Senkinek sem tetszik az EU új költségvetése, de épp ezért lehet jó

Júliusban mutatta be az Európai Bizottság a 2028 és 2034 közötti időszakra tervezett új közös költségvetés tervezetét, amely jelentős változásokat hozna az Unió jelenlegi forráselosztásában. A javaslat célja, hogy a kiadásokat a versenyképesség javítására és a válságok rugalmasabb kezelésére összpontosítsák, ami alapjaiban alakítaná át az EU két legfontosabb pillérét: a kohéziós támogatások rendszerét és a közös agrárpolitikát. A költségvetési keretrendelet tervezetének lehetséges hatásairól és irányairól Darvas Zsolt, a Bruegel Intézet kutatója, Banai Péter Benő, a Magyar Nemzeti Bank elnöki főtanácsadója, Becsey Zsolt, a Károli Gáspár Református Egyetem docense és Kerényi Ádám közgazdász beszélgettek, a moderátor szerepét Iván Gábor töltötte be.

1743 milliárd eurós költségvetés elképzelését tartalmazza a következő ciklus aktuális tervezete, ebből a legnagyobb, kb. 45%-os súlyt az első pillér kaphatja, amely a nemzeti és regionális partnerségről szól, ide tartoznak többek között a fejlesztési, kohéziós, mezőgazdasági támogatások is. A második, versenyképességi pillér mintegy 30%-át tenné ki a költségvetésnek, ez többek között a dekarbonizációt, digitális átállást, ellenállóképességet, védelmi kiadásokat is tartalmazza. A harmadik, legkisebb súlyú pillér a Globális Európa eszköz, amely például az ukrajnai és moldovai szerepvállalásra fordítható.

Darvas Zsolt a költségvetés kapcsán elmondta: a javaslat júliusi bejelentésekor és azóta is rendkívül sok kritikát lehet hallani minden irányból, úgy tűnik, hogy senki sem szereti, ami pont azt mutathatja, hogy ez egy jó javaslat. A hármas tagolás nem újdonság, ugyanezek a célkitűzések a korábbi költségvetésekben is szerepeltek. Új viszont a költségvetés szerkezete: korábban hét fő fejezet volt, azokon belül számtalan alfejezet, ezek számát most csökkenteni igyekszik a javaslat. A mezőgazdasági, kohéziós, szociális, bevándorlási források össze lettek vonva egy kalapba, ez új szerkezet, és az első pillérhez az egyes tagállamoknak egy nagy együttműködési tervet kell készíteniük, melyben megfogalmazzák, mit tennének a különféle uniós célkitűzések eléréséért, hasonlóképpen a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervhez. Darvasnak vannak fenntartásai, hátrány szerinte, hogy nagyon nehéz átlátni ezeket az átfogó terveket, így sok tér marad arra, hogy a Bizottság és a tagállamok tárgyaljanak a tartalomról, ami felveti annak kockázatát, hogy esetleg előnyöket kapnak egyes országok. A célok elérésének mérése is nehézkes, de van erre sok indikátor, ezek közt több jó is (pl. a mezőgazdaságnál a káros kibocsátások mérséklése, illetve a fiatal farmerek száma). Összességében az első pillérnek vannak pozitív dimenziói, de vannak kockázatok is.

Darvas felhívta a figyelmet, hogy

a javaslat nagy mértékben eltolja az arányokat, a kohézió és mezőgazdaság idáig közel kétharmadrészt tett ki, most ezt 45%-ra csökkentették, más célok is ebbe a kalapba kerültek, miközben jelentősen nőttek a versenyképességre szánt összegek.

A költségvetés rugalmasságát illetően fontos, hogy a pénzek 25%-a nem leköthető most, hanem a félidei felülvizsgálatnál kell majd ezekről dönteni, a puskapor negyedét készen kell tartani, hogy később is legyen miből az időközben felmerülő célokra forrást allokálni, ez hasznos vívmány.

Banai Péter Benő rögzítette, hogy a kérdésekkel a Magyar Nemzeti Bank nem foglalkozik, nincs vonatkozó álláspontja, ezért ő csak magánvéleményként fogalmazza meg a költségvetést illető meglátásait. Szerinte két metszet mentén lehet értékelni a javaslatot: mit jelent az az EU számára, és mit Magyarország számára. Úgy fogalmazott, hogy amikor egy problémával szembesülünk, először helyes diagnózis kell, hogy a megfelelő terápiát lehessen alkalmazni. Úgy látja, az Európai Unióban nagyon komoly demográfiai probléma van, ami nemcsak társadalmi, hanem súlyos gazdasági kérdés is. A Draghi-jelentés szerint évente kétmillió fő lép ki a munkaerőpiacról 2040-ig, miközben a teljes termékenységi ráta egyetlen uniós országban sem éri el a 2-t, azaz fogy a lakosság. Felhívta a figyelmet, hogy Németországban a 15 év alatti fiatalok 41%-a migrációs háttérrel rendelkezik. Banai hiányolta a hagyományos családmodell támogatására szóló költségvetési forrásokat, miközben elmondása szerint a költségvetés tömegével tartalmaz támogatási lehetőségeket LMBTQ-célokra.

