Adósságválság helyett számmisztikai győzelemmel kerüli el az EU a megszorításokat

A NATO-csúcs után több vezető amerikai és európai elemzőintézet is figyelmeztetett: ha a tagállamok valóban elköltik a GDP 5%-át, az komoly pénzügyi terhet jelent. Nemcsak Európában, de abban az Egyesült Államokban is, amelyik az egész lépést kezdeményezte: 2024-ben az USA is csak 3,4 százalékát költötte nemzeti össztermékének a védelmi célokra.

Az Atlantic Council szerint például ez évi 1900 milliárd dollárnyi többletkiadást jelentene a NATO egészére. 

A Bruegel szerint az EU-tagállamoknak a jelenlegi évi 325 milliárd euróról 900 milliárd fölé kellene emelniük védelmi költésüket.

A Politico idézte Giuseppe Conte korábbi olasz miniszterelnököt, aki úgy fogalmazott:

Elkerülhetetlenek lesznek a mély megszorítások a jóléti, egészségügyi és oktatási rendszerekben, ha teljesíteni akarjuk az 5%-ot.

A Carnegie Endowment és a New America szerint is csak akkor kerülhető el az infláció és a pénzügyi túlterhelés, ha az országok strukturált fejlesztési terveket dolgoznak ki. Különösen aggasztó a gyártási kapacitások szűkössége: 2022-ben egy 155 mm-es lövedék 2000 dollárba került, most 8000 felett van. Egy Leopard 2 harckocsi ára 23 millióról 30 millióra nőtt alig két hónap alatt.

Brüsszelben nem aggódnak fegyverkezési adósságválságtól

Egy, a NATO-tárgyalásokra rálátó bizottsági diplomata a Portfolio kérdésére úgy fogalmazott: „a legtöbb elemzés nem veszi figyelembe, hogy az európai NATO-tagállamok már döntöttek arról, hogy növelik a védelmi kiadásaikat, az Európai Bizottság pedig elindította a ReArm Europe programot, ami a tervek szerint 800 milliárd eurónyi plusz forrást csatornáz be a fegyverkezésbe”. A tárgyalásokra tisztviselő szerint az 5%-os NATO-vállalás elsőre jelentősnek tűnik, valójában azonban jól kalkulált politikai manőver volt, amelyben 

Trump megkapta a számmisztikai győzelmét, Európa viszont elkerülte a valódi költségvetési csapdát.

Ahhoz hogy érthető legyen, miért nem aggódnak annyira Brüsszelben, érdemes alaposan megvizsgálni a hivatalosan elfogadott NATO-nyilatkozatot. Ebből kiderül, hogy a GDP 5%-áig terjedő védelmi költés többféle tételt tartalmazhat, így a kiadások között elszámolhatók lehetnek:

• a közvetlen katonai ráfordítások (kb. GDP 3–3,5%-ig),
• az infrastruktúrafejlesztés (vasút, közút, kikötők, repülőterek),
• valamint a katonai K+F és védelmi ipari gyártókapacitások bővítése (ezek együtt GDP 1,5%-ot is elérhetnek).

Mivel utóbbi két jellemzően kettős célú fejlesztéseket – például logisztikai útvonalak, amelyeket civil célra is lehet használni – fed le, az uniós országok könnyedén elszámolhatják őket a NATO-vállalás részeként.

Brüsszeli forrásaink szerint a NATO döntése inkább retorikai, mint költségvetési fordulat az EU-országok szempontjából, de ettől még nem ússzák meg a tagállamok a kiadások priorizálását, valamint kiadásnövekedéssel is számolhatnak. 

A ReArm Europe program már önmagában 800 milliárd eurós pluszkiadásról szól, ennek része a SAFE közös hitelfelvételi mechanizmus is, amelyet 65%-ban kizárólag az EU-ban gyártott eszközökre lehet költeni.

Emellett az Európai Számvevőszék áprilisi jelentése is rámutatott: jelentős hiányosságok vannak a katonai mobilitási infrastruktúrában. A Bizottság ezért már a NATO-csúcs előtt célul tűzte ki ezek fejlesztését, amelyek szintén beszámíthatók az 5%-os költési szintbe, az első projektekről pedig a csúcstalálkozó előtt júniusban már döntöttek is.

