Európa is megfizeti a kínai-amerikai kikötőharc árát

A két nagyhatalom közötti konfliktus most a teherszállítási díjak körül éleződik, és ennek Európa lehet az egyik vesztese. Az egekbe szökő vámfenyegetések után Donald Trump amerikai elnöknek kedden lépett hatályba legújabb terve Kína kereskedelmi visszaszorítására, miszerint minden kínai felségjellel ellátott és ott épített hajónak extra díjat kell fizetnie, ha amerikai kikötőkbe érkezik.

Az Egyesült Államok így most már nettó tonnánként 46 dollárt számít fel, amellyel egyidőben aktiválták a kínai válaszlépést is. Ők jelenleg 400 jüant (56,22 dollárt) vetnek ki tonnánként, de ha nem változik semmi, ezt a költséget majdnem megháromszorozzák idővel, így 2028-tól 1120 jüan lehet a tarifa minden tonna után. Mindkét illetéket szállítmányonként terhelik, de egy hajóra évente maximum öt alkalommal.

Ennek megfelelően egy 35 000 tonnás járműszállító hajó évente 5,6 millió dollárnyi extra költséget jelenthet a kereskedőknek, mivel a legtöbb teherszállító három és félszer áll meg amerikai kikötőkben, azonban az ömlesztett áruval forduló hajók akár 200 000 tonnásak is lehetnek, így ezek esetében még sokkal nagyobb díjakra lehet számítani a Lloyd's List szaklap számításai szerint.

Persze ez az amerikai intézkedés csak minimálisan érinti az európai cégeket. 2024-ben például közel 86 000 dokkolásból, csak 254 eset volt, amikor Kínában épített, de nem kínai cég által operált hajó kötött ki az USA-ban. A gond a kínai korlátozásoknál jelentkezik.

Az általuk kivetett tonnánkénti ~56 dolláros felár minden olyan teherszállító hajókkal dolgozó vállalatot érint, amelyekben több mint 25%-os amerikai tulajdon van. A Politico által megszólaltatott szakértő, James Lightbourn szerint itt még nem lehet tisztán látni, mert

a legtöbb hajózási társaság tulajdonosi struktúrája – sokszor szándékosan – átláthatatlan.

Ez azért is fontos, mert a lapnak nyilatkozó EU-s forrás szerint a kínaiak tudatosan a részvényeseket akarják célba venni, mivel sok társaság globális tőzsdéken jegyzett. Így bár a két rendszer elvben hasonlónak tűnik, a kínai intézkedések hatása jóval jelentősebb lehet.

A kínai hajókkal is rendelkező flották persze már most elkezdték átszervezni beosztásaikat, hogy az Egyesült Államokba induló szállítmányaik, ne ilyen hajókon érkezzenek. Míg ezen az oldalon van mozgástér, addig Kína olyannyira megkerülhetetlen része a nemzetközi kereskedelemnek, hogy szinte egy szereplő sem engedheti meg magának, hogy ne érintsék hajói a kínai kikötőket.

Ennek fényében már több európai cég reagálásba kezdett. A görög Okeanis Eco Tankers például menesztet kettőt a három amerikai igazgatója közül, míg egy másik görög vállalat, a Danaos szintén eltávolított egy igazgatósági tagot.

Európa északi végén a norvég 2020 Bulkers a részvényesi struktúra átvilágításába kezdett, csakúgy, mint az oslói székhelyű nyersolajszállító DHT Holdings. Eközben a világ egyik legnagyobb szállítmányozója, a dán Maersk szóvivője szerint még értékel kínai kikötődíjak hatását.

Lightbourn szerint a legtöbb szállítmányozási cég most "versenyt fut az idővel", azonban nem fognak a költségeiket tartósan felemelő lépéseket hozni, mivel úgy látják, hogy

ezek a kikötői díjak elsősorban alkualapok az amerikai–kínai kereskedelmi tárgyalásokon, és egy megállapodás esetén gyorsan el is tűnhetnek.

Mindemellett persze a Trump által belengetett 500%-os vámokról is folyamatosan folyik az üzengetés a két fél között, amelyek Kína orosz olajról való leválását hivatottak kikényszeríteni. Ez az EU helyzetét is megkönnyítené, azonban a kritikus nyersanyagnak számító ritkaföldfémek kínai exportkorlátozásai komoly kockázatot jelentenek a fegyverkezés felpörgetésére készülő uniós tagállamoknak.

A két nagyhatalom közti kereskedelmi harcban egyelőre úgy látszik nem sok vizet mozgat Európa, de nem feltétlen előnytelen, hogy most relatíve kevesebb figyelem irányul ide. Ha az uniós cégek ki tudják mozogni az adok-kapok negatív hatásait, és Brüsszel épebb állapotban tudja tartani a diplomáciai kapcsolataikat, előbb-utóbb a Globális Dél országai után, Kína és az USA szemében is felértékelődhet az EU megbízhatósága.

Címlapkép forrása: EU