Nem aranybánya, de igazi kincs - Nagy dobásra készül egy magyar család az erdélyi sóbányával

Kezdjük a szinte mesebeli történet legelejéről. Hogyan csöppent bele egy magyar család a román bányabizniszbe? Csodalámpás, jó kapcsolatok, jókor jó helyen, szerencse, vagy valami más?

Valóban egy családi vállalkozásról beszélünk. Édesapám az egyedüli tulajdonosa a Salt-Veres Zrt.-nek, ez a cég pedig egyedüli tulajdonosa a romániai Diana Exploatări Miniere SRL-nek, amely most a hírekbe került bányakoncesszió birtokosa.

Csodalámpás nem volt, csak az a felismerés, hogy a só mind a mai napig egy olyan alapvető ásványkincsünk, amelyet méltatlanul észre sem veszünk – annyira egyértelműnek tartjuk, hogy van.

Vallomás
A sóról nekem - és szerintem nem vagyok ezzel egyedül Magyarországon - egy régi magyar népmese ugrik be Benedek Elektől, amelyben a király legkisebb leánya azt találja mondani édesapjának, hogy úgy szereti, mint az emberek a sót. A mostani beszélgetésben szintén a só lesz az egyik főszereplő, de ez a történet nemcsak a só miatt tűnik rendkívülinek, és mesésnek, hanem önmagában is különleges, egyedi és már-már meseszerű: egy magyar családi vállalkozás Romániában nyeri el a jogot, hogy bányát nyisson. A helyszín az erdélyi Virágosvölgy, az interjú készítője erdélyi származású, ez pedig csak tovább fokozza érdeklődésemet a téma iránt.

Miért éppen a román sóbányászat?

A történet a 2000-es évek elején kezdődött, amikor is édesapámban felvetődött a gondolat, hogy ebbe az irányba logikus lenne építkezni.

A fő motivációt Románia uniós csatlakozási tárgyalásai jelentették,

ahol az EU részéről elvárás volt, hogy ezeket az engedélyeket fel kell szabadítani – akkor még állami monopóliumok voltak, nemcsak Romániában, hanem egész Európában is.

Vagyis remény volt abban, hogy egyszer csak egy valódi versenypiac alakul ki, vagy egy tuti fogadás megfelelő információk alapján?

Egy várakozásnak nevezném. Első körben az állami szabályozásnak kellett enyhülnie. Másodsorban az Európában és a világban bekövetkezett események tették igazán lehetővé és időszerűvé ezt a projektet. Sokan felróják nekünk, hogy túlságosan régi és már nem is annyira hihető a történet, de érdemes látni, hogy az akkori szabályozás kormányzati intézkedéshez kötötte azt az engedélyt, amit tavaly kaptunk meg. Ez ugyanis puhult az évek során. A kitermelési jog igénylési folyamatát még 2009-ben indította el a román cégünk, ám a licencet csak 2024 decemberében adták ki.

Az orosz–ukrán háború és ezáltal az ukrán bányák bezárása a feje tetejére állította a piacot.

Ennek köszönhetően kiesett közel 2 millió tonna só a térségből, amit pótolni kell máshonnan.

Milyen előzményei voltak a cégnek a licenc megszerzése előtt?

Ez egy projektcég, szándékosan csak erre a bányászati célra jött létre. Nem volt előzetes bányászati tevékenységünk. A román cégünk pályázott és nyerte el a kitermelési jogot, tehát ez egy kizárólag családi történet.

Volt tehát alsó hangon is egy 15 éves várakozás. Mi tette lehetővé, hogy végül mégis hozzájutottak a koncesszióhoz?

2022-ben változott meg a helyzet. A törvényi szabályozás is módosult, most már hatósági eljárásra csúszott vissza a döntéshozatali szint. 2024-ben végül megkaptuk a koncessziót a kitermelésre, ami egy többlépcsős engedélyeztetési folyamat fontos állomása.

Beszéljünk akkor a találatról, miért éppen Virágosvölgy?

A bányát még az 1980–81-es években kutatták le, a Ceaușescu-érában. Ezekhez a felmérésekhez, adatokhoz hozzáfértünk. Ebből világosan kiderült, hogy a bányához logisztika is kiépült, már abban az időben – vagyis dupla nyomtávú, villamosított vasútvonal van ipari leágazással, ami kulcsfontosságú a só szállításához.

Ami pedig igazán különlegessé teszi a helyszínt: a só 99%-os tisztaságú.

