Magyarország és a fenntarthatóság: milyen messzire jutottunk az elmúlt 20 évben?
Uniós források

Magyarország és a fenntarthatóság: milyen messzire jutottunk az elmúlt 20 évben?

Csutora Mária, BCE professzora és az MKT Környezetgazdaságtani Szakosztály elnöke
A Magyar Közgazdasági Társaság „20 éve az Európai Unióban és a jövő” címmel számos – szakmai partnerszervezettel együttműködve – szakterületenként tekinti át hazánk két évtizedes uniós tagságának tapasztalatait, eredményeit. A következő napokban-hetekben hat rövid elemzésben foglaljuk össze az egy éven át tartó konferenciasorozat eddigi tanulságait, eredményeit.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A fenntarthatóságra is igaz az, mint minden másra, hogy élesebben látjuk az előttünk torlódó problémákat, mint azokat, amelyeket magunk mögött hagytunk. Amikor visszatekintünk a húsz évvel ezelőtti Magyarországra, döbbenünk rá azon változásokra, amelyek ez idő alatt végbementek.

Milyen volt az ország 2004. előtt a fenntarthatóság szempontjából?

Az ország ezen a téren húsz évvel ezelőtt különösen sérülékeny volt, a területen megmutatkozó hiányosságok hosszú ideig annyira akadályozták az EU-csatlakozást, hogy kénytelenek voltunk derogációt kérni. A legköltségesebb elmaradásunk a szennyvízkezelés és hulladékkezelés terén volt, amelyekre bőségesen rendelkezésre álltak az önkormányzatok által pályázható EU-s támogatások operatív programok formájában.

Bár a forrásokat pazarló módon használták fel, de lényegében teljessé vált a közműhálózat, legfeljebb néhány távoli tanya vagy csatlakozni nem akaró háztartás lehet kivétel. Az akkori, későbbi és a mostani finanszírozás közös eleme, hogy az önkormányzatok próbálnak forrásokhoz jutni, és pályáznak mindenre, amire pénz nyerhető, mivel az sikerességük egyik mutatója, függetlenül attól, hogy a pályázati pénz hatékonyan és észszerűen használható-e fel:

túlméretezett szennyvíztisztító, lombkoronasétány, lényegében mindegy.

Az 1990-es években légszennyezés-kibocsátási határértékeink az akkori legszigorúbb német mintán alapultak. A gond csak az volt, hogy ezeket nem igazán tartotta be senki, a vállalatok a környezetvédelmi bírság megfizetésével úgy érezték, hogy megvásárolták a kötelezettségeiket, a környezetvédelem pedig forráshoz jutott a bírságok, később pedig főként a termékdíjak révén. A légszennyezési határérték sokszoros meghaladása is rendezhető volt bírságokkal.  De 2004-ben jelentős változás történt e tekintetben: a csatlakozás idején nemcsak az Európai Uniós szabályozás átvétele lett kötelező, de a vállalatok elveszíthették volna működési engedélyüket, amennyiben nem feleltek volna meg az európai szabályozásnak.

Ez sokkal keményebb játék volt, mint a bírságok fizetése.

A Mátrai Erőmű átállt biomassza égetésre, a Duna vízminősége a korábbi tűrhetőről jóra változott Budapesten az új szennyvíztisztítónak köszönhetően, a környezetvédelmi előírások betartása terén jelentős mértékben nőtt a fegyelem a korábbi időszakhoz képest.

Egyes vállalatok sajnos kibúvókat is találtak az új szabályozásban. A vörösiszap a régebbi magyar szabályozás alapján veszélyes hulladéknak minősült, míg az EU-csatlakozás után lehetősége nyílt a MAL Zrt-nek és a szabályozó hatóságnak, hogy enyhébb megítélés alá vegye azt. Az európai ajánlás alapja egy olyan száraztechnológiás eljáráson alapult, amely másutt általános volt, Magyarországon azonban nem ezt használták. 2010-ben a MAL Zrt vörösziszap katasztrófája 8 halálos áldozatot követelt, több mint 150 sérültje volt, és komplett falurészeket kellett lebontani és újjáépíteni.

Talán az első olyan környezetvédelmi büntetőper volt Magyarországon, amely lezárulta után a vállalat vezetőit ténylegesen letöltendő szabadságvesztésre ítélték.

