- A 2014-2020-as uniós ciklusban folyó áron mintegy 35,4 milliárd eurót hozhat el Magyarország minden csatornán keresztül az EU közös büdzséjéből, 2021-2027 között pedig jelen állás szerint 35,2 milliárdot, azaz minimális lenne a csökkenés
- A közgazdaságilag helyes összevetés szerint azonban 2018-as árszintek mellett ez a két szám már 39,1 milliárd és 31,4 milliárd euróra módosulna, azaz 7,6 milliárdos, közel 20%-os lenne az esés
- A Magyarország által az EU közös kasszájába befizetendő összeg szintén 2018-as árszintek mellett 7 milliárdról 10,1 milliárd euróra, 45%-kal ugrana 2021-2027 között
- Az EU-források nettó egyenlege tehát 32-ről 21,3 milliárd euróra, 33,6%-kal zuhanna
- A 31,4 milliárd eurónyi elhozható EU-pénz mellé legalább 8,9 milliárd eurónyi magyar költségvetési támogatást (vagy egyéb hazai forrást) hozzá kellene tenni, ami 73%-os ugrás az előző ciklushoz képest
- Kettős olvasata van a magyar társfinanszírozás emelésének. Egyrészt a kevesebb uniós összeg lehívásához több költségvetési erőforrás kell majd. Másrészt viszont emiatt a teljes itthon felhasználható forráskeret (uniós támogatás + hazai társfinanszírozás) "csak" 7,7%-kal fog esni.
- A 2021-2027 között elhozható EU-pénz éves átlagban a magyar GDP 2,6%-át tenné ki, ami jelentős csökkenés lenne a mostani ciklusra kalkulált GDP-arányos évi 4%-nál, azaz éves átlagban 1,4%-ponttal lassulna az uniós forrásbeáramlás, ami a gazdaságra fékező erőt fejthet majd ki.
Feltárult a nagy kép, ez látszik most.
Az elmúlt egy hónapban futószalagon tette közzé az Európai Bizottság a 2021-2027-es költségvetési ciklusra vonatkozó javaslatait, és az már május elején is látszott, hogy sok százmilliárd forintot bukhat Magyarország az új tervvel. Az azóta kibontott részletszabályok alapján a kép csak sokkal rosszabb lett, hiszen az ország számára legfontosabb felzárkóztatási (kohéziós) és agrártámogatásoknál még nagyobb a vágás. Bezavar persze a képbe az, hogy ha csak folyó áron vetjük össze a két ciklusban minden csatornán elérhető EU-pénzeket, akkor alig látszik csökkenés: 35,36 milliárdról 35,17 milliárdra süllyedhet ez az összeg. (Azt, hogy ezek a számok hogyan jöttek ki, milyen uniós forrásokból mennyi pénz remélhető/kalkulálható, az elemzés második oldali táblázataiban részletesen bemutatjuk).
Az alábbi táblázatban és grafikonon azonban az is látszik, hogy az elhozható uniós források stagnálása mellett jelentősen, 67%-kal ugorhat a közös költségvetésbe befizetendő "tagdíj". (Ez alatt csak azt az összeget értjük, amit az uniós költségvetésbe automatikusan továbbítandó, várhatóan szintén átalakuló befizetéseken felül kell megtenni, az ország bruttó nemzeti jövedelme, a GNI arányában.)
Vegyük ki az inflációt a képből!
A fenti számok, főként a közös költségvetésből potenciálisan elhozható források stagnálása, elfedi azt, hogy valójában a Bizottság költségvetési javaslatai magyar szempontból súlyos következményekkel járnak.
A közgazdaságilag helyes összevetés ugyanis az, ha a 2018-as évi árakon vizsgáljuk meg, hogy mi történik a két uniós ciklusban. Kiszűrjük tehát az inflációs hatást és így az jön ki, hogy míg a mostani ciklusban 39,1 milliárd eurót is lehívhat az ország, addig ez a következő ciklusban 31,4 milliárd euróra eshet, ami közel 20%-os esés.
Változatlan áras számításainkhoz a Bizottság feltételezését vettük alapul, így évi 2%-kal diszkontáltuk a jövőbeli összegeket. Amennyiben a magyar inflációs célt, a 3%-ot vettük volna figyelembe, a változatlan áras csökkenés még nagyobb lenne.
