Felzabálja-e a következő évek hozamait az AI-infrastruktúra?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Az elmúlt egy hónap amerikai részvénypiaci mozgásai tovább erősítették a kevés papírra koncentrálódó technológiai dominanciát, amit a befektetők az AI-korszak bő két és fél éve alatt már számos alkalommal megtapasztaltak. Sőt, a helyzet több szempontból is fokozódik: az eddigi, szélesebb körű technológiai vezetést felváltotta a „győztes mindent visz” elv. Ez egyszerre hoz hatalmas egyedi részvényszárnyalásokat és teljes összeomlásokat – immár a technológiai szektoron belül is.

Eklatáns példa erre, ha megnézzük, mely tíz komponens volt az S&P 100 index legnagyobb nyertese és vesztese az elmúlt egy hónapban.

Mindössze egy hónapról beszélünk, amely – az eddigi egyetlen, július 31-i és augusztus 1-i mini-turbulenciát leszámítva – szinte egyenes vonalú, alacsony volatilitású emelkedést hozott az S&P 500, S&P 100, Nasdaq-100 és Nasdaq Composite indexekben. Ehhez képest az egyedi részvények teljesítménye rendkívül szélsőségesen szóródott, ami ritka jelenség.

A vizsgált időszakban a nagykapitalizációjú S&P 100 index 3,9 százalékkal emelkedett. Ezzel a tisztességes hozammal szemben az indextagok fele – 50 vállalat – árfolyama emelkedett, míg a másik 50-é csökkent. Új fejlemény, hogy a legrosszabbul teljesítő tízes listán öt, egyenként 140 milliárd dollár feletti piaci értékű, saját szegmensében vezető technológiai cég is helyet kapott. A Salesforce, Texas Instruments, ServiceNow, IBM és Accenture látványosan szenvedett, miközben a Palantir, AMD, Alphabet, Nvidia és Broadcom erőteljes növekedést produkált.

Ez az AI-nyertesek és AI-vesztesek közötti markáns teljesítménykülönbség magyarázza, miért vált ennyire kétarcúvá az amerikai indexek és az S&P 500 egyes szektorindexeinek eredménye az elmúlt hónapban. A következő ábra mutatja a legfontosabb amerikai részvényindexek és az S&P 500 11 szektorindexének teljesítményét 2025. július 8. és augusztus 8. között.

Ránézve az ábrára, egy egyszerű összefüggés rajzolódik ki: minél inkább tele van egy index vagy szektorindex AI-infrastruktúra vállalatokkal, annál jobb teljesítményt nyújtott az elmúlt egy hónapban. Ahol az AI-nyertesek jelen vannak, ott süt a nap; ahol hiányoznak, ott egyre inkább beborul az ég.

Közben egyre szélesebb körben hódít a narratíva, hogy a mesterséges intelligencia a következő 1–3 évben életünk számos területét „maga alá gyűri”. Ez az elképzelés hatványozottan jelen van a befektetők percepcióiban is, és jól tükröződik az amerikai részvénypiac elmúlt egy hónapjának kettészakadásában. Újdonság, hogy ez a szakadék immár a technológiai részvényeken belül is élesen látszik: az AI-nyertesek és AI-vesztesek teljesítménye között markáns a különbség.

Portfolio AI & Digital Transformation 2025

Az AI-forradalom legnagyobb innovációiról és a digitális transzformációról is szó lesz a Portfolio november 25-ei AI & Digital Transformation rendezvényén. Regisztráció és részletek itt!

Információ és jelentkezés

E folyamatokat látva nem ördögtől való azon gondolkodni, mi jöhet ezután. Könnyen elérkezhet az a begyorsuló szakasz, amikor a befektetők az előző korszak nyerteseit már a korábbi nem-teljesítők, relatív vesztesek és vesztesek kárára veszik és szárnyaltatják – a tőzsdetörténelemben számos alkalommal látott módon – egészen abnormális magasságokba.

Az elmúlt évtizedek amerikai tőzsdetörténelmében két klasszikus példát találunk az ilyen begyorsuló szakaszokra: az egyik az 1971–1972-ben kulminálódó Nifty Fifty, a másik az 1998 októbere és 2000 márciusa közötti dotkom-buborék. Mindkét esetben a részvények egy szűk köre szupersztár-státuszba került a befektetői szemléletben, és az aktuális értékeltségtől függetlenül tudott tovább szárnyalni mintegy másfél éven át.

