Tízszeresét hozta a költségeinek az Európai Ügyészség és Magyarország nélkül is sokat tett

Az Európai Bíróságon pedig pont hétfőn hallgatták meg a feleket abban az ügyben, hogy egy osztrák bíróság felülbírálhatja-e egy német bíróság végzését intruzív nyomozási cselekmények ausztriai végrehajtásáról. Az Európai Ügyészség is utal erre jelentésének kísérőszövegében, ahogy arra is, hogy hatáskörének hiánya egyes tagállamokban és adminisztratív akadályok például a csempészés területén lehetővé teszi, hogy a bűnözők egyszerűen más országokba vonulva elrejtőzzenek előle.

Az uniós ügyészi szervezet 22 európai ügyészének munkáját segítik a delegált európai ügyészek, akiket az együttműködésben részt vevő tagállamok jelölnek, és akik munkájukat a tagállami ügyészségeken belül, de az európai ügyészségnek alárendelve végzik. A szervezet az uniós költségvetés kárára elkövetett tízezer euró feletti kárösszegű csalásokat vizsgálja, a tagállamok közötti forgalom hozzáadottérték-adó csalásai közül pedig a tízmillió euró feletti kárértékkel járó eseteket. Ezért nem indíthat vizsgálatot minden bejelentés nyomán. Az Európai Csalásellenes Hivatalhoz (OLAF) képest nem csak adminisztratív, hanem bűnügyi vizsgálatokat is folytathat, jogköre tehát szélesebb.

A 2021-es (hét havi) mintegy 2800-hoz képest múlt évben 3318 bejelentés érkezett a hivatalhoz, amelyből 865 ügyében indult vizsgálat, ez a megelőző évi szám másfélszerese.

A 2021 év véginek mintegy kétszerese, 1117 vizsgálat volt folyamatban tavaly év végén, ez érintette a bevezetőben említett 14,1 milliárd eurós kárértéket, amelynek 47%-a a hozzáadottérték-adóval (a magyar ÁFÁ-val, nevezzük ezt ezután így) kapcsolatos csalásoknak tudható be. Ezt az összeget persze az uniós költségvetésnek a csalások által okozott kárral összehasonlítva kell értékelni, noha nem várható, hogy egy új szervezet működése első évében minden csalásnak véget vet.

Az uniós költségvetés csalásból származó káraira vonatkozóan csak becslések vannak forgalomban. Egész Európa egyes becslések szerint évi egybillió eurót veszít az adócsalás és az agresszív adótervezés következményeként. Az ebből a hozzáadottérték-adóra eső részt úgy szokás megbecsülni, hogy a forgalommal súlyozott átlagos ÁFA-kulcsot vetítik a teljes kereskedelmi forgalomra, és ezt hasonlítják össze a tényleges ÁFA-bevételekkel. Az elcsalt ÁFA ennek alapján 2019-ben 134, 2020-ban 93 milliárd eurót tett ki (más becslések kb. 150 milliárdról szólnak – ez kb. a francia költségvetés teljes ÁFA-bevételével egyenlő). Ez a teljes ÁFA-bevétel tíz százaléka körüli összeg. Az EU-nak azért érzékeny pontja az ÁFA, mert ez adja a legfontosabb saját bevételét (a bevétel legnagyobb része, kb. 70%-a a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének a költségvetési rendeletekben meghatározott százaléka, jelenleg 1% körül van), az összbevétel mintegy 10%-át. Az ÁFA-csalások tehát nem csak az egyes adóhivatalokat, hanem közvetve az uniót is megkárosítják. A becsült kárértéknek a fenti számok szerint mintegy 5-10%-át vizsgálja az Európai Ügyészség jelenleg, de figyelembe kell venni, hogy az uniós költségvetés károsodása az elcsalt adónak csak egy része.

Az uniós programok közül a legjelentősebbek a strukturális alapok, a kohéziós politika. Az OECD például évi 390 millió euróra becsüli az elcsalt összeget ezekben a programokban. Hasonló összegek szerepelnek az Európai Bizottság jelentéseiben is. Ehhez képest a mezőgazdasági politika kára évi 45 millió euróra tehető. Az éves jelentés sajnos nem bontja ki a többi területen a vizsgált károkozás összegét, csak a vizsgálatok számát bontja meg témák szerint.

