Üzlet

Az egész országot romba döntötték a piramisjátékok

Portfolio
Van egy ország, ahol a rendszerváltást követően a pénzügyi szektorban méretes pilótajátékokat működtető cégek tűntek fel, melyek igen vonzó hozamokkal csábították a gyanútlan, pénzügyileg aligha tudatos befektetőket. Mindezt mind a szabályozás, mind a politika hosszú ideig tétlenül nézte, így a lufi csúcsán a pilótajátékokban lévő kötelezettségek összértéke az ország GDP-jének közel felét adta. A kártyavár persze elkerülhetetlenül összeomlott, a lakosság szinte mindenét elveszítette, fegyveres lázadások törtek ki, a kormányt megdöntötték, az ország súlyos gazdasági válságba került. 1996-97 sötét időszakként vonult be Albánia történelmébe.
1996-97-ben Albániában gomba módjára nőttek ki a pénzügyi szektorban a hatalmas pilótajátékok, melyeknek végül tragikus következménye lett: az ország gazdaságilag a csőd szélére sodródott, a kormányt pedig végül a fellázadt tömegek megdöntötték. Az összetűzések mintegy 2000 halálos áldozattal jártak. A csúcson az országban működő piramisjátékoknál a kötelezettségek összértéke csaknem az ország GDP-jének felét tette ki. A lakosság mintegy kétharmada volt érintett ezekben a pénzügyi csalásokban, megtakarításaikból pedig végül lényegében semmit nem láttak viszont. 1997 januárjáig az albán lakosság összességében mintegy 1,2 milliárd dollárt bukott.

A problémák gyökere - Miért épültek ki ezek a piramisjátékok?

Az IMF egy korábbi tanulmányában részletesen is megvizsgálta az albán pénzügyi kultúra jellemzőit, ami alapján kiderült, hogy az említett piramisjátékoknak elsősorban az ágyazott meg, hogy az emberek meglehetősen kevés ismerettel rendelkeztek a pénzügyi piacok működéséről, az alapvető pénz és tőkepiaci fogalmakról. Ez persze nem meglepő, hiszen 1945-től 1985-ig az ország lényegében a kívülállók számára ismeretlen volt, pénzügyileg gyakorlatilag elérhetetlen, megközelíthetetlen, Enver Hoxha kommunista diktatúrája szinte teljes egészében megszüntette a magántulajdon intézményét. Amikor a központi tervutasításos rendszerről a kilencvenes évek elején áttértek a piacgazdaságra, az ország szinte elképzelhetetlen mértékű szegénységbe csúszott, a lakosság pedig egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogyan is működnek a szabad piac intézményei.

Bár a kommunista érából történő kilábalás meglehetősen gyors és sikeres volt, az albán pénzügyi rendszer reformja aligha valósult meg. Ekkor a formális pénzügyi rendszer meglehetősen kezdetleges volt, kevés magántulajdonban lévő pénzintézettel. A három nagy albán állami bank a lakossági betétek mintegy 90 százalékát birtokolta, melyekre pozitív reálkamatokat kínáltak, és egyre nagyobb mértékben halmoztak fel portfólióikban rossz hiteleket. Az albán jegybank így arra kényszerült, hogy jelentős korlátozásokat szabjon a banki hitelkihelyezésekre. Ezek az intézmények így már nem tudták kielégíteni a magánszektor hitelkeresletét, aminek hatására kezdett kiépülni egy szabályozatlan hitelpiac. A hitelnyújtó vállalkozások mellett létrejöttek az olyan cégek is, melyek hitelkihelyezés helyett betéteket gyűjtöttek és a befolyó pénzeket befektették. Ezeknél a cégeknél alakultak ki később a klasszikus pilótajátékok is.

A lakosság alulképzettsége és a pénzügyi rendszer fejletlensége mellett komoly szabályozó oldali problémák is voltak: a pénzügyi felügyelet szabályozói mechanizmusa nem volt megfelelő, nem voltak világosak, ki és milyen formában felelős a szabályozatlan piac felügyeletéért. Még az 1996-os évi albán banktörvény megszavazását követően sem volt képes a jegybank az illegálisan működő betétgyűjtő cégeket felszámolni (annak ellenére, hogy erre az említett törvény lehetőséget adott), a kormány ugyanis ezt nem támogatta. Ehelyett inkább a szabályozatlan piacon tevékenykedő cégeket támogatták, ezeknél a vállalatoknál magas rangú politikai tisztségviselők tűntek fel rendszeresen különféle pozíciókban. Az 1996-os választásokon pedig a szóban forgó vállalatok közül több nyújtott pénzügyi támogatást a hatalmon lévő kormány politikai kampányaihoz.

Hogyan működtek?

Egy tipikus piramisjátéknál egy cég kisbefektetők tömegeitől gyűjt be pénzt, meglehetősen magas hozamok ígéretével. Ezeket a magas hozamokat az elsőként beszállóknak fizetik ki, mégpedig azok pénzéből, akik később fektetnek be. A rendszer természetesen fenntarthatatlan, a kötelezettségek értéke már az indulástól meghaladja az eszközök értékét. A magas hozamok híre gyorsan kezd elterjedni és a piramis egészen addig épül, amíg a kezdeti befizetők kamat-és tőkekövetelése meg nem haladja az újonnan belépők befizetéseit. Az albán pénzügyi csalásokban részt vevő cégek nagy többségére tökéletesen ráhúzható volt ez a séma.