A versenyképesség kapcsán leszögezte: míg 1990-ben a világ GDP-jéből 28% volt az Európai Unió részesedése, az Egyesült Államoké 26%, Kínáé 2%, addig ma az USA részesedése 26%, Kínáé 18%, az EU-é pedig 17%.

Azaz 14-szeres különbség tűnt el Kínával szemben, és a tudásintenzív területeken is lemaradásban van az Unió, ma az 50 legjelentősebb technológiai cégből alig kettő európai.

Problematikusnak tartja, hogy döntően nincsenek objektív, felzárkózást segítő mutatók, melyekhez kötnék az első pillér forrásainak felhasználását. Helyette vannak például jogállamisági kritériumok, holott amennyiben gazdasági felzárkózást szeretnénk, akkor a felzárkózáshoz kellene kötni a források felhasználását. Ezzel szemben azt látni, hogy a déli országok folyamatosan nettó kedvezményezettjei a költségvetésnek, miközben például Görögország nem hogy felzárkózni nem volt képes, de a vásárlóerő paritáson számított GDP-ben Görögország még le is szakadt. Megjegyezte, hogy az Unió nem védelmi szövetség, ezért a kohéziós forrásokat nem szabadna védelmi célokra fordítani.

Becsey Zsolt elmondta, hogy az Unió egy sajátságos intézmény, viszonylag kicsi a közös költségvetés, amelyet a célok elérésére lehet fordítani, ezekben a Draghi-jelentés és a Letta-jelentés sok előrelépési pontot fogalmaz meg. Fontos kérdés szerinte az energiapolitika ügye, hogy akarunk-e úgy költeni erre, hogy megtartjuk a tagállami szuverenitást az energiamix terén, és nem emeljük az uniós kompetenciát. A lényeg a politikai akarat, hogy közösen lépjünk-e előre, és ezt kell lekövetniük a jogi kompetenciáknak. A versenyképesség terén nagy kihívásnak látja, hogy képesek leszünk-e csökkenteni az államadósságokat, így erről az oldalról is segíteni a növekedést.

Felhívta a figyelmet, hogy az üzemeltetési kérdéskörök összevonásával az agrárszféra máris lázong, hiszen a perifériáról (görög, portugál, spanyol szemszögből) nézve az agrár- és a kohéziós politika erőssége az érdek, ezzel szemben a javaslat szerint ez most kevésbé lesz favorizált.

Szerinte be kell vallani, hogy a versenyképességi fejezettel a nyugati országok visszavettek pénzeket maguknak.

Nagy kérdésnek látja, hogy például főleg francia vagy esetleg lengyel cégek is nyernek-e majd védelmi megbízásokat.

Becsey szerint a minőségi-innovációs felzárkózás terén kétfelé vált a periféria mezőnye, nem egyforma a posztkommunista országok csoportja, és akik már elindultak felfelé, például a csehek és az észtek nem biztos, hogy ugyanazt fogják mondani, mint az innovációban lemaradóbb szlovák, lengyel, magyar felek, hanem inkább a nyugati álláspont felé húzhatnak.

A védelempolitika terén Becsey szerint el kell dönteni, hogy "víz vagy tűz", azaz hogy mit akarnak az országok. Politikai törpének, cselekvésképtelennek szokás titulálni az Uniót, most Ukrajna és Moldova kapcsán kérdés, hogy az EU kilépjen-e ebből a szerepből, de akkor ezt teljesíteni is kell.

Kerényi Ádám ezen a ponton csak annyit szólt hozzá a vitához, hogy szerinte ez egy háborús költségvetési tervezet.

Banai Péter Benő a stabilitás és a rugalmasság szembenállásakor a stabilitás mellett érvel, szerinte kiszámítható finanszírozási programok szükségesek, olyan területekre kell fókuszálni, ahol hosszú távú kihívások vannak. Meglátása szerint az Unió nem képes gyorsan reagálni a váratlan helyzetekre, példaként a Covid-járványt követő helyreállítási projekt problémáit idézte fel. A versenyképesség terén véleménye szerint reagálni kell, de a menet közben előkerülő problémákra nem lehet jól reagálni sem a költségvetés mérete, sem az intézményrendszer működése miatt, viszont szét lehet verni stabil programokat.