A sótömbzs kiválasztásában és a későbbi munkákban két erdélyi bányamérnöknek volt oroszlánrésze: Ambrus Zoltánnak és András József professzor úrnak. Nekik köszönhetjük, hogy apám akkor jól választott koncessziót.

Vagyis szinte mint egy aranybánya, ha a későbbi hozamokat akarjuk számolni.

Nem aranybánya, de majdnem. Valóban, ez a minőség és lokáció rendkívülivé teszi ezt a lehetőséget.

Mit érdemes tudni, egyáltalán mit tudhat a laikus érdeklődő és az eddig elhangzott információk alapján egyre inkább irigy közönség a koncesszióról?

A kitermelési jog 20 évre szól, ezt követően pedig 5 évente meghosszabbítható. Ez alatt az idő alatt a jelenlegi becslések szerint gazdaságosan kitermelhető mennyiség 30 millió tonna. Tehát ha évi 800 ezer tonnával számolunk, ez közel 40 évre elegendő készletet jelent. Ugyanakkor a geológiai felmérések szerint

a teljes készlet ennél jóval nagyobb, akár több százmillió tonna is lehet. Így hosszú távon, akár évszázadokig is folytatható a kitermelés ezen a lelőhelyen.

A társaságunk megvásárolta a 9 hektárnyi földterületet is, ahol a lejtakna, a szellőzőakna, a rakodási központ, az irodaépületek és a vasúti kiszolgálás fog megvalósulni.

Maradjunk még a bányánál, mennyire különleges a környező területekhez képest?

A környéken vannak más sólelőhelyek is, de ilyen magas, 99%-os tisztaságú só ritkaságnak számít. Ez ipari szempontból egyedülálló előnyt jelent – nem beszélve arról, hogy a vasúti ipari vágány mindössze 800 méterre található.

A koncesszió elnyerése után milyen fontosabb fázisok következnek a projektben?

Jelenleg a termelési engedély van a birtokunkban. Ez még nem jelent bányanyitást – most zajlik az engedélyeztetési eljárás, amelynek végén megkaphatjuk a nyitási engedélyt. Erre a törvény szerint 330 napunk van, így várhatóan 2025 végéig ez megtörténik.

A célunk, hogy az évi 800 ezer tonnás kapacitást 2–3 év alatt elérjük, és biztosítsuk a folyamatos, stabil és olcsó termelést.

A nyitást hogyan tervezik, honnan jön a tudás, kik lesznek a szereplők?

Helyi bányamérnökökkel dolgozunk együtt, de édesapám és bátyám személyesen is ellátogattak számos nyugat-európai sóbányába. A mintát német bányaüzemek adják: elektromos kombájnokkal dolgozunk majd, zárt, automatizált rendszerben, öntartó szerkezetekkel, minimális emberi jelenléttel. A projektet két műszakban 30–35 fő tudja működtetni. A termelés és feldolgozás gyakorlatilag teljes egészében föld alatt történik, így még zajterheléssel sem kell szembesülniük a lakosoknak.

Vagyis ez azt is jelenti, hogy az induló magyar cég meg tudja vásárolni ugyanazt a bányászó technológiát, mint a nyugat-európai társai?

Sőt. Nemcsak hogy meg tudjuk, de

Európa legmodernebb és leghatékonyabb bányáját fogjuk létrehozni.

Kihasználjuk a zöldmezős beruházás minden előnyét, ami a koncesszió adottságaival együtt fantasztikus hatékonyságot és eredményességet fog hozni. Jelentős részben az energiaellátást is megújuló energiával kívánjuk biztosítani, így gyakorlatilag a bánya ökológiai lábnyoma rendkívül minimális lesz, illetve ezzel is csökkentjük a kitettségünket az energiaáraknak.

Ezen a ponton muszáj is megkérdeznem, hogy egy ilyen bánya másképp néz ki, mint a Parajdi Sóbánya.

Igen, a különbség óriási. Ez egy modern, új ipari bánya lesz. A parajdi bánya egy több száz éve bányászott terület, ahol ráadásul robbantásos termelés folyt egészen az elmúlt néhány évig.

Foglalkozzunk a piaccal, annak is a kínálati oldalával. Mi a helyzet a sókitermelés terén Romániában?

A román sópiac jelenleg körülbelül 1,5 millió tonnás, amelyet leginkább az állami Salrom fedez 7-8 bányából. A mi kapacitásunk az évi 800 ezer tonnával ehhez képest jelentős. Összehasonlításképp: ez lefedné Magyarország teljes éves sóigényének 80-90%-tát, az időjárás függvényében. Szlovákia, Horvátország és Szerbia teljes igényét.

