matrix
Üzlet

Ijesztő, de lassan már többet tudnak rólunk a technológiai behemótok, mint saját magunk

Portfolio
A Bigh Tech szegmens előtt álló két fő szabályozási témakör a versenyvédelem és a felhasználók személyes adatainak védelme. A Fidelity International szerint a versenyvédelmi (antitröszt) jogszabályok végső soron akár javíthatják is az internetes ágazaton belüli versenyt, aminek következtében bővülhet a befektetésre alkalmas internetes cégek választéka. Még a Big Tech cégek feldarabolása sem feltétlenül lenne negatív fejlemény, mivel e cégek részeinek összege sokszor jóval nagyobb, mint a jelenlegi értékeltségekből gondolnánk. A szigorúbb adatvédelmi törvények is csak serkentőleg hatnak majd az innovációra, mivel az érintett vállalkozásoknak úgy kell megoldásokkal előállniuk, hogy eközben kevesebb személyes adathoz férnek hozzá.
A Portfolio legtöbb tartalma ingyenesen hozzáférhető, ahogy ez a cikk is.
A médiapiaci helyzet azonban folyamatosan változik: ha támogatni szeretnéd a minőségi gazdasági újságírást, és szeretnél részese lenni a Portfolio közösségnek, akkor fizess elő a Portfolio Signature cikkeire. Tudj meg többet

A Big Tech-re leselkedő kockázatok

Napjainkban általánosan elfogadott vélemény, hogy a Big Tech-befektetésekhez kapcsolódó legnagyobb kockázatot nem a fundamentális adatok alakulása, hanem a jogszabályi környezet alkotja. A Big Tech-cégek több fronton is harcban állnak a jogszabályalkotókkal, de tény, hogy a GAFA- (vagy FAMAG-, vagy bármely egyéb, a piaci megfejtők által a Google (vagy az anyavállalata révén az Alphabet), a Facebook, az Amazon, az Apple és a Microsoft közös megnevezésére használt betűszóval emlegetett) csoport tagjai idén átlagosan közel 34 százalékkal teljesítették túl az MSCI AC World indexet. Ezeknek a vállalatoknak a cégértéke magasabb, mint több nyugati ország egész indexeinek az értéke.

Például a Microsoft és az Apple együtt többet ér, mint a német DAX indexben szereplő cégek összesen.

Ezek a cégek alapvetően hatalmas, jól megszólítható, de a strukturális fejlődésüknek viszonylag korai szakaszában járó piacokat szolgálnak ki, mint az e-kereskedelem, a digitális szórakoztatás, a felhőalapú szolgáltatások, stb. terén. Emellett olyan innovatív megoldásokat dolgoznak ki/vásárolnak fel a szomszédos piacokon (melyek köre a virtuális valóságtól a fizetési megoldásokon át az önvezető járművekig terjed), melyek a jövőbeli növekedés motorjai lehetnek. Eközben egyre nagyobbra nőnek, és ennek során komoly politikai, jogszabályi és etikai vitákat gerjesztenek.

A jogszabályi nyomás az utóbbi időben lavinaszerű lendületet vett, így szinte naponta jelennek meg az egyes Big Tech cégek elleni jogi eljárásokról, a rájuk vonatkozó jogszabályok érvényességéről vagy a jogszabályalkotók által az irányukban táplált ellenszenvről szóló hírek, ám e vállalatok értékeltsége ennek ellenére egyre feljebb kúszik. Az apránként befektetők és a jelentősebb részvénycsomagot birtoklók ugyanakkor nem hagyhatják figyelmen kívül ezeket a sötét fellegként gyülekező jogszabályi kérdéseket, mivel sosem tudni, mikor lesznek kézzel fogható hatással az adott cégekre. Napjainkban a befektetők sikerének egyik kulcsa, hogy milyen ügyesen tudnak lavírozni ezek között a kockázatok között.

Bár a jogszabályokra szokás a Big Tech részvényeket érintő negatív hatásként kezelni, a Fidelity szakértői úgy vélik, hogy az aktív alapkezelőknek inkább üdvözölniük kellene az alapos hatósági felügyeletet, mivel ettől javul az interneten zajló verseny − és hosszú távon a nagy technológiai vállalkozások fenntarthatósága is. A hatósági felügyeletnek négy olyan területe van, mely rendszeresen a sajtó- és a politikai figyelem középpontjába kerül:

  • versenyszabályok betartása;
  • felhasználók személyes adatainak védelme;
  • félretájékoztatás, valamint
  • adóelkerülés.

