Üzlet

Egy zseniális spekuláció története - A történelem ismétli önmagát?

Portfolio
Az ezüst elmúlt hetekben látott menetelését látva sokan emlékezhetnek a Hunt fivérek által keltett 1979-1980-as évek tőzsdemániájára. Akkoriban a kétszámjegyű infláció, napjainkban pedig az attól való félelem segíti az ezüst iránti megnövekedett keresletet. E spekuláció elleni harcban a szabályozó hatóságok napjainkban is a Hunt fivérek ellen alkalmazott első módszerhez, a határidős alapletétek emeléséhez folyamodtak. Akkoriban az esésben érdekelt tőzsdei vezetők első lépésétől nem rémültek meg a spekuláns testvérek, és tovább fújták a lufit az ezüst piacán.
A Mániák és válságok a tőzsde hőskorában című könyv unikális, az elmúlt évszázadok tőzsdei manipulációit, mániáit és az ezek következtében létrejövő válságokat összegyűjtő kiadvány, mely felejthetetlen és tanulságos élményekben részesíti az olvasót. A kötet szerzője, Zsiday Viktor roppant mulatságosan mutatja be ezeket a sztorikat, és von azonnal párhuzamot korunk eseményeivel.

Ár: 2,490 Ft helyett 1,990 Ft.

MEGRENDELÉS ITT

A kiadvány előzetes megrendelés nélkül megvásárolható személyesen készpénzért a Portfolio.hu szerkesztőségében is munkanapokon 8 és 17 óra között (1033, Budapest, Polgár u. 8-10).



Egy zseniális spekuláció története - A történelem ismétli önmagát?
1980: A Hunt fivérek bekerítik az ezüstpiacot

"1933-tól Roosevelt elnök utasítása alapján amerikai magánszemélyek nem birtokolhattak befektetési céllal aranyat, és a dollár aranyra való beválthatóságát megszüntették. Ugyanakkor a második világháborút követő globális pénzügyi rendszer alapját képező Bretton Woods-i megállapodás a részleges aranypénzrendszer maradványait hordozta, s célja az volt, hogy a devizák árfolyama stabil, kiszámítható legyen. Az 1944-től az 1970-es évek elejéig fennálló szisztéma lényege az volt, hogy a különböző devizák árfolyamát a dollárhoz rögzítették (pl. 1 dollár = 4 német márka), és a jegybankok a dollár ellenében aranyat is kérhettek az Egyesült Államoktól, méghozzá nagyjából 35 dollár = 1 uncia arany árfolyamon. 1971-től azonban a komoly feszültségek miatt ez a rendszer szétesett, a dollár szabadon lebegő devizává vált, a különböző országok pénznemei óriási kilengéseket produkáltak, s ismét lehetett amerikai állampolgároknak befektetési céllal aranyat tulajdonolniuk.

Az új, arany fedezete nélküli papírpénzrendszer kezelése komoly feladatok elé állította a kormányokat és jegybankokat, s ezzel a feladattal sokáig nem tudtak boldogulni. A korábbi években felgyülemlett feszültségek a Bretton Woods-i szigorú, rigid rendszerben nem tudtak előjönni, ám amint a rendszer szétesett, láthatóak lettek az évek óta gyülemlő problémák. Ennek következtében a 70-es évek az infláció évei voltak a nagy gazdaságokban, sok igen fejlett országban két számjegyű éves árszínvonal-emelkedés bontakozott ki, s ez fenn is maradt éveken át. A két olajárrobbanás is ebben az évtizedben zajlott le, s a jegybankok, illetve kormányzatok látszólag tehetetlenek voltak - az arany árfolyama unciánként 35 dollárról az évtized végére 800-ig emelkedett.

Változnak az idők
Ugyanakkor a 70-es évek legjobb befektetése a 80-as és 90-es évek legrosszabb befektetésévé vált: a 80-as évek legelején elért 800 dolláros árfolyam harmadára esett vissza a 90-es évek végére. Ez is jól mutatja, hogy minden időszakban vannak jó és rossz befektetések, s egyáltalán nincs olyan, ami mindig jó lenne. Kérdezzük meg például a "hosszú távon a részvény a legjobb befektetés" elmélet igazáról a japán megtakarítókat!


