STA_2296
Üzlet

A kényszerzubbonyt mindenkire ráhúzták

"Habár sokan mondogatják, hogy a bull piac végét jelezheti, amikor elszabadulnak az árazások, én úgy látom, hogy mindez a tőkepiacok normális működésének velejárója" - vallja Rimár Péter. A Concorde Értékpapír Zrt. intézményi üzletkötőjével az elmúlt év eseményeiről, köztük a kereskedelmi háborúról, a Brexitről, a klímavédelemről, és arról is beszélgettünk, mennyire torzítja a piacot a MÁP Plusz. Utóbbi kapcsán például megjegyezte, hogy bár a kettős kamatrendszer káros, mégis szólnak mellette érvek. Mint, ahogy az is védhető szerinte, hogy Munkácsy Golgotáját 3 milliárd forintért vásárolta meg az állam. Sőt, mint mondja, jó lenne, ha a kortárs műtárgypiacon is legalább ennyit költenénk évente. Interjú.

Egy éve beszélgettünk veled, azóta sok minden történt a tőzsdéken, tavaly év végén nagy esés, azóta szárnyalás, pedig kockázatokból nem lett kevesebb, elég csak a kereskedelmi háborúra vagy a Brexitre gondolni. Te hogy látod az elmúlt egy évet?

Tavaly decemberben volt egy kamatemelési félelmektől vezérelt begyorsulás a piacokon, amikor alig volt olyan termék, nyersanyag, kötvény, részvény, aminek ne esett volna az ára. Nem emlékszem olyan befektetőre, aki optimistán jött volna át erre az évre, ehhez képest az első három hónapban volt egy intenzíven emelkedő szakasz, ami szintén minden eszközosztályt érintett, azóta meg bemattult a piac. A befektetők jelentős részében van egy kis félelem az eszközök értékeltsége miatt, elég erőteljesek a gazdasági lassulás miatti félelmek, és az európai befektetésekkel kapcsolatban a Brexit végkimenetele is bizonytalanságot okoz.

Másrészt a kényszerzubbony mindenkire rá van húzva, vagyis a befektetők kénytelenek befektetési döntéseket hozni, hiszen erről szól a mandátumuk, ugyanakkor a zéró vagy negatív kockázatmentes hozamok világában elég nehéz a kockázatkerülés termékeny formáját megtalálni.

Tavaly év végén nagy turbulencia volt, és meglepő, hogy ehhez képest ennyire leült a volatilitás. Érzésem szerint egy rendszerszintű változás történt a világban a jegybankok hatáskörét illetően, a függetlennek gondolt  jegybanki politika gyakorlatilag a kormányok gazdaságpolitikájának a kiszolgálója lett. Én úgy érzékeltem, hogy a FED kamatciklus megközelítésében bekövetkezett 180 fokos fordulat fordította meg a piacokat, és tette egyértelművé a befektetők számára, hogy független jegybanki politika nem létezik még az Egyesült Államokban sem. Vagyis lehet szidni az MNB-t, de ugyanez van Svájcban, a cseheknél és Amerikában is.

Az élet más területein is történt néhány fontos dolog. Az elmúlt 12 hónap sajnos nem a legnagyobb magyar költők éve volt, februárban Tandori Dezső, júniusban Térey János hagyott itt bennünket.

Azért történtek örömtelien fontos dolgok is. Láthattunk egy remek Bukta Imre kiállítást a Kieselbach Galériában, volt egy parádés Bullás életműkiállítás Pécsen. Érdekes kérdés, hogy egy 60 éves művész miért nem fontos egyetlen közintézmény számára sem. 7 év után egy nagyon erős önálló kiállítással jelentkezett Batykó Róbert, és az ACB Galériában láthattuk három évtized után újra felbukkanni Tót Endre elképesztő frissességű layout festményeit. Idén ősszel bemutatkozott Londonban önálló kiállítással Nemes Marci, aki szerintem a legnagyobb magyar ígéret a képzőművészeti világban. Pár hete zajlott az első magyar kortárs árverés Londonban, ami vegyes megítélést kapott, de én nagyon progresszív és vagány döntésnek gondolom.