Eldurvul a helyzet: hatalmas lufi, majd összeomlás

1995-ben az ENSZ eltörölte a Jugoszláv Köztársasággal szembeni szankciókat, ami jelentős (főként csempészetből származó) bevételektől fosztotta meg ezeket a vállalkozásokat. Másrészt a közelgő parlamenti választások körül nagy volt a bizonytalanság, ezek együttesen pedig oda vezettek, hogy a piramisjátékokat szervező cégeknek meg kellett emelni az ügyfeleknek kiajánlott kamatokat. Először havi 4-5 százalékról 6 százalékra, majd 6 százalékról 8 százalékra (ez utóbbi reál értelemben évi 100 százalék felett van!) Ezzel párhuzamosan pedig új belépők érkeztek a piacra, melyek még ennél is magasabb hozamokkal csábították magukhoz a befektetőket. Itt már nem ritkán havi 12-19 százalékos hozamokról volt szó. Az utóbbiak között volt két olyan cég (Xhafferi, Populli), melyek néhány hónap alatt közel 2 millió befizetőre tettek szert, egy olyan országban, ahol a teljes lakosság akkor 3,5 millió volt. 1996 novemberében a pilótajátékokban részt vevő cégek kötelezettségeinek állománya a becslések szerint már 1,2 milliárd dollár körül lehetett. Az albánok az irreális hozamok láttán már odáig jutottak, hogy házaikat is eladták, hogy ezekbe a piramisjátékokba fektessenek. Akkori beszámolók alapján az albán főváros, Tirana úgy nézett ki, mint egy óriási vágóhíd: akik állattenyésztéssel foglalkoztak, azok is eladták állataikat, hogy pénzhez jussanak.

A kormány pedig a válság kialakulásának passzív szemlélője volt mindeközben. Az IMF és a Világbank sorozatos figyelmeztetéseit a sajtóban többnyire negatív reakciók követték: ezek szerint a külföldi szervek csődbe akarják juttatni az ország legsikeresebb cégeit. Külső nyomásra végül a kormány 1996 novemberében egy bizottságot hozott létre, melynek feladata a piramisjátékok felderítése volt. Ez a bizottság soha nem ült össze, ugyanis még ebben a hónapban az egyik pilótajátékot szervező cég bedőlt. A dominó pedig elkerülhetetlenül megindult, hamarosan újabb vállalatok dobták be a törölközőt.

Mit lépett erre a kormány? Elsőként kijelentette, hogy nem fogja kártalanítani a bennragadt befektetőket. Másodszor pedig hirtelen több, piramisjátékokat működtető cég ellen fordult: a parlamentben rövid időn belül elfogadtak egy olyan törvényjavaslatot, ami megtiltotta a piramisjátékokat (ezeket persze pontos nem definiálták). Ugyanakkor a kormány mindvégig különbséget tett a csalásban részt vevő vállalkozások között, a legnagyobbakat pedig békén hagyta.

Súlyos következmények

1997-re Albánián úrrá lett a káosz, a kormány egyes országrészek felett valósággal elveszítette az ellenőrzést, hatalmas tömegek vonultak fegyverrel az utcákra, az erőszakos összecsapásokban pedig mintegy 2000 ember veszítette életét. Az állami adóbevételek összeomlottak, az albán fizetőeszköz padlóra került, az infláció elszabadult. Egyes iparágakban teljes egészében leállt a termelés, a kereskedelem gyakorlatilag lefagyott. A hatalmon lévő politikai vezetés pedig az eseményekbe végül belebukott. Mindezek ellenére a pilótajátékok felszámolása korántsem volt egyszerű: a cégek és a megbukott kormány tagjai részéről is komoly ellenállás mutatkozott, ez utóbbiak közül többen is közvetlenül befektettek ezekbe a pilótajátékokba. Az IMF és a Világbank közreműködése mellett az új politikai vezetés törvényt hozott a piramisjátékok felszámolására, aminél nemzetközi könyvvizsgáló cégek segítségét is kikérték.

Mi történik Magyarországon?

Az egy dolog, hogy Albániában, Európa egyik legszegényebb és legelmaradottabb országában ilyenek megtörténnek, de az, hogy nálunk, 25 évvel a rendszerváltást követően derül fény pilótajátékok egész sorára, igencsak aggasztó. Azt, hogy mennyire komoly dologról van szó, jól mutatja, hogy a Quaestor, a Hungária Értékpapírhoz közeli pénzgyűjtő cég, a Biztonság Trade, valamint a Kun Mediátor által okozott károk potenciális összértéke jelen becslések szerint megközelítheti a 250 milliárd forintot, ami az éves magyar GDP 1 százaléka.

Sajnos az albán történettel több párhuzam is vonható: a lakosság pénzügyi kultúrája messze van a kívánatostól, több, feltehetően pilótajátékot szervező cégnél felmerül a politika kapcsolata, a kormány az egyes ügyeket láthatóan eltérően kezeli (Quaestor-kártalanítás), a felügyelet pedig hosszú évekig távolról figyelte, ahogy ezek a méretes csalássorozatok felépülnek. Csak remélni tudjuk, hogy a gazdasági téren jelentkező következmények eltörpülnek majd az Albániát ért sokkok mellett.

brexit0115
bitcoin automata shutter
gáztározo0921
klima0921
shutterstock_1424418242
szaudarábia0921
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Tőzsdetanfolyam
Légy tudatos a pénzügyeidben, vedd a saját kezedbe az irányítást.
Egészségügy másképpen
Amerikai, nyugat-európai kórházi ellátás, havi 7875 Ft-tól.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu

Pénzügyi modellező

Pénzügyi modellező

Szerkesztő-újságíró

Szerkesztő-újságíró
2019. szeptember 25.
Követeléskezelési trendek 2019
2019. október 1.
Öngondoskodás 2019
2019. október 16.
Budapest Economic Forum 2019
2019. október 17.
Portfolio-MAGE Ipar 4.0 konferencia 2019
uzemanyag0920