Jövőre lép életbe az új EU-s rendszer, ami miatt a magyar cégek is tűréshatárhoz közelednek

Az Európai Bizottság még az idén javaslatot tesz a szén-dioxid-kiegyenlítő mechanizmus (CBAM) átfogó felülvizsgálatára, amely jövőre lép hatályba.

A CBAM lényege, hogy megadóztatja az EU-ba importált termékek előállítása során keletkezett kibocsátást, megvédve ezzel az európai ipart az olcsóbb, de környezetszennyezőbb importtermékekkel szemben.

A felülvizsgálat során vizsgálni fogják az adóelkerülés megakadályozására szolgáló intézkedéseket, valamint javaslatokat tesznek arra, hogy milyen késztermékeket vonhatnának be a CBAM hatálya alá. A rendszer eredeti célja az volt, hogy megvédje az EU nehéziparát attól, hogy a termelés áttelepüljön olyan régiókba, ahol olcsóbb a gyártás és kevésbé szigorúak a klímavédelmi szabályok.

Az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere (ETS) szerint a vállalatoknak jelenleg körülbelül 80 eurót kell fizetniük a kibocsátott szén-dioxid tonnájáért.

A nehézipar jelenleg ingyenes kibocsátási kvótákat kap, hogy versenyképes maradhasson a világ többi részével szemben. A CBAM jövőre kezd fokozatosan bevezetésre kerülni, míg az ingyenes ETS-kvóták 2027-től fokozatosan megszűnnek.

A CBAM-rendszer felülvizsgálatára vonatkozó tervek azonban erőteljes lobbizást indítottak az ipari csoportok és az EU kereskedelmi partnerei részéről, amelyek élesen eltérő nézeteket vallanak annak hatásairól és előnyeiről.

Több mint 70 vállalat, köztük a BASF és az Ineos vegyipari cégek, valamint az SKW Piesteritz műtrágyagyártó csoport levélben fejezte ki aggodalmát Friedrich Merz német kancellárnak, miszerint a jelenlegi szabályok veszélyeztetik a tiszta átállás gazdasági életképességét.

A rendszer már most is érezteti hatását, más országokat is arra ösztönözve, hogy bevezessék vagy megerősítsék saját szén-dioxid-árazási rendszereiket. Brazília, Törökország és Japán idén vagy bevezettek, vagy szigorítottak hazai szén-dioxid-árazási rendszereket, részben azért, hogy exportőreik elkerüljék a magas díjakat.

Az EU-n belüli – köztük a magyar – vállalatok közül sokan állítják, hogy közel állnak a tűréshatárhoz, és alig maradt forrásuk a dekarbonizációba való befektetésre. Petr Cingr, az SKW Piesteritz vezérigazgatója szerint a vállalat várhatóan mintegy 500 millió eurót költ majd kibocsátási engedélyekre 2030-ig, miközben éves bevétele 800 millió euró.

Ulrich Adam, az európai gyártókat képviselő Orgalim főigazgatója szerint a jelenlegi CBAM-kialakítás, az ingyenes kvóták fokozatos megszüntetésével együtt azt jelenti, hogy az acélt, alumíniumot és más, a díj hatálya alá tartozó anyagokat felhasználó gyártók

2026-tól már nem lesznek versenyképesek – sem az EU-piacon, sem azokon a nemzetközi piacokon, ahová exportálnak.

Leon de Graaf, a Business for CBAM koalíció megbízott elnöke szerint azonban egyes vállalkozások javaslatai a CBAM "jelentős deregulációját" jelentenék. Szerinte most nem az a megfelelő időpont, hogy visszalépjenek a CBAM-tól vagy az ETS-től, mert ez tönkretenné azoknak a vállalatoknak az üzleti modelljét, amelyek alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba fektettek be.

A felülvizsgálat egyik legvitatottabb aspektusa a CBAM kiterjesztése olyan termékekre, amelyeket a már a rendszer hatálya alá tartozó anyagokból gyártanak.

Cingr szerint "lehetetlen" lenne további downstream termékeket, például mosógépeket és autókat bevonni, "mert olyan széles a termékskála". A Brazíliai Nemzeti Ipari Szövetség szerint ezek a termékek jellemzően összetettebb kibocsátási jelentéseket igényelnek, és bevonásuk "magasabb adatgyűjtési, információ-validálási és CBAM-nyilatkozatok kitöltési költségekhez vezetne".

Az Európai Bizottság tisztában van a kihívásokkal, és a "megfelelő kritériumokon" gondolkodik a downstream termékek meghatározásához. Wopke Hoekstra, az EU klímabiztosa szerint a cél az, hogy "okosan módosítsák a rendszert, működőképessé tegyék és haladjanak tovább".

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images