Magyarországi klímajelentés: 9%-os kibocsátás-csökkenés egyetlen év alatt - Mi áll a háttérben?

Magyarország 2020-ban iktatta törvénybe, hogy 2050-re klímasemlegessé válik. Ennek elérése megannyi gazdasági és társadalmi területet érint és több évtizeden keresztüli folyamatos elköteleződést és cselekvést igényel. Ezek nyomonkövetését segíti a negyedik előrehaladási jelentés, ami már négy év adatait (2020-2023) tartalmazza, vagyis lassan kezdenek kirajzolódni a folyamatok a klímasemlegesség felé vezető úton.

Portfolio Sustainable World 2025

Szeptember 4-én elindul a Portfolio konferenciaszezonja, jön az üzleti fenntarthatósági konferencia, a Sustainable World 2025! A szakmai program hamarosan elérhető lesz a linken.

Információ és jelentkezés

A jelentés bemutatja, hogy nemzetközi összehasonlításban hogyan áll Magyarország, hogy mennyivel csökkent az ország ÜHG-kibocsátása, az egyes szektorok hogyan teljesítenek a kitűzött cél érdekében. 2023-ban volt romlás és javulás is, így a szektorális bontás különösen hasznos a teljes kép átlátásában, valamint azt is bemutatja, hogy az adatok elérhetősége - ami elengedhetetlen a monitorozáshoz - milyen irányba változott.

Közepes helyezés nemzetközi összehasonlításban

Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) legfrissebb jelentése alapján, nem, hogy nem csökkentek a globális üvegházhatású-gáz (ÜHG) kibocsátások 2022 és 2023 között, de 1,3%-kal még növekedtek is. A nagy ÜHG kibocsátók közül pedig egyedül az Európai Unió tudta érdemben (7,5%-kal) csökkenteni a kibocsátásait egyik évről a másikra, miközben több ország erősen növelte azokat (pl. Kína 5,2%kal, míg India 6,1%-kal). 

"Várhatóan az EU és a tagállamai a 2030-as karbonkibocsátás-csökkentési célokat teljesíteni fogja, amiben kiemelt szerepe van az energiaszektornak, de kritérium ehhez az is, hogy komoly lépéseket tegyen a földhasználati és erdészeti (LULUCF) szektorban" - mondta el Schaffhauser Tibor, a GPC társalapítója, senior klímapolitikai tanácsadója a jelentés bemutatóján. Globális kitekintésben viszont egészen más a kép, a kibocsátások a legtöbb iparágban nőnek, így a következő évtizedben még radikálisabb szakpolitikák lennének szükségesek a kormányok részéről, ha tartani akarnák a saját maguk által kitűzött globális célt.

Ma már több szervezet is foglalkozik a világ országai klímateljesítményének nyomonkövetésével; az egyik legismertebb ilyen jelentés a Climate Change Performance Index (CCPI), amely 64 ország és az EU közös előrehaladását követi, ezzel lefedve a globális ÜHG kibocsátások 92%-át.

Magyarország helyezése javult ezen, illetve egy másik nemzetközi skálán is, az éghajlatvédelem tekintetében, a Climate Change Performance Index (45. hely a 64 országból) és az Environmental Performance Index (46. hely a180 országból) rangsorokban, de továbbra is a középmezőnyben maradt.

A relatív klímateljesítményt értékelve viszont elmondható, hogy míg hazánk és a vizsgált referenciaországok a globális rangsorban csak a középmezőnyben helyezkednek el mind terület, mind népesség szempontjából, addig a gazdasági termelés és főként az ÜHG-kibocsátásaik szempontjából a felső egyharmadhoz tartozunk. Eszerint relatív összehasonlításban jelentős felelősséggel rendelkezünk a klímaváltozás elleni fellépés területén.

Jelentős kibocsátás-csökkenés 2023-ban

A 2023-as év jelentős eredménye, hogy

Magyarország üvegházhatású gázkibocsátása 9%-kal csökkent egyetlen év alatt, amivel túlteljesítette a korábbi, 2030-ra kitűzött 40%-os bruttó kibocsátáscsökkentési célt.

A nettó kibocsátás tekintetében (ahol levonásra kerültek az erdők által elnyelt szén-dioxid mennyiségek) már 47%-os csökkenés valósult meg 1990-hez képest. Gyakorlatilag minden ágazatban javulás történt a kibocsátások szempontjából, kivéve a földhasználati szektort, ahol az erdők általi szén-dioxid elnyelés mennyisége csökkent, bár még így is kedvező szintet mutat. A kedvező eredményhez hozzájárultak az energiaválság, az elszálló energiaárak által ösztönzött beruházások és viselkedésváltozások, néhány szakpolitikai intézkedés, de döntő tényező volt a gazdasági visszaesés és az enyhe tél is.

