Ursula von der Leyen zöldítési cselezéssel tartaná be az EU-s vállalásokat

Szerdán határoztak az Európai Bizottság ülésén arról, hogy az EU tartani kívánja magát a 2040-re ígért 90%-os kibocsátáscsökkentést, ami fontos mérföldkő lehet annak megalapozásában, hogy a szövetség országai 2050-re teljesen klímasemlegessé váljanak.

Teresa Ribera, a tiszta és igazságos átmenetért felelős biztos arról beszélt, hogy reményt kell adniuk az embereknek, hiszen az európai polgárok 85%-a úgy gondolja elsődlegességet élvez a klímaváltozás megfékezése, és közel 40%-uk azt érzi közvetlen fenyegetettnek érzi magát az éghajlati átalakulások miatt, ami különösen érzékletes az egymást követő hőhullámok tekintetében.

Annak ellenére azonban, hogy ezt mindenki belátja, az ezzel járó költségeket - amelyek gyakran egyszeri nagyobb beruházások formájában jelentkeznek - már nehezebben fogadják el a választók, ami miatt jogosan aggódnak a tagállami vezetők.

Pont emiatt a célok helyes kommunikációja nagyon fontos Wopke Hoekstra, klímáért és kibocsátás-semlegességért felelős biztos szerint, aki elmondta, hogy rengeteg egyeztetés folyt arról, tényleg megéri-e hosszú távon elköteleződni a zöldítés mellett.

Hoekstra szerint bár ez elsődlegesen a klímaváltozással érkező természeti katasztrófák csökkentéséről, és így az európai emberek megvédéséről szól a dolog, a mai geopolitikai környezetben az is kiemelten fontos, hogy az EU gazdaságát is óvják. Ha jól csinálják, akkor a függetlenedés, az ellenállóképesség és a versenyképesség motorja lehet.

Az elköteleződéssel tehát nemcsak a polgároknak, hanem

a befektetőknek is jelezni kívánnak, hogy biztosan lehessenek benne, hosszú távon Európában marad a tisztaipari fejlesztések központja.

Bár a Bizottság igyekszik hangsúlyozni, hogy az EU jó úton halad ahhoz, hogy 2030-ra elérje az 55%-os csökkenést, azért a 2040-es klímacél eléréséhez rugalmasabb szabályozást tervez bevezetni, így többféle megoldást is megengednének a tagállamoknak, hogy a vállalt kibocsátáscsökkentési célokat teljesíteni tudják.

Ilyen például, hogy 2036-tól korlátozott mértékben elfogadnák a magas színvonalú, külföldön elért szén-dioxid-kibocsátás csökkentését igazoló krediteket, vagy hogy az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerében (EU ETS) belső, tartós szénmegkötési megoldásokat is felhasználhassanak.

A rugalmasság azt is jelentené, hogy a különböző szektorok között lehetne "kiegyenlíteni" az eredményeket. Például ha egy ország nem tudja teljesíteni az elvárt kibocsátáscsökkentést a mezőgazdaság területén, de túlteljesíti a célt a hulladékgazdálkodásban vagy a közlekedésben, akkor az egyik eredmény kompenzálhatná a másikat. Így a célok elérését gazdaságosabbá és társadalmilag igazságosabbá tennék.

A Parlament részéről Antonio Decaro (Olaszország, Szociáldemokraták), a klímáért és környezetvédelemért felelős bizottság (ENVI) elnöke üdvözölte a célkitűzést, de azt kritizálta az amellé társított rugalmassági lehetőségeket. Úgy fogalmazott, hogy

a rugalmasság nem válhat a dereguláció kiskapujává. [...] Nem engedhetünk meg magunknak olyan rejtett eltéréseket vagy kétértelműségeket, amelyek aláássák az EU hitelességét vagy a kitűzött célokat.

A Bizottság a rendes ügymenetnek megfelelően továbbadta tervezetét véleményezésre a Tanácsnak is, ahol komolyabb vita alakulhat ki arról, hogy a tagállamok mennyire érzik elégségesnek a rugalmasságra tett javaslatokat, a vállalások teljesíthetőségéhez.

Címlapkép forrása: EU