Versenyszabályok betartása: a Big Tech elfojtja az innovációt és a fiatal start-upokat?

Amikor Indiában betiltották a TikTokot, egyes kisebb indiai vetélytársainak felhasználói létszáma 48 órán belül néhány százezerről több tízmillióra szökött fel, így használva ki a hirtelen kialakult konkurencia-vákuumot. Még ha a Big Tech cégeknek nem kimondott céljuk is a potenciális versenytársak kiirtása, a Facebookhoz hasonló vállalatok puszta hálózati hatása is öngerjesztő folyamatokat indít el. Minél több felhasználójuk van, annál erősebbek lesznek, és annál leküzdhetetlenebbé válnak az új versenyzők piacra lépését nehezítő akadályok. Ráadásul a közelmúltban a Big Tech cégek sok olyan lépést is végrehajtottak, amelyek a jogszabályi környezettől függően akár a verseny korlátozásaként is felfoghatók. Ilyen volt például az Apple nevéhez köthető érdekütközési ügy, amikor úgy kínált különböző zenei és más OTT (Over The Top) szórakoztató szolgáltatásokat, hogy közben a vetélytársaitól díjat szedett az App Store-os előfizetésükért, vagy az Alphabet egyre merészebb szárnypróbálgatása az idegenforgalom területén, melynek nyomán más cégek, például a TripAdvisor komoly kutyaszorítóba kerültek, és megnőttek az online utazásszervezők költségei.

A Big Tech cégek vezetői 2020. július 27-én részt vettek az Egyesült Államok kongresszusának antitröszt-albizottsága által tartott meghallgatáson, melynek címe „Online platformok és piaci hatalom: az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google dominanciájának vizsgálata” volt. Az USA törvényhozói a közelmúltban nagyító alá vették az ország trösztellenes jogszabályait. Általánosan elfogadott nézet, hogy az USA azon törvényei, amelyek megvédik a fogyasztókat az őket fenyegető károktól, de nem védik a versenyt, megakadályozzák az USA törvényhozóit abban, hogy megzabolázzák a Big Tech cégeket − legalábbis az EU törvényhozóihoz képest, akik nagyon rámozdultak erre a témára. Az Alphabetet máris fenyegeti egy antitröszt-eljárás, de a többi Big Tech játékos sem érezheti biztonságban magát, és a fejlemények komoly hatással lesznek a jövőbeli működésükre.

Személyes adatok védelme: A változó társadalmi felfogás miatt egyes platformok hamar elveszíthetik a kapcsolatot a közönségükkel

Nyolc évvel ezelőtt, amikor a Facebook először ajánlotta fel a lehetőséget a harmadik felektől származó alkalmazásoknak, hogy hozzáférjenek a felhasználói adatokhoz – ilyesmit azok nem tehettek meg az Alphabet vagy az Apple „fallal körülvett” ökoszisztémáiban − a céget sokan ünnepelték azért, hogy lebontotta az innováció előtt tornyosuló akadályok egy részét. A Spotify-hoz és a Tinderhez hasonló cégek részben a Facebooknak köszönhetik az exponenciális növekedésüket, amelyhez nagyban hozzájárult a Facebook zökkenőmentes bejelentkezési folyamata és a „Big Blue” hálózati hatásainak sora is. Csakhogy amikor egy-egy rosszfiú, például a Cambridge Analytica visszaélt ezzel a lehetőséggel, és a későbbi vizsgálatok kiderítették, hogy a közösségi platformok maguk is részt vettek a fogyasztók személyes adataival való visszaélésben (vagyis részesedtek a reklámbevételekből), a felhasználók és a személyes adatok harcias védelmezői azonnal kardot rántottak. A Cambridge Analytica-eset nyomán a kérdés társadalmi megítélése is gyökeresen megváltozott, és a Facebook is kutyaszorítóban találta magát. Bár a Facebooktól származik a Szilícium-völgy egyik legismertebb mottója: „Move fast and break things” (Nyomulj tempósan és zúzd szét, ami utadba áll), látszik, hogy a cég egyre inkább küzd az innovátorok dilemmájával és kezdi elveszíteni a kapcsolatot a felhasználóival – jól példázza ezt, ahogy az új alkalmazásokra, mint a Snapchatre vagy a TikTokra reagált, vagy ahogy a személyes adatok védelmével kapcsolatos fenntartásokat és a nemrég beindult Stop Hate for Profit kampány is kezeli.