Ebben a pillanatban, a 70-es évek legelejének forrongó, kiszámíthatatlannak tűnő gazdasági hullámai közepette lépnek be a történetbe hőseink, a Hunt fivérek. Édesapjuk elsősorban olajjal és pókerrel (valamint nőkkel) foglalkozott, 3 feleségtől 15 gyermeke volt. A háromból két feleségét párhuzamosan tartotta - egyet Floridában, egyet Texasban -, s ez természetesen az Egyesült Államokban sem volt megengedett. Emellett állandóan pereskedett, szerencsejátékokat játszott, s az üzleti életben is hajlandó volt bármely pillanatban mindent kockára tenni, nem véletlen, hogy beceneve All-in volt. Tipikus "wildcatter" volt, akik saját fejük után menve próbálnak nagy olajmezőket felfedezni, gyakran mindent feltéve egy új területre, olajkútra, ami - ha nem jön be - teljes csődbe taszíthatja a vállalkozót. Számos ilyen típusú igazi kemény, kockázatkedvelő vállalkozó volt akkoriban Texasban, de Hunt - szerencséjére - nem úgy járt, mint a kevésbé szerencsés 90-99%, hanem több igen gazdag olajmezőt fedezett fel és szerzett meg, így a 60-as évek végére az egyik leggazdagabb texasi olajmilliomossá vált. Minden rossz tulajdonsága és csapodársága ellenére tehát bizonyára tehetséges is lehetett.

A legidősebb fia, Bunker Hunt hamar önállósította magát, és apja példáját követve olajmezőket kezdett keresni. Több év veszteséges pakisztáni kutatásai után (ahol az apja pénzéből több mint 10 millió dollárt sikerült elveszítenie), a 60-as évek végén Líbiában megütötte a főnyereményt: akkora olajmezőt talált, amelynek olajtartalékait 7 milliárd dollárra becsülték! Éves 30 millió dolláros bevétele lett ebből a mezőből, és úgy döntött, hogy biztos helyet keres legalább a pénz egy részének. Mivel ekkor még aranyba nem fektethetett (ez csak a 70-es évek elejétől volt engedélyezett), logikusan adódott a második lehetőség, az ezüst. Úgy vélte, hogy a legjobb értékőrzők a nemesfémek, és a szövetségiek papírpénzében, a dollárban nagyon nem bízott, ezért el is kezdett ezüstöt vásárolni, s a szerelem tartósnak bizonyult. Ekkor egy uncia ezüst 1,5 dollár körül állt. Bunker Hunt 1970 és 1973 között mintegy 200 000 uncia ezüstöt vásárolt, miközben az ezüst ára megduplázódott. Ám ekkortájt Kadhafi elnök államosította olajmezőit, így kitűnő bevételi forrása elapadt, nem tudott új befektetéseket eszközölni. Ekkortájt esett szét a dollár és a többi deviza közötti rögzített rendszer, s az infláció démona kiszabadult a palackból. Látván a geopolitikai instabilitást és az inflációt, logikusan adódott a következtetés, hogy a nemesfémek ára tartósan felfelé fog mozogni, mivel mindenki ebbe menekül, a papírpénz elértéktelenedik, s nemcsak értékőrzőként, hanem spekulációs céllal is lehet értelme nagy tételben nemesfémeket vásárolni. Testvérével, Herberttel elkezdtek fizikai termékek helyett az árutőzsdén határidőre vásárolni ezüstöt, s 1974 elejére 55 millió uncia ezüstre szóló vételi pozíciójuk volt. Természetesen határidős termékről lévén szó, az ezüst valós értékének kis részét kellett csak letenni fedezetként, így mind a nyereségek, mind a veszteségek hatalmasra nőhettek az eredetileg befektetett összeghez képest. Végül azonban sokak meglepetésére kiderült, hogy nemcsak spekuláltak, s az árat akarták felhajtani - ahogy számos megfigyelő gondolta -, hanem le is szállíttatták az ezüstöt. Kellően paranoidok voltak, s féltek, hogy az amerikai kormány az ezüst tartását is be fogja valamikor tiltani, így 3 bérelt repülőgépen Svájcba szállítottak mintegy 40 millió unciát a nemesfémből, mivel úgy érezték, itt biztonságban lesz a vagyonuk. Texasi ranch-ükön céllövő versenyt rendeztek, és a 30 legjobban lövő cowboyt kérték fel a repülőgépek kíséretére, akik revolverekkel és puskákkal állig felfegyverkezve kísérték az ezüstflottát az alpesi országba, ahol 6 különböző szigorúan őrzött helyen raktározták el a nemesfémet. Óriási mennyiségről volt szó: a világ éves termelésének bő 20%-a volt a szállítmány, közel 1300 tonna tiszta ezüst!

