hitelösszeget a számlánkon.

Egyszóval új kereskedelmi banki pénzt teremtenek a gazdaságban. Igen, ez a semmiből jön létre, és ez felel a pénzteremtés döntő részéért a modern gazdaságban.

Ez tipikusan egy olyan aspektusa a pénzügyeknek, ami rengeteg félreértésre ad okot. A bank szabadon jóváírhat velünk szembeni tartozást (kereskedelmi banki számlapénzt), de készpénzt (jegybankpénzt) már nem tud korlátlanul adni. Sőt, ha mi a kapott hitelösszeget egy másik bankhoz utaljuk át, akkor azzal a bankkal szemben sem tud korlátlanul elszámolni, mert ahhoz neki szintén jegybanki (számla)pénzre van szüksége.

Egyszóval ahhoz, hogy a banki hitelezés stabilan működjön, a banknak forrásokra van szüksége, aminek az egyik eleme lehet például a nála elhelyezett betét. De nem muszáj, hogy ilyen betétekből finanszírozza magát, bocsáthat ki saját kötvényt vagy bevonhat még forrást más bankoktól is, úgynevezett bankközi hitel formájában.

A banki hitelezés folyamata tehát jelentősen átalakult az évek során, és a náluk vezetett számláknak (ismét: ez a kereskedelmi banki számlapénz, ami a bank velünk szembeni tartozását jeleníti meg) a jelentősége is drámaian felértékelődött. A banki számlapénz mára fontosabb lett, mint a régi rendszerben kiemelt szerepet betöltő készpénz.

Ennek a következménye az, hogy a bankok hitelezési tevékenysége az, amely igazából meghatározza, mennyi pénz is áll rendelkezésre a gazdaságban. Ma a többségnek már nincs is szüksége arra, hogy a bankjánál vezetett számlapénzt készpénzre - jegybanki pénzre – átváltsa. Megbízik a bankjában, hogy az gond nélkül vezeti a pénzügyi vagyonát, és segít neki rendezni a mindennapi tranzakciókat. Ez utóbbival pedig el is érkeztünk a harmadik alapvető funkcióhoz, amit egy bank ellát.

Tranzakciós szerep

Bár máig vannak, akik vonzódnak a készpénzhasználathoz, ennek immár nem a praktikusság a fő oka. Sokkal egyszerűbb ugyanis a kifizetéseinket elektronikus tranzakciókként lebonyolítani, mint a pénztárcából kivenni a megfelelő címleteket. A bankok ezt a szükségletet remekül értik, ezért egy halom olyan funkcióval egészítették ki az előzőekben tárgyalt pénzőrző és hitelező szerepüket, amivel megkönnyítik az életünket.

Itthon ennek a legelterjedtebb formája az, hogy debit kártyákat adnak az ügyfeleiknek, amivel könnyedén fizethet bárki, legyen akár szó online vagy személyes vásárlásról egy üzletben. Mivel az ilyen fizetési formára óriási az igény, az üzletek kénytelenek kiépíteni a szükséges terminálokat, abba is beleegyezve, hogy a bank minden egyes tranzakcióból lecsípjen egy kicsit.

A magyar lakosság 69 százalékának van debit kártyája a World Bank adatai szerint, vagyis a gazdasági tranzakciók nagyon jelentős hányada már nálunk is ezen a csatornán keresztül bonyolódik le. Ha úgy tetszik, akkor egyre inkább a kereskedelmi banki pénz dominál mind itthon, mind pedig a világ pénzügyeiben.

Egész konkrétan arról van szó, hogy a bankok velünk szembeni tartozásával fizetünk egymásnak.

Számukra ez nagyon előnyös, hiszen ez a tranzakciós és egyéb kapcsolódó díjakon keresztül óriási bevételt jelent.

GettyImages-949716906

Könnyen belátható, hogy a bankok ezen funkciója abszolút kritikus a modern gazdaságunk működéséhez. Ha leállnának a bankkártyás fizetések, vagy nem férnének hozzá az ügyfelek a számláikhoz, azzal összeomlana a gazdaságunk, és romba dőlne az életünk. Hasonlóan, ha a hitelezés apadna el, szintén falnak csapódna a GDP, vagyis a pénzügyi rendszer ma már nem választható el a gazdaságunk vérkeringésétől. Pontosan emiatt felügyelik szigorúan a bankok működését erre specializálódott állami szervek, itthon éppenséggel az MNB.

Extra szolgáltatások

Az eddig körbeírt három alapvető funkció mellett persze még számos egyéb dolog is lehet egy bank tarsolyában, mint például a vagyonkezelési szolgáltatások, a faktoring, a lízing és még sok minden más. Sőt, önmagában a hétköznapi hitelezést is rengeteg formában végezhetik a bankok: adhatnak személyi hitelt, jelzáloghitelt, folyószámlahitelt és a többi. Néha még olyan érdekes hitelezési konstrukciók is vannak, hogy a bank megveszi egy (tipikusan gazdag) ügyfelétől annak az államkötvényét, de eközben rögvest meg is állapodnak abban, hogy ő azt később majd visszavásárolja tőle egy magasabb áron. Ezzel tulajdonképpen úgy hitelez a bank, hogy szépen le is fedezi magát.

A kockázatok

Amikor egy bank hitelt nyújt valakinek, akkor egyáltalán nem lehet benne biztos, hogy az adott illető azt majd vissza is fogja fizetni. Ha nincs a hitel mögött fedezet, akkor könnyen nehéz helyzetben találhatja magát a bank, a behajtás ugyanis se nem hatékony, se nem olcsó, se nem szép. De még amikor fedezet is van egy bedőlt hitel mögött, mint például egy lakás, akkor sem biztos, hogy azt olyan könnyen és jó áron lehet majd értékesíteni.

