jerome powell
Üzlet

Pénznyomtatás: lesz-e a Fednek Kabul-pillanata?

A Fed (és az EKB) a jelenlegi, évtizedes rekordon lévő inflációt csak időszakosnak tekinti. Éppen emiatt nem sietnek a kamatemeléssel, de még az eszközvásárlási programjaik csökkentésével és kivezetésével sem. Pedig sok paraméter alapján már teljesen indokolatlan a jelenlegi monetáris lazaság. De vajon mi lesz akkor, ha mégsem időszakos az a fránya infláció?

A legfontosabb kérdés, amit a tőkepiacokkal kapcsolatban fel kell tennünk, ha az előttünk álló 12-18 hónap lehetséges mozgásairól gondolkozunk, a következő:

Lesz-e a Fednek Kabul-pillanata?

Kabul-pillanat az, amikor villámgyorsan következik be jelentős változás. Ilyen momentum volt például a hirosimai atombomba ledobása, a berlini fal leomlása, és a tőkepiacon jóval túlmutató 2008-as Lehman Brothers csőd.

Vagyis várható-e, hogy a pénznyomtatásban villámgyorsan következik be jelentős változás (A Kabul-pillanatokról itt írtam részletesebben).

Másképpen megfogalmazva a dolgot a fő kérdés az, hogy sikerülni fog-e a Fed vezetésével a világ nagy jegybankjainak kitáncolniuk a nulla/negatív kamatokra és folyamatos eszközvásárlásra épülő monetáris politikából? Sikerül-e a jelenlegi extra laza monetáris politikát szép fokozatosan tőkepiaci turbulenciák és újjáéledő adósságválságok nélkül megszigorítaniuk? Vagy a Fed a jelenlegi alapvetéseit majd úgy adja fel, ahogyan az amerikai kormányzat tette azt Afganisztánnal?

Egy ilyen, a kabulihoz hasonló, pillanatszerű, rendezetlen kivonulás a monetáris lazaságból szerintem az egyik legnagyobb világgazdasági kockázat jelenleg.

A jegybankok eszközvásárlásai és kamatpolitikája által a skála nulla pontjának a másik oldalára átszorított kamatlábak világa rengeteg szolgálatot tett a világgazdaságnak 2008 és 2020 között. A 2021-es évben azonban valami gyökeresen megváltozott. Egyre több tőkepiaci és társadalmi szereplő kénytelen havi, heti és lassan már napi rendszerességgel hívni „kezelőorvosát a kockázatok és mellékhatások tekintetében”.

Megjelent ugyanis egy olyan szó a tőkepiaci beszélgetésekben, a családi ebédeken és baráti sörözéseken, amelyet a fejlett világ valamikor a nyolcvanas évek közepétől kezdve szépen lassan elfeledett.

Újra velünk van az infláció és az infláció réme.

Már a hivatalos statisztikákban kimutatott 4-6 százalékos inflációt is drámai nézni mondjuk egy olyan európai bankbetétből, amire pont most kezdi el ráterhelni a bank a negatív félszázalékos kamatot. Ám az élet drágulása, és legfőképpen ennek az érzékelt mértéke ennél jóval nagyobb, egyre több és több dolog tartozik bele alapszükségletként például egy középosztálybeli vagy felső középosztálybeli létbe.

A részvényárfolyamok globális száguldása még csak a probléma kisebb szelete: a lakosság világszerte menekül a bankbetétekből és az állampapírokból, aminek következtében rég nem látott lakossági részvétellel futnak a tőzsdei bikák. Ennek a folyamatnak is meglesz egyszer a böjtje, de nem ez a fő veszély.

Az eszközár-infláció viszont például a lakossági ingatlanpiacon már komoly problémaként mérgezi széles társadalmi rétegek életét. Az elszálló ingatlanárak miatt alaphelyzet lett a fiatalok lakhatási válsága. Emellé jöttek be részben a koronavírus következtében olyan kormányzati programok, amelyek az élet normalizálódásánál sem ösztönzik az embereket a munkájukhoz való visszatérésre. A koronavírus másfél éve alatt komoly csapást kellett elszenvednie a munka becsületének a spekulációval szemben.

Mindeközben számos további tényező is az infláció irányába mutat. A környezetvédelmi kritériumok évről évre egyre szigorúbbak, és szigorúbbaknak is kell lenniük, ha nem kívánunk pár évtizeden belül megsülni szeretett (vagy viselkedésünk alapján egyáltalán nem szeretett) bolygónkon. A megkerülhetetlen zöldítés pedig inflatorikus hatású.

