Bemutatjuk a Fehér Ház fekete listáját: ők azok, akikkel leszámolna Donald Trump

Felügyelők eltávolítása

Erősen kezdődött Trump második elnöki ciklusa, beiktatását követően nem sokkal, még idén januárban előzetes figyelmeztetés vagy részletes indoklás nélkül 17 független felügyelőt (Inspector General) bocsátott el több szövetségi minisztériumból és ügynökségből, az eltávolítottak között szerepeltek például a Honvédelmi, Külügy-, Energia-, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési, vagy Lakásügyi Minisztérium felügyeleti tisztviselői. Az esemény a péntek éjszakai tisztogatásként vonult be a történelembe, szakértők súlyos törvénysértésként értékelték.

A helyzet azért vált különösen aggályossá, mert a szövetségi törvények előírják, hogy a felügyelők elbocsátása előtt legalább 30 nappal előzetes értesítést kell küldeni a kongresszusnak, és részletezni kell az eltávolítás okát. Még republikánus politikusok is helytelenítették a lépést, a demokraták szerint pedig ezzel az intézkedéssel Trump elkezdte felszámolni a független állami ellenőrző rendszert.

Egy washingtoni kerületi bíró megállapította, hogy Trump nyilvánvalóan megsértette a törvényt, de mivel a felügyelők visszaállítása lenne nehézkes, ráadásul Trump újra eltávolíthatná őket, ilyen jellegű önkényes helyreállítást a bíró elutasított.

Jerome Powell, amerikai jegybankelnök

Listánkon egyértelműen Powell a legnagyobb hatalmú vezető, és ebben a történetben viszonylag nagy a tét is, mondjuk a jegybanki függetlenségről van szó. Trump a második elnöki ciklusának gyakorlatilag az elejétől kezdve masszív nyomást gyakorol az amerikai jegybank elnökére, rajta keresztül pedig az egész amerikai monetáris politikára.

A sztori középpontjában az áll, hogy Trump szerint a jegybanki alapkamatnak jóval lejjebb kellene állnia, amivel egyrészt az amerikai állam óriási kamatkiadást spórolhatna meg, az alacsonyabb kamatok pedig pörgetnék a lakáspiacot és az egész gazdaságot.

Az amerikai elnök számtalan csatornán keresztül, tévés nyilatkozatokban, közösségi média posztokban ekézte Powellt, minden lehetőséget kihasználva a támadásra, még az amerikai jegybank washingtoni központjának felújításába is, aminél alaposan elszaladtak a költségek, és már több mint 3 milliárd dolláros a számla.

A vonatkozó törvények alapján azonban a Fed-elnök csak indokolt esetben távolítható el pozíciójából, Powell tehát egyelőre maradt jegybankelnök, és jó eséllyel kitölti a 2026. május közepéig tartó mandátumát, viszont a Trumptól érkező támadások is vélhetően végig kísérik majd a pályáját. A piaci szereplők közben aggodalommal figyelik Trump támadásait, sokan attól tartanak, hogy a politikai nyomás aláássa a Fed függetlenségét, ami hosszú távon gyengítheti a jegybank hitelességét, destabilizálhatja a pénzügyi piacokat és növelheti az inflációs kockázatot.

Susan Monarez, a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ igazgatója

Donald Trump második elnöki ciklusának első hónapjaiban a közegészségügyi intézményrendszerben is megindultak az átrendeződések. A legnagyobb visszhangot az váltotta ki, amikor Trump nyomására az új egészségügyi miniszter, Robert F. Kennedy Jr. leváltotta a Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (CDC) igazgatóját, Susan Monarez-t.

A konfliktus gyökere a vakcinapolitika körül bontakozott ki. Trump és Kennedy olyan, szakmailag korlátozásokat akartak bevezetni az oltások engedélyezésében és alkalmazásában, amelyek mögött politikai és ideológiai motiváció állt. Monarez, aki pályafutása során végig a bizonyítékokon alapuló orvoslás mellett állt ki, egyértelműen elutasította ezeket a javaslatokat. Ez az elvi ellenállás váltotta ki Trump haragját, és vezetett ahhoz, hogy az egyébként vakcina-szkeptikus Kennedy végrehajtotta az elnök akaratát.