Ekkorra az ezüst ára már 6 dollárra emelkedett, azaz jó 150 millió dollár nyereség volt az üzleten, és elkezdett terjedni a pletyka, hogy a Hunt fivérek be akarják keríteni az ezüstpiacot, fizikailag felvásárolva az összes raktárkészletet, hasonlóan a 19. századi chicagói gabonaspekulánsokhoz. Ám miután a fivérek leálltak, s deklarálták, hogy nem céljuk a piac megzavarása, csak értékőrzőként gondolkodnak a nemesfémben, az ár visszaesett 4 dollárra. Bunker azonban hamarosan meggondolta magát, és kijelentette: a nemesfém-fedezet nélküli papírpénznél bármi jobb, mert az semmit sem ér, csupán papírfecni. Úgy döntött, újabb ezüstvásárlásokat kezd. Eközben 1974-ben meghalt az idősebb Hunt, és az igen nyereséges Hunt Oil Company is a gyerekeké lett, ami ismét felvetette a kérdést: mibe tegyék a pénzt. Miközben 1977-ben megvásárolták a legnagyobb amerikai ezüstbánya, a Sunshine Mine 28%-át, úgy vélték érdemes más árucikkekkel is foglalkozni: elkezdték felvásárolni a szójababra vonatkozó határidős termékeket. A piaci manipulációk elkerülése érdekében (okulva a XIX. századi chicagói tapasztalatokból) ekkor már hosszú évek óta léteztek olyan befektetési limitek az Egyesült Államokban minden határidős piacra, amelyek megadják, hogy egy személy (vagy érdekcsoport) mekkora pozíciót vehet fel, ám a Hunt család ezzel nem törődött, a törvényi előírásokat hagyományosan igen lazán értelmezték. Habár szójában 3 millió véka volt a megengedett maximális mennyiség, ők - bevonva a népes család számos tagját - 22 millió vékát vásároltak fel, a magasba hajtva az árfolyamokat (pusztán érdekesség, hogy pénz helyett ezüstpozícióikat ajánlották fel letétként a határidős kontraktusok fedezeteként). Természetesen a felügyelet ezt nem nézhette tétlenül, s beperelte a fivéreket. A hosszú jogi csetepaté és botrány ellenére azért sikerült ezen az ügyleten is mintegy 40 millió dollárt keresniük. Ekkorra a szélesebb értelemben vett Hunt család vagyonát már 6-8 milliárd dollárra becsülték, így az egyik leggazdagabb família voltak az USA-ban.

A következő lépés még vadabb volt, mint a korábbiak: pár arab olajsejkkel közösen alapítottak egy céget (természetesen egy adóparadicsomban, Bermudán, mert a Felügyeleten kívül az Adóhivatalt sem szerették), amely innentől fogva elkezdett ezüstöt vásárolni - ekkor már céljuk egyértelműen az ezüstpiac bekerítése, és az ezüst árfolyamának magasba hajtása volt. 43 millió uncia ezüstöt vásároltak 1979-ben cégükön keresztül, s az árfolyam 8-ról 16-ra emelkedett. A tőzsde vezetői elkezdtek pánikolni, mert mások is másolni kezdték a Hunt-család taktikáját, s a fivérekhez hasonlóan sokan előre bejelentették, hogy fizikai formában kérik majd az ezüst leszállítását. Ám a raktárakban csak 120 millió uncia ezüst volt, s ha mindenki leszállítást kér, az igények valószínűleg nem lettek volna teljesíthetőek. A bekerítés tökéletessé vált, fizikai hiány alakult ki ezüstből, s a Hunt fivérek ezt pontosan tudták. Száz évvel korábban mindenki tudta volna, hogy megnyerték a csatát, s az ezüst áresésére játszók hanyatt-homlok menekültek volna. A tőzsde vezetői azonban vészhelyzeti intézkedéseket hoztak: új szabályként bejelentették, hogy 3 millió unciánál senkinek nem lehet nagyobb pozíciója, és azt is, hogy akinek több van, annak 1980 februárjáig le kell zárni a pozíciókat. Ráadásul megemelték a letéti követelményeket, azaz a határidős kontraktusok mögé a korábbinál sokkal több pénzt kellett fedezetként letenni. Mint később kiderült, az intézkedések nem csak a piaci tisztaság megőrzését szolgálták: a tőzsde számos vezetője - ellentétben a Hunt-családdal - az ezüstárak esésére játszott, s a szabályok átalakításával a saját pozícióit próbálta erősíteni. (Ilyenkor persze elgondolkodhatunk, hogy ki a nagyobb gazember: a spekuláns vagy a tőzsdeelnök?)

