A Trump elleni totális konfliktust készíti elő az Európai Unió, miközben mindenki Ukrajnára figyelt

A brüsszeli EU-csúcsok néha olyanok, mint egy kifogástalanul megrendezett színházi előadás, amelynek cselekménye előre ismert, a fordulatokat már kiszivárogtatták, a főszereplők rutinosan mondják fel soraikat – a nézőtéren pedig csak a diplomaták jegyzetelnek. A most június 26-i csúcstalálkozó pontosan ilyen volt: minden fontos pillanat előre meg volt írva. Csak azt nem lehetett tudni, ki olvassa fel majd a sorokat. 

Ráadásul míg az előadás Ukrajnáról, a Közel-Keletről és az orosz energiaimport leválásáról szólt, addig valójában a Donald Trump amerikai elnök által indított vámháborúra adott csattanós EU-s választ próbálták már a főszereplők.

A hetek óta bekészített borítékokat bontották fel

A nap egyetlen valódi tétje az Oroszország elleni 18. szankciós csomag elfogadása lehetett volna – de Robert Fico, Szlovákia miniszterelnöke már kora délután világossá tette: vétózni fog.

Ezzel egycsapásra szertefoszlott a lengyel elnökség utolsó nagy ambíciója, hogy sikerül egy újabb büntetési lajstromot elfogadni.

Fico leginkább a saját, szlovákiai politikai közönségének beszélt ezzel. A Facebookra posztolt videóban higgadtan jelentette be, hogy továbbra is ellenzi a gázra és olajra is kiterjedő orosz energiaembargót, és nem lát garanciákat arra, hogy a Gazprom ne perelje be Szlovákiát a hosszú távú szerződés felmondása esetén. Ursula von der Leyennel még aznap reggel egyeztetett, de nem győzte meg.

Előbb találjunk megoldást a jogi kockázatra – csak utána jöhet szóba újabb szankciócsomag

– mondta Fico. A tanácskozás érdemi részének ezzel vége is szakadt.

A lengyel kormány, amely július elsején átadja a soros elnökséget Dániának, nem is próbálta leplezni csalódottságát, több politikus és maga Donald Tusk miniszterelnök is arról beszélt, hogy kudarcnak élik meg a szlovák vétót.

Meglepődöttnek viszont senki nem tűnt: már napok óta sejthető volt, hogy Fico álláspontja nem változik, de a varsói kabinet még reménykedett valamilyen utolsó pillanatos kompromisszumban. Ez azonban nem történt meg. A döntés elhalasztva, az elnökségi ambíciók meghiúsultak.

Az ukrán EU-csatlakozás kérdésében sem történt elmozdulás, és ezúttal sem azért, mert ne lenne politikai akarat a tagállamok többségében. A realitás az, hogy senki nem számolt azzal, hogy valóban elindulhat a formális csatlakozási folyamat – és nem is indult el. Magyarország ugyanis már előzetesen világossá tette: nem támogatja a tárgyalások megkezdését. Orbán Viktor miniszterelnök a Voks 2025 konzultáció eredményeire hivatkozva próbálta alátámasztani álláspontját, de ezt több diplomata is komolytalannak nevezte.

A brüsszeli diplomáciai körökben egyébként már hetekkel a csúcstalálkozó előtt biztosra vették a magyar ellenállást, így a napirenden hivatalosan nem is szerepelt a csatlakozási folyamat megindítására vonatkozó javaslat.

A korábbi csúcsokhoz hasonlóan most is csak egy, a 26 másik tagállam által aláírt nyilatkozat született Ukrajna támogatásáról – a magyar fél meggyőzését ezúttal sem kísérelte meg senki. Annyi változás történt, hogy a magyar kormány most javaslatot tett egy alternatív, rövid nyilatkozatra, amely Ukrajna békéjének fontosságát hangsúlyozta, de nem tartalmazott utalást sem Ukrajna unión belüli perspektívájára, sem a konkrét támogatás folytatására. A többi tagállam ezt nem tartotta tárgyalásra érdemes alapnak, így a javaslat elhalt.

Visszatérve az színházi hasonlathoz: most nem az előadás az izgalmas, hanem a színfalak mögötti tárgyalások. A kérdés az, hogy a magyar és a szlovák kormányokat milyen ajánlatokkal próbálja majd meggyőzni a szankciók támogatásának, és az Ukrajnával meginduló tárgyalások elindításának ügyében az Európai Bizottság és a többi tagállam.

A kereskedelmi tárgyalásokról szólt az igazi dráma

Az esti órákban a figyelem egy másik, sokkal égetőbb témára terelődött: Donald Trump újabb vámháborús fenyegetésére. Az amerikai elnök, aki 2024 őszén visszatért a Fehér Házba, július 9-ére halasztotta az új vámemelési csomag bevezetését – de egyértelművé tette, hogy 50%-os vámok jöhetnek az európai termékekre, ha nem születik egyezség. Az EU vezetői most először beszéltek erről nyíltan.

A bizonytalanság a legrosszabb dolog, ami a gazdaságunkkal történhet

– mondta António Costa, az Európai Tanács elnöke.

De alig tette le a mikrofont, máris jött az ellentmondás:

Néha az a legjobb stratégia, ha mi magunk válunk kiszámíthatatlanná. Ahogy az amerikai barátaink teszik

– jegyezte meg Donald Tusk lengyel miniszterelnök, egykori tanácselnök. A csúcstalálkozó szimbolikus záróképe lett, hogy két politikai veterán egy mondattal illusztrálta Európa megosztottságát: a nyugalomra törekvés és a stratégiai provokáció között.