Monarez menesztése után a CDC felső vezetésében több tapasztalt szakember is lemondott.

Erika McEntarfer, a Munkaügyi Statisztikai Hivatal vezetője

Még hogy uborkaszezon, a nyár is erős volt Trump konfliktusaiban, az elnök augusztus elején hirtelen menesztette a Munkaügyi Statisztikai Hivatal (Bureau of Labor Statistics, BLS) vezetőjét, Erika McEntarfert. Az elnök azzal indokolta a döntést, hogy szerinte a hivatal által közölt májusi és júniusi munkanélküliségi adatok pontatlanok voltak, és félrevezették a közvéleményt a gazdaság állapotáról.

A BLS az amerikai gazdaság egyik legfontosabb adatgazdája, a havi munkaerőpiaci jelentéseit befektetők, kormányzati szervek és piaci szereplők világszerte kiemelt figyelemmel követik. A hivatal által közölt statisztikák közvetlenül befolyásolják a gazdaságpolitikai döntéseket és a tőkepiaci hangulatot is, emiatt az intézmény függetlensége évtizedek óta alapelvnek számított, és a hivatal vezetőinek eltávolítása ritka, rendkívüli esemény. Na, ebbe tenyerelt bele Trump.

Az elnök szerint a hivatal szakmai hibákat követett el, és a munkanélküliségi ráta valójában csökkent. Kritikusai szerint ugyanakkor a lépés mögött inkább politikai indítékok húzódtak, a gyengébb adatok rontották az elnök gazdasági teljesítményről alkotott narratíváját, ezért Trump a felelősséget inkább a hivatal vezetésére hárította.

McEntarfer menesztése komoly vitát váltott ki, szakmai szervezetek és piac szereplők attól tartanak, hogy a döntés alááshatja a statisztikai hivatal szakmai függetlenségét, és azt az üzenetet közvetíti, hogy a hivatalos statisztikai adatokat politikai nyomással lehet alakítani. Egyes elemzők párhuzamot vontak más országokkal, ahol a statisztikai hivatalokat a kormányzat befolyása alá vonták, és ez hosszabb távon a piacok bizalmának megingásához vezetett.

Lip-Bu Tan, az Intel vezérigazgatója

Ami idén augusztus elején történt, az a ritkább kategóriába tartozik azok közül a csörték közül, amikben Trump valakinek a kirúgását követeli, az elnök ugyanis a gazdasági élet egyik szereplőjét, az Intel vezérigazgatóját pécézte ki magának.

Trump nyilvánosan követelte az Intel vezérigazgatójának, Lip-Bu Tannak az azonnali lemondását, mondván, hogy a cégvezér súlyosan érintett kínai vállalatokban, köztük olyan cégekben is, amelyek kapcsolatban állnak a kínai hadsereggel.

Tan, aki korábban a Cadence Design élén állt, több százmillió dollárt fektetett be kínai chip- és technológiai cégekbe. Egyes adatok szerint ezek között olyan beszállítók is voltak, amelyek a kínai hadsereggel üzleteltek. Ráadásul a Cadence nemrég több mint 140 millió dolláros büntetést kapott, mert korábban katonai célokra használt szoftvert értékesített egy kínai egyetemnek. Mindez megerősítette a republikánus politikusok és Trump gyanúját, hogy Tan nem tekinthető független és megbízható vezetőnek.

A botrány nem akármikor robbant, ugyanis az Intel hatalmas állami támogatásokat, összesen közel 8 milliárd dollárt kapott a CHIPS Act keretében, hogy új chipgyárakat építsen az Egyesült Államokban. A kormány így közvetve egy 10 százalékos részesedést is szerzett a vállalatban, emiatt Tan kirúgása messze túlmutat egy személyi döntésen.

Az Intel igazgatótanácsa kiállt Tan mellett, szerintük a vezérigazgató elkötelezett az Egyesült Államok nemzetbiztonsága és gazdasága mellett, Tan pedig kijelentette, hogy már megvált kínai érdekeltségeitől. A cégvezér tehát egyelőre maradt a helyén.

