Jobbról-balról rángatják Ursula von der Leyent, de a valódi csatát saját pártjával kell megvívnia

Hétfőn újabb vita volt arról az Európai Parlamentben, hogy folytathatja-e mandátumát az EU végrehajtószerveként működő Bizottság, és annak vezetője, Ursula von der Leyen. Az indítványokat ezúttal egy-egy francia politikus, a Patriótákat (PfE) vezető Jordan Bardella és a Baloldal társelnöke, Manon Aubrey jegyezte, az EB-vezér kompetenciáját megkérdőjelezve.

Míg a Baloldal elsősorban azzal vádolta von der Leyent, hogy "népírtáshoz asszisztál" azzal, hogy nem lép fel erősebben Izraellel szemben a gázai halottak miatt, addig Bardella főleg az USA-val való kereskedelmi megállapodást bírálta.

Mindkét indítvány támadta azonban a dél-amerikai Mercosur-országokkal kötött kereskedelmi megállapodást, amely egy különösen érzékeny kérdés a francia gazdák számára. Ők attól tartanak, hogy az onnan behozott, egyelőre még EU-s standardoknak nem feltétlenül megfelelő olcsó marhahús, jelentősen lenyomhatja az ő áraikat is.

Ez a félelem némileg túlzottnak tűnik, miután a beengedett mennyiség évek múlva érné el a teljes európai fogyasztás alig 1,5%-át, de a jelenleg szokásosnál is instabilabb francia politikai helyzetben, úgy tűnik

az ország bal és jobb oldala is az Európai Parlamentet választotta a politikai kampány egyik színterévé.

Ezt a hozzáállást bírálta a Néppárt (EPP) elnöke, Manfred Weber is, aki több ízben "színjátéknak" nevezte, az egyébként komoly intézményként használandó bizalmatlansági indítvánnyal való visszaélést. Bár politikailag neki is előnytelen lenne, egyenesen azt javasolta a szélsőséges pártoknak, hogy olvadjanak össze WAA (We Are Against) néven, mivel folyamatosan azt demonstrálják, hogy semmi kompromisszumkészségük nincs, és elleneznek minden olyan lépést ami valóban erősíthetné Európát.

Weber elmondta, hogy reméli "elég videóanyagot sikerült gyűjteni a francia kampányokhoz" majd számonkérte, hogy

hol voltak a Patrióták pártcsalád erősemberei, amikor a Trump-kormány embereivel kellett tárgyalni az EU-USA vámalkuról.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök neve mellett, felemlegette a francia jobboldalt vezető Marine Le Pent, a szintén szélsőséges német AfD elnökét, Alice Weidelt, valamint Matteo Salvini volt olasz miniszterelnököt, akik saját bevallásuk szerint mind közelebbi kapcsolatot ápolnak Donald Trump amerikai elnökkel és mozgalmával, a MAGA-val.

Weber szerint ezek a politikusok csendben voltak miközben von der Leyen és kereskedelmi biztosa, Maroš Šefčovič keményen dolgozott azért, hogy az uniós tagállamok a lehető legjobb megállapodást kapják.

Bár a vámalkuban valóban sok vállalást tett az EU, és a 15%-os vámplafon valóban minden szempontból rosszabb, mint a vámháború előtti 2,5%-os átlag, nem igazán volt olyan ország, amely sokkal jobb megállapodást ért volna el az EU-nál, és Weber külön kiemelte, hogy az is jól mutatja mennyivel erősebb az EU együtt, a külön-külön operáló nemzetállamoknál, hogy

az egyedül tárgyaló Svájc, komoly diplomáciai és gazdasági jelentősége ellenére is 39%-os különvámokat kapott Trumptól.

Weber mellett a szintén Ursula von der Leyen mögött álló Szocialisták és Demokraták, valamint a liberális Renew párt is azt kommunikálta, hogy nem fogják támogatni az indítványokat, és az utóbbi vezető Valérie Hayer egyenesen "trolloknak" nevezte a bizalmatlansági szavazásokat kérő Baloldalt és a Patriótákat, arra kérve a centrumpártok minden tagját, hogy

ne etessék őket.

