Bezzegország voltak, most az uniós források elvesztésével sírba hajszolhatja magát Románia

Az Európai Unió túlzottdeficit-eljárása (EDP) még 2020-ban indult meg Románia ellen, ami az egyik leghosszabb időszak, amíg egy tagállamot a szigorú költségvetési politika betartására próbált rábírni Brüsszel.

Az EDP egy olyan korrekciós mechanizmus, amelynek célja, hogy a tagállamok fenntartsák a fiskális fegyelmet, és hiányukat, illetve államadósságukat a közösen elfogadott 3%-os hiány-, és 60%-os adóssághatáron belül tartsák.

A használata szinte mindennapos az EU-ban, jelenleg is 9 tagállam ellen zajlik, köztük Magyarországgal, Franciaországgal, Lengyelországgal és Belgiummal szemben. Románia azonban szokatlanul nehezen kezeli a helyzetet, hiszen az országra a mélyen gyökerező makrogazdasági egyensúlytalanságokon és lassú növekedésen túl, az uniós források tartósan gyenge felhasználása is jellemző.

Miközben a Bizottság és a Tanács egyre nagyobb nyomást gyakorol, Románia pénzügyi és fiskális politikáját eddig nem látott szigorral vizsgálják. Erre utal az Európai Parlament friss tanulmánya, amely átfogóan elemzi a román helyzetet. A kilátások pedig nem túl fényesek.

Viharos környezet

Az ország költségvetési hiánya 2024-ben elérte a GDP 9,3%-át – ez az egyik legmagasabb arány az EU-ban –, és 2025-ben is várhatóan 8,6% körül marad. A tartós túlköltekezés következtében az államadósság a GDP 54,8%-áról 2026-ra 63%-ra nőhet, ami a fiskális fenntarthatóság szempontjából is meglehetősen aggasztó.

Az Európai Bizottság 2025 tavaszi előrejelzése szerint a GDP-növekedés mindössze 1,4% lesz 2025-ben, és 2026-ban is maximum 2,2%-ra lehet számítani, már amennyiben sikerül fokozniuk az uniós helyreállítási források (RRF) lehívását.

Azonban még ez a növekedés sem elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza az évek óta folytatott expanzív politika – például a közszféra béreinek és nyugdíjainak jelentős emelése – által okozott nyomást, különösen, hogy

az inflációt sem sikerül érdemben leszorítani.

Ez tavaly óta olyan 5–6% körül ingadozik Romániában, és csak 2026-ra mérséklődhet 3,9%-ra. A tartósan magas infláció, valamint a GDP 8–9%-át kitevő folyó fizetési mérleghiány erős belső keresletet, ugyanakkor gyenge exportteljesítményt jelez. Bár a legutóbbi választásokon Nicușor Dan győzelmével megvalósult EU-párti fordulat jó előjel lehet, a jelenlegi állásban továbbra is

egy törékeny gazdasági környezetről van szó, ahol a piaci bizalom egyre inkább fogyóban van.

Ez abból is látszik, hogy a tízéves román államkötvény hozama 2025 októberére 8,6%-ra emelkedett – ez kétéves csúcsot jelent –, ami világosan mutatja a befektetők aggodalmát az ország fiskális pályájával kapcsolatban. A hitelminősítők erre reagálva negatívra rontották Románia kilátásait, így az ország a befektetésre ajánlott kategória alsó határára került. A besorolás várhatóan addig nem javul, amíg nem sikerül lezárni a túlzottdeficit-eljárást.

Ötéves átok

Románia EDP alatti történetét ismételt halasztások és be nem tartott célok jellemzik. Az eljárás 2020 áprilisában indult, amikor a Tanács 2022-ig kért korrekciós intézkedéseket. A határidőt a járvány hatásai miatt egységesen 2024-ig tolták ki minden tagállamnak, ám a költségvetési eredmények továbbra sem igazodtak az ajánlott pályához.

