Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Az értékalapú befektetés lényege, hogy olcsón kell venni, és nem mellesleg drágán eladni, mert hosszú távon csak ez számít. A gond a fentiekkel csak az, hogy az elmúlt közel 16 évben nem igazán lehetett ezzel pénzt keresni.
Ahogy a fenti ábrán is látszik, talán az infláció vagy a Covid-vakcina megjelenése új életet lehelt az értékalapú befektetésekbe 2020 végén, de azért összességében egy évtizednyi alulteljesítés töredékét sikerült ledolgozni eddig.
Szóval az, hogy találsz olcsó részvényeket, megveszed, aztán várod a csodát, az mostanság nem igazán működik, és az a rossz hírem, hogy jó eséllyel nem is fog.
Az értékalapú befektetés ugyanis halott, nem kicsit, hanem nagyon. Az értékalapú logika úgy működik, hogy van egy csomó aktív hasonló módon gondolkodó befektető, akik a piacon keresgélve megtalálják a tényleg jó vállalatokat, amelyek még olcsóak és megveszik. Ha kellően sokan tesznek így, akkor még azelőtt megveszik, mielőtt a nagy passzív alapok észrevennék. Nos a helyzet az, hogy ezek az értékalapú befektetők már nincsenek tömegével ott a piacon. Kirúgták őket, igen mert 14-16 évig nem teljesítheted alul a piacot büntetlenül.
Márpedig ha tömegben nem keresik az olcsó részvényeket, akkor a részvények olcsók is maradnak, bizony jó eséllyel örökre, erre is van kifejezés a szakirodalomban ez a Value-trap, az értékcsapda, tartasz valamit olcsón, ami örökké olcsó marad.
A piacot nem az értékalapú gondolkodást magukénak valló befektetők uralják, nem. A piacon passzív befektetői vételek vannak, amelyeket többnyire ETF-ek (Exchange Traded Fund) biztosítanak. A befektetők csak megveszik ezeket a nagy masszív és egyben passzív alapokat, azok pedig az adott index súlya alapján megveszik a szükséges részvény mennyiségeket. Minél túlértékeltebb egy részvény, annál nagyobb a súlya az indexben, annál többet kell venni. Ez maga a Soros-féle reflexivitás elmélet. Minél drágább, annál drágább lesz, és sajnos fordítva is igaz: az olcsó relatíve még olcsóbb lesz.
A fenti gondolatokat nálam sokkal jobban és közérthetőbben fogalmazza meg egyik kedvenc értékalapú befektetőm, David Einhorn az alábbi podcastben. (Ha már David Einhorn, nagyon ajánlom a Fooling Some of the People All of the Time című könnyvét, szerintem a kitartásáról és a szakértelméről mindennél többet mond el az az írás. )
Felmerül a kérdés, hogy ha ennyire reménytelen a helyzet, akkor miért érdemes ezzel a stratégiával próbálkozni. Valójában pont azért, mert kevés gondolkodó befektető marad talpon a piacon, és számukra a kitartás rendkívüli hozamokat biztosíthat. Fontos a feltételes mód, mert garancia nincs. De az értékalapú logika, az, hogy a vállalati értéket mégis egy adott cég jövőbeli készpénztermelő képessége alapján határozzuk meg, örök érvényű logika marad. Felülteljesítést azonban csak akkor lehet elérni, ha a cég menedzsmentje is valós értékmérőként tekint a részvény árfolyamára, vagy legalább tesz azért valamit.
Az egyik legnyilvánvalóbb és legközelebbi példa erre a Magyar Telekom története, amellyel másfél év alatt a befektetők háromszorozhatták a befektetett pénzük értékét. Igen, egy unalmas telekom cégről beszélünk. Nem gyárt mesterséges intelligencia chipeket, sem önvezető elektromos autót, és mégis. A titok az, hogy a társaság befektetői nyomásra rendbe hozta az osztalékpolitikáját, amelyet részvényvisszavásárlással is megtámogatott. És lám, a készpénz, ami a markunkba pottyan (Cash is king) még mindig számít a tőkepiacokon. Néhány hete írtunk a világ egyik legjobban teljesítő bankpapírjáról, az UniCreditről, hogy nem meglepő módon a bank nyomott árazását osztalékfizetéssel és részvény-visszavásárlásokkal sikerült felpumpálni. A tanulság egyszerű, ha a menedzsment veled van, és érti, hogy nem birodalmat (nagyobb szemétdombot), hanem részvényesi értéket kell teremteni, akkor értékalapú befektetőként is lehet pénzt keresni. Az UniCrediten pedig két év alatt négyszerezni nem számít rossz befektetésnek.
Az igazi trükk valójában az, hogy az olcsó részvények forgatagában elkerüld a nyilvánvaló csapdákat, azokat az olcsó részvényeket, amelyek olcsók maradnak örökké, mert azok valójában számodra halottak, a menedzsment persze lehet, hogy élvezi.
Ahhoz, hogy az értékalapú részvényeken te is élvezhesd a kiemelkedő hozamokat, csak olyan papírba szállj be, ahol a menedzsment veled van.
Címlapkép forrása: Getty Images