Ha a fenti képhez azt is hozzávesszük szintén 2018-as árakon, hogy míg a mostani ciklusban mintegy 7 milliárd eurót fizet be "tagdíjként" Magyarország a közös kasszába, addig a következő időszakban ez 10,1 milliárd euróra ugorhat, akkor az összkép már sokkal rosszabb. Az jön ugyanis ki, hogyaz EU-források nettó egyenlege Magyarország szempontjából 32-ről 21,3 milliárd euróra eshet, ami egyharmados zuhanás.
Még nem végleges a kép, de két dolgot már most látunk
Természetesen ez még távolról sem a végleges helyzet, a számok a következő 1-2 évi tárgyalásokon még sokat változhatnak (mi nem hiszünk abban, hogy 2019 tavaszáig összejön az egyhangú alku az új büdzséről). Az viszont már jól látszik, hogy a Brexit által okozott költségvetési lyuk, illetve Magyarország relatív jó gazdasági fejlődési pályája (nem pedig a menekültkérdés miatti esetleges brüsszeli "retorzió") együtt oda vezet, hogy már jóval kevesebb felzárkóztatási és agrárforrásra lesz jogosult 2020 után. Ezt csak részben tudja kompenzálni az, hogy feltételezéseink szerint a megemelkedő közvetlen brüsszeli forrásokból Magyarország több pénzt tud majd elnyerni sikeres projektekre.A fentiek után két fontos hazai gazdasági hatásról még érdemes megemlékezni:
- Egyrészt arról, hogy hogyan alakulnak az uniós bevételek, illetve a nettó uniós pénzáramlás a GDP arányában, azaz a nettó haszonélvezői státuszunk mennyiben változik a gazdaság méretéhez képest. Ez azért fontos, mert tulajdonképpen ez az, ami a magyar gazdaságnak a méretéhez képest a plusz forrást jelenti. A második oldalon bemutatott részletes számításaink szerint a 2021-2027 között évente átlagosan elhozható EU-források a GDP 2,6%-át tennék ki a mostani ciklusra adódó 4% után. Ez az 1,4%-pontos csökkenés a GDP arányában akkor is megmarad, ha nemcsak az elhozható EU-forrásokat, hanem a magyar társfinanszírozást is bevesszük képbe (4,5% vs. 3.1%). Ha pedig a közös költségvetésbe való befizetéseket is figyelembe vesszük, azaz a nettó EU-forrásokat viszonyítjuk a GDP-hez, akkor 1,5%-pontra tágul a csökkenés mértéke (3,2% vs. 1,7%).
- Másrészt arról, hogy a kevesebb uniós támogatást több erőfeszítésbe kerül lehívni, ugyanis Brüsszel (vissza)szigorítja a hazai társfinanszírozásra vonatkozó elvárásait. (Ennek részleteit lásd a 2. oldalunkon.) Ha az uniós támogatást és a magyar társfinanszírozást összeadjuk, megállapíthatjuk, hogy (változatlan áron) "csupán" 7,7%-kal jut kevesebb pénz olyan projektekre itthon, amelyeket az unió támogat. Az, hogy ezt miként ítéljük meg, azon is múlik, hogy mit gondolunk az EU-források magyarországi szerepéről. Ha az egészet "égből jött mannának" fogjuk fel, amit szabadon elkölthetünk, akkor a "csak 7,7%-os csökkenés" kevés vigaszt jelent. Ha azt gondoljuk, hogy az uniós forrásból értelmes, hosszú távon is hasznos projektek valósulnak meg, akkor a -7,7% fontos szám, hiszen ez mutatja meg, hogy milyen mértékben számíthatunk fontos projektek elmaradására a mostani hétéves ciklushoz képest.
Azt, hogy pontosan hogyan is nézhetnek ki 2020 után az EU-pénzeink, mennyit kell befizetnünk a közös kasszába, miért ugranak meg a magyar költségvetés kiadásai és mennyivel esnek a GDP-arányában elérhető forrásaink, elemzésünk második oldalán bontjuk ki részletesen.