Magyarország nettó kibocsátása (amelyben az erdők által elnyelt CO2 levonásra került) 8,4%-kal csökkent.

A hosszú távú trendekben vegyes kép mutatkozik: a 11 vizsgált dimenzió közül csak három (Mezőgazdaság és földhasználat; Ipar; Épületek) halad megfelelő ütemben a 2050-es klímasemlegességi cél felé.

Három dimenzióban lassú az előrehaladás (Energia, Finanszírozás, Technológia), kettő stagnál (Szén-dioxid kivonás, Klímakormányzás), kettőben romlás tapasztalható (Közlekedés, Életmód), és egy (Igazságos átmenet) nem értékelhető adathiány miatt. A technológiai területek húzzák előre a zöld átmenetet, míg a társadalmi-gazdasági („puha”) dimenziókban elmaradás látható.

A közlekedési ágazat például 7,3%-os kibocsátás-csökkentést könyvelhetett el 2022 és 2023 között. Míg az előző évben, egyedüli szektorként, növekvő emissziókról kellett beszámolnunk (+8%) - mondta el Koczóh Levente, senior klímapolitikai szakértő a bemutatón. Mivel az autók átlagéletkora és a száma is növekedett, feltételezhető, hogy a személyautók kibocsátása azért tudott csökkenni (5,8%-kal) mert a használat csökkent. Szállítmányozás esetében az összes szállított mennyiség csökkent, ami szintén hozzájárult a szektor visszafogottabb kibocsátási értékeihez.

Az épületek tekintetében folytatódott az ÜHG-kibocsátás és az energiafogyasztás 2022-ben megindult gyors csökkenése. A lakossági szegmensben bő 12%-kal, a szolgáltató (vagyis nem-lakossági) épületek esetén közel 18%-kal voltak kedvezőbbek a közvetlen ÜHG emissziós adatok. Ez részben a különösen enyhe tél, részben a magas energiaárak eredménye volt.

A magyar ipar 2023-ban nehéz évet zárt, amelyet csökkenő termelési volumen és értékesítés jellemzett. Mindeközben viszont a magas energiaárak és az azok kivédését segítő kormányzati támogatási programok eredményeként felpörögtek az energiahatékonysági és saját megújuló energia termelésére vonatkozó ipari beruházások. E tényezők együttes hatása, hogy az ipar végső energiafogyasztása bő 7%-kal, közvetlen ÜHG-kibocsátása közel 11%-kal csökkent 2022-höz képest.

A mezőgazdaságban a csökkenés mögött a megdráguló műtrágyaárak állhattak, és azok mérsékeltebb használata.

Ami kedvezőtlen eredmény, hogy a LULUCF szektor szén-dioxid-nyelése 2023-ban már jelentősen, 15%-kal elmaradt a 2022-es szinttől, hát még a 2020-2021-es évekétől. (Itt nyelésről, vagyis negatív emisszióról van szó, tehát a többi kategóriával szemben itt a csökkenés a rossz trend és a növekedés lenne kedvező.)

Finanszírozás, technológia, életmód és igazságos átmenet

A szakértők a bemutató során az adatok rendelkezésre állásáról is beszámoltak: az értékeléshez használt 11 dimenzió 81 indikátora közül 30 esetben volt részleges adathiány, de csak 14 esetben volt ez olyan mértékű, hogy kizárta az értékelhetőséget. Ez az arány (17%) érdemi javulást mutat az előző évekhez képest. Az értékelhetőség fejlődését részben módszertani fejlesztések, részben az új adatok elérhetősége segítette.

Egyes dimenziókban - például finanszírozás, technológia, életmód, igazságos átmenet - nehezebb volt az értékelés.

A finanszírozási témakörhöz tartozó 12 indikátorból 3 nem volt értékelhető, a többi pedig erős szórást mutatott. Ahol pozitív trend látható, az a zöld beruházások, de ezzel ellentétben nőtt például a fosszilis energia támogatása. A technológia esetében az ökoinnovációs index volt az egyik kulcsindikátor, amely alapján pozitív trend állapítható meg. Az életmódváltás témakörében 8 indikátor szerepel, ezeknél a célértékek hiányoznak és összességében romló trend fedezhető fel. Ennek egyik része az utazás, amiben látszik, hogy többet és egyre messzebbre utazunk a Covid óta.

Az igazságos átmenet dimenzióban az adathiány miatt nehéz messzemenő következtetéseket levonni, a háztartások energiakiadási arányára például a 2023-as adat még hiányzik.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images