A megállapodás lényege
Megszületett péntekre reggelre az előzetes politikai alku az Európai Parlament és a tagállamokat tömörítő Tanács illetékesei között az energiahatékonysági irányelv módosításáról, amelynek lényege, hogy
jogilag kötelező módon 11,7%-kal kell uniós szinten mérsékelni a végső energiafelhasználást 2030-ra ahhoz képest, mint amit 2020-ban előre jeleztek az EU egészére.
Ezt a 11,7%-os lefaragást úgy kell elérni 2024-2030 között, hogy a tagállamoknak évente egyre nagyobb mértékű, az időszak átlagában legalább 1,49%-os, 2030-ra 1,9%-ra fokozódó végső energiamegtakarításra kell törekedniük (ez nem kötelező). Ezzel összhangban újra kell gyúrniuk idén és 2024-ben a nemzeti energia- és klímavédelmi terveiket is, ha pedig ezek együtt nem adják ki az EU szintjén kötelező 11,7%-os célt, akkor az Európai Bizottság egy korrekciós mechanizmust alkalmazhat ennek biztosítására a tagállami tervek módosításával.
A jó példával elől járás demonstrálása érdekében arról is megállapodtak a tanácsi és parlamenti tárgyaló delegációk, hogy a közszférának külön kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy éves szinten 1,9%-kal csökkenti az energiafogyasztását (itt nem kell figyelembe venni a tömegközlekedés és a fegyveres erők energiafelhasználását). Ennek érdekében az is a megállapodás része, hogy
a tagállamok kötelesek évente felújítani a közintézmények tulajdonában lévő épületek teljes alapterületének legalább 3%-át.
Mit jelent tartalmilag a megállapodás?
Érdemes kontextusba helyezni a 11,7%-os megállapodást, ami azt jelenti, hogy az EU végső energiafogyasztásának felső korlátja 763 millió tonna olajegyenértékes lehet 2030-ra, illetve az elsődleges fogyasztás tekintetében a felső határ 993 millió tonna olajegyenértékes.
Az is lényeges, hogy ez a 11,7% alacsonyabb, mint amire az Európai Bizottság hivatalosan javaslatot tett (13%), és elmarad a rendszerint ambiciózusabb EP-céltól is (14%), de közben érthető, hiszen voltak tagállamok, amelyek csak 9%-os csökkentést vállaltak volna. Éppen ezért egy politikai kompromisszumról beszélhetünk az intézményközi egyeztetések alapján. A friss alku után a végső szabályrendszert még hivatalosan is el kell fogadnia a Parlamentnek és a Tanácsnak és ezután válik jogszabállyá.
Az EP rapportőre, Niels Fuglsang azt emelte ki a megállapodás kapcsán: „Nagyon örülök, hogy sikerült a tagállamokat sokkal ambiciózusabb energiahatékonysági célok felé terelnünk. Rendkívül fontos, hogy a jövőben ne függjünk az orosz energiától, miközben elérjük az éghajlati céljainkat. A mai nap nagyszerű győzelem volt. Egy olyan megállapodás, amely nem csak az éghajlatunknak tesz jót, de Putyinnak is rosszat. Most először van olyan energiafogyasztási célunk, amelyet a tagállamok kötelesek betartani.”
Az energiahatékonysági irányelv (EED) módosítása egy nagyobb csomag részét képezi, ugyanis az Európai Bizottság 2021 nyarán tett javaslatot az Irány az 55% nevű kezdeményezésre, amely az 1990-es szinthez képest 55%-kal csökkentené az üvegházhatású gázok kibocsátását és ehhez egyrészt az EED irányelv módosítására, másrészt a megújuló energiára vonatkozó irányelv (RED II) módosítására is javaslatot tett. Az előbbi csomagban tehát most megszületett a politikai megállapodás, utóbbi kapcsán (RED III) pedig most márciusban zárulnak le az intézményközi egyeztetések, így az EU a nagy klímavédelmi célja elérése érdekében egyrészt az energiafelhasználás mérséklése, másrészt a megújuló energiás célok terén is lép. Utóbbi kapcsán fontos volt egy minapi árampiaci ágazati elemzés, amely – amint megírtuk - azt vázolta, hogy akkorák a technológiai változások a megújuló energiatermelési kapacitások terén, hogy nyugodtan legyen ambiciózusabb az EU az áramtermelésen belül a megújuló cél megemelése terén, így a 2030-ra eddig kitűzött 32%-os célt legalább 45%-ra emelje meg 40% helyett, így tehát fel kell számolni a blokkoló kisebbséget a tagállamok között.