Azonban amikor elkezdik mérlegelni ezeket a változó társadalmi szempontokat, a jogszabályalkotóknak figyelembe kell venniük a személyes adatok védelméhez és az adatok felhasználásához kapcsolódó szigorú szabályok következményeit is. Ahogy egy regionális jogszabályalkotó egy beszélgetés során fogalmazott:

A személyes adatok védelme terén elért győzelem az internetes világ versenyképességének veresége is lehet

Az Alphabet és az Apple a felhasználók személyiségi jogait védő hatékonyabb jogszabályok értelmében már nem is engedi a külsős appoknak, hogy Android és iOS alatt kövessék a felhasználók mozgását – csakhogy ezzel megint a saját birtokukat körülvevő falakat húzzák még magasabbra, mivel így a külsős fejlesztők még jobban rá vannak utalva az Alphabettől és az Apple-től származó adatokra, és ez utóbbiak még több bevételre tesznek szert az adatokhoz való hozzáférésért cserébe.

Jó példa erre, ahogy az Uber app a felhasználók földrajzi helyzetét követi. Az Apple iOS eszközökön időnként felugrik egy kérdés, hogy a felhasználó hozzájárul-e, hogy az Uber folyamatosan kövesse a földrajzi helyzetét. Erre egyesek azt az opciót választják, hogy „csak akkor, amikor az alkalmazást használom”. Bár ez jelentéktelen apróságnak tűnik, az Uber szempontjából nagyon fontos, hogy a sofőrkapacitást az utassűrűséghez igazodva, dinamikusan tudja szétosztani. Ha ez a létfontosságú információ nem áll rendelkezésére, az Uber fuvarbevételtől esik el, ráadásul rá van utalva az Apple-től származó, személyazonosításra nem alkalmas felhasználói helyadatokra.

Bár a felhasználói adatokat tároló összes cégnek be kell tartania az új adatvédelmi törvényeket, pl. az EU-ban bevezetett globális adatvédelmi jogszabályt (GDPR), a Big Tech cégeknek aránytalanul nagy mennyiségű felhasználói adat áll rendelkezésükre, melyeket nagyon könnyen fel tudnak használni a saját bővülésük érdekében. Ez egy nagyon messzire vezető kérdés, amit jól példáz, hogy az EU jogszabályalkotói megakadályozták, hogy az Alphabet megszerezze a Fitbitet, mivel ez lehetővé tette volna a cég számára, hogy valós időben megfigyelje a felhasználók egészségügyi adatait, és minden korábbinál mélyebben belelásson az életükbe (az Alphabet így megtudhatta volna, hogyan változik a pulzusunk egy-egy hirdetés hatására, és komoly bevételre tehetett volna szert ezért a kulcsfontosságú teljesítménymutatóért (KPI) cserébe). Az Alphabet a kifogások hatására vállalta, hogy nem használja fel a felhasználói adatokat a hirdetési helyek értékesítése során, így próbálva megbékíteni az EU jogszabályalkotóit. Látható, hogy valóban fontos a szoros felügyeleti tevékenység.

A szigorodó ellenőrzés végül kevesebb adat birtokában végzett újítói tevékenységre kényszeríti a nyugati cégeket. Ezt általában komoly hátrányként értékelik a kínai versenytársakhoz képest, melyek olyan társadalmi környezetben működnek, ahol sokkal kisebb politikai jelentőséget tulajdonítanak az egyének személyes adataihoz fűződő jogoknak. Csakhogy a kínai tech-cégeknek már szinte túl sok adat is áll rendelkezésükre, ami érdekes módon mintha visszafogná az újító szellemet és a kreatív gondolkodást. „A szükség a találékonyság anyja” – tartja a közmondás, és bár Kína jelenleg élen jár a mesterséges intelligencia 1.0 kifejlesztésében, a 2.0 terén már az USA cégei ragadhatják magukhoz a vezetést, ha a felhasználói adatok gyűjtésére vonatkozóan jóval több korlátozást tartalmazó jogszabályi környezet hatására valóban szintet lép az innovációs készségük és intézményi alkalmazkodóképességük.

