A magyar kormány egy jogi kiskapuval mentene meg 1600 milliárd forintnyi EU-forrást

A magyar kormány egy jogi manőverrel próbálná megmenteni a helyreállítási alap még mindig zárolt forrásait, miután a transzparenciára és korrupcióellenes reformokra vonatkozó szupermérföldkövek teljesítésének hiánya miatt továbbra sincs hozzáférése az RRF-pénzekhez. A K-Monitor, a Magyar Helsinki Bizottság, az Amnesty International Magyarország, a TASZ és a Transparency International Magyarország közös elemzése szerint a kabinet egy olyan konstrukción dolgozik, amely lényegében egyetlen lépésben tenné „teljesítetté” az RRF működési logikáját:

a megcsúszott projekteket átvezetné a Helyreállítás tervben, és mintegy 4 milliárd Eurónyi forrást a Magyar Fejlesztési Bank tőkeemelésére csoportosítana át.

Mutatja az összeg jelentőségét, hogy az átcsoportosítandó tétel a módosított Helyreállítási Terv (nagyjából 2731 milliárd forint) több mint a felét tenné ki.

A mechanizmus az EU felé kész projektnek minősülne, mivel a pénz elhagyná a költségvetést és egy állami fejlesztési bankba kerülne. A kabinet arra számít, hogy ezzel még a 2026. augusztusi határidő előtt olyan formában mutathat ki „eredményt”, amelyre Brüsszel rábólint.

A módszer nem példa nélküli, sőt maga az Európai Bizottság is egyre több tagállamnak javasolja ezt a lépést. Az első kiskapuzó Lengyelország volt, amely idén egy hasonló trükkel kérte, hogy helyreállítási alapjának egy részét – közel 6 milliárd eurót – egy új védelmi alapba helyezhesse, amit a lengyel fejlesztési bank egy dedikált testülete kezelne. Erre végül a Bizottság áldását adta, mert Lengyelország – hasonlóan Magyarországhoz – évekig nem fért hozzá az RRF pénzeihez, csakhogy Donald Tusk miniszterelnök hatalomátvétele után a kormány végrehajtott egy sor reformot, hogy megfeleljen az uniós feltételeknek. A Bizottság azért is volt rugalmasabb, mert a projekteknél esélytelen volt, hogy teljesítsen mérföldkövet és 59,8 milliárd eurós keretének nagyjából felét, 28,6 milliárd eurót veszítette volna el. 

A magyar és a lengyel jogi trükk esetében a lényeg ugyanaz: ha a kiadás még a határidő előtt adminisztratív értelemben megtörténik, akkor az EU felé a beruházás „lezárt”, függetlenül attól, hogy a tényleges projektek csak jóval később valósulnak meg.

A most kiadott civil szervezetek által készített elemzés szerint a magyar modell egy fokkal radikálisabb lenne: az MFB egyetlen tollvonásra 1600 milliárd forintos tőkeinjekciót kapna, amely a módosított Helyreállítási Terv több mint felét teszi ki. A kormányzati tervek alapján készített értékelés alapján azt írják, a kabinet elengedné a korábban vállalt zöld, közlekedési, körforgásos és vízgazdálkodási beruházások nagy részét, valamint lényegében kiüresítené a RePowerEU komponens vállalásait is. A logika az, hogy ami nem készül el időben, arra az EU nem fizet, így a pénz elveszne. Viszont ha a teljes összeget tőkeinjekcióként számolják el, akkor az elszámolhatóvá válik, még ha a forrásokat majd csak évekkel később forgatják vissza a gazdaságba kedvezményes hitelek formájában. 

A fontos feltétel, hogy az Európai Bizottság elfogadja a magyar Helyreállítási és Ellenállóképességi Terv módosítását.

Ha ez megtörténik, akkor az MFB az így átcsoportosított pénzeket elvben lakhatási, energiahatékonysági és zöld átalakulási célokra költené el öt-tíz éves időtávon – vagyis messze a hivatalos brüsszeli határidők után.

Erősen kérdéses azonban, hogyan reagál erre az Európai Bizottság, amely nem a projektek technikai teljesítését kifogásolja, hanem a magyar jogállamisági és korrupcióellenes reformok lényegi elmaradását.