Ezzel párhuzamosan zajlik egy nagyhatású „válóper és vagyonmegosztás” az Egyesült Államok és Kína között. Korábban az amerikai vállalati szféra hatalmasat szárnyalt az olcsó kínai munkaerőre (is) építve. Ez az üzleti modell a technológiai fejlődéssel karöltve az elmúlt három évtizedben jelentékeny deflációs hatást fejtett ki. Éppen ezért most, amikor a „legyártatom Kínában vagy valahol Ázsiában” biznisz kezd kimenni a divatból, a termelési költségek drágulnak.

Mindezt súlyos chiphiány kíséri. Ez még viccesnek tűnhetett akkor, amikor a gamereket és a bitcoin bányászokat sújtotta, ám az autóipari beszállítók problémái már vészharangokat kongatnak meg. (Pár szintet ugrott a hetvenes és nyolcvanas évek óta a világ: az infláció akkor olajhiány és olajárrobbanás, most a chiphiány és chipár robbanás képében fenyeget.)

Mindezekhez a faktorokhoz jönnek még hozzá a feszített munkaerőpiacok. Közel tízmillió munkahely áll üresen az Egyesült Államokban, ez lesz a háttere a mostanában meginduló 2022-es béralkuknak. A körülményekből adódóan fokozott az ár-bér spirál veszélye.

Tehát ha címszavakban le kell írni a 2021 szeptemberi inflációs helyzettel kapcsolatos világot, akkor az a következőképpen néz ki:

  • Extrém jegybanki lazaság által gerjesztett brutális eszközár-infláció;
  • Inflatorikus hatású zöld forradalom;
  • Inflatorikus hatású válás az Egyesült Államok és Kína között;
  • Feszített munkaerőpiacok a munkaerő által megszenvedett inflációs nyomás mellett.

A zöld forradalom és az USA és Kína közötti világrend átalakulása valószínűleg az egész 2020-as évtizedben felhajtó nyomást fog gyakorolni az árakra. A feszített munkaerőpiac az előttünk álló hónapokban fog nyomást gyakorolni. És ezek mellé még jöhet egy kellemes vagy kellemetlen meglepetés, attól függ, hogy honnan nézzük. Ha 2022-ben a világnak sikerül a koronavírussal szemben a kényszerintézkedésekkel sújtott üzemmódból egy együtt élős üzemmódra átváltani, akkor bizonyos szegmensekben két év elhalasztott költése robbanhat be. Megtámogatva az eszközár robbanás sokak számára mesés nyereségeiből való költési szándékkal.

És mit mantrázik erre a helyzetre Jerome Powell Fed-elnök európai szinkronhangjával Christine Lagarde EKB-elnökkel együtt minden egyes megjelenésüknél: azt, hogy az infláció időszakos.

Ennek a bizonyos „temporary” szócskának a hangsúlyozása a jegybanki pénznyomtatás jelenlegi érájában olyannak tűnik számomra, mint a Monty Python Erik a viking című filmjének Atlantisz elsüllyedésével kapcsolatos jelenete:

Pont emiatt tartom az előttünk álló néhány negyedév legnagyobb kockázatának azt, hogy a pénznyomtatásból való visszavétel szükségességét a világon utoljára az alábbi két ember fogja észrevenni: Jerome Powell és Christine Lagarde.

És ha ez így lesz, akkor jönni fog a Fed és az EKB Kabul-pillanata. A jegybanki Kabul-pillanat milyenségéről pedig az SNB tudna mesélni nekik 2015-ből. Remélem, hogy nem lesz igazam ebben.

A cikk a szerző véleményét tükrözi, amely nem feltétlenül esik egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával.

Ha hozzászólna a témához, küldje el meglátásait a velemeny@portfolio.hu címre. A Portfolio Vélemény rovata az On The Other Hand. A rovatról itt írtunk, a megjelent cikkek pedig itt olvashatók.

Címlapkép: Graeme Jennings-Pool/Getty Images

koronavírus fertőtlenítő maszk covid járvány
debreceni egyetem
brexit
shutterstock új lakás
infláció

Kasza Elliott-tal IBM - elemzés

Október 21-én óriási esett az árfolyama, 20-án 141,9 volt a záró, 21-én 128,33-on zárt, ez majdnem 10%-os esést...

Ricardo Kornai-interjú

Nem emlékszem, hogyan jutottam Michael Parkin 1990-ben megjelent Economics tankönyvéhez, de nyilván úgy vettem. A 12...

Tematikus PR cikk
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021.10.19
Budapest Economic Forum 2021
2021.11.18
Portfolio Property Awards 2021
2021.12.09
Agrárszektor Konferencia 2021
2021.11.18
Global trends in Banking 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu

Vezető felügyelő

Vezető felügyelő
Online előadás
Első lépések a tőzsdei befektetés terén.
Könyv
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
elon musk getty editorial