Trump körbesarcolta a világot, de az EU-s egyezmény véget vethet az eddig kínzó bizonytalanságnak

Több mint fél éves várakozás után Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Donald J. Trump amerikai elnök vasárnap Skóciában találkoztak a nyár valószínűleg legfontosabb megbeszélésére. A találkozó eredményeként a korábbi vámfenyegetésekhez képest visszafogott megállapodás született, bár annak egyes részletei továbbra is tisztázatlanok, és semmiben sem lehetünk biztosak, amíg csak szóban egyeztek meg a felek.

A friss 30 százalékos fenyegetések és az európai 0 százalékos remények között találták meg végül az aranyközéputat, így

az unió tagállamainak legtöbb termékére 15 százalékos vámok lesznek érvényesek az egyezmény életbelépésétől.

A végeredmény sok szempontból megnyugtatónak mondható, ugyanis az utóbbi hónapokban Trump az 50 százalékot is belengette, de a 15 még az eredeti áprilisi 20 százalékos általános számnál is alacsonyabb.

A 15 százalék fog vonatkozni az Európából érkező autókra (amelyekre a köztes időben összesen 35% vám nehezedett) egyes kémiai szerekre, számítógép-alkatrészekre, így a csipekre is. Ezzel szemben mindkét oldal

vámmentességet fog élvezni az olyan "stratégiai" áruknál, mint repülőgépek, repülőgép-alkatrészek, egyes vegyszerek, félvezetők, némely mezőgazdasági termékek, valamint természeti erőforrások és egyes nyersanyagok is.

Tisztázatlan részletek

Ezekből a mentesülésekből rövid távon bizonyosan az USA jár jobban, és több olyan árú is van, amelyeknek a jövőjét külön nem túl körültekintően érintették. Az EU szempontjából a legfontosabb ilyen szempontból a gyógyszeripari termékek, amelyekre egymást meghazudtoló kommentek hangoztak el, hogy mentességet élvez-e majd vagy az általános szabályok fognak rá vonatkozni.

Nem tisztázott továbbá az sem, hogy milyen sors vár a két fél alkoholos italaira, ami korábban hatalmas aggodalmakat okozott Európában, különösen az ír, francia, és olasz exportőröknek, akik amiatt aggódtak, hogy az amerikai whiskykhez hasonló zászlóshajó termékekre róna kereskedelmi terheket az EU, akkor Trump komoly bosszúvámokkal sújtaná azok uniós megfelelőit.

Ezen a téren most az valószínűsíthető, hogy ezekre is a 15 százalék fog vonatkozni, de Trump minden jel szerint fenntartja a jogot arra, hogy tovább "finomít" a kiszabott számokon, ha az Európai Unió nem képes tartani azokat a vállalásokat, amelyeket von der Leyennek be kellett vállalnia végül ahhoz, hogy a fenyegetésekhez képest egy tompított vámot kelljen csupán elszenvednie a tagállamoknak. Egyelőre két nagyon konkrét számot mondtak be:

• Az EU Trump 2028-ig tartó ciklusa alatt mintegy 640 milliárd euró értékben fog az USA-tól földgázt, olajat és nukleáris fűtőanyagokat venni az orosz energiahordozók helyettesítésére.
• Európa több mint 510 milliárd eurónyi befektetést fog vinni az USA-ba, azon felül, amelyeket eredetileg is terveztek volna az uniós befektetők.

Ezen felül arról is megállapodtak szóban, hogy katonai eszközöket is fognak vásárolni az USA-ból, ami kontextusba helyezi az európai újrafegyverkezési terveket, amely alapirányelv szerint, az erre a célra irányuló közös beszerzéseknek 65%-át európai gyártók eszközeire és alkatrészeire kell elkölteni.

Üresnek tűnő ígéretek

Ezeknél a vállalásoknál nehezen garantálható persze, hogy valóban létrejönnek, hiszen bár a kereskedelmi szabályozások az Európai Bizottság kompetenciája, az energiát már a tagállamok és a cégek vásárolják.

Ennek megfelelően itt továbbra is az energiahordozók piaci ára határozza meg az üzleti terveket, és bár az orosz leválás miatt sokat nőtt (majd visszaesett) az LNG-behozatal, valamint többek között az USA magyarországi ügyvivője, Robert Palladino is jelezte kormánya nyitottságát a kisebb nukleáris reaktorokra alapuló együttműködésre, kérdéses, hogy ezekre milyen mértékben kapnak rá a fajsúlyosabb uniós országok.