Kik a felvevők, gyakorlatilag mindenki szóba jöhet a magas tisztaságnak köszönhetően?

Pontosan. A vegyipar, gyógyszeripar, állati takarmányozás, élelmiszeripar, útszórás – mind lehetséges partnereink. A magas tisztaság különösen előnyös, mert nem kell további tisztítás, így jelentős költségmegtakarítást jelent.

Mindezek után nem lehet nem megkérdezni, hogy honnan volt ehhez forrás, finanszírozás?

Szakmai befektetők jelentkeztek a projektbe, akik vagy a feldolgozás, vagy a szállítmányozás útján érdekeltek.

Ez számukra hatalmas üzletet jelent ezen a 800 000 tonnás éves kapacitás mellett. Szóval nem panaszkodhatunk. Egyszerre több befektetővel tudunk tárgyalni. Reményeink szerint idén szeptemberre a tárgyalások lezárulnak, és neki tudunk kezdeni a projektnek még nagyobb elánnal.

Mit lehet róluk tudni, milyen háttérrel rendelkeznek?

Van köztük magyarországi, nemzetközi és román szereplő is, de mindannyian szakmai szereplők, és a régióban működnek.

Akkor intenzív külföldi tárgyalásokon vannak túl?

Igen, nagyon izgalmas hónapokon vagyunk túl. Rendkívüli élmény volt ennyire különböző kultúrából és országból érkező szereplőkkel tárgyalni. Minden magyar vállalkozónak kívánom ezt az élményt. Hatalmas tanulás, rengeteg kapcsolat és komoly fejlődési lehetőség.

Ha már beszéltünk a nyugat-európai bányákról, azokból lehet kiindulni, amikor megtérülést kalkulált a csapat?

Igen, és azt gondoljuk, sokkal jobb megtérüléssel tudunk majd dolgozni. Ennek oka például az alacsonyabb bányajáradék, vagy az energiahordozók ára, ami sok nyugat-európai gyárat megingatott.

A mi fajlagos költségeink versenyképesek lesznek bárkivel. A megtérülés rendkívüli lesz.

És akkor jól értem, hogy ez a projekt már 2026-ban is árbevételt és nyereséget fog termelni a tulajdonos családnak?

2-3 éves felfutással számolunk, de igen, 2026-ban már sót kívánunk felhozni. A gépek már a lejtakna építésekor is sószelvényben dolgoznak, vagyis ott is keletkezik eladható termék.

Mennyire lesz így verseny a kínálat tekintetében?

A kereslet olyan magas, hogy gyakorlatilag nem versenytársai egymásnak ezek a bányák. A háború miatt kiesett ukrán kínálat teljesen felborította az európai sópiacot – volt, hogy egyiptomi só került a magyar utakra. Bőven van hely a piacon, és az ukrán bányák jelenleg is a fronton vannak, újranyitásuk szinte elképzelhetetlen.

Mely szegmensekre fognak fókuszálni?

Elsőként a vegyiparra és az útszórásra, ami a kapacitásaink jelentős részét le fogja tudni fedni.

Ugyanakkor a só felhasználása ennél sokkal szélesebb, mint azt elsőre gondolnánk. Feldolgozással használható az élelmiszeriparban, az állati takarmányozásban, a gyógyszeriparban és számtalan más területen. Érdemes megvizsgálnia mindenkinek, hogy milyen meglepő módon és hány helyen használják.

A következő években meg fog jelenni az akkumulátorgyártásban és a napenergia tárolásában is

– például a koncentrált napenergia (Concentrated Solar Power – CSP) technológiában. Izgalmas lehetőségek várnak ránk. De első körben mindenképpen a két nagy piacon szeretnénk értékesíteni, majd elindulni a feldolgozás irányába.

A végére így már csak egyetlen kérdésem maradt: hol a csavar a történetben, vagyis mi áll még a háttérben, mert ez így eddig túl szép, hogy igaz legyen. Mi az, amiről még nem beszéltünk?

Értem a sejtetést, de ehhez nincs senkinek köze, csak a családomnak – és leginkább apámnak. Nem véletlen, hogy komolyan vesszük ezt a beruházást, évtizedek munkája van benne. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy megvalósuljon, és

generációkon átívelő módon lehessünk felelős gazdái ennek a rendkívüli lehetőségnek.

Címlapkép forrása: Berecz Valter, Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.