Félretájékoztatás: Szükség van a 230. paragrafus módosítására, de ez alapjaiban fogja megváltoztatni az internetet

Az USA 1996-ban a tisztességes kommunikációról elfogadott törvényének, a Communications Decency Act-nek a 230. paragrafusa az internetre vonatkozó rendelkezés, amely mentesíti a harmadik felektől származó információkat közlő „interaktív számítógépes szolgáltatások” nyújtóit és felhasználóit az adott információ valóságtartalmához kapcsolódó felelősség alól. Ezt a jogszabályt egy olyan korban alkották, amikor mindenki úgy vélte, az információnak szabadon kell áramlania, és az internetnek nincsenek nemzeti korlátai. Azóta egyes országok, mint Kína bebizonyították, hogy az információ áramlása és az internet mint médium igenis kontrollálható, éppen úgy, ahogyan az egyéb médiumokat is korlátozzák egyes nemzetállamokban.

A közösségi médiumok nagyszerű platformként szolgáltak egy sor kezdeményezés számára, az Arab Tavasztól a Black Lives Matter mozgalomig. Ugyanakkor sajnos téves, hamis információk terjesztéséhez is eszközként használják őket, ami tőzsdei árfolyamzuhanásokhoz és akár lincselésekhez is vezetett már. A közösségi média – miután drámai mértékben megváltoztatta napjaink kultúráját – válaszút elé érkezett, és egyesek szerint a mai polarizált társadalomban az egyik előtte álló lehetőség rosszabb, mint a másik. A szólásszabadság hívei, sőt egyes politikusok is azt szeretnék, ha az internetes portálok nem cenzúráznák a megjelenő, esetleg előítéletes tartalmakat, és még nagyobb hatalmat adnánk ezeknek a platformoknak. Csakhogy a hirdetők viszont nem szeretnék, ha a brandjük rasszista vagy vulgáris megnyilvánulások között jelenne meg, és az alkalmazottak sem szeretnék, hogy a cégük elősegítené a gyűlöletbeszéd vagy a félretájékoztatás terjedését. E kérdésben jelenleg talán a Twitter találta meg a legjobb összhangot a társadalmi elvárásokkal, és a Facebook mutatkozik a legbotfülűbbnek, bár ez nyilván összefüggésben van azzal is, hogy melyik platform számára mennyire fontosak a brandek által elhelyezett hirdetések. Jelenleg 1000 hirdető márka, köztük az Unilever és a Coca-Cola is bojkottálja a Facebookot, bár nem valószínű, hogy ezzel érdemi hatást érnének el, mivel becslések szerint a bojkottálók távolmaradása évente legfeljebb 5 százalékkal csökkenti a Nagy Kék jövedelmét,

miközben a cég organikus növekedése eléri az évi 20 százalékos mértéket.

Az adózás nem téma – a legtöbb konszern a saját adóteherének csökkentését tervezi

A technológiai ágazatot összességében minden más vertikumnál alacsonyabb adók terhelik, mivel a szellemi tulajdont viszonylag egyszerű alacsonyabb adójú régiókba költöztetni. Azok a multik, amelyek ezt meg tudják oldani, az adóterheik csökkentésére fognak törekedni. Továbbá mivel az elmúlt évtizedben a technológiai részvényesek sokkal többre becsülték az értékesítési árbevétel növekedését, mint a jövedelemnövekedést, a tech-cégek inkább abban érdekeltek, hogy beruházásaikkal nem annyira a profit, mint inkább az árbevétel növekedését ösztönözzék (márpedig az alacsonyabb profit után értelemszerűen kevesebb adót kell fizetni). Bár a tech-cégek növekedése munkahelyeket teremtett és hozzájárult a gazdaság növekedéséhez is, számos EU-tagországban felmerült a „digitális adók” iránti igény, és azt követelik, hogy a Big Tech cégek is „járuljanak a kasszához”. Az USA kormánya viszont úgy döntött, hogy ebben a kérdésben kiáll a saját digitális élharcosai mellett. Az adóoptimalizálás témakörét ugyanakkor nem szabad csak a Big Tech cégeket érintő kockázatként kezelni, mivel tágabb, ágazatokon átívelő jelenségről van szó.