Új novelláskötettel jelentkezett Bodor Ádám, megjelent Térey utolsó verseskötete a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba. Kiváló regények láttak napvilágot az idei évben, a teljesség igénye nélkül: Péterfy Gergely, Barnás Ferenc, Tompa Andrea, Závada Pál, Schein Gábor is új kötettel jelentkezett. Újra kiadták a méltatlanul nem helyén kezelt kiváló regényíró Centauri Jégvágó című regényét, Havasréti József Szerb Antal monográfiáját. És Bazsányi Sándor igen nagyszabású Nádas monográfiája is az olvasók kezébe került. És el ne felejtsük, hogy volt egy szuper 60 éves Menyhárt Jenő koncert is tavasszal valamint a Diósgyőr továbbra is tagja az elsőosztályú magyar bajnokságnak. A csodák éve ez is.

Egyre többen számítanak valamilyen szintű válságra, legyenek jegybankárok, gazdaságpolitikai döntéshozók vagy befektetők, pedig válságok pont nem akkor szoktak lenni, amikor sokan várják.

Az én várakozásomnak nincs nagy hatása a gazdasági folyamatokra ezért mondhatok véleményt. Ha sok gazdasági szereplő vár lassulást, akkor ennek van egy lassulási következménye, mert akkor óvatosabban ruháznak be, óvatosabban hoznak befektetési döntéseket, próbálnak standby üzemmódba kapcsolni, ami törvényszerűen lassuláshoz vezet. A tőkepiacokon ugyanez a kockázatos eszközöktől való elfordulást jelenti, ám ha a lassulás mantra általános és széleskörű mormolgatása mellett sem következik be a várva várt korrekció, akkor talán érdemes lehet egy pillantást vetni a piaci szereplők pozicionáltságára. A tőkepiacon  azt mondják, hogy ha sokan állnak egy irányba, akkor az a várakozás nagyon kis valószínűséggel fog beigazolódni. Nekem most az az érzésem, hogy nagyon sokan sorakoztak fel a gazdasági lassulás mögé.

Azt mondtad, hogy a 2008-as válságot imádtad, mert akkor voltak események, nagy mozgások a tőzsdéken, mindig csináltatok valamit.

A piaci volatilitást szerettem, nem a gazdasági válságot vagy annak a következményeit. Most azt érzékelem, hogy van egy hatalmas változás. A fejlett világban 70 éve nem volt komoly háború, azóta megy egy folyamatos vagyonfelhalmozódás. Az 50-es években beindult egy népesedési robbanás, ezek az emberek  jómódúak a fejlett világban, és abba az életszakaszba értek, amikor képtelenek nem megtakarítani, hiszen egy átlag 55-70 éves német, osztrák, brit ember mire költené a pénzét. Plusz a világban volt egy nagy technológiai robbanás az interneten, a számítógépes forradalmon keresztül, be tudott kapcsolódni a gazdasági keringésbe Ázsia, a volt kelet-európai országok, ott is hatalmas vagyon halmozódott fel. Ez van az egyik oldalon, rengeteg megtakarítás keresi a helyét.

Mi van a másik oldalon? Kinek van szüksége hitelre? Az államnak és a vállalatoknak. Az államok igaz, hogy eladósodnak, de a jegybankok az eszközvásárlási programokon keresztül átvállalták az államok adósságának nagy részét. A vállalatok szintén eladósodnak, de mire használják ezt a pénzt? Sajátrészvény-vásárlásra, ami a kialakult alacsony kamatoknak egy logikus következménye. Plusz úgy érzékelem, hogy az egész világban a fogyasztási szokások megváltoztak. Ma már az emberek nem terméket vesznek, hanem szolgáltatást. A szolgáltatás kevésbé befektetésigényes. Nem állnak sorba a vállalatok tömegével, hogy nekem sok tőke kell, mert beruházni akarok. Tehát a pénz iránti igény csökkent, miközben rengeteg ember akar befektetni. Erre a jegybankok nem nagyon tudnak más választ adni. Ha ez a helyzet, akkor mi lesz a hozamokkal? Ami a 2000-es évek elején volt, az egy előrehaladott stációja volt a mostani helyzetnek, ennek a hatalmas technológiai robbanásnak volt az előszobája. Ha bárki megnézi a fogyasztási szokásait, hogy a szülei mit akartak: lakásra gyűjtöttek, kocsira, ruhára, cipőre, tévére, nyaralóra. Ma mire költenek az emberek? Étterembe mennek, repülnek, hotelben alszanak.

Ha ruhát vesznek, nem arra vágynak, hogy egyszerűen legyen egy kabátjuk, hanem hogy menő, 1500 eurós kabátjuk legyen, ahol nyilván a brandet fizetik meg és nem a kabátot.