Ezeknek a korszakoknak a záró másfél éves emelkedését mindkét esetben megelőzte egy, a „maradék világban” bekövetkező, az új világrendet képviselő részvények várható jövőjétől független tőzsdei beomlás. 1971 nyarán ezt a Bretton Woods-rendszer felbomlása, 1998 nyarán pedig az orosz válság és az LTCM-krízis váltotta ki. A 2025-ös analógiában hasonló szerepet tölthet be a Liberation Day eseménysor és az általa kiváltott, heves, háromnapos piaci zuhanás.

Mind 1971 nyara, mind 1998 nyara, mind pedig 2025 áprilisának eleje előtt a kivételezett részvények már éveken át jelentősen felülteljesítették a piac többi részét. Ezek a papírok az adott válság által okozott első sokkból is a leggyorsabban álltak talpra. 1972-ben és 1999-ben ez lemaradói pánikhoz vezetett: a befektetők hanyatt-homlok adták el a gyengén teljesítő papírjaikat, és a szupersztár-részvényekbe menekültek, tovább drágítva azokat.

Amikor ma a Palantir szárnyalását figyelem, óhatatlanul eszembe jut az 1972-es McDonald’s, az 1998 végi Amazon vagy az 1999-es Qualcomm – mindegyik hasonló pályát futott be, mint az idei év legjobban teljesítő S&P 500-indextag.

A „nyerteshez húzás” talán leglátványosabb példája 2000 februárjában volt megfigyelhető az amerikai részvénypiacon. A 2000. február 25-i pénteki záráskor a Nasdaq-100 index year-to-date alapon 12,7 százalékos pluszban állt, miközben az S&P 500 index 9,25 százalékos mínuszt mutatott.

Ez a jelenség gyakran jár együtt begyorsuló árfolyammozgással az „új világrend” domináns részvényeiben és szektoraiban. Az exponenciális növekedés ilyenkor egyre inkább elszakítja a papírok értékeltségét a valós fundamentumoktól. A narratíva sokszor helyesen jelzi előre, hogy az adott innováció gyökeres változást hoz az életünkbe – így volt ez a 19. század második felében a nagy amerikai vasútépítések idején is, amikor az amerikai piaci kapitalizáció 63 százalékát vasúti részvények adták. Hasonlóan történt 1972-ben, amikor a Nifty Fifty vállalatok a teljes amerikai részvényérték 40 százalékát képviselték, és 2000-ben is, amikor a még alig profitáló technológiai cégek hasonló súlyt értek el.

A vasút végül meghódította az országot. A Nifty Fifty egykori tagjai, mint az IBM, a Walmart, a Procter & Gamble vagy a McDonald’s, világszintű óriásokká váltak. Az internet pedig mára életünk nélkülözhetetlen része. Minden valószínűség szerint a mesterséges intelligencia is kolosszális hatással lesz a világra.

A nagy kérdés most az: az előttünk álló hónapokban láthatunk-e hasonló begyorsuló árfolyam-emelkedést az AI-infrastruktúra részvényeknél, mint a múlt említett példáiban – akár az összes többi részvény kárára? A történelem azt mutatja, hogy az ilyen szakaszokban még a legéletképesebb cégek esetében is előfordul, hogy a piac hónapok alatt beárazza a következő évek, sőt évtizedek növekedését. Ez pedig hosszú időre „felzabálhatja” a jövőbeli hozampotenciált.

Jó példa erre a McDonald’s: részvényei 1973 és 1980 között – inflációs környezetben – inkább oldalaztak vagy estek, annak ellenére, hogy minden negyedévben felülmúlták az elemzői várakozásokat árbevételben és profitban. A piacnak ugyanis le kellett dolgoznia az 1972 végére kialakult 75-ös P/E mutatót, ami 1980-ra 12-re esett vissza.

Hasonló kockázat most is fennáll az AI-infrastruktúra részvényeknél. Ha a piac az előttünk álló hónapokban az 1972-es és 1999-es mintázatot ismétli meg, az előre beárazott növekedés évekre, akár egy évtizedre is mérsékelheti a hozamokat. Az aktuális mozgások alapján ennek esélye nap mint nap nő.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