A sikeres aktív befektetőknek túl kell lépniük a népszerű aggályokon

Bár az ESG témaköréhez kapcsolódó, hagyományos KPI-k (kulcsfontosságú teljesítménymutatók) első lépésben segíthetnek jobban megismerni a jövőbeli konnektivitáshoz kapcsolódó cégeket, a Fidelity összeállította a portfóliójukban szereplő vagy abba bekerülni esélyes vállalatok megítélése szempontjából szintén fontos egyéb tényezők listáját is. Úgy vélik, ezek a megfontolások, melyeket „digitális etikának” neveztek el, a jövőben egyre fontosabbak lesznek az ezen a területen működő befektetők és vállalatok számára. Konkrétan négy pillérre összpontosítanak és azt vizsgálják, hogy hogyan tekintenek a cégek

  • a személyes adatok védelmére,
  • az online jólétre,
  • a félretájékoztatásra,
  • és az online csalások kockázatára.

Ezenkívül – mivel a mesterséges intelligencián alapuló technológiák egyre nagyobb teret kapnak szinte mindenhol, a digitális asszisztensektől (Alexa) a tartalommoderáláson (Facebook, Twitter) át a csalások felderítéséig (Amazon) és a kiberbiztonságig (Microsoft) − nagyon fontos, hogy a humán előítéletek ne szivárogjanak át a mesterségesintelligencia-algoritmusokba. A szilárd, általánosan elfogadott digitális etika és annak ellenőrzése létfontosságú, ha biztosítani akarjuk, hogy a mesterséges intelligencia alapelemei a jövőben is összhangban álljanak a társadalmi szükségletekkel és elvárásokkal.

A washingtoni és brüsszeli fejlemények figyelemmel kísérése legalább olyan fontos, mint a Szilícium-völgyben zajlóké

A Big Tech cégek számára a globális jogszabályi környezet átalakulása mostanában lép a második, komolyabb szakaszába. A befektetőknek nem árt tisztában lenniük a következőkkel:

  • Margrethe Vestager, a Donald Trump által „USA-gyűlölőnek” nevezett dán politikus a Big Tech vállalatok elleni európai fellépés fő zászlóvivője. 2019 szeptemberében másodszor is mandátumhoz jutott az Európai Bizottság versenyjogokért felelős biztosaként, és kibővített hatáskörrel kezdhetett hozzá az EU digitális politikájának kialakításához.
  • Az USA-ban kétpárti konszenzus van a tekintetben, hogy az internetes szabályozás elavult és nem ad elég hatáskört az USA igazságügy-minisztériumának és Szövetségi Kommunikációs Bizottságának a tech-cégek megfelelő ellenőrzéséhez. A demokratikus elnökjelölt, Joe Biden még e nagy cégek feldarabolását is szükségesnek nevezte. A Big Tech cégek vezetői 2020. július 27-én kongresszusi meghallgatáson vettek részt, melyen választ kellett adniuk a kétpárti antitröszt-bizottság által feltett kérdésekre.
  • Az Egyesült Királyság és Ausztrália jogszabályalkotói ágazati szintű szabályozás után kiáltanak, hasonlóan ahhoz, amilyen a pénzügyi ágazat vonatkozásában a pénzügyi világválság után jött létre. Az általános vélemény szerint e két ország jogszabályalkotói mérsékelt hangot ütnek meg a tehetetlen USA-beli és a túlságosan is kritikus EU-s társaikhoz képest.

A Big Tech vállalatok nagy vonalakban tudomásul vették, hogy változik a jogszabályi környezet. Mivel globális cégekről van szó, melyek a jogszabályalkotók által felfoghatónál vagy a rendelkezésükre álló eszközökkel követhetőnél sokkal gyorsabb ütemben képesek megújulni, ezért egyre inkább az önszabályozás megvalósítására törekszenek. Azon igyekeznek, hogy termékeik a jövőben megszülető új törvények „jó oldalán” álljanak majd. Újonnan létrehozott szabályalkotási és ellenőrzési részlegeik élére némely esetben egyenesen volt államfőket állítanak, amint azt az Egyesült Királyság miniszterelnök-helyettesének, Nick Cleggnek a Facebook globális ügyekért és kommunikációért felelős alelnöki kinevezése is jól példázza.