Lisa Cook, az amerikai jegybank kormányzója

Ez a történet még 2021-ben kezdődött, és végül idén augusztus közepére érett be. Trump bejelentette, hogy azonnali hatállyal eltávolítja Lisa Cookot, az amerikai jegybank kormányzóját. Indokként azt hozta fel, hogy Cook állítólag egy 2021-es jelzálogkérelemnél szabálytalanul jelölte meg az elsődleges lakcímét, amit a Trumphoz közel álló szövetségi lakásügynökség vezetője tárt a nyilvánosság elé. A vád az, hogy Cook banki dokumentumokat és ingatlan-nyilvántartásokat hamisított meg, ezzel pedig bűncselekményt követett el. Ez az első eset az amerikai jegybank több mint százéves történetében, hogy egy hivatalban lévő elnök közvetlenül megpróbál eltávolítani egy kormányzót ilyen indokkal. Az ügyet a Szövetségi Nyomozó Iroda is vizsgálja, a DOJ pedig hivatalos bűnügyi eljárást indított a lehetséges jelzálogcsalás miatt.

Cook azonban visszautasította a vádakat, és beperelte az elnököt, kérve státuszának visszaállítását. Cook arra hivatkozik, hogy a törvény szerint a Fed kormányzóit csak valóban indokolt és bizonyítható okból lehet eltávolítani, pusztán politikai vagy személyes szándék alapján nem.

A döntés heves visszhangot váltott ki: Nobel-díjas közgazdászok és több száz szakember nyílt levélben tiltakoztak, hangsúlyozva, hogy a Fed függetlensége a pénzügyi piacok stabilitásának záloga.

Trump egyébként nem véletlenül akarja eltávolítani Cookot, az elnök célja egyértelműen az, hogy az amerikai jegybank az amerikai kormány gazdaságpolitikai terveinek megfelelően alakítsa a jegybanki alapkamatot, vagyis itt nemcsak személyi konfliktusról, hanem stratégiai lépésről is szó van. Ha Trumpnak sikerül Cook helyére saját jelöltjét, Stephen Mirant beültetnie, az teljesen új erőviszonyokat teremthet a Fed igazgatótanácsában, ezzel pedig az amerikai monetáris politikában is.

Rebecca Kelly Slaughter, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság tagja

A legújabb sztori valójában már egy jó néhány hónapja kezdődött történet, amit az amerikai elnök újra felmelegített. Donald Trump a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, hogy eltávolíthassa Rebecca Kelly Slaughtert, a Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) egyetlen demokrata tagját. Az ügy nemcsak személyi konfliktusról szól: a döntés akár egy 90 éves jogi precedenst is megdönthetne, amely eddig megvédte az egyes független hatóságok vezetőit az elnöki beavatkozástól.

Trump márciusban próbálta meg leváltani Slaughtert, ám a biztos bíróságon támadta meg a lépést, arra hivatkozva, hogy a törvény csak indokolt esetben, például alkalmatlanság vagy kötelességszegés miatt engedélyez menesztést. Egy szövetségi bíró júliusban Slaughternek adott igazat, így a helyzete azóta is bizonytalan. Az elnök most azt kéri a Legfelsőbb Bíróságtól, hogy engedélyezze a biztos azonnali menesztését, és mondjon ki egyértelmű döntést az ügyben.

A vita a Legfelsőbb Bíróság 1935-ös „Humphrey’s Executor” döntését teszi próbára, amely annak idején még Franklin D. Roosevelt elnököt korlátozta az FTC egyik republikánus biztosának eltávolításában. A konzervatív tábor régóta kifogásolja ezt a precedenst, mondván, hogy túlzottan függetleníti a szabályozó hatóságokat a végrehajtó hatalomtól. Az elmúlt években a bíróság már több független szerv vezetőjének elmozdítását engedélyezte, ám most először kerülhet sor arra, hogy közvetlenül újraírják a csaknem egy évszázados alapelvet.

Címlapkép forrása: Chip Somodevilla/Getty Images