Az Európai Bizottság 2025 júniusában állapította meg, hogy Románia nem tett érdemi lépéseket a túlzott hiány csökkentésére, amit a Tanács hivatalosan is megerősített, hogy az országnak október 15-ig kellett konkrét intézkedéseket bemutatnia a hiány csökkentésére, és

legkésőbb 2030-ig meg kell felelnie a túlzottdeficit-eljárás követelményeinek.

Ennek érdekében az ország két fiskális csomagot fogadott el 2025-ben:

1. Az első, júliusban hatályba lépett csomag az áfaemelés mellett új adókat vetett ki a bankokra és a szerencsejátékokra, továbbá korlátozta a közszféra béreit és nyugdíjait.
2. A szeptemberben elfogadott második csomag a nyugdíj-, egészségügyi, vállalatirányítási és közigazgatási reformokat célozta.

Bár ezek a lépések gazdasági stabilitás szempontjából helyes irányt jeleznek, megvalósításuk komoly akadályokba ütközik, hiszen az alkotmányos aggályok mellett komoly társadalmi ellenállásba is ütköznek.

Az EDP követelményeinek be nem tartása azonban nemcsak a fiskális stabilitást veszélyezteti, hanem Románia uniós forrásokhoz való hozzáférését is, pedig

hosszabb távon az EU-s támogatások nagyban hozzájárulnának az általános életszínvonal javulásához.

Az ország a 2021–2027-es időszakban 31 milliárd euró kohéziós forrásra lenne jogosult, ám 2025 októberéig ezeknek mindössze 16%-át hívta le. Emellett az állami előfinanszírozással működő RRF keretében Románia 28,5 milliárd euróhoz férhet hozzá, de ennek is csupán 37,6%-át folyósították eddig, amely a vissza nem térítendő forrásrész nagyjából felét, és a kedvezményes hitellel elérhető összeg kevesebb mint 30%-át jelenti.

Mivel azonban kevesebb mint egy év maradt az RRF határidejéig, akár 10 milliárd eurót is elveszíthet az ország, ha nem teljesíti gyorsan a vállalt mérföldköveket és célokat, hiszen

2026 augusztusára már elkészült projekteknek kell lenniük ahhoz, hogy az EU kifizesse az elérhető összeget.

Az uniós források lassú lehívása nem pusztán adminisztratív probléma: komoly gazdasági következményei vannak. A projektek csúszása, a politikai instabilitás és a közigazgatási hatékonyság hiánya szűk keresztmetszetet teremt, ami megakadályozza, hogy az ország ezeket az eszközöket a növekedés ösztönzésére és szerkezeti gyengeségeinek kezelésére használja.

Az új vezetés ellenére nem zökkenőmentes a Bizottsággal való egyezkedés, az időablak pedig egyre csak szűkül, így Románia könnyen kettős csapdába kerülhet, ugyanis az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés elvesztéséből egyenes ágon következne, hogy drágább hazai hitelekből kéne pótolnia a kieső összegeket.

Kiútkeresés

Az Európai Bizottság országspecifikus ajánlásai a fiskális konszolidációt és a strukturális reformok sürgősségét hangsúlyozzák. A legfontosabb prioritások között szerepel a költségvetési politika szigorítása az EDP-célok eléréséhez, az RRF-források felhasználásának felgyorsítása, valamint a fosszilis energiahordozókról való fokozatos átállás a megújulókra, amelyre helyreállítási tervének majdnem 50%-át lehetne lehívni.

Ezen felül Romániának kezelnie kellene a munkaerőpiaci torzulásokat, valamint fejlesztési programokat kéne indítania a digitális készségek erősítésére. Továbbá javítania kellene a szociális védőhálót a szegénység csökkentése érdekében, hogy a társadalom szélesebb rétegei juthassanak valódi hozzáadott értéket teremtő munkakörökhöz.