Rengeteg változás várható
A fent megszabott uniós közös célt és az abból adódó tagállami energiafelhasználási pályákat helyi, regionális és nemzeti szintű intézkedésekkel kell elérni a különböző ágazatokban - pl. közigazgatás, épületek, vállalkozások, adatközpontok.
Lényeges a megállapodás azon része, hogy a vállalatokat a felülvizsgált irányelv arra ösztönzi majd, hogy energiahatékonyabbá váljanak. Ennek egyik jellemzője az lesz, hogy az energiagazdálkodási rendszerek alapértelmezett kötelezettséggé válnak a nagy energiafogyasztók számára, ami azt jelenti, hogy minden vállalkozásnak, beleértve a 85 TJ éves energiafogyasztást meghaladó kkv-kat is, energiagazdálkodási rendszert kell majd bevezetnie. Ellenkező esetben (ha éves fogyasztásuk meghaladja a 10 TJ-t) energiaauditot kell végezniük. Lényeges, hogy első alkalommal vezetik be a nagy adatközpontok energiateljesítményére vonatkozó jelentéstételi rendszert is.
A most elfogadott szabályok értelmében az uniós országoknak a 45 000 fő feletti lakosságszámú nagy településeken a helyi fűtési és hűtési terveket is támogatniuk kell. A hatékony távfűtés és távhűtés felülvizsgált meghatározásával a minimumkövetelmények is fokozatosan módosulnak annak érdekében, hogy 2050-re teljesen szén-dioxid-mentes távfűtés- és távhűtés-ellátás valósuljon meg. A hatékony távfűtési és távhűtési rendszerekben a távfűtéshez kapcsolódó, földgázt használó új, nagy hatékonyságú kapcsolt energiatermelő egységek támogatása csak 2030-ig lesz lehetséges, míg az ilyen rendszerekben az új hőtermelő kapacitások esetében minden más fosszilis tüzelőanyag felhasználása tilos lesz.
A megállapodás tovább erősíti az energiahatékonyság finanszírozására vonatkozó rendelkezéseket, hogy megkönnyítse a beruházások mobilizálását. Az új rendelkezések értelmében az uniós országoknak elő kell mozdítaniuk az energiahatékonyságot szolgáló innovatív finanszírozási rendszereket és zöld hiteltermékeket, biztosítva, hogy a pénzügyi intézmények széles körben és megkülönböztetésmentesen kínálják azokat. Az uniós országoknak jelentést kell majd tenniük az energiahatékonysági beruházások volumenéről – mutat rá a Bizottság összefoglalója.
A fentieken túl az is lényeges, hogy a megállapodás tartalmazza az energiaszegénység első uniós meghatározását. A tagállamoknak ezentúl az energiaszegénység által érintett személyek, a kiszolgáltatott fogyasztók, az alacsony jövedelmű háztartások és adott esetben a szociális lakásokban élők körében prioritásként kell végrehajtaniuk az energiahatékonyságot javító intézkedéseket. A felülvizsgált szabályok nagyobb hangsúlyt fektetnek az energiaszegénység enyhítésére és a fogyasztók helyzetének javítására, beleértve az egyablakos ügyintézési pontok, a technikai és pénzügyi segítségnyújtás, valamint a vitarendezés peren kívüli mechanizmusainak létrehozását.
Címlapkép forrása: Getty Images
