Kettészakadt a világ: Európa magára vonta a világ haragját

Az Európai Unió világszinten nem tudott egyértelmű példaképpé válni, de a karbonárazás területén kétségtelenül úttörő szerepet játszik. Az uniós kibocsátás-kereskedelmi rendszer (ETS) és a tagállami szén-dioxid-adók mára globális viszonyítási ponttá váltak:

a Világbank adatai szerint 2024-re a világ szén-dioxid-kibocsátásának már 28 százalékát fedi le valamilyen karbonárazási mechanizmus, ami egy év alatt négy százalékpontos növekedést jelent.

Az ilyen rendszerek több mint 100 milliárd dollárnyi bevételt generáltak világszerte, kétharmad részben az ETS-típusú rendszerekből. Az északi országok — köztük Svédország, amely már 1991-ben bevezette a szén-dioxid-adót — voltak az elsők, ám az utóbbi években Dél-Korea, Japán és az Egyesült Államok egyes tagállamai, például Kalifornia, is hasonló mechanizmusokat alkalmaznak.

Az új fejlemény, hogy a feltörekvő gazdaságok is belépnek ebbe a „karbonkoalícióba”. Kína az utóbbi hónapokban kiterjesztette nemzeti ETS-rendszerét az acél-, cement- és alumíniumágazatra — pontosan azokra, amelyeket az EU 2026. január 1-jétől hatályba lépő karbonvámja (CBAM) is érinteni fog. India, Brazília, Törökország és Vietnam pedig már előkészíti saját karbonpiacait. Elemzők szerint ez a láncreakció nem véletlen: az EU karbonvámja erős ösztönző, mivel a partnerek vagy alkalmazkodnak az uniós szabályokhoz, vagy elveszítik versenyelőnyüket.

Emellett több ország felismerte, hogy a karbonárazás belföldi adóbevételt is hozhat — így az éghajlatpolitikai és fiskális célok most először erősíthetik egymást.

A brazil kormány a napokban kezdődő belémi ENSZ-klímacsúcson már egy globális szénadó ötletét is napirendre kívánja tűzni, amelyből a fejlődő országok zöld átmenetét lehetne finanszírozni. Ez azonban erősen vitatott megközelítés, hiszen a karbonárazás lényege nem az adóbevétel-termelés, hanem a kibocsátások csökkentésének ösztönzése. A gyakorlatban a hatások vegyesek: a Szén-dioxid Világmeteorológiai Szervezet szerint a légköri CO₂-koncentráció 2024-ben új rekordot ért el, ám ahol a karbonárazás működik, ott valóban csökkentek a kibocsátások.

Európában például az egy főre jutó kibocsátás fele az amerikai szintnek, ugyanakkor az energiaárak emelkedése komoly gazdasági terheket is rótt a fogyasztókra és az iparra.

A szakértők ezért globális kiterjesztésben és hatékonyabb árképzésben látják a következő lépést. Ha ugyanis a ténylegesen fizetett, kedvezmények nélküli szénárakat nézzük, a Világbank szerint a karbonárazás ma valójában csak a világ kibocsátásainak 6 százalékát fedi le. Eközben néhány ország visszafordul: Kanada idén márciusban Mark Carney miniszterelnöksége alatt részben eltörölte a szénadót, míg a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet az amerikai nyomás miatt egy évvel elhalasztotta saját szektorális karbonpiacának bevezetését. A világ tehát továbbra is kettészakadt: miközben Európa egyre inkább karbonalapú gazdasági rendet épít, mások még mindig az energiaárak és a politikai költségek miatt haboznak követni.

Címlapkép forrása: Shutterstock