Konklúzió

A Big Tech cégeket és a rájuk vonatkozó jogszabályokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy

  • a Big Tech témakörében történő befektetés nem olyan sima ügy, mint amilyennek elsőre látszik, és a jogszabályi kockázatok jelenleg súlyosabbak, mint a fundamentális rizikófaktorok;
  • Nem mindegyik Big Tech vállalatot fenyeget azonos mértékű jogszabályi kockázat, és
  • a tech-cégekre vonatkozó specifikus szabályozás jó középutas megoldás lehetne, de növelné a működési költségeket.

Mindez még így is pozitív fejlemény lehetne az aktív befektetők számára, mivel teret hagyna az innovációnak, csakhogy idővel felcserélődhetnek a nyertesek és a vesztesek. Ezért ezen a területen a hosszú távú befektetések sikerének kulcsa, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjük, hogyan állnak hozzá a vállalatok a fenntarthatósági kérdésekhez – kiváltképp a digitális etikához. Továbbá a – jól átgondolt – szabályok a befektetők szövetségesei lehetnek, mivel egyértelműbb működési körülményeket teremthetnek a vállalatok számára. Emellett csökkenthetik annak az esélyét, hogy egy-egy kisebb incidens vagy PR-baleset komolyabb, politikai kérdéssé fajuljon, melynek súlyos következményei lehetnek az érintett vállalat, a tech-szektor egésze és a részvényértékeltségek számára is. Mivel pedig a mesterséges intelligencia egyre több döntést vesz át emberi beavatkozás nélkül (gondoljunk csak a sofőr nélküli járművekre, vagy a biztosítási kárigények elbírálására), létkérdés, hogy az algoritmusok számára is pontosan meg legyenek határozva a szabályok. Nem elég csak a nyereségességre összpontosítani, hanem összhangot kell teremteni az alapvető emberi etikai elvekkel is, így biztosítva az ezeket a fejlődő technológiákat alkalmazó vállalkozások hosszú távú fenntarthatóságát. Olyan téma ez, melyről külön tanulmányt lehetne írni.

A túlbuzgó vagy nem kellően átgondolt jogszabályok is kockázatot jelentenek a tech-cégek, sőt, minden olyan vállalkozás számára, amelyik valamilyen okból a politika reflektorfényébe kerül (elég csak a pénzügyi vállalatoknak a 2008-as pénzügyi világválság utáni helyzetét említenünk). De az innovációt nem lehet elnyomni.

Al-Hilal István, a Fidelity International közép-kelet európai igazgatója így értékelte a helyzetet: Még ha legrosszabb lehetőségként feltételezzük is, hogy a jogszabályok elfojtják a jelenlegi nyerteseknél zajló innovációt, annak valószínűleg az lenne a vége, hogy az ezeknél a cégeknél dolgozó legkreatívabb munkatársak kilépnének és új cégeket alapítanának, hogy megvalósíthassák kreatív ambícióikat. Ennek következtében tech-cégek új generációja lépne színre, az aktív befektetők pedig megtalálnák őket és profitálni tudnának belőlük. Eközben a passzív befektetők vélhetően továbbra is ragaszkodnának az ágazat korábbi (innováció és növekedés előtti) vezető vállalatainak részvényeihez. Ha pedig a legnagyobbakat antitröszt-indokokra való hivatkozással feldarabolnák, kiderülne, hogy a részek értékének összege sok esetben jóval nagyobb, mint a korábbi egészé, így ekkor is létrejönne egy egész sor befektetésre érdemes új vállalat, melyek részvényei a kibocsátási árfolyamuk 4-10-szeresét is elérhetnék. Itt is igaz, hogy az aktív befektetőknek sokkal jobb esélyük van a legjobb ilyen lehetőségek korai felismerésére és a belőlük való profitálásra.

Címlapkép: Jaap Arriens/NurPhoto via Getty Images

koronavirus jarvany halaos aldozat
unhappy_2
amerikai elnökválasztás trump biden usa
valasztas
törökország erdogan
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2020. november 10.
Miből lesz lakásunk, nyugdíjunk, luxusautónk?
2020. november 10.
Öngondoskodás 2020
2020. november 10.
Portfolio Private Health Forum 2020
2020. november 11.
Energy Investment Forum 2020
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
A tőzsdei könyv
Útmutató, amely piaci pánikok esetén is használható.
unhappy_2