A Hunt fivérek azonban nem hátráltak, a problémákat kikerülték vagy megoldották, s tovább vették az ezüstöt. 1979 végére 90 millió uncia ezüstre szóló határidős pozícióval rendelkeztek. Az ár 34 dollárra emelkedett! 1980 január 21-re pedig már 50 dollár volt egy uncia ezüst, s mindenki rettegett, hogy mi lesz, ha a Hunt fivérek valóban fizikai leszállítást kérnek? A fivéreknek azonban nem volt ennyi készpénzük, így valójában nem is tervezhették, hogy fizikailag leszállíttatják az ezüstöt. Ekkor már valószínűleg a tőzsdei spekuláción szerettek volna inkább pénzt keresni, lemészárolva a shortolókat. 1980 elejére a Hunt fivérek nem realizált nyeresége az ezüstügyleteken 3,5 milliárd dollárra rúgott. S amikor már mindenki azt gondolta, hogy a Hunt-család megnyerte a csatát, és óriási nyereséggel száll ki a spekulációból, az árutőzsde drámai, precedens nélküli bejelentést tett. Az új szabályok lényege az volt, hogy megtiltották új vételi pozíciók nyitását ezüstben, csak a már meglévőket lehetett lezárni. Eladási pozíciókat azonban lehet nyitni. Ilyen intézkedésre az árupiacok történetében még nem volt precedens, sokak számára érthetetlen és valószínűleg törvényellenes is volt. Ennek köszönhetően Bunker és testvérei nem tudtak újabb ezüstvételeket eszközölni, nem tudták az árakat a magasban tartani, az ezüstpiac egyirányú utcává vált, hiszen nem volt szabad mást tenni, csak eladni, vagy meglévő eladási pozíciókat zárni, azaz egyedüli keresletet innentől fogva csak a korábban short pozíciókat nyitók generálhattak kontraktusaik lezárásával. Ez megpecsételte a manipulátorok sorsát. Kérdéses persze, hogy ezek az intézkedések mennyire a piac stabilizálására, és mennyire a tőzsdei vezetők saját pozícióinak védelmére szolgáltak. Ezt ma már elég nehéz eldönteni, de valószínűleg egyik oldalon sem Grál-lovagok harcoltak.

Egy zseniális spekuláció története - A történelem ismétli önmagát?
A szabályok módosítása mellett azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy ekkorra már a gazdasági helyzet is változóban volt. A 70-es évek árupiaci fellendülését okozó laza kamatpolitika és gyengedollár-politika a múlté lett az új jegybankelnök révén. Paul Volcker a legkeményebb monetáris politikát kezdte meg: nagyon magasra, 20% körüli szintre emelte a kamatot, mert az volt a véleménye, hogy inkább zuhanjon recesszióba a gazdaság egy-két évre, minthogy folytatódjon a 70-es évek inflációs szenvedése. Határozott politikája meg is hozta a sikert, megtörte az inflációs pszichológiát, így ismét bebizonyosodott, hogy a gazdaságpolitikában is érdemes a hosszabb távú haszonért rövid távú áldozatot vállalni. Habár 2-3 évig nagy nehézségek, recessziós környezet alakult ki Amerikában, az infláció végül jelentősen lecsökkent, a gazdaság pedig a 80-as években felvirágzott. Ez három okból is negatívan hatott az ezüstre: egyrészt a magas kamatok miatt a dollár erősödni kezdett (s az ezüstöt dollárban árazzák), másrészt a recesszió miatt az ezüst ipari kereslete visszaesett, harmadrészt pedig a spekuláció is drágábbá vált az igen magas kamatok révén, hiszen a finanszírozás sokkal többe került, mint korábban. Volcker megtörte az inflációt, a Hunt fivérek pedig nem látták, hogy a nagy inflációs trend, amelyre tervüket építették, véget ért. Ismét bebizonyosodott, hogy ha a gazdasági fundamentumokban gyökeres változás áll be, akkor nincs olyan manipuláció, amely sokáig fenntartható, különösen, ha a tőzsde elnöksége menet közben megváltoztatja a játékszabályokat.

