A közzétett döntés szerint az eljárás alá vont Fast Hungary legalább 2011 novemberétől kezdődően meghatározta a forgalmazói által alkalmazott internetes fogyasztói árakat.
Bár a viszonteladói árak megkötésére vonatkozó kifejezett rendelkezés a forgalmazókkal kötött szerződésekben nem szerepelt, a cég ajánlott fogyasztói árakat tartalmazó árlistákat alakított ki, és tett közzé forgalmazói körében, s ennek betartását a kiskereskedőktől az internetes értékesítés során el is várta, illetve meghatározta, hogy ezen áraktól mennyivel lehet (lefelé) eltérni.
A GVH a cseh anyavállalat közreműködését az alapján állapította meg, hogy az az e-mailes bizonyítékok tanúsága szerint maga is eljárt az általa kiszolgált forgalmazóknál a magyarországi ajánlott árak alkalmazása érdekében, másrészt tevőleges részt vállalt az árfigyelő számítástechnikai megoldás kialakításában. Sőt, a cseh vállalat a Fast Hungary forgalmazási/árazási politikájának kialakításában, a főbb irányok, célok meghatározásában is közreműködött.
Az eljárás alá vontak magatartása a GVH döntése értelmében sérti a Versenytörvénynek és az Európai Unió Működéséről szóló Szerződésnek az olyan, vállalkozások közötti megállapodásokra vagy összehangolt magatartásokra vonatkozó tilalmát, amelyek a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozzák, vagy ilyen hatást fejtenek vagy fejthetnek ki. Ez a tilalom vonatkozik különösen a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására – olvasható a Bán & Karika Ügyvédi Társulás közleményében.
A döntéssel érintett esetben a megállapodás az értékesítési lánc különböző szintjein tevékenykedő vállalkozások között jött létre, azaz vertikális megállapodásnak minősült. A GVH rögzítette, hogy a vizsgált magatartás nem valamelyik fél egyoldalú magatartása volt, mivel a Fast Hungary és a cseh anyavállalat Casio óra- és hangszer termékek magyarországi értékesítésére vonatkozó árképzési elvárásai a forgalmazók hallgatólagos beleegyezését élvezték, tudniillik a forgalmazók jellemzően igazodtak az ajánlott árak betartására vonatkozó elváráshoz, amennyiben pedig valamely versenytársuknál eltérést tapasztaltak, azt jelezték a cégnek, aki ezen jelzések vagy saját árfigyelése nyomán intézkedett a helyzet megoldása érdekében, szóbeli vagy esetenként e-mailes figyelmeztetést alkalmazva, ami társulhatott fenyegetéssel is, pl. a szállítások megtagadását, kedvezmények megvonását kilátásba helyezve.
A versenyhatóság a döntésben rögzítette, hogy sem az ún. csoportmentességi rendeletek, sem a Versenytörvény/EUMSZ mentesülési szabályai alapján nem mentesülhetett a vizsgált jogsértés a versenykorlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom alól, ugyanis az – a viszonteladási árak közvetett meghatározása révén – különösen súlyos korlátozást tartalmazott. A viszonteladási ár közvetett eszközökkel való meghatározásának eszközei a vizsgált esetben a jellemzően a fenyegetések, megfélemlítések, figyelmeztetések, büntetések, szállítások késleltetése vagy felfüggesztése voltak, amelyek olyan intézkedésekkel társultak, amelyek az árcsökkentő forgalmazók azonosítását szolgálták (pl. ármegfigyelő rendszer működtetése). Ezek a közvetett eszközök és „támogató” intézkedések felhasználhatók arra, hogy az ajánlott viszonteladói árak ténylegesen rögzített árként működjenek.
A bírság összegének meghatározása körében a GVH különös súllyal értékelte, hogy a továbbeladási árak meghatározása a versenyt legsúlyosabban veszélyeztető jogsértések csoportjába tartozik. A jogsértés súlyát növelő tényezőként értékelte a hatóság a szankciók kilátásba helyezését és alkalmazását, az árak betartásának nyomon követését és azt a körülményt, hogy két, egymástól eltérő termékkör esetében is sor került a viszonteladói árak jogellenes rögzítésére. Ugyancsak hatással volt a bírság mértékére, hogy a magatartás jogsértő jellegével több e-mailes bizonyíték alapján a Fast Hungary maga is tisztában is volt, s a jogsértésben a vállalkozás ügyvezetője is részt vett.
