Ursula von der Leyent és a tagállamokat is betámadta a felkért megmentőjük

Mario Draghi egy évvel ezelőtt mutatta be átfogó reformtervét az Európai Unió gazdasági versenyképességének megerősítésére, de a tagállamok azóta alig haladtak az ajánlások megvalósításával. A volt Európai Központi Bank-elnök és olasz miniszterelnök frusztráltan figyelmeztetett a Politico szerint:

Azokat a hatalmas beruházásokat, amelyekre a jövőben szükség lesz, nem akkor kell megtenni, amikor a helyzet már fenntarthatatlanná válik, hanem most, amikor még van erőnk alakítani a jövőnket.

A Draghi-jelentés olyan elemeket tartalmaz, mint az uniós szintű infrastrukturális beruházások, az ipar számára megfizethető energiát biztosító új energiahálózat, közös katonai beszerzések az amerikai fegyverektől való függés csökkentésére, valamint az európai technológiai startupokba tőkét áramoltató egységes pénzügyi szektor kialakítása.

A kezdeti lelkesedés ellenére a végrehajtás szinte teljesen megakadt. Emmanuel Macron francia elnök a reformok mielőbbi végrehajtását sürgette, Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök a „legfejlettebb technológiai szektorokban való lemaradás” elkerülésével érvelt, míg Friedrich Merz, Németország vezető politikusa, még Draghi korábbi válságkezelő szlogenjét is idézte, ígérve, hogy „mindent megtesz” (whatever it takes) az ország védelmi iparának megerősítéséért.

Ennek ellenére a gyakorlatban a nemzeti érdekek ütközése miatt a tervek nem mozdulnak előre.

Stéphane Séjourné, az Európai Bizottság iparstratégiáért felelős alelnöke szerint „a Draghi-jelentés az EU gazdasági doktrínájává vált”, ugyanakkor elismerte, hogy a „Draghi-hatás” elhalványul, amikor a tagállamok konkrét jogszabályokról kezdenek tárgyalni.

A halogatás különösen az energiaszektorban látványos:

egy friss elemzés szerint ezen a területen eddig egyetlen intézkedést sem hajtottak végre.

Anna Stürgkh osztrák EP-képviselő rámutatott, hogy az országok egyszerűen nem akarják megosztani olcsó energiájukat a szomszédaikkal. „Ha összekapcsolják a hálózataikat olyan országokkal, ahol magasabbak az árak, az ő áraik is emelkedni fognak. Ez tény” – mondta. Hasonló a helyzet a bankunióval is. Luis Garicano spanyol közgazdász szerint nem a Bizottság, hanem a kormányok akadályozzák, hogy a tőke szabadon áramolhasson a tagállamok között. A közös adósságkibocsátást a „takarékos” országok, például Németország és Hollandia blokkolják, miközben a Covid-járvány utáni megszorítások miatt egyre kevesebb forrás áll rendelkezésre a stratégiai célok megvalósítására.

Draghi korábbi pozícióiban – legyen szó az EKB éléről vagy az olasz kormány vezetéséről – közvetlen hatalommal rendelkezett, most viszont csak figyelmeztetésekkel élhet. Februárban az Európai Parlament előtt már élesen bírálta a tagállamokat:

Azt mondjátok, nem a közös adósságra, nem az egységes piacra, nem a tőkepiaci unióra. Nem mondhattok nemet mindenkire és mindenre.

Augusztusban, egy rimini rendezvényen az Egyesült Államokkal vívott kereskedelmi tárgyalások kudarcát „nagyon brutális ébresztőnek” nevezte. „Be kellett törődnünk abba, hogy legnagyobb kereskedelmi partnerünk és szövetségesünk vámokat vetett ki ránk, és minket sürgetett a katonai kiadások növelésére – mindezt olyan módon, amely nem feltétlenül szolgálja Európa érdekeit.”

A Bizottság Ursula von der Leyen irányítása alatt egy nyolcfős külön egységet hozott létre Draghi terveinek megvalósítására, de több szakértő ezt elégtelennek tartja. Az EU vezetése egy új, 410 milliárd eurós közös ipari alap létrehozásával próbálja koncentrálni az erőforrásokat, amely a tagállami forrásokat is összevonná. Ősszel a Bizottság ajánlást tesz a kormányoknak a beruházások összehangolására, de már most látszik, hogy ez komoly vitákat fog kiváltani. „El tudja képzelni bárki, hogy egy nagy tagállam a saját adófizetőinek pénzéből egy szlovéniai ipari üzemet finanszírozzon?” – tette fel a kérdést egy uniós tisztviselő, jelezve a nemzeti érdekek dominanciáját.

Draghi szerint 2025 fordulópontot hozott Európa geopolitikai illúzióiban.

Évekig azt hitte az Európai Unió, hogy 450 millió fogyasztójának gazdasági ereje önmagában geopolitikai hatalmat és befolyást biztosít a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban

– mondta. „Ez az év lesz az, amikor ez az illúzió végleg szertefoszlott.” A volt jegybankelnök figyelmeztetése szerint a kontinens csak akkor őrizheti meg gazdasági súlyát, ha a tagállamok félreteszik a belpolitikai megfontolásokat és közösen cselekszenek – amire azonban egyre szűkül az időablak.

Címlapkép forrása: EU