Napokon belül gazdasági Canossa-járásba kezdhet az EU – győzhetett az ipari lobbi

Az uniós nagykövetek tárgyalásain a fő törésvonal aközött húzódik, hogy engedjen-e az EU nagyobb rugalmasságot az iparnak, vagy őrizze meg az eddig vállalt magas klímacélokat. A szén-dioxid-kreditek lényege, hogy egy vállalat megvásárolhatja mások „megtakarított” kibocsátását, így papíron teljesíti a célokat, akkor is, ha ténylegesen nem csökkenti annyira a saját szennyezését. Viszont az EU felsőhatárt szabna, hogy a cégek maximum a kibocsátásuk hány százalékát válthassák ki ilyen módon.

Brüsszel júliusi javaslata 3 százalékos plafont szabna a nemzetközi szén-dioxid-kreditek alkalmazására, ám Franciaország és Olaszország 5 százalékot, Lengyelország pedig 10 százalékot szeretne.

A hitelkeret megnyitásának kezdő éve is vitatott: több ország már 2031-től engedné, míg mások ragaszkodnak a 2036-os induláshoz.

A diplomáciai források szerint a megosztottság súlyos, ezért a jövő hétig tartó egyeztetések kulcsfontosságúak lesznek.

A döntés hátterében a Green Deal jövője, sőt az EU klíma-vezető szerepe forog kockán. A 2040-es cél a kibocsátások 90 százalékos visszafogását követelné az 1990-es szinthez képest, ami különösen nagy terhet jelentene az energiaigényes ágazatok számára. Több iparági szereplő – például a vas- és acélipar vagy a vegyipar – „irreálisnak” tartja a célt, és a versenyképesség csökkenésével, gyárbezárásokkal érvel. Az Euronews azt írja, a Cefic adatai szerint a vegyipari leállások 2023–2024 között a korábbi évek átlagának tízszeresére ugrottak.

A szakszervezetek és az iparági lobbicsoportok ezért technológia-semleges megközelítést sürgetnek, amely egyaránt teret adna a nukleáris energiának, a karbonmegkötésnek, a geotermikus és a bioüzemanyag-megoldásoknak.

A környezetvédő szervezetek élesen bírálják a kibocsátás-kompenzációk kiterjesztésének ötletét. Szerintük a kreditek nem csökkentik ténylegesen az európai szennyezést, csak áthelyezik azt szegényebb országokba, miközben visszafogják a zöld beruházásokat. A European Environmental Bureau szakértője azt mondta: az EU „nem háríthatja át felelősségét”, és nem engedheti meg, hogy olcsóbb megoldások kedvéért felvizezze saját ígéreteit. Ehelyett a természet helyreállítását és a szénelnyelő rendszerek megóvását kellene előtérbe helyezni. Az északi országok – fejlettebb technológiai állapotukra hivatkozva – továbbra is a 90 százalékos cél mellett állnak.

A legutóbbi tanácsi szövegbe bekerült egy felülvizsgálati klauzula is:

ha az EU országai nem teljesítik a pályát, a Bizottságnak jogszabályt kellene javasolnia a korrekcióra, feltéve, hogy az nem más ágazatok kárára történik.

Több tagállam ennél erősebb biztosítékot akar. Franciaország már 2030-as felülvizsgálatot sürget „védelmi jellegű” gazdasági megfontolásokra hivatkozva, míg Csehország határozottan elutasítja a 90 százalékos célt. A keleti és közép-európai tagállamok – köztük Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia – több támogatást kérnek az alacsonyabb ipari fejlettségi bázis és az erősebb fosszilisenergia-függés miatt.

Miután a tagállamok megegyeznek, az ügy az Európai Parlament elé kerül. A tervek szerint a Parlament ipari és közlekedési bizottsága november 5-én szavaz a javaslatról. A folyamat kimenetele meghatározhatja, hogy az EU képes-e fenntartani élenjáró szerepét a globális klímapolitikában, vagy véglegesen fellazítja a Green Dealt az ipari versenyképesség érdekében.

Címlapkép forrása: Portfolio