Emmanuel Macron francia elnök, ezúttal nem próbált hősködni. „A legjobb vám a nullaszázalékos tarifa. De ha tíz százalék lesz, akkor annyi lesz” – mondta ki rezignáltan. Egy hónappal ezelőtt még szinte egyhangúan elutasították a Trump által a britekkel elfogadott tízszázalékos alku logikáját,

Most viszont már mindenki azzal számol, hogy valami nagyon hasonlót kell majd elfogadni. A gyengébb alku ma már a realitás.

A háttérben az Európai Bizottság már elemzi az Egyesült Államok új javaslatát, a 10 százalékos szintről ezért is beszéltek többen az EU-csúcson és utána. Bár Donald Trump még májusban egy 50 százalékos büntetővámmal fenyegette meg az uniót, azonban ezt csak a közösségi médiában tette meg, hivatalos rendelet nem született róla. Ráadásul az Európai Bizottság elnökével folytatott telefonos beszélgetés után ezt is elnapolta.

Von der Leyen csak annyit mondott a tárgyalásokról, hogy „minden opció az asztalon van.” A tárgyalások időzítése azonban szűk: július 9. előtt nincs sok mozgástér, így már leginkább a válaszcsapásokat mérlegelik.

Ugyanezen a csúcson dobta be von der Leyen az új WTO-ötletet is: az EU csatlakozna az ázsiai és csendes-óceáni térség 12 országát tömörítő CPTPP-hez, és ebből építene alternatív globális kereskedelmi rendszert, vitarendezési és szabályozási fórumot. Az Európai Bizottság valójában tavaly december óta építi az új világot, ahol a világ legmeghatározóbb kereskedelmi szereplője lehet: Ursula von der Leyen már több mint húsz darab kereskedelmi megállapodást kötött olyan hatalmas gazdaságokkal, mint India vagy a latin-amerikai Mercosur-országok, de pecsét került egy egyezményre Szingapúrral, Dél-Koreával, valamint Kanadával is.

„Az USA ebben nem lenne automatikus tag” – mondta Ursula von der Leyen jelzésértékűen az új, EU-dominálta WTO-másolatról. 

Friedrich Merz, az új német kancellár nem mondott nemet erre a tervre, mert szavai alapján nem hisz az amerikai megállapodásokban, és a Kereskedelmi Világszervezetet is leírja. „A WTO halott. Valamit ki kell találnunk helyette” – fogalmazott. De egyelőre ez még csak ötlet – „a nagyon kezdeti szakaszban”.

Merz emellett felsorolta a német iparágakat, amelyek szenvednek az amerikai vámoktól: autóipar, vegyipar, acél. Szavai nyomán kiderült: szerdán von der Leyen 12 vezető német cég vezérigazgatóját fogadja egy brüsszeli munkavacsorán. A vendéglista a CDU-n belüli régi szövetségi vonalakat is tükrözi, akik már régen lobbiznak azért, hogy az Egyesült Államok mellé az EU keressen új piacokat magának Ázsiában és Dél-Amerikában.

Az uniós csúcs alapján a cél világos:

az EU-nak gyorsan kell megállapodnia – vagy gyorsan megtoroló lépéseket kell tennie a Trump vezette Egyesült Államokkal szemben, ha nem sikerül egyezségre jutni.

A Közel-Kelet közel van, de mégis távol

A csúcstalálkozó másik nagy – de következmény nélküli – vitája az EU–Izrael társulási megállapodás felülvizsgálata körül zajlott. A májusi jelentés szerint „indikációk utalnak” arra, hogy Izrael megsérti az emberi jogokat Gázában és Ciszjordániában. 17 tagállam kérte a vizsgálatot, de most, amikor először kerültek szemtől szembe a vezetők a kérdéssel, semmi konkrét nem történt.

Spanyolország, Írország, Szlovénia keményebb fellépést szeretett volna. Németország, Csehország, Ausztria ellenkezett. A kompromisszum: a külügyminiszterek július 15-én térnek vissza a témára, ahol Kaja Kallas főképviselő mutatja be a lehetséges opciókat – amelyek közül várhatóan egyik sem fog átmenni.

A frusztráció nő: Szlovénia kormányfője felvetette, hogy egy „önkéntes koalíció” is felléphetne Izraellel szemben, ha az EU egésze nem tud egységesen reagálni.

António Costa tanácselnök keményebben fogalmazott: „Az EU nem maradhat passzív. Az, amit Gázában látunk, elfogadhatatlan. Ezt már nem lehet elnézni.” De ezt is csak néhány kamera előtt mondta – nem a tanácsteremben, ahol az álláspontok változatlanul rögzítettek maradtak.

A háttérben az Európai Tanács közös záró következtetései egy másik világ benyomását keltették: hivatkozás a Schengeni Egyezmény 40. évfordulójára, az osztrák, finn, svéd csatlakozás 30. évfordulójára, sőt: a moldovai EU-csúcsra való várakozásra. Ezek fontos diplomáciai gesztusok – de valójában ezek senkit sem érdekeltek, valódi vita nem is volt róluk. A figyelem inkább arra összpontosult, hogyan próbálja majd megoldani a Trump által okozott vámkrízist az EU, amely már nem is számít valódi megállapodásra és belemenne a 10 százalékos általános alapvámok rendszerébe is.

Címlapkép forrása: EU