Globális átrendeződés küszöbén: ez lehet a Nyugat utolsó esélye a béke megőrzésére

A ma látott geopolitikai változások nem csupán országok és érdekszférák hatalmi átrendeződéséről szólnak, sokkal inkább két világnézet csatájáról: az újraéledő imperializmus képviselte autokratikus, öndefiníciója szerint "történelmi" vagy "klasszikus" szemlélet feszül egymásnak a demokratikus, azaz "progresszív" világnézettel. Mindkét ideológia képviselői igyekeznek szövetségi rendszereik bővítésével vagy újak létrehozásával növelni befolyásukat. Az országoknak partnert kell találniuk a fejlődéshez.

A demokráciában rejlő innovációs tartalékok, melyek forrása a szabadság, az egyenlőség, az emberi jogok tiszteletben tartása, hosszú távon biztosítják a fenntartható és inkluzív fejlődést. Az autokráciák rövid távú gazdasági eredményekkel igazolják a torz társadalmi és gazdasági viszonyokat. Globálisan, a Nyugatnak fel kell ismernie:

még nem vonta le a (nem is olyan régen!) letűnt gyarmati rendszer következtetéseit, és sokkal jobban jár, ha ennek a folyamatnak az élére áll, mint ha hagyja, hogy a sértettek ideológiája nyomán kovácsoljanak szövetséget ellenfelei.

A Globális Komplexitás: Autokrácia és Demokrácia Fejlődési Pályái

Az autokratikus rendszerek "rendpártiságának" hatékonyságához a társadalmi egyenlőtlenségek elfogadására van szükség, ami hosszú távon instabilitáshoz és elégedetlenséghez, fokozódó politikai elnyomáshoz vezet. A demokratikus modellben rejlő társadalmi motiváció a nyitottság, a vita, a konszenzuskeresés kétségkívül „melósabb”.

Ráadásul a demokratikus fejlődés sem mentes a buktatóktól. Látjuk, hogy a túl gyors vagy nem megfelelően elmagyarázott társadalmi változtatások az erős demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban is visszarendeződést képesek előidézni.

Elég csak az USA-ban a gyors technológiai és gazdasági változások által gerjesztett egyenlőtlenségekre gondolni, melyek a populista mozgalmak melegágyává váltak.

Az EU keleti tagállamaiban pedig, ahol a rendszerváltás óta eltelt rövid idő miatt a demokratikus intézmények még törékenyebbek, a társadalmi kohézió hiánya miatt különösen könnyen teret nyernek az autokratikus tendenciák. Ezek a „rendpártiak” tartalékai, ezért kulcsfontosságú, hogy a szellemi és anyagi javak társadalmi szinten érvényesülő elosztásában nem szabad felborítani egyfajta társadalmi konszenzusos (ha tetszik "igazságossági") arányokat.

Az Európai Unió a 60–80-as évek, az USA és a Szovjetek által egyaránt bőven szórt "álomporából" ébredve ma már egyértelműen elkezdte felismerni a globális játékteret.

Az EU-nak a politikai és gazdasági potenciálját arra kell felhasználnia, hogy pozitív megoldást kínáljon minden nép egyetemes igényére a stabil és békés fejlődésre.

Ugyanakkor még az USA és az EU között is – bár erős az ideológiai egyezés a demokrácia, a piacgazdaság és az emberi jogok alapelveiben – számos kulturális különbség van. Gondoljunk az egyéni szabadság és a kollektív felelősség hangsúlyaira, életmódra, a társadalmi normákra vagy éppen a vallás szerepére a mindennapokban. Ezek a kulturális árnyalatok gyakran okoznak félreértéseket még a legszorosabb szövetségesek között is. A megértés hiánya még inkább kiéleződik a "Globális Dél" országaival való kapcsolatokban, ahol a nyugati értékrend feltétlen primátusát gyarmati attitűdnek tekintik.

De kik is a “Globális Dél”?

