Meghátrálásra kényszerítették Ursula von der Leyent, zátonyra futott a mesterterve

Újabb 50 milliárd eurós garanciát sikerült szereznie az Európai Parlament tárgyalóinak a következő többéves pénzügyi keretből (MFF), miután belengették a júliusban Ursula von der Leyen által bemutatott tervezet leszavazását.

A 2028 és 2034 közötti időszakra szóló költségvetési terv 27 nemzeti borítékba kívánja csomagolni a korábban uniós szinten beosztott kohéziós és agrárpolitikára szánt forrásokat, amely nemcsak az elérhető támogatások relatív csökkenését, hanem azok eloszlását is átláthatatlanabbá tenné az Európai Parlament aggályai szerint.

Míg a korábbi támogatási struktúrában ez a két fejezet a teljes keretösszeg több mint 60 százalékát jelentette,

most a 2000 milliárdosra tervezett költségvetés kevesebb mint felét szánná ide a Bizottság, mivel a megváltozott geopolitikai helyzet azt kívánja, hogy az unió jobban támogassa a kontinens védelmét és versenyképességét.

A nagyjából 850 milliárd eurós Nemzeti és Regionális Partnerségi Tervek (NRPP) eredetileg a helyreállítási alap (RRF) mintájára alakították ki, amelyeket a gyorsabb ügymenet érdekében, a Parlamentet részben megkerülve, a Bizottsággal kellett egyeztetnie a tagállamok kormányainak.

Ugyan ezt az aggályt többször is igyekezett cáfolni von der Leyen, az Európai Parlament jelentéstevői azonban valamiféle kodifikált garanciát szeretnének arra, hogy nemcsak a forráselosztás után vizsgálhatják majd meg, hogy mire is költik a kormányok az uniós pénzeket.

Ursula von der Leyen a tervezet júliusi bemutatása után nem sokkal már megígérte, hogy a 850 milliárdos keretből mintegy 290 milliárd a gazdák közvetlen támogatására lesz elkülönítve, amely a gyakorlatban a Közös Agrárpolitika (KAP) első pillérének megtartását, a földalapú támogatások megvédését jelenti.

Ehhez képest most az ügyben gyakorlatilag egész éves kereszteshadjáratot folytató parlamenti jelentéstevő, Sigfried Muresan (Európai Néppárt, Románia) elérte, hogy a KAP második pillérét, a vidékfejlesztésre szánt pénzeket is az NRPP-n belül különítsék el. Ezt egyelőre a korábban félretett 290 milliárd feletti rész 10%-ban határozták meg, így

a teljes keretből mintegy 48 milliárd eurót fordíthatnak majd a mezőgazdasággal foglalkozó területek infrastrukturális és egyéb fejlesztéseire.

Erre a Bizottság korábbi kommunikációja szerint a következő MFF-ben újonnan létrehozott Versenyképességi Alapból jutott volna pénz, azonban ez a fejezet hangsúlyosan a védelmi és a gazdasági versenyképességet előmozdító kutatás-fejlesztési projektekre fókuszálna, így eddig kevés garancia volt arra, hogy érdemben részesülhetne belőle a mezőgazdasági szektor.

Ugyan a gazdáknak folyósított közvetlen támogatásokkal kapcsolatban felmerülő versenyképességi aggályokról nemrég már részletesen írtunk, a vidékfejlesztés NRPP-be való beépítése nagy győzelem Muresan szerint, aki szerdán külön tájékoztatót tartott magyar és francia újságíróknak.

A korábbi agrárpolitika egy az egyben történő beolvasztása meglátása szerint több dolog miatt is aggályos lenne:

• Egyrészt annak relatív csökkenése és a tagállamok sajátos fejlesztési tervei miatt is káros belharcok alakulhatnának ki a termelők közt a források megszerzése miatt.
• Másrészt, ha egy nemzeti kormány úgy dönt, kevésbé szeretne fókuszálni a mezőgazdaságra, akkor az uniós szinten is rosszabb versenyhelyzetbe hozná egyes országok mezőgazdasági szektorait.

Ezek nélkül szerinte könnyen felborulhatna az EU egyensúlya, és arra is kinyílna a kapu, hogy adott kormányok önkényesen eldönthessék, mely régiókat favorizálják, akár az alapján is, hogy párttársuk vagy ellenzékük vezet egy adott települést.

Ennek mentén a kohéziós politikában, tehát az unió gazdaságilag elmaradottabb területeinek fejlesztését célzó forráselosztás terén is történt előrelépés. Itt a Bizottság eredeti elképzelésével szemben Muresan elérte, hogy ne csak a súlyosan lemaradott régióknak legyen garanciája arra, hogy részesüljenek az NRPP-forrásaiból, hanem a korábbi elveknek megfelelően mindegyiknek, amely az uniós átlag-GDP alatt teljesít.

A sajtóbeszélgetésen persze felmerült a magyar források kérdése is, miután a kormány nemrég azt kommunikálta, hogy a következő MFF-ciklusban szerezne reparációt a jelenlegi ciklus alatt befagyasztott pénzek miatt.

Ahogy korábban is, Muresan most is hangsúlyozta, hogy az MFF teljes egészét függővé kéne tenni a jogállamisági feltételek betartásától, és erre papíron megvan a Bizottság akarata is.

Persze egy ilyen döntéshez egyhangúságra lenne szükség a tagállamokat tömörítő Európai Tanácsban, így ez nehezen tartható vállalás, azonban Muresan szerint már

az is sokat segítene, ha egy jóval átláthatóbb és gyakorlatilag automatizált rendszerben kezelnék az egész kérdéskört.

A jelentéstevő úgy véli, ezzel elejét lehetne venni azoknak a vitáknak, amelyek a magyar forrásbefagyasztások körül merülnek fel, ugyanis a jelenlegi jogállamisági eljárás átláthatatlan az európai polgárok számára, és így könnyen lehet az egészet politikai bosszúként keretezni, pedig a szabályok minden tagállamra egyformán vonatkoznak.

Muresan egy újságírói kérdésre kommentálta a magyar kormány kompenzációval kapcsolatos terveit is, ahol már gyakorlatilag múlt időben beszélt a papíron még 2026 augusztusáig elérhető RRF-forrásokról is. Szerinte az elképzelésnek semmilyen gyakorlati alapja nincs, és ha a magyar kormány bármilyen jogi útra kívánná terelni az ügyet, akkor "saját magát kéne beperelnie," ugyanis az EU-s elvárások nem teljesítése akadályozza, hogy az uniós forrásokat lehívhassa Magyarország.

Címlapkép forrása: EU