A mítosz kezd valósággá válni - Mire figyelmeztetik a mesterséges intelligenciával játszadozó emberiséget az ókori görögök?

Miről mesélnek a mítoszok?

Talósz, a bronzóriás történetét Kr.e. 700-ban írta meg Hésziodosz ókori görög költő, de a mítosz még ennél is korábban, a minoszi civilizáció fénykorában keletkezhetett. A történet szerint az önműködő bronzszerkezetet Héphaisztosz kovácsisten (modern fogalmakkal élve az innováció istene) ajándékozta Kréta királynőjének, Europénak. Talósz kapta a feladatot, hogy megvédje a szigetet a betolakodóktól, ezért naponta háromszor körbejárta a szigetet, és sziklákkal dobálta a közeledő hajókat.

Egyes mítoszváltozatok arról számolnak be, hogy a félelmetes teremtmény fejétől egészen a lábáig egy cső futott végig, amely az istenek titokzatos életerejét, a görögök által ichornak hívott anyagot szállította. Egy másik ókori szöveg, a Kr.e. 3. századból származó argonauták története elmeséli, hogy Talószt végül egy varázslónő győzte le, úgy, hogy az egyik lábán található csavar eltávolításával kiengedte az isteni folyadékot az óriás testéből.

A görög mitológiában fellelhető egy másik történetet is, amelyben egy mesterséges intelligencia-ügynök ősképe jelenik meg. Ez a történetet a széles körben ismert Pandora-mítosz, amelynek Pandora csak egy későbbi változatában jelenik meg ártatlan lányként, aki tudtán kívül, az isteni szelence felnyitásával minden elképzelhető rosszat a világra szabadít. Egy korábbi változat szerint, amelyet szintén Hésziodosz énekelt meg, Pandora egy Zeusz által mesterségesen létrehozott gonosz lény volt, akinek az volt az egyetlen feladata, hogy megbüntesse az emberiséget azért, mert annak sikerült megszelídítenie a tüzet.