Kerényi Ádám szerint az uniós költségvetés eltér a tagállami költségvetések szerkezetétől, ez nem egy lekicsinyített, "miniatűr" nemzeti költségvetés, hanem a megosztott hatáskörbe tartozó politikák elérése a cél. Ahogyan mélyült az integráció, úgy nőtt a GDP-arányos keret is, először az 1980-as évek közepén érte el az uniós GNI 1%-át, de a keleti bővítés során nem folytatódott ez a tendencia, főleg a brit blokkolás eredményeképpen. A brexit során egy nagy befizető, de egy nagy expanzióblokkoló ország is lépett ki egyben. Ugyanakkor az előző költségvetésben szereplő 1220 milliárd eurós keret, plusz az egyszeri 650 milliárdos közös hitelfelvételből álló RRF összegénél még így is kisebb a mostani költségvetés összege. Igaz, hogy az 1%-os szint fölött van, de ebből az adósságtörlesztést is el kell kezdeni, miközben a védelmi kiadások is jelen vannak.

Darvas Zsolt elmondta,

számításaik szerint a Draghi-jelentés céljainak eléréséhez a GDP 0,7-0,8%-ával növelni kellene az EU-s kiadásokat.

Innen nézve túl kicsi a méret, főleg úgy, hogy adósságtörlesztésre is költeni kell majd, de a befizető tagállamok jelenleg hallani sem akarnak a kiadásnövelésről. A politikai realitás az, hogy a javasolt 1,26%-os GDP-arányos méretet is csökkenteni fogják, így még kisebb az esélye annak, hogy a Draghi-jelentés céljai teljesülhetnek.

Becsey Zsolt szintén aláhúzta, hogy nem nő a költségvetés, inkább szinten tartásról lehet beszélni, de a részletszabályok fontosak lesznek. A közös eladósodás szerinte egy Rubicon-átlépés volt. A mezőgazdasági források kapcsán kijelentette: aki 1500-2000 hektáron gazdálkodik, elvárható lenne, hogy magától is versenyképes legyen, ne csak járadékvadászatból, uniós pénzekből éljen.

A gyorsaság is alapkérdés szerinte, továbbá az, hogy a tagállamok rendbe tudják-e rakni magukat a költségvetési hiányokat illetően. Rámutatott, hogy arra is van példa, hogy egy tagállam teljes költségvetése pluszban legyen, nemcsak az elsődleges egyenlege egyensúlyban, ezzel ők jelentősen tudják támogatni a saját maguk és az Unió helyzetét is. Arra is emlékeztetett, hogy soha egyetlen tagállam nettó befizetése nem volt több a GNI 0,5%-ánál, tehát a hozzájárulások mértéke mérsékelt.

Banai Péter Benő úgy véli, kérdés, hogy van-e tagállami konszenzus arról, hogy mit kell finanszírozni. Ha valamire nincs szükség, arra az ember nem akar költeni, de a tagállamok értelmes célokra hajlandóak lennének pénzt áldozni. Mivel az optimális kiadási szerkezetet illetően nem lesz megállapodás, ezért nehéz lesz a jelenlegi szintnél többet finanszírozni a következő körben, illetve bevételi oldalon felfelé mozdulni, ebben ő nem vár változást. Szerinte nem fog változni az a tagállami hozzáállás sem, hogy mindenki azt nézi, mennyit fizetett be, és mennyit kap vissza a közös költségvetésből. A főként GNI-alapú finanszírozás megközelítését jónak tartja, az egyszerűsítés, igazságosság jegyében célszerű lenne, hogy ne legyen új saját forrásról szóló javaslat, hanem a megszokott fejlettségi megközelítéssel történjen a finanszírozás. Ha a GNI-alapú módszer ki lenne dobva, és találnánk más bevételi megoldásokat, akkor is minden tagállam számolgatná a nettó pozícióját – vélekedett.

Darvas úgy látja, bármilyen új forrás bevezetése nem generálna új pénzt, ugyanúgy a tagállami költségvetés vagy vállalatai fizetnék be, azaz ez nem csökkentené a terheket, csak az elosztást változtatná meg. A mostani módszer szerinte fair, könnyen számítható és tervezhető. A saját források ügyében leszögezte, ha van egy közös bevétel (pl. vámbevétel), annak az EU-s költségvetésbe kellene kerülnie,

de a nagy kikötőkkel rendelkező országok (pl. Belgium, Hollandia) ragaszkodnak ahhoz, hogy minél nagyobb arányban náluk maradjanak a vámbevételek.

Másik érv lehet a közös források mellett, hogy ha másodlagos célokat szolgálnak a célkitűzések, ez értelmet adhat egy új bevételnek, példaként említhető, hogy a hulladék-újrahasznosításban elmaradók többet fizessenek be, az élen járók kevesebbet, ez ösztönözné a műanyag összegyűjtését és újrahasznosítását, ezáltal jót tenne a környezetnek.

Kerényi Ádám hozzáfűzte: az új saját forrásként felmerülő dohányipari jövedéki adó arra emlékeztet, amikor a középkorban a kapuadót füstadóra változtatták, mivel több háztartás költözött egy kapu mögé. A 100 millió eurós árbevételű cégek társasági adója pedig meglátása szerint a digitális cégek megadóztatásának pótlására lehet egy mód, mivel az Európai Unió fél Donald Trumptól, ezért nem meri megadóztatni a nagy amerikai techcégeket.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images