Kártyavárként omolhat össze Ursula von der Leyen mesterterve

Néhány héten belül bemutatják az Európai Bizottság következő, 2028-tól érvényes hétéves költségvetési keretre (MFF) szóló első javaslata, amely hónapok óta mozgásban tartja a Parlament képviselőit is.

Mivel az EU egyik legmarkánsabb problémájának a versenyképességet jelölte ki az Európai Központi Bank volt elnöke, Mario Draghi által készített jelentés, már tavaly arról szóltak a hírek, hogy a következő MFF-et komoly átalakításon esik át a korábbi ciklusokhoz képest, és a legtöbb jel arra utal, azt leginkább a Covid idején létrehozott helyreállítási alap (RRF) mintájára változtatnák meg.

Ezzel effektíve kivágnák a parlamenti kontroll jó részét, emellett inkább a 27 tagállam számára külön nemzeti borítékokat jelentene a források eredményalapú felhasználására. Azon túl, hogy átláthatósági kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban, valóban értelmes célokra költötték-e el a helyreállítási forrásokat,

a nemzeti költségvetések azt a veszélyt is magukban hordozzák, hogy teljesen kiüresedhet az EU fejletlenebb területeinek felzárkóztatására alkotott politikája.

Ennek egyik garanciája az unió Kohéziós politikája, amely a korábbi MFF-ek nagyjából egyharmadát tette ki. Ide tartozik az a körülbelül 140 milliárd eurós, tehát nagyjából 56 ezer milliárdos szociális alap (ESF+) amelyből a munkavállalók képzését, a nehéz helyzetűek oktatását, és a következő ciklusban akár a lakhatást is támogathatnák.

Azonban mint a nemzeti kormányokban esetében, itt is az a félelem, hogy a fegyverkezésre akkora prioritást fog élvezni, hogy a szociális támogatási rendszerekből kell majd pénzt elvonni. Ez közel sem egy alaptalan aggodalom, lévén, hogy a NATO-csúcstalálkozóján ezekben az órákban tesznek vállalást arra, hogy a korábbi 2%-os védelmi kiadásról, 3,5%-os katonai és 1,5%-os infrastrukturális költésre emelik a célértéket.

Az utóbbi hónapokban nagyban határozta meg ez a vita az Európai Parlament napirendjét, és bár határozott kritikákat kapott az RRF mintájára tervezett reform, úgy a von der Leyen vezetését támogató képviselők kommunikációja eddig inkább megengedő volt, és a Bizottságnak nem kellett valódi ellenszélre számítania a javaslataik figyelmen kívül hagyása mellett sem.

Ebbe a helyzetbe érkezett az EB váratlan húzása pénteken, amikor is jelezték, hogy vissza fogják vonni, a több hónap konstruktív munkával megvalósulni látszó vállalati "zöldmosást" korlátozó javaslatot, az Ursula von der Leyennek is helyet adó Néppárt (EPP), valamint a tőle még jobbra található Konzervatívok és Reformisták (ECR), valamint a Patrióták (PfE) kérésére.

Az nem teljesen tisztázott, hogy az ügy inkább egy súlyos kommunikációs malőr vagy meggondolatlan túlterjeszkedés eredménye, de a Politico értesülései szerint a Bizottság várhatóan visszatáncol a visszavonásból, és a sajtófelelőseikkel viteti majd el a balhét.

Mindez könnyen azzá a bizonyos utolsó cseppé válhat, ugyanis a Szocdem pártcsalád (S&D) vezetője - aki egyébként sokadmagával Budapestre is ellátogat a Pride felvonulás korlátozása kapcsán - Iratxe García Pérez már az elmúlt héten is azt hangoztatta, hogy számára

értelmezhetetlen volna egy olyan MFF, egy közösségi költségvetés, amelyből egy olyan fontos eszköz hiányozna, mint az Európai Szociális Alap.

A strasbourgi plenárison lapunk is leült a pártelnökkel, ahol azon túl, hogy a magyar kormány felelősségét hangsúlyozta az EU-s források meg nem érkeztében, arról is beszélt, hogy

pártcsaládja minden erejével azon dolgozik, hogy a következő MFF-ben megmaradjanak mind az agrár, mind a kohéziós politika forrásai.

Az S&D - ahogy más pártcsaládoknak is von der Leyentől balra - álláspontja, hogy feltehetően előnyösebb lenne az uniós pénzek nagyobb százalékát közvetlenül eljuttatni az önkormányzatokhoz, arányuknál pedig területi, gazdasági és szociális szempontokat is figyelembe kéne venni. A kérdésben azonban pont az náluk egyetlen nagyobb EPP az, ami megosztott lehet.

Költségvetési belharc

Hasonló a helyzet a Bizottságon belül is, ahol az S&D színeiben Roxana Mînzatu biztos felel a szociális alapért, de harmadmagával jelentős hátrányban van az ott dolgozó 14 EPP-s biztossal szemben, amikor a költségvetés összetételére vonatkozó kérdések merülnek fel.

Mînzatu azt támogatja, hogy a várhatóan nagyjából 1200 milliárdos MFF-ből egy

konkrét összeget rendeljenek a szociális alaphoz, ami arra kötelezné a kormányokat, hogy valóban szociálpolitikára költsék a pénzt.

Eddig a Bizottság több kérdésben is az erő politikáját alkalmazva kihasználta az EPP-től jobbra található képviselőcsoportok érdekeit arra, hogy megkerülje a von der Leyent balról támogató pártcsaládok prioritásait, de a mostani zöldmosásellenes törvény elvágásának belengetésével túl feszíthették a húrt, ezzel eszközt adva a Parlamentnek arra, hogy a szokásosnál nagyobb erővel álljanak bele a konfliktusba.

A sors fintora lehet, hogy ennek mentén akár von der Leyen saját Néppártja is erősebb hangot üthet meg a Bizottsággal szemben, ugyanis ők szintén érdekeltek bizonyos pénzalapok, például a mezőgazdasági támogatások fix elkülönítéséért.

A Parlamenten belül egyébként is a két legnagyobb párt adta az MFF-re vonatkozó javaslatok jelentéstevőit, akik szintén hangsúlyozták a közvetlenebb elosztás fontosságát és egybecsengését az európai alapelvekkel.

Az EPP jelentéstevője, Siegfried Muresan akkor nem csak azt jelentette ki, hogy a gazdákat nem lenne fair versenyeztetni az (akár katonai) infrastruktúra felhúzására szánt forrásokért, de azt is kijelentette, hogy

az Európai Parlament meg fogja védeni a szociális alapot.

Címlapkép forrása: EU

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.