Összességében most nehezen tudom elképzelni, hogy tartós, hagyományos értelemben vett tőkepiaci válság, vagy jelentős eszközár-leértékelődés legyen. Egyszerűen nem látom, hogy a befektetésre váró pénzeszközök miért ne jelennének meg a vételi oldalon.

Több mint 17 ezermilliárd dollárnyi kötvény forog már negatív kamattal. Szerinted lehet ennek jó vége?

Ez  játékelmélet, amikor arról szól a sztori, hogy  a piaci mozgások irányán próbálok meg hozamot elérni, akkor keresek rajta pénzt, amikor hozamcsökkenés van, hiszen a negatív hozamok mellett tartott eszközök csak akkor termelnek nyereséget ha a kamatok tovább mennek a negatív irányba. A gazdasági racionalitása megkérdőjelezhető, nekem nehéz elképzelni azt a világot, amikor az egyszázalékos kamattal az ember nem tud egy nyereséges vállalatot működtetni, de tőkeköltség nélkül már tud. Én ezt nem érzem életszerűnek. Szerintem annyira felborult a pénz kereslet-kínálat igényének az egyensúlya, hogy törvényszerű a világban az alacsony kamatok léte. Én azt gondolom, hogy a jegybanki döntéshozók sem örülnek a negatív kamatoknak, csak nem tudnak ezzel mit kezdeni.

Tavaly év végén még az volt a várakozás, hogy több alkalommal kamatot emelhet az amerikai jegybank, most meg újra csökkentik, úgy tűnik, hogy a jegybankok inkább mindig tekernek még egyet a potméteren, csak nehogy elromoljon a hangulat. Ez meddig mehet még?

Azt gondolom, hogy a jegybankok az aktuál gazdaságpolitikának a szárnysegédjei, a gazdaságpolitikának pedig az a célja, hogy a gazdaság növekedjen, és a jegybank ehhez nyújtson támogatást. Én nem vagyok közgazdász, és nem is látom, hogy a jegybankok mit tehetnének a gazdaság stimulálásának érdekében úgy, hogy az ne a hozamok további csökkenését eredményezné. Azt láttuk, hogy milyen turbulencia volt a piacokon decemberben, amikor FED kísérletet tett a kamatszintek normalizálására. Az emelkedő hozamok és az erősödő dollár megrogyasztotta az eszközárakat. Úgy érzékelem, hogy a labda most visszakerült a politikusokhoz, valószínűleg a fiskális stimulus lehet a közeljövőnek az az eszköze, ami párhuzamosan élénkíti a gazdaságot és normalizálhatja a kamatszinteket.

Az elmúlt időszak egyik legfontosabb témája a kereskedelmi háború volt. Szerinted létrejöhet tartós megállapodás az Egyesült Államok és Kína között?

Nem, ahogy én érzékelem ma a politikai közbeszéd iránya inkább az állami szuverenitások növelésének irányába működnek, és mivel a politikusok alapvetően a saját választóik felé kommunikálnak, ez soha nem fog megváltozni. Hogy egyébként a világban az az eszköz-áremelkedés ami végbement, hogyan rekeszt ki egy csomó embert abból, hogy ingatlanhoz, oktatáshoz, minőségi egészségügyi ellátáshoz vagy egyéb javakhoz jusson hozzá, és ennek mi lesz a politikai és társadalmi következménye, az más kérdés. Azt látom, hogy ebben nem lesz nyugvópont vagy egyensúly, hiszen

a választópolgárok 80 százalékának az IQ-ja sehol nem haladja meg a 80-as szintet.

Ezek az emberek olyan megfogalmazásokat akarnak, olyan jelszavakat, amiket értenek. A nagyon bonyolult megfogalmazások nem érik el az ő ingerküszöbüket. A gyűlölet, az ellenségkép inkább lesz közös nevező, mint a pozitív tartalmú üzenetek. Amikor itt Magyarországon átjöttünk a rendszerváltásos időszakba, úgy tűnt, hogy a politika az emberekről szól, az emberekért van, ezek a  politikacsináló faszik okosak, és a jó szándék olyan mélyen átjárta őket, hogy szinte dőlt belőlük, hát ezeket mi választottuk, ezek értünk vannak. Ma már kicsit másképp látjuk ezt. A szocializmus sötét éveiből megérkezve minden politikus fehérnek tűnt. Aztán néhány kormányváltást és ideológiai pálfordulást átélve kicsit tisztult a kép. Pedig valószínűleg akkor sem volt más a politika, mint most. Csak valahogy elkezdtük megérteni. Nem Oroszországról, Törökországról, Brazíliáról, Magyarországról, Csehországról, Szlovákiáról, Argentínáról, Kínáról, Koreáról beszélek, de akkor miről beszéljek? Talán Németországot meg Skandináviát lehet mondani, ahol kiegyensúlyozott, nem szlogenszintű politika folyik? De ha a németek nem szlogenszintű politikát folytatnak, akkor nem jönnek rá, hogy valami fiskális élénkítést kellene csinálni Európában? Ott is miről szól? A német választónak megfelelő, az ő érdekéhez igazított kommunikáció. Ez teljesen normális, csak ijesztő.

Hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy Trump hetente egyszer bemondja, hogy a kereskedelmi tárgyalások éppen hogy haladnak, arra pedig nagyot esnek vagy emelkednek a tőzsdék?

Valószínűleg a piacok immunissá fognak válni ezzel szemben.

Egy másik fontos téma a klímavédelem. Látszik ez már a hazai befektetési piacon?

Magyarországon nem. Egyébként is ez egy nagyon sikamlós terület. Megnéztem ezt a sírós, elvettétek a jövőmet videót, az ördögűző című film jutott eszembe. Az jutott eszembe, hogy szinte bármelyik ilyen korú gyereket be lehetne tanítani egy ilyen show-ra. Én értem, hogy Greta egy szimbólum, mégis ambivalens érzéseket kelt bennem. Úgy érzem, hogy ez a szintje a klímavédelemről való párbeszédnek inkább káros, és nem a megoldás felé visz, hanem elemeli a problémát az irracionalitás szférájába, a közhelyek szintjére. Nem a megoldás része, hanem maga a probléma.

Ha Greta hajnalban menne tehenet fejni, akkor kicsit megengedőbben nyilatkozna a jelenéről, csak ő fiatal, nem látta, hogy 50 éve hogyan éltek az emberek.

Harrari felvetése, hogy a problémák megváltoztak, nem éhen halnak az emberek, hanem a túlsúlyba halnak bele. A kislány ezt nem annyira pontosan látja még, ő egy propagandaeszköz. A klímavédelmi közbeszéd része most, hogy járjunk elektromos autóval, és akkor minden jó lesz. El is lehetne hinni. De akkor elektromos böszme SUV-okat kell gyártani? Smart méretű elektromos autókkal kellene közlekedni a városban. De ha nem gond a repülőgépek üzemanyag-fogyasztása, a teherhajóké, a buszoké, akkor ettől fog megmenekülni a föld, hogy évente százezer gazdag ember lemond a benzines autókról? Miért nem az az ötlet, hogy mindenki tartsa három évvel hosszabb ideig a meglévő autóját, mint ami a szokása, akkor szerintem sokkal többet tennénk a károsanyag-kibocsátás ellen. Szerintem, ha nem lett volna a dízelbotrány, akkor nem beszélnénk elektromos autózásról. Ezek olyan dolgok, amik nem attól fognak megváltozni, hogy kiáll egy kislány, és azt mondja, hogy elvettük a jövőjét. A világot mindig az anyagi érdekek mozgatták, és azok is fogják, nagy kérdés, hogy ezt az ideológiát, a hosszútávú előrelátó gondolkodást lehet-e anyagi érdekek fölé helyezni. Ha nagy gáz van, akkor születnek racionális döntések. Amit mondani akarok ezzel kapcsolatban az nem több, mint hogy racionális lépésekre lenne szükség, nem közhelyekre.

Visszatérve a hazai piacra, találkozol klímatudatos befektetőkkel, akiket érdekli, hogy a cég, aminek a részvényeit veszik, a tevékenységével mennyi kárt okoz?

A fejlett világban a tápláléklánc tetején élők számára ez lehet egy izgalmas szín, de nálunk még nem érzékelem szempontként a befektetési döntések meghozatalakor. A közeljövőben ez valószínűleg változni fog.

Van viszont MÁP Plusz. Az mennyire torzítja a piacot?

Maximálisan. Szerintem a kettős kamatrendszer káros, de tudok mellette érveket találni. Ha normálisan működne a rendszer, nem lenne mögötte ez a fajta hitelpiramis, nem lenne retail bondok tömege a bankok saját könyveiben, akkor az, hogy a lakosság magas forintkamatú eszközökben tartsa a megtakarítását tök jó, hiszen Magyarországon költi el a pénze jelentős részét, és ennek van egy visszahatása a fogyasztásra, van egy pozitív visszacsatolása a megtakarítási szokásokra, plusz egy 5 százalékos kamat a jegybank “nem létező” csúszó leértékelési politikája mellett ugyanaz, mintha 1-2 százalékos kamatozású eurókötvényben tartanák az emberek a pénzüket vagyis a kamat gap nem kiugró.