„Pont ez az értelmezési rugalmasság – azaz a NATO-nyilatkozat nem túl precíz szerkezete – teszi lehetővé, hogy az EU-tagállamok úgy tűnjenek aktív résztvevőknek, hogy valójában nem vállalnak lényegesen többet, mint amit tavasz óta már amúgy is terveztek” – mondta egy másik diplomatánk.

A másik megoldás ennél is prózaibb az általános vélekedés szerint:

évtizedekig nem tartotta be sok ország a 2 százalékos küszöböt, következmények nélkül.

Trump megkapta, amit akart, de Európa diktálta a feltételeket?

Donald Trump a 2024-es kampányában visszatérően hangoztatta: „Európa potyautas a NATO-ban.” A mostani 5%-os cél első ránézésre az ő győzelmét mutatja. Ugyanakkor a Bizottság értelmezése szerint Európa okosan szervezte meg a válaszát. Már 2022 után világos volt, hogy a tagállamok növelik a katonai kiadásaikat – ezt a folyamatot a brüsszeli források szerint most egyszerűen „koordinált kommunikációval” új keretbe helyezték.

Amikor pedig Volodimir Zelenszkij ukrán elnök és Trump a Fehér Házban estek egymásnak idén márciusban, akkor az európai vezetők már egyöntetűen álltak ki az önálló, uniós fegyverkezési program mellett. Az Európai Bizottság így egyszer már szembesült azzal, hogy a koronavírus-járvány és az energiaválság utóhatásai még mindig feszített tagállami büdzsékben egy újabb prioritásnak, a védelmi képességek kiépítésének kell forrásokat biztosítani.

A már említett ReArm Europe első lépéseként az uniós végrehajtó testület javasolta a tagállamoknak, hogy aktiválják a nemzeti mentesítési záradékot (national escape-clause, NEC), amely átmenetileg kivonhat bizonyos kiadáscsoportokat az uniós adósságszabályok alól.

A megállapodás alapján a védelmi kiadásaikat fokozó tagállamok a 2021-es katonai költéseikhez képest a bázis év GDP-jének 1,5 százalékos részét költhetik el pluszban.

A fejlesztéseket 2025–2028 között hajthatják végre a NEC-et aktiváló országok, mellette pedig a kiadások optimalizálásához, valamint a gazdaság ellenállóképességének növelése érdekében strukturális reformokat is végrehajtanak.

Amint arról elemzésünkben részletesen írtunk, az Európai Bizottság eddig 15 országnak engedélyezte a záradék alkalmazását, míg a németek kérelmét egyelőre vizsgálják. A júniusban – még a NATO-csúcs plusz vállalalásai előtt kiadott számítások szerint – 2028-ra átlagosan 1,3 százalékpontos hiány- és 2,6 százalékpontos adósságnövekedést okoz a lépés az érintett tagállamokban. 

A második ciklusban (2029–2032) kötelező kiigazítási pálya indul: ez évente 0,4 százalékpontos kiigazítást jelenthet. A Bizottság figyelmeztet: strukturális reformok hiányában a jelenlegi kiadási szabadság megszorításba fordulhat.

A magyar kormány a 15 NEC-aktiváló ország közé tartozik. Az Európai Bizottság szimulációi szerint:

• 2028-ra a deficit 1,3 százalékponttal lesz magasabb, mint NEC nélkül,
• az adósság GDP-arányos növekedése 2,5–2,7 százalékpont lesz,
• a strukturális elsődleges egyenleg (SPB) romlása évente 0,375 p.p., 2028-ra eléri az 1,5%-ot.

A 2029–2032-es szakaszban így évente 0,4 százalékpontos kiigazítási kötelezettség terheli majd Magyarországot – hacsak nem indít reformokat, amelyekkel 7 éves ciklusra nyújthatja a visszaterelést, akkor évi 0,25 bázispont korrekció is elegendő lehet.

