Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat!

A Nobel Bizottság csütörtökön Stockholmban jelentette be a döntést, kiemelve Krasznahorkai

meggyőző és látomásos életművét, amely az apokaliptikus rettenet közepette is megerősíti a művészet erejét.

Bár művei közül csak néhányat fordítottak le angolra, a Nobel Bizottság szerint a díj egy olyan életművet ismer el, amelyet "abszurdizmus és groteszk túlzások jellemeznek", és amely széles körű elismerést vívott ki.

Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán. A hetvenes évek végének Budapestjén kezdett irodalmi közegbe kerülni: egyetemek, könyvtárak, szerkesztőségek között járt, és már korán az a különös, hömpölygő mondatfűzés kezdte foglalkoztatni, amelyből később a védjegye lett. Első regénye, a Sátántangó 1985-ben jelent meg, és azonnal nyugtalanító hangjával tűnt ki: a faluszéli sár, a remény nélküli várakozás, a közösség széthullása mind abban a hosszú, szinte lélegzetvétel nélküli prózában szólalt meg, amely azóta is meghatározza műveit. A könyvet Tarr Béla 1994-ben monumentális, fekete-fehér filmmé bontotta ki, amellyel kettejük közös pályája is összefonódott.

A Sátántangó után a regények és elbeszélések sorra érkeztek: Az ellenállás melankóliája (1989) a széthullás kozmológiáját rajzolta meg, a Háború és háború (1999) egy megszállott levéltáros világba írt üzenete lett, a Seiobo járt odalent (2008) pedig a szent szépség és a tökéletesség megszállott keresésének könyve. Ezek mellett esszé- és útirajz-kötetei Ázsia felé nyitottak: a rombolás, a megőrzés és az emlékezet kérdéseivel. 2016-ban jelent meg a Báró Wenckheim hazatér, amely a szülőföldre visszabotorkáló hős katasztrofális hazatérésében sűríti össze a Krasznahorkai-univerzum komikusan apokaliptikus tapasztalatát; az angol fordítás 2019-ben elnyerte a National Book Award for Translated Literature díját. Korábban a Seiobo járt odalent angol kiadása megkapta a Best Translated Book Awardot (2013), 2015-ben pedig – életműve elismeréseként – a Man Booker International Prize-t ítélték neki.

Az irodalmi Nobel-díjat 1901 óta 118. alkalommal ítélték oda. A 2002-ben kitüntetett Kertész Imre után második alkalommal nyerte el magyar író az irodalmi Nobel-díjat.

Az MTI gyűjtése szerint a magyar vagy magyar származású Nobel-díjasok eddig:

• 1905 - fizikai: Lénárd Fülöp / Philipp E. A. von Lenard (1862-1947), a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelljéért (dinamida);
• 1914 - orvosi: Bárány Róbert / Robert Bárány (1876-1936), a vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért;
• 1925 - kémiai: Zsigmondy Richárd / Richard A. Zsigmondy (1865-1929), a kolloid oldatok heterogén természetének magyarázatáért és a kutatásai közben alkalmazott módszerekért, amelyek a modern kolloidkémiában alapvető jelentőségűek;
• 1937 - orvosi: Szent-Györgyi Albert / Albert von Szent-Györgyi (1893-1986), a biológiai égésfolyamatok terén tett felfedezéséért, különösen ami a C-vitamin és a fumársav-katalízis felfedezését illeti (ő az egyetlen magyar tudós, aki idehaza folytatott kutatásaiért kapta meg a díjat);
• 1943 - kémiai: Hevesy György / George de Hevesy (1885-1966), a kémiai folyamatok kutatása során az izotópok indikátorként való alkalmazásáért;
• 1961 - orvosi: Békésy György / Georg von Békésy (1899-1972), a fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért;
• 1963 - fizikai: Wigner Jenő / Eugene P. Wigner (1902-1995), az atommagok és az elemi részek elméletének fejlesztéséért, kivált az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért;
• 1971 - fizikai: Gábor Dénes / Dennis Gabor (1900-1979), a holográfiai módszer felfedezéséért és fejlesztéséhez való hozzájárulásáért;
• 1986 - kémiai: Polányi János / John C. Polanyi (1929-), a kémiai reakciók folyamatának jobb megértését szolgáló kutatásaiért, reakciódinamikai felismeréseiért;
• 1986 - Nobel-békedíj: Elie Wiesel (1928-2016), az erőszak, az elnyomás a fajgyűlölet elleni harcáért;
• 1994 - közgazdasági: Harsányi János / John C. Harsanyi (1920-2000), a játékelmélet területén kidolgozott elemzéseiért;
• 1994 - kémiai: Oláh György / George A. Olah (1927-2017), a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozása terén elért eredményeiért;
• 2002 - irodalom: Kertész Imre (1929-2016), a törékeny egyén és a történelem barbár önkénye közötti összecsapásban átéltek megörökítéséért;
• 2004 - kémiai: Herskó Ferenc / Avram Hershko (1937-), a fehérjék sejten belüli lebontási mechanizmusának felismeréséért;
• 2023 - orvosi-élettani: Karikó Katalin (1955-), az mRNS-alapú vakcinák kifejlesztését megalapozó felfedezéseiért;
• 2023 - fizikai: Krausz Ferenc (1962-), az elektronok atomon belüli mozgásának vizsgálatát szolgáló attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszereiért.

Címlapkép forrása: Franco Origlia/Getty Images