A civil szervezetek értékelésében jelzik, hogy a Bizottság eddig jelzései szerint a kormány a 27 szupermérföldkőből mindmáig csak 17-et teljesített, egyet egyáltalán nem, kilencet pedig csak részben. A 2024 végéig elért eredményekhez képest még visszaesés is látható. Különösen súlyos, hogy a korrupcióellenes vállalások teljesítése „ticking the box” logikával halad: a jogszabályi módosítások papíron megvannak, de a gyakorlatban alig változtattak az érintett intézmények működésén. 

A rendre visszatérő – így az országspecifikus ajánlásokban is megjelenő – brüsszeli kritikák szerint a közbeszerzések átláthatósága továbbra is gyenge, az egyszereplős tenderek aránya magas, és a közérdekű adatokhoz való hozzáférés szűkítése miatt sem az újságírók, sem a civilek nem tudják hatékonyan ellenőrizni a közhatalom működését.

A jogállamisági feltételek egy másik nagy blokkja a bírósági függetlenség helyreállítása lenne, amit az Európai Bizottság 2023 végén ugyan átmenetileg elfogadhatónak ítélt, de a Kúria új egységesítési gyakorlata, a bírák kinevezési rendjének módosításai és több – például a béremelések feltételekhez kötését kitűző –, 2024 után hozott politikai jellegű döntés ismét aláásták a reform hitelességét a civilek szerint. Mint állítják, a rendszer újra sérülékennyé vált a végrehajtó hatalom igényeivel szemben, amit Brüsszelben is egyre több jel szerint problémaként kezelnek.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kormány még 2025 nyarán olyan törvénymódosításokat hajtott végre, amelyek jelezték: a kabinet nem számol az RRF-források tényleges elérhetővé válásával. Két – azóta már kihirdetett – rendelet teljesen új szabályozási struktúrát vezetett be a forrásfelhasználásra. Az egyik lehetővé teszi, hogy a hatóságok felfüggesszék a pályázatok értékelését és a támogatási szerződések megkötését, ha a kapcsolódó kifizetési kérelmeket nem lehet elküldeni Brüsszelnek. Ez lényegében a teljes RRF-programot érinti, mivel Magyarország egyetlen szupermérföldkövet sem jelentett teljesítettnek, és 2025 májusáig egyetlen kifizetési kérelmet sem nyújtott be.

A másik új szabályozási elem még egyértelműbb jelzést ad: a kormány beépítette a jogrendbe az „ellehetetlenült projekt” kategóriáját. Ha egy beruházás olyan régióban valósul meg, amely az EU átlagánál fejlettebb (például Budapest), és olyan forrásból finanszíroznák, amely uniós eljárás miatt jelenleg blokkolt, a hatóság egyszerűen megszüntetheti a pályázatot. Ezzel a kabinet lényegében beismerte, hogy számos fejlesztés befejezése azért vált lehetetlenné, mert az EU továbbra sem engedélyezi a kifizetéseket a horizontális feljogosító feltételek vagy a jogállamisági aggályok teljesítetlensége miatt. Ez azt jelenti, hogy a kormány saját jogszabályi rendszerében is rögzíti: a blokkolt forrásokkal rövid távon nem érdemes számolni.

A most körvonalazódó MFB-s átcsoportosítás tehát nem önálló technikai ötlet, hanem egy olyan stratégia második lépése, amelynek első üzenete az volt, hogy a kabinet nem várja a brüsszeli feloldást, a második pedig az, hogy a források „mentését” inkább egy banki konstrukción keresztül oldaná meg. A kérdés az, hogy az Európai Bizottság hajlandó-e ezt a magyar változatot is elfogadni, miközben a civil szervezetek elemzése szerint a kormány érdemben nem haladt előre sem a korrupcióellenes, sem a jogállamisági problémák orvoslásában.

Brüsszel eddig nagyon világos logikát követett: pénzt csak a szupermérföldökhöz kötött reformok teljesítése után ad. A lengyel példa ugyan új technikai mozgásteret nyithat, de azt nem lehet megkerülni, hogy a magyar ügy lényege továbbra is a jogállami aggályok megoldatlansága.

Címlapkép forrása: EU