A Bizottság szerint a deficit 2028-ban NEC nélkül 2,9%, NEC-alkalmazással 4,2% lehet. Az adósságráta pedig 74,8% vs. 77,5% – ez utóbbi jóval meghaladja a 60%-os uniós referenciaértéket, így automatikusan életbe lépne a korrekciós mechanizmus, de újabb mentesítések kérhetők, ha az akkori kormány majd strukturális pénzügyi korrekciós tervet készít és folytatódik az államadósság csökkenő pályája.

A jelentésben Brüsszel világosan rögzíti: a NEC ideiglenes eszköz, és a második fiskális ciklusban mindenkinek vissza kell térnie a középtávú fenntarthatósági pályára. A szimulációk szerint az adósság 2042-ig stabilizálható – de csak akkor, ha a kiadásokat megalapozott reformprogramok kísérik.

Brüsszeli értékelés szerint azok az országok, amelyek nem indítanak adóreformot, nem növelik a versenyképességüket, és nem alakítják át nyugdíjrendszereiket, nem élvezhetik a hosszabb kiigazítási ciklus előnyeit. Magyarország számára tehát a 2025–2028 közötti kiadásnövelés csak akkor maradhat tartós, ha időben elindulnak a mélyebb reformok.

Össze lehet úgy adni a számokat, hogy 2+1,3=5%

A NEC esetében a legérdekesebb, hogy a tagállamok a 2025-ös GDP-jükön nézve átlagosan 1,1 százaléknyi plusz mozgásteret szereznek a költségvetésükben a kiadások fokozására. Mivel átcsoportosíthatók egyes tételek, a védelmi költségek így GDP-arányosan átlagosan 3,2 százalékig emelkedhetnek 2026-ban a brüsszeli becslések alapján.

Itt jön két másik fontos szempont:

• a mentesítési záradékon túl az uniós költségvetésből, valamint az Európai Beruházási Bank hiteleivel, továbbá a magántőke mobilizálásával a védelmi ipar kapacitásfejlesztésére is lehet támogatásokat használni.
• Az ágazat fejlesztése pedig részben elszámolható a NATO-küszöbnél is a mostani döntések értelmében. 

A tagállamok mozgásterét pedig növeli az is, hogy számos infrastruktúrafejlesztések – például vasútipálya-, autóút- és reptérépítések – is elszámolhatók lesznek. Ezek közül pedig több az EU fejlesztési prioritásai között is szerepel, így a tagállamok egy része már végrehajt olyanokat, amelyek a katonai mobilitást is segíthetik.

Egyelőre az Európai Bizottság nem készített még pontos becsléseket a NATO 5 százalékos limitjének költségvetési hatásaival kapcsolatban. Az ijesztő lehet, hogy 2024-ben az egyszerre NATO- és EU-tag országoknak 1,99 volt az átlagos GDP-arányos védelmi kiadása. Azonban a legtöbb ország már 2025-re 3 százalékkal tervezett, a NEC-et aktiváló országok, pedig átlagosan 1,1 százalényi mozgásteret szereznek maguknak.

Ez egészülhet a más kiadási kalapokból – például közlekedési infrastruktúra-fejlesztésektől – átsorolt maximum 1,5 százaléknyi tétellel.

Ráadásul az Európai Bizottság arra számít, hogy a következő években a felpörgő hadiipari termelés az uniós gyártóknál az árak csökkenését is magával hozza. Így a kutatóintézetek által megfogalmazott fegyverinflációs hatásokat kiegyenlíthetik a piaci folyamatok. 

Hogy a brüsszeli optimizmus mennyire túlzó, azt nehéz egyelőre megmondani, amit jól mutat egy paradoxon is: egyes bizottsági számítások alapján a védelmikiadások fokozása, a hadipari fejlesztések növekedése 2026-2027-ben akár 0,8-1 százalékkal is növelheti az uniós GDP-t. Ha viszont ez megtörténik, akkor egy nagyobb nevezőnél kell tartani az 5 százalékos NATO-vállalásokat.

Viszont a problémát valószínűleg az oldja meg véglegesen, hogy az egyes országoknak éveik lesznek arra, hogy elérjék az 5 százalékos szintet, míg Donald Trump 2029-ben távozik a Fehér Házból második ciklusának végén.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.