Az 5 százalékos forintkamat egy illúzió.

Ez alapvetően egy okos gondolat is lehetne, ha a kivitelezés nem lett volna teljesen eltorzítva, de ahol a piac ziccert lát, ott előbb-utóbb gól lesz. A hagyományos alapú befektetési piacon viszont mindenkit megöl. Egy nulla százalékos kockázatmentes versenyez egy ötszázalékossal.

Milyen hatása van ennek az alapkezelésre?

Nagyon nehéz évek jönnek. Idén katasztrofális évük lesz az alapkezelőknek és itt most nem a hozamokra gondolok. A szuperkötvény és a tavalyi év általános eszközár-csökkenése az abszolút hozamú és az ingatlanalapok aranykorának a végét jelentik. A befektetők egy év alatt az alapok vagyonának egyharmadát kivonták, amire logikus reakció lenne a kockázatvállalás növelése, csak akkor megint az almát hasonlítjuk a körtéhez, hogy hatalmas kockázattal elérsz-e jobb hozamot, mint a lakossági kockázatmentes. Csak növekvő kockázattal tudod kiigazítani a hozamkülönbözetet, amiből viszont lehet baj, mert ez azt jelenti, hogy mondjuk a szokásos 30-40 helyett 70 százalék részvényt kell tartanod az alapodban.

A magántőkéd hány százalékát tartod szuperállampapírban?

Nulla százalékát. Inflációkövető állampapírt tartok euróra visszafedezve.

Látsz olyat, hogy akik korábban a tőkepiacon mozogtak, a hozaméhség miatt elkezdtek más irányokba is elindulni?

Igen, sőt, mi épp most vagyunk túl egy nagyon sikeres értékesítésen. Ez egy nagyon remek példája volt két független szolgáltató együttműködésének. A Concorde Értékpapír, mint forgalmazó és értékesítő az Adventum Alapkezelő ingatlanalapját sikeresen kínálta a befektetőinek, több mint 100 millió euró értékben. Ennek a terméknek a sikere bebizonyította, hogy egy jól strukturált és jól értékesített alternatív befektetési termékre nagyon komoly kereslet volt a piacon, hiszen a befektetők köre a lehető legszélesebb lett: a hagyományos kisbefektetőktől a biztosítókig, a privátbanki ügyféltől az abszolút hozamú alapokon át a nyugdíjpénztárakig célba találtunk.

Az jól látható, hogy hozaméhség van, és ebben az esetben sikerült eltalálnunk egy szerintem ideális egyensúlyt. A befektetők egy diverzifikált közép-európai ingatlanportfólióba fektethetnek, ahol a befektetésük hozamának nincs felső korlátja, előre tájékozódhattak a potenciális befektetési célpontokról, képviselve vannak a befektetési döntéseknél, és az alap kezelői illetve értékesítői saját maguk is a saját vagyonuk egy részével befektetői az alapnak.

Én azt hiszem, hogy a befektetési banki tevékenység nagyon fel fog értékelődni a magyar piacon is. Nálunk a Concorde-ban már elindult a további befektetési célpontok keresése, és remélem, hogy a közeljövőben izgalmas történetekkel fogunk megjelenni a piacon.

Évek óta mondják, hogy túl sok az alap, az alapkezelő a piacon. Látsz ebben változást?

Ebben semmi nem változott, de nem is hiszem, hogy kellene, mivel ez jellemzően arról szól, hogy a bankok a saját ügyfeleiket szolgálják ki a saját alapkezelőik által nyújtott termékekkel, független szereplő pedig kevés van a piacon.

Sokan mondják, hogy a tőzsdén jelezheti a bull piac végét, amikor elszabadulnak az árazások.

A Szilícium-völgy című sorozatban volt egy jelenet, ami arról szólt, hogy tartottak a befektetőknek egy prezentációt, és mondta a menedzsment, hogy minden nagyon jól megy, a következő negyedévtől profitot fogunk termelni. Ült a tulajdonos, és könyörgött, hogy csak azt ne, mert akkor elkezdik beárazni a céget! Ez elég jól megmutatta, hogy addig jó, amíg semmi fogódzót nem kapnak a befektetők. Az, hogy extrém árazások alakulnak ki, az a tőkepiacok normális működésének velejárója. Egyébként azok a startupok, mind például most a WeWork, amelyeknél extrém árazások alakulnak ki, sokszor hasonlítanak korábbi extrémnek gondolt példákhoz, ilyen volt korábban a Google vagy az Amazon is, azok viszont valódi, jól működő nagyvállalatokká váltak, csak éppen azt nem lehet tudni, hogy a százból melyik lesz az az egy, amelyiknél stimmel a kezdeti magas árazás. Egyébként szerintem most nem beszélhetünk extrém drágán árazott részvénypiacokról általánosan.