A "Globális Dél" vizsgálatakor a fókusz gyakran Ázsiára és a nagyhatalmi rivalizálásra irányul, de ne feledkezzünk meg Dél-Amerika és Afrika ma még "alvó" szereplőiről se.

E régiók és külön egyes országai hatalmas demográfiai és természeti erőforrás-potenciállal rendelkeznek, ám rendezetlen társadalmi viszonyaik, sokszor gyenge intézményrendszereik és a gyakori politikai instabilitás gátolja felzárkózásukat. A kihívások kezelése a Nyugat számára a saját értékeinek tükrében kell, hogy megtörténjen, kiemelve a demokráciában rejlő innovációs tartalékokat és az igazságosabb elosztás fontosságát.

Hitelesen kell megmutatni, hogy az autokráciák rövid távú "hatékonysági" ígéretei illúziók, nem biztosítják a társadalmi kohéziót és az igazságosabb elosztást.

A következőkben néhány, szubjektív illetve nemzetközileg elismert mérőszámon keresztül próbáljuk ismerős perspektívába és arányokba helyezni az amúgy sokszor “távoli” és “egzotikus” jelzővel leírt szereplőket.

Egy példa, hogy ezeknek a közvélemény által kevésbé ismert országoknak mára mekkora a befolyása a hétköznapjainkra a globális kereskedelem és biztonság szövetében: A dinamikusan változó környezetben India, stratégiai elhelyezkedésével, hatalmas népességével (több mint 1,4 milliárd fővel a világ legnépesebb országa) és jelentős gazdasági növekedésével (az egyik leggyorsabban növekvő gazdaság a világon, 2023-ban 7,3%-os GDP-növekedéssel) kulcsfontosságú játékos a "Globális Dél" narratívájában.

India, bár maga is demokrácia, pragmatikusan kezeli kapcsolatait.

• Technológiai potenciál és stratégiai újrarendezés: India nem csupán felvevőpiac; hatalmas mérnöki és tudományos kapacitása van. Az információs technológiai (IT) szektor az indiai GDP mintegy 7,4%-át adja, és az ország a világ egyik legnagyobb IT-exportőre, amelynek szolgáltatásexportja 2023-ban elérte a 191 milliárd USD-t. Ez komoly tartalékokkal bíró tehetségbázis képes reprodukálni a kínai gazdasági robbanást, ami komoly stratégiai újrarendezési potenciált hordoz. A technológiai innovációból származó haszon igazságos elosztása ugyanakkor elengedhetetlen a demokratikus rendszerek belső stabilitásához.
• Energiafelvételi kapacitás és piac: India bár ambiciózus nemzeti megújuló programot fogadott el, ma a világ harmadik legnagyobb olajfogyasztója, és jelentős mértékben függ az importtól. Az orosz–ukrán háború és a nyugati szankciók által gerjesztett energiaválság során India kihasználta a lehetőséget, és jelentős mennyiségű kedvezményes orosz olajat vásárolt, kijátszva ezzel a szankciók egy részét. Ez a pragmatizmus jól tükrözi a Nyugat azon kudarcát, hogy negyedévszázadokkal a gyarmati rendszer letűnése után sem kínált fenntartható és igazságos alternatívát a fejlődésre.

Vajon lehet-e még kétséges, hogy ekkora országok és feltörekvő népeik valós és egyre növekvő befolyást jelentenek? És vajon egyénileg, vagy valamilyen szervezet formájában fog megjelenni potenciáljuk a politikai színpadon?

ASEAN és BRICS: Két nagyon különböző típusú ellenpont a Nyugatnak

A legtöbb, a „fejlődő” országokat taglaló mai elemzés Kínáról szól, Kína szempontjait igyekszik megérteni. Kétségkívül, a „Központi Birodalom” önképe, érdekei és lépései vizsgálata nélkül nem lehetséges globális összefüggéseket értékelni. Hatalmas gazdasági potenciálja és az abból indított sikeres gazdasági–politikai expanziója megkerülhetetlenné, de egyben ellenpólussá is teszi Pekinget mind a Nyugat, mind a Kelet számára. De mennyire hegemón ez a világ a Nyugat és az EU szempontjából? Vannak-e, ha igen, hol szabad gyökök, ahol sikeresen lehet kapcsolódni a politikai kémiában?