Befektetések terén pedig végképp a magántőke érdekei érvényesülnek, így ebben elsősorban az biztosíthatja az európai jelentős befektetések megnövekedését, ha a Trump kormány ideális körülményeket teremt, azok megtérüléséhez.

A fegyver- és energiaipari import jelentős megnövelését egyébként már januárban beiktatott elnök, novemberi megválasztása után is beígérte von der Leyen, készülve arra, hogy komoly engedményeket kell majd tenni a radikálisan megváltozott vámpolitikát ígérő Trumpnak, így

végül valóban olyan területeken születtek alkuk, amelyeken az EU egyébként is hajlandó lett volna szorosabb együttműködésre.

Innen ha jól működnek a dolgok, akkor von der Leyen szerint a jövőben felülvizsgálhatják további szektorok vámmentességét is, de az amerikai elnök szokásaihoz híven bármikor álláspontot változtathat, ha nem úgy alakul a kapcsolat, ahogy ő szeretné, különösen addig amíg papírra nem vetik az egyelőre csak szóban közzétett számokat.

Valódi vesztesek

Bár a magyar kormány tagjai és a miniszterelnök szerint a kialkudott helyzet káros az EU-ra nézve, az amerikai vámmentesség miatt, az európai fogyasztók lényegesen kisebb áremelkedésekre számíthatnak, hiszen egyébként sem széles az USA-ból importált élelmiszerek listája. Velük szemben az amerikaiak relatíve sok magas minőségű unióból származó terméket fogyasztanak, ezek zöménél pedig

könnyen 11-13 százalékkal magasabb árazásra számíthatnak.

Mindezt kontextusba helyezik nemcsak a korábbi fenyegetések, de az Egyesült Királysággal kötött 10 százalékos vámmegállapodás, a Kínára vonatkozó 55 százalékos kereskedelmi teher, és az európai megegyezéshez hasonló, előző heti Japán 15 százalék, amelyért cserébe a szigetország 470 milliárd eurós befektetéscsomagot ígért az USA-nak.

Ami továbbra is problémás az unió szempontjából, az a nehéziparra, így az alumíniumra és acélra vonatkozó 50 százalékos vámok, amelyek emelést kaptak a köztes időszakban 35-ös számhoz képest.

A piacok egyelőre persze pozitívan reagáltak, hiszen egy eddig meghatározó bizonytalansági faktor árazódott ki. A 35 százalékos ideiglenes vám sem volt túl nagy hatással az amerikai autóbeszállítókra, a mostani 15 mellett feltehetően folytatódni fog az európai járművek értékesítése az USA-ba, még akkor is, ha a szereplők többsége meglehetősen elégedetlen a helyzettel.

Friedrich Merz német kancellár ennek megfelelően üdvözölte a megállapodást, mivel egy nagyobb volumenű kereskedelmi háború komolyan veszélyeztette volna az exportra épülő német autóipart. A Német Ipari Szövetség szerint azonban még a 15 százalékos vámok is komoly terhelést jelentenek, ami nem biztos, hogy elegendő fellélegzést vetít előre az olyan cégeknek, mint a Volkswagen, amely például 1,3 milliárdos profitkiesésről számolt be a vámokkal terhelt előző félévében.

Kivárás és keretezés

Mindezek mellett azért fontos megjegyezni, hogy míg az autóiparban az USA függetlenül is tud működni az EU cégeitől, az európai export mintegy kétharmadához nemcsak a járművek, hanem gyártógépek, különböző iparágakban használt magas minőségű műszerek, és egyéb elektromos berendezések is hozzájárulnak, amelyek után a vámokat az amerikai importőrök fogják megfizetni.

Ezzel együtt végső soron az rajzolódik ki, hogy bár Trumpnak jóval könnyebb úgy keretezni a dolgot, hogy az USA szabad utat kapott a világ egyik legjelentősebb piacára, amelyre még vámokat is kivethetett, addig

a kommunikációs szint mögé nézve tényleg csak az európai autóipar az, amelynek komoly stratégiaváltásra lehet szüksége.

Trump kormánya mindenképpen profitálni fog az elnök agresszív tárgyalási politikájából, de Európa, ahogyan valószínűleg Kína is, bizonyosan azt reméli, hogy a jelenlegi adminisztráció kifutása és három év tapasztalatával a hátuk mögött, egy következő vezetéssel már papíron is kiegyenlítettebb megállapodást tudnak majd nyélbe ütni.

Címlapkép forrása: EU