Matolcsy azt mondta a konferencián, hogy a tőzsdét is tőzsdére kellene vinni, a magyar állami vállalatok nagy részét meg biztosan. Te örülnél ennek?

Nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy megvalósuljon, de ha megvalósulna, nagyon örülnék neki. Minden játszó gyerek örül neki, ha a játékszerek száma sokasodik.

Akkor is örülnél az állami cégeknek a tőzsdén, ha csak mondjuk a részvények 2-3 százalékát vinnék tőzsdére?

Annak valószínűleg nem sok értelme lenne, ha arról szól az egész, hogy legyenek feladatok, amiket kipipálunk, akkor felesleges. Nem tudom, hogy ennek mi értelme lenne. Ha egy Patyomkin-transzparenciát akar valaki mutatni, arra jó lehet, de nagyon nehezen tudom elképzelni, hogy állami vállalatok a tőzsdén legyenek. A tőzsdére nem azért vezetik be a vállalatokat, hogy ott legyenek, hanem hogy a tőkepiac finanszírozási problémákra adjon választ. Ha a tőzsdei jelenlét öncélú, annak valószínűleg nincs túl sok értelme.

Ha jól tudom, barátok voltatok Térey Jánossal. Mi az a legfontosabb gondolat, amire ő, illetve a munkássága tanított?

Nagyon komplex volt az életműve, ez a személyiségéből, a hétköznapi jelenlétéből fakadt. Ő vérbeli költőként élt, nap mint nap költőként viselkedett, költőként működő ember és nagyon jó társaság volt, elképesztően érdeklődő, fantasztikus megfigyelő típus, aki folyamatosan kommunikált. Érdekelték a tőkepiacok, a gasztronómia, a képzőművészet, az irodalom. Viszont számomra mégsem tanítómester volt, hanem a barátom. „A fasz üsse ki a szemét annak. aki ide parkolt.”, kiváló mondata nem csak ünnepnapokra, használjátok.

Amúgy csak a kortárs alkotók mozgatnak meg, vagy a klasszikusok is?

Csak a kortárs, a saját ízlésem fogja vagyok.

Szerinted Munkácsy Golgotája ér 3 milliárd forintot (szakértők szerint ez a piaci ár), vagy jobban is el lehetett volna költeni az adófizetők pénzét?

Nem az a baj, hogy az állam sokat fektet műtárgyakba, hanem hogy keveset. Ha az állam arra költene, hogy a magyar kortárs művészeti élet pezsegjen, az szerintem jobb célpont lenne, ugyanakkor azt is értékelni kell, hogy itthon tartották ezt a festményt. Persze jó lenne, ha elköltenének legalább ugyanennyit a kortárs műtárgypiacon is évente, akkor hihetőbb lenne, hogy a művészet érdekli őket nem csak a jelképek.

Kiakasztanád a Golgotát?

Persze. Rengeteg 30 négyzetméteres üres falam van. Miért ne biggyeszteném oda valamelyikre.

Van Munkácsyd?

Nincs.

Vennél?

Nem.

Végül, de nem utolsó sorban: furmint vagy hárslevelű?

Hárslevelű, én sokkal jobban szeretem. Arról nem is beszélve, hogy a furmint nem olyan mint a magyar nők, csúnyán öregszik.

Saját magam számára a saját ízlésem a legfontosabb.

Címlapkép: Stiller Ákos

újszülött kisbaba kóráhz
hologram vezető asszisztens
orban viktor uj kozep-europa
élelmiszer étel getty
Népszerű
Belgrád panoráma
Belgrádban nyitott irodát a HEPA

A nyugat-balkáni regionális iroda közös vállalatok létrejöttét is segítené.

Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. február 27.
Építőipar 2020
2020. április 7.
Portfolio-MAGE Járműipar 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Eladó új építésű lakások

Válogass több ezer új lakóparki lakás közül Budán, Pesten, az agglomerációban, vagy vidéken.

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-al elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A legjobb karácsonyi ajándék
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
GettyImages-1150404683