Az ezüst ára az új intézkedéseket követően elkezdett lefelé csorogni, majd egyre gyorsabban esni, és Bunker Hunt hiába keresett újabb, gazdag szövetségeseket az ezüstvásárlásaihoz, vagy valamilyen más megoldást, nem talált senkit, aki segített volna ismét feltornászni az árat. Mivel az újabbnál-újabb határidős ezüstpozíciókat mindig a korábbi ezüstpozíciók nyereségéből finanszírozták, másképp mondva, piramist építettek a pozíciókból , ezért az árfolyamok esése drámai hatást váltott ki: mire 20 dollárra esett az ezüst ára, a fivérek elvesztették a teljes nyereségüket. Így a brókercégük kénytelen volt lezárni pozíciójukat. Ezt azonban nem tudta megtenni, mert egészen egyszerűen nem volt elég vevő az óriási mennyiségre, s az árak pár nap alatt 10 dollárra estek. Mire a fivérek összes pozícióját sikerült lezárni a kényszerlikvidálás során, a korábbi 3,5 milliárd dollár nem realizált nyereség helyett 1,5 milliárd dollárral tartoztak brókereiknek, s ez a brókercég csődjéhez vezethetett volna, mert annak nem volt ekkora saját tőkéje. Egy ilyen csőd viszont már a teljes pénzügyi szektort is veszélybe sodorhatta, így a jegybankelnök kénytelen volt egy 1,1 milliárd dolláros kisegítő csomagot "összedobatni" nyolc nagybankkal együtt, elkerülendő, hogy a Huntékkal kapcsolatban álló brókercégek bedőljenek, ami további brókercégek bedőléséhez és végeredményben komoly pénzügyi összeomláshoz is vezethetett volna.

A piramisépítés stratégiája
A trend irányába történő piramisépítés régóta ismert stratégia a piacokon. Tegyük fel, hogy van 10 dollárunk, adott egy 100 dolláros részvény, és a részvény megvételéhez csak a részvény értékének 10%-át, 10 dollárt kell befizetni letétként a brókercéghez. Amennyiben veszünk egy részvényt, s annak árfolyama felmegy 110 dollárra, akkor a 10 dollárunkból 20 dollár lett, s vehetünk tőkeáttétellel még egy részvényt. Ha pedig 120 dollárra emelkedik az ár, akkor 40 dollárra nőtt a vagyonunk, s ekkor már 2 újabb részvényt vehetünk. Ha kellően erős a trend, akkor nagyon gyorsan megsokszorozhatjuk a vagyonunkat, ám ha - akár csak rövid időre is - mélyebb korrekció alakul ki, akkor pillanatok alatt mindenünket elveszíthetjük. Nem egy ilyen hirtelen nyereségre, majd pillanatok alatt való eltűnésére láttam példát az elmúlt években.


A Hunt fivéreknek sikerült elérniük, hogy az ezüst ára azóta sem látott magasságokba emelkedjen, miközben az egész pénzügyi rendszer veszélybe került, s ismét bebizonyítottak két dolgot: a fundamentumok ellen nem lehet, és nem is érdemes harcolni, valamint azt is, hogy nincs az a hatalmas vagyon, amelyet ne lehetne elveszíteni."

MEGRENDELÉS ITT

Az ezüst mostani három napja tartó komoly korrekcióját segíti, hogy a Hunt fivérek elleni harchoz hasonlóan, a tőzsde (Comex) egy héten belül már harmadszor emelte meg a letéti követelményeket - letörve ezzel a spekulánsok szarvát.

A tegnapi napra virradóra a Comex 11,6%-kal emelte a letéti követelményt, így újabb 5000 unciás mennyiségre (és 218 000 dolláros értékre) vonatkozó határidős pozíció felvételéhez már 16 200 dolláros letétet kell a számlán elhelyezni. Ezzel az újabb lépéssel a letéti követelmény egy hét alatt összességében 38%-kal emelkedett.

Egy zseniális spekuláció története - A történelem ismétli önmagát?
BÉT
német200117
India merriage
napelem magyar zoldites
négy_napos_munkahét
izer norbert allamtitkar
címlapkép_zöld
Népszerű
HEPA-Startup Campus
Ernyőmegállapodás segíti a hazai startupok globális terjeszkedését

A program képzéseket biztosít a külpiacra lépés iránt érdeklődő startupok számára.

Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól
A tőzsdei könyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Event Driven Equity Analyst

Event Driven Equity Analyst

Statisztikai elemző

Statisztikai elemző

Szakmai asszisztens

Szakmai asszisztens

Privát banki tanácsadó

Privát banki tanácsadó
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. március 3.
Agrárium 2020
2020. március 5.
Biztosítás 2020
2020. március 10.
Investment, Wealth and Savings (IWS) 2020
BÉT