A befektetési szakember szerint az emberiség története során hozzászokott ahhoz, hogy ha valamire már nincs szüksége, akkor azt eldobja, elássa, eltünteti szem elől, aztán majd csak lesz vele valami. Az elmúlt évtizedekben azonban az általunk felhasznált anyagok mennyisége és minősége is drasztikusan megváltozott, ennek ellenére megszokásból ugyan úgy bánunk a felhasznált dolgokkal, mint régen, mivel sosem gondoltuk végig ennek eredményét.
Ám egy eldobott műanyag nem, hogy nem kerül vissza a természetes körforgásba, hanem egyelőre ismeretlen, sok esetben nagyon káros hatásokat okoz évszázadokon, évezredeken át
– emelik ki Zsiday Viktor. Hozzáteszi azt is,
teljesen egyértelmű, hogy ez nem fenntartható, és olyan ökológiai károkat okoz hosszú távon, amihez képest a klímaváltozás eltörpül.
A befektetési szakember szerint ennek az alapvető oka egy jól ismert közgazdasági fogalom: az externália. A környezetszennyezés, amit a különböző termékek gyártói végeznek hatalmas károkat okoz, ez azonban nem jelenik meg a gyártók költségei között. Effektíve a teljes jelenkori ipar azért tud nyereséges lenni, mert nem fizeti meg a szemét újrahasznosításának árát. És itt nem is csak újrahasznosításról van szó, hanem arról is, hogy egy csomó terméket gyakorlatilag nem lehet újrahasznosítani, de károkat okoz, ergó le sem lenne szabad gyártani - és egy számtalan terméket át kellene tervezni, hogy tökéletesen újrahasznosítható legyen.
Nyilvánvaló, hogy ezen a rendszeren változtatni kell, és ennek a megoldása egyrészt az, hogy eleve minden terméket annak tudatában kell megtervezni, hogy élettartama végén majd szét kell bontani, és újrahasznosítani, illetve a szétszedésre, begyűjtésre, újrahasznosításra kell kialakítani központokat.
Ennek az újrhasznosításnak az árát pedig a termelőknek kell megfizetni, és be kell épülnie az árba
– emeli ki Zsiday Viktor.
A befektetési szakember szerint elég egyértelmű, hogy egy olyan társadalomban, ahol valódi körforgásos gazdaság van, tehát nem ásunk el semmi „szemetet” hulladéklerakókba, hanem mindent újrahasznosítunk, de minimum elégetünk, az emberek jelentős részének ebben az ágazatban kell majd dolgoznia, és egy csomó olyan anyag, amit most használunk kikerül a használatból, mert felmérhetetlenül káros. Ez azzal jár, hogy az újrahasznosításban résztvevők kiesnek a közvetlen termelésből, tehát egy ilyen társadalomban kevesebben állítanak elő termékeket és szolgáltatásokat, és minden termék sokkal drágábbá válik.
Magyarul, ebben a társadalomban a jelenlegihez képest jóval magasabb árak, és alacsonyabb életszínvonal lenne.
Másképp fogalmazva azt is mondhatnánk, hogy a jelenkor életszínvonala csak amiatt tud ilyen magas lenni, mert a szélesebb értelemben vett környezetterhelés externáliáit senki sem fizeti meg. Ha valamikor valóban fenntartható és valóban körforgásos gazdaságot hozunk létre, akkor az jóval kisebb anyagi gazdagságot fog jelenteni.
De ha még ezen a bolygón akarunk élni pár ezer évig, akkor nincs más lehetőség. A jövő drágább és szegényebb lesz
– zárja gondolatait Zsiday Viktor.
Címlapkép forrása: Portfolio
