Ha nem figyelünk, a mesterséges intelligencia veheti el korunk egyik legértékesebb erőforrását

Abraham Lincoln az Egyesült Államok tizenhatodik elnöke, akit ma már gyakran a három legjelentősebb elnök között emlegetnek, egy különleges képességgel rendelkezett. Az 1860-as évek elején, a polgárháború okozta állandó nyomás közepette is képes volt arra, hogy ha valaki belépett az irodájába, akkor Lincoln teljes figyelemmel fordult felé. A beszélgetőpartnere úgy érezhette, hogy abban a pillanatban ő a legfontosabb ember Lincoln számára.

Ez az emberi jelenlét már akkor is ritka erény volt, annak ellenére, hogy a XIX. század embere évente csupán néhány millió szót olvasott, vagy hallott. Egész életében jutott annyi információhoz, mint amennyi ma néhány nap alatt ér minket. Ez pedig komoly terhelést jelent az egyébként is nehezen kontrollálható figyelmünkre. Herbert Simon Nobel-díjas közgazdász már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztetett:

Ahol bőség van információból, ott szűkösség van figyelemből.

- ez a gondolat ma aktuálisabb, mint valaha.

Az emberi agy feldolgozókapacitása nem nőtt együtt az információrobbanással. Egyszerre mindössze néhány egységnyi információt tudunk aktívan jól kezelni, miközben naponta több tízezer inger ér bennünket. A szűk keresztmetszet napjainkban tehát már nem az adat, hanem a figyelem. A valós értéket ma már nem az adja, hogy minden információt ismerünk, hanem hogy képesek vagyunk-e fókuszálni a lényegre. Daniel Kahneman, a döntéspszichológia úttörője így fogalmazott:

A figyelem a legértékesebb erőforrásunk, mert meghatározza, mit látunk a világból.

Az emberi figyelem szűkössége ma már nemcsak pszichológiai, hanem gazdasági kérdés is. A digitális korban az adat adja az alapot, de a figyelem az, ami életre is kelti. A technológiai óriások, a közösségi platformok mind ebből a figyelemből élnek. A kérdés nem az, hogy mennyi információ vesz körül minket, hanem az, hogy mire irányul a figyelmünk – és ki irányítja azt. 

A digitális figyelem korát most egy új hullám formálja tovább, melynek középpontjában a mesterséges intelligencia áll. Olyan korszakba léptünk, ahol az AI már nemcsak része a zajnak, hanem maga is zajt kelt. Mindenki erről beszél a munkahelyeken, konferenciákon és a magánbeszélgetésekben is.

Ez részben jó dolog. Hiszem, hogy a mesterséges intelligencia mindent át fog alakítani. A munkánkat, a tanulási szokásainkat, a szabadidőnket, sőt még a gondolkodásunk ritmusát is. Ezért természetes, hogy sokat beszélünk róla. De közben hatalmas lett körülötte a zaj. Az AI körüli diskurzusban egyre nehezebb megkülönböztetni, ki az, aki valóban érti a működését, és ki az, aki valódi értékteremtés nélkül próbál a zavarosban gyors bevételhez jutni. Paradox módon éppen az AI-eszközök tették bizonytalanná a határt a valódi tudás és a látszat között. Ma már bárki percek alatt képes látványos tartalmat, elemzést vagy prezentációt készíteni – de ez nem feltétlenül jelent mélyebb megértést. A figyelem új dimenziója tehát nemcsak abban rejlik, mire figyelünk, hanem abban is, kire. Érdemes ilyenkor az elméleti fizikus Feynman tanácsát követni, aki szerint az érti igazán a dolgát, aki el tudja magyarázni egyszerűen. 

Ugyanakkor bármennyi tanács is érkezik, végső soron nekünk kell eldöntenünk, hogyan építjük be az AI-t a mindennapjainkba. Az AI kettős arcú, egyszerre lehet szövetséges és versenytárs is a figyelmünkért. Ha rosszul használjuk, fokozza az információs túlterhelést, több értesítést, több adatot, több ingert hoz létre, amelyek szétaprózzák a figyelmünket. De ha jól használjuk, akkor zajszűrővé válik, amely teret ad a gondolkodásnak, a mélyebb megértésnek és az emberi kapcsolódásnak. 

De hogyan használhatjuk jól?

Legyünk tudatosak - az első lépés annak a felismerése, hogy a mesterséges intelligencia nem cél, hanem eszköz. Ha tudatosan illesztjük be a mindennapjainkba, akkor képes tehermentesíteni minket a rutinszerű feladatok alól, így több figyelem és energia marad arra, ami valóban emberi, a gondolkodásra, a döntésekre és a kapcsolódásra.

Figyeljünk az egyensúlyra - a következő lépés, hogy megtanuljuk keretek között tartani az AI használatát. Nem az a cél, hogy minden folyamatot automatizáljunk, hanem hogy a gép ott dolgozzon, ahol valóban értéket teremt. Ez esetben is igaz a régi mondás, a kevesebb néha több.

Törekedjünk a jelenlétre - fontos, hogy megőrizzük az emberi jelenlétet. Az AI segíthet gyorsabban dolgozni, de a megértést, az empátiát, az intuíciót és az emberi kapcsolódást nem helyettesíti. Ezért fontos, hogy a felszabadult figyelmünket tudatosan ezek irányába fordítsuk.

Ha így közelítünk a mesterséges intelligencia technológiájához, akkor egy új dimenzióba emelhetjük a mindennapjainkat. Az, hogy mit kezdünk az így felszabaduló időnkkel, végső soron rajtunk múlik. Választhatjuk a még több munkát, a még gyorsabb haladást az extra profit érdekében, vagy dönthetünk úgy is, hogy tudatosabban éljük meg a mindennapjainkat, ahol több időt szánunk családunkra, barátainkra, és azokra a tevékenységekre, amelyek számunkra valódi örömöt és feltöltődést adnak. 

Lincoln titka az volt, hogy képes volt teljes figyelmet adni. A mi titkunk ma az lehet, hogy bátran használjuk a technológiát zajos világunkban, miközben megtartjuk értékeinket és tovább építjük emberi kapcsolatainkat. 

Portfolio AI & Digital Transformation 2025

November 25-ei AI & Digital Transformation konferenciánkon AI use case-ekről, üzleti tapasztalatokról, gyakorlati megoldásokról lesz szó egy egész napon át, érdemes regisztrálni az eseményre!

Információ és jelentkezés

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images