A sokszor feltörekvőnek nevezett országok két nagyobb, de alapvetően eltérő öndefiníciójú csoportba szerveződnek. Az ASEAN és a BRICS más-más célokkal és struktúrákban működik, bár mindkettő a kibontakozó multipoláris világrend aktív szereplője, és mindkettő sajátos módon viszonyul a nyugati modellhez. (Meg kell jegyezni, hogy hasonló szervezetek Afrikában is léteznek, a legátfogóbb és legismertebb az Afrikai Unió (AU), szerepük és súlyuk azonban egyelőre elmarad a két vizsgált entitásétól.)

Tekintsük át a két szervezet elsődleges definícióit, céljait, világnézetét! Leszögezendő, hogy egyik sem hasonlít és nem is tűzi ki célul se az USA, se az EU akár még lazábban értelmezett államok szövetsége megközelítést, nemhogy államszövetséget.

ASEAN: A semlegesség dilemmája és a biztonsági együttműködés

Az ASEAN elsődlegesen a gazdasági növekedésre, a társadalmi fejlődésre és a regionális békére összpontosít. Nincs kollektív védelmi szerződésen alapuló katonai szárnya, és a semlegesség elve kulcsfontosságú külpolitikájában. Azonban az ADMM-Plus (ASEAN Védelmi Miniszterek Találkozója Plusz) platformon keresztül a tagállamok és nyolc párbeszédpartner – köztük az Egyesült Államok és Kína – már most is együttműködnek olyan területeken, mint a terrorizmusellenes harc, a tengeri biztonság és a katasztrófaelhárítás.

Tagjai aktív gazdasági és politikai kapcsolatokat tartanak fenn az EU tagországokkal, jellemzően kétévente sor kerül intézményes találkozókra is, az ASEAN és az EU Külügyminiszteri Találkozók (AEMM) keretében. Az utolsó, immár 24. AEMM találkozóra 2023. február 2-án került sor Brüsszelben.

Egy szorosabb, katonai együttműködés a NATO-val biztosan kiváltaná Kína és Oroszország erős ellenállását.

Ugyanakkor a résztvevők egyedi viszonyulása Kínához és Európához nagyon eltérő. Bár Európa gyarmattartó múltja sokszor máig feldolgozatlan, történelmük során az ázsiai országok széles köre többször került adófizetői vagy közigazgatási függőségbe a Mennyei Birodalomtól, és ma az újjáéledő kínai gazdasági és politikai expanzióban fenyegetést látnak, amely a meglévő politikai elit pozícióit is veszélyeztetheti a társadalmi viszonyok központosító átrendezésével.

BRICS: Gazdasági befolyás és multipoláris ambíciók – Önmeghatározása a Nyugattal szembeni ellenpont

A BRICS elsődlegesen egy gazdasági és politikai tömörülés, amely a "Globális Dél" érdekeinek képviseletét és egy multipoláris világrend előmozdítását tűzte ki célul. A 2024. januári bővítésével a szervezet a globális GDP (PPP alapon) több mint 36%-át, és a világ népességének mintegy 47%-át képviseli. Fontos, hogy a BRICS önmeghatározása a Nyugattal szembeni alternatíva, és egyelőre meglehetősen laza szövetségként funkcionál. Nincs katonai szárnya, bár egyes tagjai, mint Kína és Oroszország, jelentős katonai hatalmak.

A BRICS leginkább a nyugati dominanciájú nemzetközi pénzügyi és jogi intézmények támasztotta kihívásra összpontosít.