Az iparban kedvező légszennyezés kibocsátási tendenciák mentek végbe, növekedett a hatékonyság, ezt viszont ellensúlyozta a mobilitás növekedése, így nagyvárosaink levegőminősége a szilárd szennyezőanyagok tekintetében nem mutat javulást az utolsó két évtizedben.

Az EU csatlakozás küszöbén szelektív hulladékgyűjtésről még csak álmodoztunk, és úgy gondoltuk, a magyar lakosság tudatilag még nem elég érett ehhez. Az eltelt húsz esztendő során a lakosság bebizonyította, hogy ha rendelkezésre áll az infrastruktúra, akkor több hulladékot gyűjtene szelektíven, mint amennyit a rendszer gazdaságosan fel tud dolgozni.

Két területen szélmalomharcot látszik folytatni az Európai Unió: a hulladékhasznosítás és a szelektív hulladékgyűjtés ellenére is növekszik a hulladékok mennyisége

Az érem rossz oldalán azok a trendek állnak, amelyek azt mutatják, hogy bár környezettudatosabbak lettünk több tekintetben inkább távolodunk a fenntarthatóságtól. Problémáink egy részét sajnos áttoltuk a világ más régióira.

Az Európai Uniób a szelektíven összegyűjtött hulladék jelentős részét nem tudja gazdaságosan feldolgozni, azt más régiókba exportálja hivatalosan hasznosításra, sokszor inkább deponálásra. Korábban döntően Kína vette át az európai szelektíven gyűjtött műanyag- és papírhulladékot, amelyek jelentős része nem volt gazdaságosan újrahasznosítató, tulajdonképpen a hulladékok deponálásáért fizettünk.

Kína azonban 2021-től már betiltotta ezt a fajta újrahasznosításnak álcázott hulladékexportot, szerepét más régiók vették át. 2004-hez képest az exportált hulladékok mennyisége mintegy 77%-al nőtt.

Azzal, hogy a termelés és a fogyasztás helye elszakadt egymástól, a termékek döntő hányadát más régiókból – elsősorban Ázsiából – importáltuk, a szennyezés és CO2-kibocsátás piszkos munkájának egy részét is áttoltuk ezekbe a régiókba. 

Az EU legnagyobb sikerét kétségtelenül a megújuló energiaforrások arányának növelésével érte el. Ez nemcsak környezetvédelemi, de energiaellátás-biztonsági kérdés is: szükséges hogy csökkentsük függőségünket a világ más régióitól. A megújuló energia terjedésének és az energiahatékonyság növekedésének köszönhetően kezd elválni az üvegházgáz-kibocsátás és a GDP-növekedését jellemző két görbe.

Magyarországon az utolsó két év támogatási programjainak köszönhetően áttörés történt a lakossági napelemrendszerek építésében: ma már egy szép nyári napon a napenergia képes több elektromos áramot termelni, mint a Paksi Atomerőmű. A nyáron megtermelt elektromos energia tárolására is vannak már innovatív technológiák, pl. a hidrogén formájában.

A fogyasztási szint növekedés folyamatosan növekvő nyomást jelent a környezetvédelemre, amely anyag- és energiahatékonysági intézkedésekkel és a megújulók arányának növekedésével próbálja kiegyenlíteni ezeket a hatásokat. Az ellentétes folyamatok eredőjét látjuk: szebb, tisztább, kulturáltabb helyi környezet, de közben az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenését egyelőre nem tudtuk megállítani.

Címlapkép forrása: Getty Images

Tematikus PR cikk
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Jön a felturbózott szuperállampapír! Itt vannak a részletek
Automotive Business in CEE Region Conference 2024
2024. június 5.
Fókuszban a KKV versenyképesség - Székesfehérvár
2024. június 4.
Financial IT 2024
2024. június 11.
Fókuszban a KKV versenyképesség - Herceghalom
2024. június 12.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Infostart.hu Infostart.hu

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Díjmentes előadás

Kereskedés külföldi részvényekkel

Kezdőként hogyan tudsz külföldi részvényekkel kereskedni? Melyek lehetnek a kiválasztás szempontjai? Bemutatjuk melyik platformunk a legoptimálisabb külföldi részvények vásárlásához.

Díjmentes előadás

Tőzsdei megbízások helyes használata

Kérdések és válaszok azzal kapcsolatban, hogy mire figyelj, ha kezdő befektető vagy!

Ez is érdekelhet
brusszelsajat1500