Sok bank emiatt nem is bajlódik a bedőlt hiteleivel túl hosszan, hanem egyszerűen eladja azokat behajtásra specializálódott cégeknek. Természetesen kevesebbért, mint amennyit a követelése egyébként mutat. Ilyen esetekben a bankot veszteség éri, ami azt jelenti, hogy a saját tőkéje kezd el apadni.

Egy nagyon leegyszerűsített banki modellben úgy kell megválasztani a hitelek kamatát, hogy az arányos legyen a kockázatokkal. Így, ha a hitelportfólió néhány százaléka nem fizet, a bank még akkor sem kerül bajba. Amennyiben nagyon nagy százalékuk dől be, akkor viszont könnyen beüthet a krach. A bankok ugyanis sokkal több hitelt helyeznek ki, mint amennyi saját pénzük (tőkéjük) van.

Ebből kifolyólag a legtöbb bank folyamatosan követi is a hitelezésből eredő kockázatokat (a többi más kockázattal egyetemben), sőt meg is követelik tőle, hogy kövesse és erről rendszeresen jelentsen a felügyelet felé. A bankok mindig számolnak egy bizonyos mértékű várt veszteséggel, amire külön tartalékot is képeznek. Sőt, a nem várt veszteségeket is próbálják megbecsülni, és ezen a téren komoly előrelépés történt a válságot követően mind a banki, mind pedig a szabályozási oldalon.

És a profit

Ahogy fentebb utaltunk rá, a bankok egyáltalán nem csak a náluk lévő betétek terhére hiteleznek, hanem igen sokféle módon juthatnak forráshoz. Tipikus elem például, hogy a bankok egymástól is hitelt vesznek fel a bankközi piacon, és ebből fedezik a különféle kiadásaikat. Ahogy fentebb írtuk, a kihelyezett hiteleket a náluk lévő számlákon írják jóvá, de amennyiben azok összege egy másik bankhoz kerül átutalásra, akkor azzal a bankkal már el kell számolniuk.

Az erre felhasznált forrásaik egy jelentős része általában rövid lejáratú, míg a kihelyezett hiteleik főként hosszú lejáratúak. Ez utóbbiakra pedig magasabb kamatot állapítanak meg, és így a hitelezésből fakadó eredményük főként a rövid és hosszú lejáratú kamatok közötti különbségből ered. Észre kell venni, hogy ez a banki finanszírozási forma további kockázatokat rejt magában, hiszen amennyiben nem sikerülne újabb rövidlejáratú forrásokat bevonniuk, akkor könnyen bajba kerülhetnének. A globális pénzügyi válságban a legnagyobb veszélyt pont az erre szolgáló bankközi piacok befagyása jelentette. Ez az, ami miatt egy óriási, nagyon gazdag bank is hamar padlóra tud kerülni.

Hogy mennyit hitelez egy bank, és mekkora a kihelyezett hitelek saját tőkéhez viszonyított aránya, milyen típusú forrásokat von be, az már a banki stratégia része. Bizonyos elemeket maga a pénzügyi szabályozás is megszab, más téren pedig a részvényeseknek vannak szigorú elvárásai. És akkor még ott van a bankok közötti általános verseny is, amely gátat szabhat a banki profitnak. Már amennyiben az ügyfelek megfelelően tájékozottak és váltanak, ha túl drágának ítélik meg a bankjuk szolgáltatásait. Magyarországon sajnos ez utóbbi nem igazán jellemző, és ezzel talán összefüggésben lehet, hogy a bankolás nem éppen olcsó nálunk.

GettyImages-626702872

Lényegében ennyi

A fentiekben egy viszonylag egyszerű, de alapjaiban pontos képet adtunk arról, hogyan is működik egy bank. Beláttuk, hogy általában három fő szerepet töltenek be az ilyen intézmények: őrzik a pénzünket, hiteleznek, és segítik lebonyolítani a különféle gazdasági tranzakcióinkat.

A hitelezésük folyamán kockázatokkal szembesülnek, de mivel átlagosan nagyobb kamat mellett folyósítanak, mint amennyiért ők forrást tudnak szerezni, így profitra tesznek szert. Ebből a profitból aztán vagy osztalékot fizetnek a részvényeseiknek, vagy pedig bent tartják a bankban, mondjuk tőketartalékot képezve. Amennyiben nagyon sok ügyfelük megy csődbe, vagy netán elapad a forrásszerzésük legfontosabb csatornája, akkor még a legnagyobb bankok is könnyen térdre kerülhetnek.

A banki üzlet emiatt kockázatosabbnak tekinthető egy klasszikus, nem pénzügyi vállalkozásNÁL. De pontosan EZÉRT sokkal szigorúbb szabályok is vonatkoznak rájuk. Mindebből belátható, hogy nem fenékig tejfel az élet a bankok számára sem, és hiába ülnek óriási vagyonokon, nem annyira könnyű pénzből pénzt csinálni.

Portfolio Prof
Tudomány, technológia és társadalom - minden, ami a modern műveltséghez kell.
Hozzászólnál a témához?
Legyél a közösségünk része és kövesd a Portfolio Prof Facebook oldalát!

donaldtrump
ott_one_2019_1500x844
horvátország
seychelle szigetek strandoló lány
szakács étterem restaurant
cimlap_rossz
budapest lánchíd_getty
20191130_141657
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. április 7.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Értékpapír üzletkötő

Értékpapír üzletkötő
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A legjobb karácsonyi ajándék
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
GettyImages-966461220