Ez a tömb, melyben jelentős autokratikus rendszerek is helyet kapnak, a "rendpártiság" és a gyors gazdasági fejlődés ígéretével igyekszik vonzani az országokat. Az egymás közötti kereskedelemben a BRICS-országok alternatív fizetési rendszereket és helyi valuták használatát szorgalmazzák, ami egyértelműen a demokráciák által uralt pénzügyi rendszer alternatíváját kívánja megteremteni.

A Közel-Kelet Komplexitása és az ábrahámi vallások öröksége

A cikk írásának elején még nem volt ismert az Iráni-Izraeli konfliktus újabb kiéleződésének ténye, ezért csak utólag – és csak érintjük – a Közel-Keletet. Ezek az országok is rendelkeznek regionális szervezetekkel, a két legjelentősebb a Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC - Gulf Cooperation Council) és a Arab Liga (League of Arab States - LAS).

A kettő közül az előbbitekinthető a leginkább ASEAN-hoz hasonló regionális szervezetnek a Közel-Keleten. Mindkettő a regionális stabilitást, a gazdasági együttműködést és a kulturális cseréket hangsúlyozza, bár a GCC tagállamai közötti politikai rendszerek homogénebbek. Ráadásul az iszlám, mint közös kohéziós erő, sokkal hangsúlyosabb szerepet játszik a GCC esetében, mint az ASEAN-ban, azonban az ASEAN nagyobb sikerrel valósította meg a regionális integrációt és a közös identitás erősítését. Se a terjedelem, se a formátum nem alkalmas itt arra, hogy igazán mélyen belemenjünk annak elemzésébe, hogy az iszlám különböző ágai és az azokat valló egyes országok / népcsoportok / dinasztiák belső és külső elemzésébe belemenjünk, de fontos hangsúlyozni: a Közel Kelet a három Ábrahámi vallás (kereszténység, iszlám, judaizmus)közös bölcsője.

A béke, az egyéni és társadalmi prosperitás megléte és átadása a generációknak mint egyetemes erkölcsi értékek, a Közel-Kelet történelmi, vallási és kulturális komplexitásában azt sugallja, hogy a "nyugati" és "keleti" rendszerek közötti hidak építéséhez is elengedhetetlen a legkisebb közös nevezőkről induló (akár vallási is) párbeszéd és a kölcsönös kulturális megértés, nem csupán a politikai és gazdasági érdekek egyeztetése. Ugyanakkor például a vevő-eladói, technológiai és ökológiai egymásrautaltság mutathat közös kiutat a Nyugat és a Közel Kelet számára. Például, ha megvalósulhat a javak olyan fejlesztése és ellenőrzése, ahol a belső és külső együttműködés előnyeit felismerők kölcsönös támogatást kaphatnak egymástól az eszkalációt ideológiai szinten művelőkkel szemben.

A globális stabilitásért vívott küzdelem – kiben találhat partnerre a Nyugat?

A jelenlegi globális folyamatok nem csupán hatalmi átrendeződésről szólnak, hanem alapvető értékek és berendezkedések csatájáról is. A Nyugatnak fel kell ismernie, hogy a globális stabilitás csak aktív cselekvéssel és felelősségvállalással érhető el. Az EU-nak, mint jelentős gazdasági és politikai tömbnek érdeke, hogy a globális partnerkapcsolatokat olyan alapokra helyezze, ahol a kölcsönös elismerés, a gazdasági fejlődés támogatása és a nemzetközi jogrend erősítése együttesen cél. A demokratikus oldalon azonban kritikus fontosságú, hogy a progresszív változásokat a társadalmi konszenzusra építve, az "igazságossági" arányok fenntartásával valósítsák meg. Ellenkező esetben a "rendpártiság" vonzereje és a társadalmi elégedetlenség könnyen visszarendeződést idézhet elő.

Fontos, hogy ez a folyamat ne gyengítse a meglévő globális szerveket, mint az ENSZ és tagszervezetei, hanem a hatékonyság jegyében kiegészítse azokat.

