Az EP szerint Ursula von der Leyen új terve gyakorlatilag lábbal tiporja az uniós alapelveket

Szerdán az Európai Parlament költségvetési bizottságának ülésén mutatták be az EU következő többéves pénzügyi keretének (MFF) első tervezetét, amely alapjaiban határozza meg, milyen prioritásokat szeretne magára vállalni a szövetség a 2028-tól 2034-ig meghatározott időszakban.

A Bizottság részéről Piotr Serafin, költségvetési és csalásellenes ügyekért felelős biztos mutatta be a tervezetet – ami az eredeti szivárgásoknak megfelelően – nagy részben 27 nemzeti borítékba csomagolna az EB-t vezető Ursula von der Leyen.

A 2000 milliárd eurós nagyságúra tervezett költségvetésből így

865 milliárd kerülne az úgynevezett Nemzeti és Regionális Partnerségek nevű fejezetbe, amelybe átszerveznék az EU közös agrárpolitikáját és a regionális felzárkóztatást elősegítő kohéziós alapot.

Ez természetesen azt jelenti, hogy mindenképpen csökken a költségvetésben betöltött korábbi kétharmados arányuk, némileg kevesebb mint annak felére, de a teljes keretösszeg némileg növekedett, a korábbi kevesebb mint 800 milliárd eurós összértékhez képest.

Bár ez alapján úgy tűnhet, hogy a Parlamentnek, megannyi más szereplővel együtt, sikerült elég érvet felsorakoztatni ahhoz, hogy fix források maradjanak az egyébként több szempontból súlyos reformra szoruló agrár- és kohéziós politikákra, az új felállás azt vetíti előre, hogy a Bizottsággal folytatott közvetlen egyezkedések mellett, a következő ciklus költségvetésében jelentősen lecsökkenhet az EP források felett gyakorolt felügyeleti szerepe.

Természetesen a Parlament – mint az unió egyetlen közvetlen választott szerve – nem szeretné elengedni a költségvetés felett gyakorolt kontrollját, és ennek megfelelően, a mostani tervezet előtt időben eszmélve, már májusban elfogadott egy javaslatot az ideális prioritásairól, amit Siegfried Mureșan (Néppárt, Románia) és Carla Tavares (Szociáldemokraták, Portugália) jelentéstevők közösen jegyeznek.

Bár elmondásuk szerint az EP elfogadja, hogy az uniónak új prioritásai lettek a megváltozott geopolitikai környezetben, és állítólag a reformokra is nyitottak, Mureșan egyből kérdőre vonta a javaslat első formájáról beszámoló Serafint.

Egymás mellé beszélés

Elsősorban a tervezet körüli transzparenciát hiányolták a jelentéstevők, akik nemhogy nem voltak tájékoztatva arról, hogy valóban mit tervez a Bizottság, de még az ülésre érkezve sem kaptak hivatalos dokumentumot, ami alapján tüzetesebben áttekinthetnék annak részleteit.

Ezen kívül Mureșan három főbb kritikát fogalmazott meg élből:

• Egyrészről a hagyományos agrár- és kohéziós politika átcsomagolásával elveszik a már biztos jogalap, így nem látják, mi garantálja, hogy ezek a támogatások továbbra is valódi kedvezményezettekhez, az európai polgárokhoz jutnának.
• Másrészről újfent elutasította a nemzeti borítékok ötletét, mivel szerinte ez ahhoz vezet, hogy a tagállamok csak a saját érdekeiknek megfelelően akarják majd összealkudni a források pontosabb összetételét, pedig az uniós pénzekkel elsősorban a szövetséget kell támogatni, nem pedig nemzeti kormányokat finanszírozni.
• Harmadrészt pedig arra hivatkozott, hogy ha a Covid-járvány kapcsán felvett Helyreállítási Alap hozzájárulását nézzük, akkor már az előző ciklus is 2000 milliárd körüli volt, ergo azzal, hogy ekkora összegnél állt meg megint az EU, azt jelenti, hogy valójában kevesebb lesz a forrás az új ciklusra, hiszen 2028-tól el kell kezdeni fizetni a kölcsön kamatait, így kategorikusan csak kevesebb maradhat az új prioritásokra.

Bár a jelentéstevők részéről nem feltétlen indokolatlan a Bizottság irányába tanúsított elégedetlenség, azt érdemes leszögezni, hogy míg Serafin valóban nem tért ki az általuk megnevezett pontokra átfogóan, addig Ursula von der Leyen olyan diasorok előtt beszélt az új MFF-ről, amik konkrétan említik, hogy

az RRF visszafizetését a büdzsén kívüli forrásokból tervezik fedezni.

A Bizottság elnöke azt is hosszabban taglalta, hogy a régiós és országos szint összefonása egyszerűsít egy csomó azonos területre, csak más feltételrendszerben érkező támogatást, így jóval hatékonyabban lehet majd stratégiában gondolkodni, és okosabban elkölteni a pénzeket, ami kifejezetten jól cseng, miután az EP saját jelentésében is azt hangsúlyozta, hogy először erre kell fókuszálni, mielőtt százalékos növeléseket követelnek.

Von der Leyen bejelentette a Catalyst Europe programot is, melyben uniós fedezet mellett vehetnek fel a tagállamok 150 milliárd euróig hitelt, arra, hogy abból az EU-szintű vállalásokkal összhangban lévő projekteket valósítsanak meg, így a költségvetés több mint felét jelentő versenyképességi, oktatási, külpolitikai és egyéb forrásokon kívül ez is segítene a szövetségszintű célok megvalósításában.

Az, hogy minderről előzetesen nem egyeztettek részletesen a Parlament jelentéstevőivel, joggal kelthet kételyeket, de azt is fontos megjegyezni, hogy két nagyon hangsúlyosnak mondott parlamenti javaslatot viszont átvett von der Leyen:

1. A források egésze innentől a jogállamisági feltételek betartásához lenne kötve, és
2. mindezhez behoznák az okos kondicionalitást is, amely garantálná, hogy az uniós polgároknál csapódjanak le a források, még akkor is, ha a kormány nem tud, vagy nem akar eleget tenni a Bizottság követelményrendszerének.

Mindezt úgy, hogy a Mureșan-féle jelentés csak azt a javaslatot tette, hogy egy egyértelműbb feltételrendszerhez kössék az esetleges forrásbefagyasztásokat, hogy a büntetett kormányok ne nevezhessék az ilyen döntéseket pusztán politikai indíttatásúnak, valamint az utóbbi pont esetében is csak a lehetőségek megvizsgálását kérte a Parlament.

A feszültségek ellenére kívülről úgy néz ki, valójában egy irányba mutathatnak a két uniós szerv elképzelései arról, hogy mire kell elkölteni a közös forrásokat. Kérdés azonban, hogy a hosszú titkolózás után megbíznak-e az egymás által képviselt szándékokban, és ami még fontosabb, hogy

melyik szereplője hogyan áll majd az MFF-hez, a költségvetési kérdésekben különösen sorsdöntő tagállami kormányokat tömörítő Európai Tanácsnak.

Címlapkép forrása: EU

Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Bizottság hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az Európai Bizottság nem vonható felelősségre miattuk.