Nem meglepő, hogy míg a kárérték tekintetében a folyamatban lévő vizsgálatok csaknem fele érinti az ÁFÁ-t, a vizsgálatok számában ez csak mintegy egyhatodot tesz ki. A vizsgálatok száma alapján 679 érintett beszerzéshez nem kapcsolódnak költségcsalások. Tipikusan hamis támogatásigénylések, túlszámlázás, kétszeres igénylés és hamis számviteli beszámolók fordultak elő. A vizsgálatok egytizede érintett az ÁFÁ-n kívüli bevételeket, elsősorban vámcsalásokat. 4%-a volt végül a vizsgált eseteknek aktív vagy passzív korrupció uniós vagy tagállami köztisztviselők részéről – főleg kenőpénzes ügyek. 48 sikkasztás, 116 pénzmosás és végül 242 olyan eset, ahol a vizsgálatok alapja az, hogy az önmagukban nem az uniós költségvetést megkárosító csalások elválaszthatatlanul kötődnek más, az EU-t megkárosító ügyekhez. Ez utóbbiak bevonását vagy a nyomozás hatékonyságának követelménye indokolja, vagy az, hogy a ne bis idem elvének érvényesítése megköveteli a két ügy együttes kezelését (vagyis hogy az egyik ügyben kiszabott büntetés ne lehetetlenítse el a másik ügy szankcionálását).

Az Európai Ügyészség 22 tagállama közül 18-ban került sor elcsalt összegek visszaszerzésére, 516 millió euró lefoglalását kezdeményezték, és ebből 359 milliót sikerült lefoglaltatni.

Az ügyészség nyomozása nyomán a zárolást, elkobzást és magát a szankcionálást is már az egyes országok bíróságai foganatosítják. A legnagyobb lefoglalt tétel 49 millió euró volt, pénzügyi eszközökben, de sor került ingatlanok, járművek, luxusjavak lefoglalására is, emellett csempészett és hamisított ruházati termékeket, gépeket, e-bicikli alkatrészeket is elkoboztak, ezzel megfosztva a bűnözőket tevékenységük tárgyától, illetve eredményétől.

Mindez a tevékenység a 2022-es évben megszavazott 51,2 millió euróból 39,4 millió elköltésével és további tízmillió lekötésével (amelyet a következő években fizetnek majd ki) valósult meg. Nagyjából harmincmillió volt ebből személyi költség (ideértve a delegált európai ügyészekre költött pénzt is). A munkatársak 43%-a nő. Noha a szervezetben csak huszonkét ország vesz részt, munkatársai 25 különböző nemzet tagjai (köztük öt magyar, négy lengyel és négy ír, ezzel a három országgal, amelyek nem tagok, jön ki a huszonöt).

Érdemes végül szólni a többször már említett delegált európai ügyészekről. Ők a tagállamokban dolgoznak, 41 különböző városban, és ők vezetik a vizsgálatokat és képviselik a vádat majd a bíróságok előtt. Kapcsolatot tartanak az egyes országok saját bűnüldöző hatóságaival. Működésük azonban független tagállamuk hatóságaitól, ezek nem utasíthatják őket. Amikor egy európai ügyész (akikből egyet-egyet nevez ki a Tanács az egyes tagállamok által javasolt jelöltek közül) több országot érintő ügyeket vizsgál, a delegált ügyészek segítik a munkáját.

Amellett, hogy munkatársait még fel kellett vennie, be kellett tanítania, a hivatal fejlesztette számítástechnikai eszközeit. Közben kialakította kapcsolatait a nyilvánossággal. 18 esetben kértek tőle hivatalos dokumentumokat (amelyeket kérni minden európai polgárnak és szervezetnek joga van, és a kiadás csak szigorúan meghatározott feltételek esetén tagadható meg). Ebből csak egy esetben tett panaszt a kérelmező, noha – tekintettel a dokumentumok érzékeny voltára, illetve négy esetben azért, mert a dokumentum nem volt ismert, illetve nem volt az ügyészségnél – 14 esetben nem teljesítették az igénylést.

Másfél év van az új hatóság mögött, és vezetője, Laura Kövesi is elismeri, hogy még van feladat. Ezzel együtt az új szervezet jó úton jár, és már bizonyította, hogy gyorsan és hatékonyan tud eljárni.

Az első tapasztalatok alapján valószínűleg lesz még módosítás a jogi környezetben és működési módjában, többek között az Európai Bíróság elé kerülő ügyek is segítenek tisztázni néhány kérdést.

Érdemes lesz figyelemmel kísérni a változásokat, és azt is, hogy hogyan alakul majd a csalás elleni küzdelem ezen új eszközének a hatékonysága.

Címlapkép forrása: az Európai Ügyészség médiaoldalának fényképe, a szervezet központi irodája Luxembourgban