Ha a Nyugat képes felismerni mindezt, onnan az ASEAN potenciális partnerünk lehet. Az ASEAN filozófiája, mely a semlegességre, a konszenzusra és az önrendelkezésre épül, olyan alapokat kínál, amelyek a nyugati demokratikus értékekkel is jól összeegyeztethetők. Az ASEAN-nal a párbeszéd és az együttműködés platformján a kölcsönös előnyök és a fejlesztések útján hidakat építhetünk a "Globális Dél" felé. A semlegesség és hatékonyság, mint az el nem kötelezett és önrendelkezésen alapuló politika példája, inspirációt nyújthat a globális együttműködés új modelljeihez, ahol a különböző világnézetek pragmatikus módon képesek együttműködni a közös célokért.

A közeledés praktikus elmélyítéséhez a következő tulajdonságokat kellene fejleszteni:

• Egység az EU-n, egység a Nyugaton belül (legyen nagyon világos, kik / mik vagyunk. Messziről nézve is!)

• Hosszú távú, következetes kül- és gazdaságpolitika (az együttműködés erőforrásokat igényel, más alternatívákat pedig el kell vetni. Legyen egyértelmű, miért, milyen cél érdekében történik mindez!)

• Pragmatikus, de elkötelezett kiállás az értékeink mentén, érvényt szerezve a szövetségi és tagországi érdekeknek (legyenek világosak a követelmények, az előnyök, de a következmények is – miért vagyunk mi együtt, és miért éri meg csatlakozni?)

Az ázsiai filozófia, az önrendelkezésen alapuló politikát hirdeti, jól megférhet egy, a béke érdekében az elrettentésen és rugalmasságon alapuló, a nyugati és keleti rendszerek összekapcsolását és érdekegyesítését nyújtó rendezőelvben.

„Az ellenségem ellensége a barátom” elv alapján kínálják magukat a következő területek:

• Terrorizmusellenes harc: információcsere, közös gyakorlatok

• Tengeri biztonság: kalózkodás elleni küzdelem, tengeri útvonalak biztonsága, tengeri bűnözés elleni fellépés, kábítószer elleni harc

• Katasztrófaelhárítás: közös képzések és gyakorlatok természeti katasztrófák esetén

Földrajzilag és fegyvernemileg az együttműködés lehetséges terepeiként felmerül (a teljesség igénye nélkül): Délkelet-ázsiai szigetvilág és szárazföldi határvidékek (kábítószer elleni harc, légi- és szárazföldi információs műveletek), Malakkai-szoros, Bengáli-öböl és az Indiai-óceán keleti része (kalózkodás, légi- és tengeri műveletek), Dél-kínai-tenger és a környező tengeri útvonalak (hajóutak biztosítása, hadgyakorlatok megfigyelése). Katasztrófaelhárításban: mérnöki, légiszállítási, orvosi együttműködés. A műveletek célja bizalomépítés, a meglévő helyszíni képességek kiegészítése lenne. Ugyanakkor az agresszorok szempontjából szükségszerűen erőik szétforgácsolásához, a figyelem megosztásához vezetne.

A tét óriási, a jövő világrendje azon is múlik, hogy Európa képes lesz-e felismerni és kezelni a múlt terheit.

Vajon meg tudjuk-e haladni a gyarmati örökség árnyékát, és egy inkluzívabb, igazságosabb és békésebb globális rend felé kormányozni a világot, ahol a demokrácia innovációs potenciálja felülmúlja az autokrácia rövid távú ál-hatékonyságát?

A béke és stabil fejlődés, a pragmatikus, független el nem kötelezettség mint közös kelet–nyugati ideológiai értékek elrettentéssel történő kikényszerítésére, a készség a képességek megosztására a Kelettel lehet a demokratikus nyugati fő üzenete. Ami pozitívan rezonálhat Keleten, amiért ott is készek lehetnek egy globális együttműködésre.

Címlapkép: Egy nő fényképet készít egy világtérképpel festett falról Rio de Janeiróban 2024. november 20-án. A fotó forrása: Emin Sansar/Anadolu via Getty Images