Immár hónapok óta váratnak magukra a következő hét év pénzügyi kereteit meghatározó MFF (Multiannual Financial Framework) mentén érkező kohéziós és strukturális források, pontosabban az azok felhasználására összeállított Operatív Programok egyes felhívásai. Ráadásul egyelőre a helyreállítási alap, az RRF (Recovery and Resilience Facility) támogatásai is csak Excel-táblázatokban vagy szakpolitikai előadások slide-jain láthatók. Az MFF és az RRF reálgazdasági szemüveggel látható rajtjáig ugyanakkor előremutató, hogy a kormány láthatóan elkötelezett a vállalati beruházások mellett, akár állami, akár uniós forrásokkal tudja és akarja is azokat ösztönözni. Fontos az is, hogy a Covid-válságból kifelé jőve nem szabad különbséget tenni a magyar tulajdonú cégek és a nemzetközi vállalatok hazai leányai között: ha elég bátrak ahhoz, hogy ebben a turbulens gazdasági időszakban is beruházzanak, azaz bízzanak a jövőben, méghozzá Magyarországon, akkor minden létező eszközzel segíteni kell őket.
Csak és kizárólag olyan beruházásokat, fejlesztéseket érdemes azonban támogatni, amelyek a hatékonyságot és a versenyképességet javítják,
máskülönben a nemcsak itthon, hanem a külső környezetben is jellemző inflációs nyomás mellett a piaci szereplők képtelenek lesznek a joggal várt emelkedő béreket előteremteni. A berendezések modernizációján túl az innovatív megoldásokat, az automatizálást és a digitalizációt előnyben részesítő projekteket azért kell kiemelni, mert multiplikatív hatásuk révén nemcsak a megvalósításuk pillanatában, hanem az azt követő akár 5-10 évben is növelhetik a GDP-t. Mindenesetre mivel az első gazdaságfejlesztési pályázatok megjelenése még várat magára, azok a magyar gazdaság növekedése szempontjából leghamarabb 2022-ben fordulhatnak termőre.
Ha csak az uniós források felhasználását nézzük, alapból kettős terhelést látunk, hiszen a 2014-2020-as ciklus zárása és a 2021-2027-es beindítása párhuzamosan zajlik, de az igazi kihívást mégis az jelenti, hogy
a koronavírus-járvány negatív gazdasági hatásainak tompításával egy időben nem lehet tovább halogatni az új programoknál a startgomb megnyomását.
Azaz egyszerre kell segíteni a jelenben, és építeni a jövőt. Az nagyban megkönnyíti a tervezést, hogy hazánk 2004-es uniós csatlakozása óta már kellő tudást, tapasztalatot szerzett a támogatások menedzselésében. Míg a 2007-2013-as időszakhoz képest a 2014-2020-as számtalan formai, tartalmi változást hozott, addig a 2021 és 2027 közti hét év programozása legfeljebb finomhangolásra ad okot.
Éppen ezért a Csipkerózsika-álomnak véget kell érnie, ha úgy tetszik, már csak a herceg csókjára vár a magyar fejlesztéspolitika.
A stabilitást és a kiszámíthatóságot szimbolizálja, hogy a vállalatok első számú pályázati finanszírozási forrása mégsem VINOP néven (Vállalkozásfejlesztési és Innovációs Operatív Program) jön, hanem az előző ciklusra utalva GINOP Pluszként kerül majd a köztudatba. A 2021-2027-es MFF források legnagyobb része, 26,1 százaléka juthat a tervezet szerint ebben a formában a cégeknek, mindenekelőtt a kkv-szektornak. Viszonyításképp 19,1 százalékot kaphat a közlekedésfejlesztés területe, 18,7-et a terület- és településfejlesztés, 17,9 százalékot pedig a környezeti és energiahatékonyság.
Biztató, hogy jelentősebb szerep jut az új ciklusban a feltételesen visszatérítendő forrásoknak, azaz bizonyos egzakt pénzügyi mutatók elérése kell ahhoz, hogy részben vagy egészben támogatás váljon a kölcsönből. Ez azért helyénvaló, mert
valódi teljesítmény nélkül nincs és ne is legyen ingyenpénz senkinek, az uniós forrás nem alamizsna, hanem azt a célt szolgálja, hogy a jók még jobbá válhassanak.
Szintén pozitívum az előző ciklushoz képest, hogy a döntéshozók azonosították a kiemelt stratégiai ágazatokban működő vállalkozásokat, illetve a nagy növekedési potenciállal rendelkező, a zöldgazdasághoz kapcsolódó feldolgozóipari cégeket. Ez kedvezhet az egészséggazdaságnak és az élelmiszergyártásnak, de a kreatív- és a zöldiparnak is.
Ugyancsak sokan várnak sokat a Magyar Multi Program-féle irányvonaltól, ami a kiemelkedő teljesítményt nyújtó, magyar tulajdonú vállalatok nagy lehetősége lehet a szintlépésre, hogy a nemzetközi piacokon is láthatóvá váljanak. Ez a program az eszköze lehet annak, hogy aki magas hozzáadott értékkel termel, az feljebb léphessen a beszállítói láncban, importot váltson ki, vagy egyenesen exportpiacra gyárthasson. Így aki prémiumminőségű saját termékkel rukkol elő, az Magyarországon kívül Európa-szerte éppúgy sikeres lehet, mint akár Észak-Amerikában vagy a Távol-Keleten.
Rengeteg lehetőséget tartogat tehát a 2021-2027-es ciklus, de legkésőbb nyáron már meg is kell nyomni azt a bizonyos startgombot.
A cikk szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik meg a Portfolio szerkesztősége véleményével.
Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre.
Elindult a Portfolio Vélemény rovata, az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.
Címlapkép forrása: MTI Fotó: Koszticsák Szilárd. Orbán Viktor miniszterelnök (b2), Karsten Kroos, a Thyssenkrupp Components Technology üzleti területének vezetője (j2), Marc de Bastos Eckstein, a Thyssenkrupp Components Technology Hungary ügyvezető igazgatója (j) és Pócs János fideszes országgyűlési képviselő a német autóipari alkatrész- és alapanyag-beszállító cég jászfényszarui gyárának avatásán 2018. március 2-án.