Az uniós források felfüggesztésének elkerüléséhez Romániának kézzelfogható előrelépést kell felmutatnia. Ez nemcsak reformok elfogadását, hanem azok gyors és hatékony végrehajtását is feltételezi. Az adminisztratív kapacitás megerősítése, a minisztériumok közötti jobb koordináció és a Bizottsággal való reális határidők kidolgozása kulcsfontosságú ilyen szempontból, hiszen a román eset nem precedens nélküli.

Spanyolország és Portugália 2016-os példája azt mutatja, hogy az uniós intézményekkel folytatott aktív együttműködés és a reformok iránti egyértelmű elköteleződés a Bizottságot is rugalmasabbá teszi, és bár

vannak olyan törvényi keretek, amelyek kőbevésettnek tűnnek, a forrásfelfüggesztések elkerülhetőek.

A RRF határidőt nemrég a lengyeleknek például úgy sikerült megkerülni, hogy egy védelmi kiadásokat koordináló intézményt állítottak fel, amely "megvalósult" projektként hozzájut a pénzekhez, azután továbboszthatja őket a tényleges védelmi projektekre.

Mindezzel kapcsolatban azonban voltak és vannak is aggályok a Bizottságon belül is. Az egyik legfajsúlyosabb talán, hogy a következő költségvetési ciklusba 2028-tól jelentősen belemar majd az RRF-hez felvett 800 milliárd eurós hitel törlesztőrészlete, amely

könnyen a 10%-át is felemésztheti az EU éves pénzügyi keretének.

Az ennek kiegyenlítésére elkülönítendő összeg értelemszerűen alacsonyabb lehet, ha nem használja ki minden ország az RRF-keretet – amire hazánk esetében is reális esély mutatkozik.

Magyar mérleg

Magyarországon persze az utóbbi időkben szintén nem idegenek a költségvetési aggodalmak: 2025-ben Magyarország költségvetési hiányát a GDP 4,6%-ra becsüli az EU. Ez éppen csak meghaladja a fegyverkezés ürügyén igénybe vehető 1,5%-os hiánybővítést, amelybe ugyanakkor papíron kizárólag hadi vagy katonai infrastruktúra-projektek számolhatók el.

Mindez persze a szigorú felhasználási kikötések ellenére is jóval kezelhetőbbé teszi a helyzetet, mint a 2025-ben várható 8,6%-os román hiány csökkentése.

Miközben az agrártámogatások nagyjából kiszámítható ütemben érkeznek mindkét országba, a kohéziós források lehívása lassan halad. Bár Románia végig hozzáfért az uniós pénzekhez, lehívási aránya így is mindössze 16% körül alakul, míg Magyarország – amely 2021 és 2023 decembere között egyáltalán nem fért hozzá ezekhez a forrásokhoz – jelenleg nagyjából 14%-nál tart.

Jóval szembetűnőbb első látásra is a különbség az RRF források esetében, ahol míg Románia már 40% közelében jár, Magyarország még a 10%-ot sem érte el a lehetséges 10,5 milliárd eurónak. Mindez persze hazánk esetében a jogállami eljárásnak is nagyon nagy részben köszönhető.

Mivel azonban Romániával szemben nem élnek hasonló aggályok, így a pénzügyi és gazdaságpolitikai kihívások ellenére, megoldhatónak látszik a helyzet. Az idén elfogadott két fiskális csomag pozitív jelzés, de sikerük a végrehajtáson múlik.

A román vezetéstől függ, hogy hogyan tudja kezelni a fennálló adminisztratív akadályokat és a reformokkal szembeni politikai ellenállást.

Ha a bukaresti kormány tanul más tagállamok tapasztalataiból, konstruktívan együttműködik az EU-val, és felgyorsítja reformprogramjának megvalósítását, akkor kikerülhet az EDP alól, és fenntarthatóbb gazdasági pályára állhat. Ehhez azonban tényleg egy feszes politikát kell folytatnia a Nicușor Dan által vezetett országnak.

Címlapkép forrása: EU