Az indítványokról csütörtökön fognak szavazni, és ahogy azt már korábban is megírtuk, egy szinte elképzelhetetlen méretű palota forradalomnak kéne lenni ahhoz, hogy esély legyen a Bizottság mandátumának visszavonására, azonban a nyilvánosság előtt zajló szavazásoknál jóval nagyobb jelentőséggel bír, az a háttérben futó egyeztetés, amely szembeállíthatja a von der Leyent és a pártcsaládját vezető Webert.

A vita a következő többéves pénzügyi keret (MFF) reformja mentén élesedhet ki igazán, amelyet Ursula von der Leyen a Parlamenttel való különösebb egyeztetés nélkül mutatott be még a nyár közepén.

Az ügyben az EPP jelentéstevője, Siegfried Muresan azóta is minden lehetőséget megragad az új MFF bírálására, mivel az összecsomagolja az eddig külön fejezetben kezelt Kohéziós Alapot, és a Közös Agrárpolitikát (KAP-ot), így arányaiban is kevesebb juthat ezekre a feladatokra, hiszen míg

korábban ~66%-át tették ki a teljes költségvetésnek, a reform után mindössze annak fele jutna ezekre a területekre.

Bár Nemzeti és Regionális Partnerségek néven futó, tagállamokkal egyeztetett támogatások papíron a források akadálytalan és stratégiai elosztását segítenék, a Parlament attól tart, hogy a geopolitikai nyomás miatt kiüresednek a polgárokra fókuszáló támogatási formák, és az EP képviselőknek semmilyen valódi eszköze nem lenne arra, hogy azokat előzetesen ellenőrizzék.

Weber szerdai sajtótájékoztatójában különösen az utóbbit kritizálta, hiszen míg a kisebb országok esetében talán működhet a felzárkóztatás parlamenti kontroll nélkül is, egy nagyobb, Német- vagy Franciaország méretű tagállamnál a régióknak is muszáj lenne hangot adni, ami könnyen elmaradhat, ha a Bizottság csupán a nemzeti kormányokkal egyeztet a kohézióról.

Az elmaradottabb régiók felzárkóztatására hivatott Kohéziós Alap persze rendszeres kritika tárgya, mivel ebből gyakran finanszíroznak számokban nem igazán kimutatható fejlesztéseket, például hazánkban is elterjedt térkövezéseket. Bár a versenyképességi nyomás erős, ez a gyakorlat közel sem csak a kohéziós forrásokra vonatkoztatható, és a Parlament szerint ellenőrzésük nélkül még kevesebb kontroll lenne a nem megtérülő projektek elkerülésére.

Webernek azonban még fontosabb azonban talán a Közös Agrárpolitika, hiszen a gazdák jelentős része közvetetten mai napig az EPP pártcsalád támogatója, és bár a nekik folyósított közvetlen támogatások nem feltétlen járulnak hozzá a versenyképességi fejlesztésekhez, visszavágásuk komoly elégedetlenséget okozna köreikben.

Weber azt is kiemelte, hogy nehéz egységes piacról beszélni, ha az agrártámogatásokra vonatkozó szabályoknál az is realitássá válik, hogy a Bizottság az országnak megfelelő szabályozásokat és forrásallokációt fogadjon el.

A KAP-pal kapcsolatos módosításokat ezen a héten is tárgyalni fogják a Parlamentben, de Weber egyelőre visszafogott hangot ütött meg a kérdésben, pedig a korábbi szivárogtatások alapján éppen az ő pártcsaládja áll legjobban készen arra, hogy hivatalosan is visszadobja Ursula von der Leyen reformtervét.

Az MFF végleges formáját tipikusan csak a közvetlenül a soron következő ciklus kezdete előtt sikerül elfogadni - ez esetben 2027 legvégén - így még sok idő van vitázni a témáról, de egy végletekig kiéleződött helyzetben még egy centristák által indított bizalmatlansági indítvány sem kizárható, amely valóban alapjaiban rengetné meg Ursula von der Leyen Bizottságát.

Címlapkép forrása: EU