A műtárgy, mint a vagyontervezés feltörekvő eleme

A konferencia első programpontjaként Kollmann Szilvia, a műtárgy.com alapító ügyvezetője kiemelte, hogy az immár hetedik alkalommal megrendezett konferencia „a hazai piac egyedülálló szakmai rendezvénye, egy olyan fórum, ahol a gyűjtők és a szakemberek osztják meg őszintén azokat a tapasztalatokat, amelyet megszereztek és azokat az utakat, amelyeket ők már végigjártak. A konferencia programját úgy állítottuk össze, hogy a műtárgyak iránt érdeklődő, vagy a már profi gyűjtő, bárhol is tart ebben a folyamatban, válaszokat kapjon az őt éppen aktuálisan foglalkoztató kérdésekre.”

Fodor Béla, az MBH Befektetési Bank Zrt. Private Banking egyedi értékesítés és partneri kapcsolatok igazgatója köszöntőjében úgy fogalmazott, hogy „teljesen őszintén tudom mondani, hogy mindig felüdülés számunkra, hogy előadóként, együttműködő partnerként megjelenhetünk a műtárgy.com rendezvényén. Nagy öröm számunkra, hogy az idei évtől kezdve egy formális együttműködés alakult ki közöttünk a holisztikus vagyontervezés, azon belül a műtárgytanácsadás területén.” 

A nap első előadójaként Horváth Lilla, a műtárgy.com művészeti és partnerkapcsolati vezetője mutatta be ’A magyar művészek aukciós piaca 2025’ kiadvány legfontosabb eredményeit. A kétévente megjelenő kiadvány egy olyan átfogó, objektív elemzés, amely segítheti a gyűjtőket, műtárgyvásárlókat, érdeklődőket a tájékozódásban és a döntéshozatal során. Az elemzés szerint a nem élő és élő művészek összesített aukciós eladásainak összege 9,8 milliárd forint volt 2024-ben, az idei első félévében pedig tovább növekedett az aukciós forgalom. Előadásában ismertette a Top 20 nem élő és élő művészek rangsorát is. A 2024 és 2025 első félévi adatok alapján továbbra is Victor Vasarely vezeti a nem élő művészek rangsorát, míg Maurer Dóra – akinek 2025 júniusában életműrekodja is született – a legdrágább élő művész. A kiadvány egy új adatsorral is bővült, melyből kiderül az egyes művészek aukciós forgalmának hazai és nemzetközi megoszlása.

A konferencia első kerekasztalbeszélgetése a műtárgyvagyon átörökítésére és ennek stratégiáira fókuszált. A résztvevők - Fodor Béla, Illés István, az Apelso Wealth Management cégtársa, Pauker Zoltán, az Andersen Adótanácsadó Zrt. igazgatója, Szabó András, a Resonator Kft. alapító ügyvezetője, műgyűjtő, a ResoArt Alapítvány alapítója és Váradi Mátyás, a Fajó Alapítvány kuratóriumának elnöke – Szecső Róbert műgyűjtő, hitelintézeti régióvezető moderálásával arra keresték választ, hogy hogyan lehet felelősen és tudatosan megőrizni és átörökíteni a műtárgyvagyont a következő generációk számára. Illés István kiemelte, hogy a műtárgyvagyonra ugyanúgy befektetési eszközként kell tekinteni a hosszútávú vagyontervezés során, mint az ingatlanokra, a családi cégekre vagy az értékpapírokra.

„Az a tapasztalat, hogy legalább 5-10 éves ügyfélkapcsolat megléte kell legyen, hogy megalapozzuk a bizalmat és megnyíljanak a vagyontervezés területén ügyfeleink. Úgy látjuk, hogy a műtárgyvagyon felhalmozása a vagyongyarapítás egyik utolsó állomása, nagyon fontos, hogy ilyenkorra már többéves bizalmi kapcsolat alakuljon ki az ügyfelekkel. Ebben a stádiumban tudunk megbízható külső szakértőt bevonni a műtárgyak területén” – ismertette Fodor Béla.

Szabó András úgy fogalmazott, hogy „van egy olyan lépték, amikor a gyűjtőnek végig kell gondolnia, hogy mi a célja a gyűjteménnyel. Én úgy döntöttem, hogy a közhasznúság irányába viszem el a gyűjteményemet, pont azért, hogy ne terheljem a környezetemet ennek a felelősségével és hogy kinyissam a társadalom felé.”

A beszélgetés során szó esett átfogó adózási kérdésekről is, Pauker Zoltán hangsúlyozta, hogy a műtárgyak kapcsán a magyar adózás tranzakciófókuszú, a nyereséget próbálja adóztatni. Egyre többen vannak, akik vagyontárgyaikat vagyonkezelő alapítványba viszik, bizalmi vagyonkezelésbe teszik, ez adózási szempontból is más lehetőségeket tartogat.

Amit mérlegelni kell a vagyontervezés során: befektetési célok, a család hozzáállása és a közhasznúsági szempontok. Ennek megfelelően lehet megválasztani a következő lépést, a struktúrát. Amennyiben például a család értékként tekint és felelős gondolkodással tud hozzáállni a műtárgyvagyonhoz, akkor érdemes lehet elgondolkodni egy bizalmi vagyonkezelés vagy családi vagyonkezelő alapítvány létrehozásán a gyűjtemény egységének megőrzése szempontjából. Ha inkább a publikus hozzáférhetőség a hangsúlyos a gyűjtemény egyben tartása mellett, akkor egy közhasznú alapítvány irányába lehet elmozdulni. Minden esetben jobban jár a műgyűjtő, ha ezeket a kérdéseket az életében rendezi – mutatott rá Illés István.

Váradi Mátyás elmondta, hogy Fajó János már életében előkészítette a Fajó Alapítványt, amelynek működése elsősorban szakmai szempontokat tart szem előtt, egy „aktív menedzsment alapítványnak tartom”.

A szünet után Kónya Béla, a Szépművészeti Múzeum - Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központ (OMRRK) igazgatója tartott előadást a gyűjteménykezelés és raktározás innovatív módszereiről. Szó esett olyan új intézményi modellekről, mint a Victoria & Albert Museum East Storehouse, amely dinamikus raktározási és aktív gyűjteményhozzáférési lehetőséget kínál. „Magyarországon elindult egy olyan restaurálási és állományvédelmi tevékenység, ami nyugati-európai színvonalú” – emelte ki Kónya Béla, aki bemutatta az Országos Múzeumi Restaurálási és Raktározási Központban zajló folyamatokat, köztük a fotódiagnosztikát, az optikai mikroszkópos vizsgálatokat és a műszeres diagnosztikai vizsgálatokat, valamint kitért a műtárgyszállítás és csomagolás legfontosabb szempontjaira is.

A gyűjtés titkai című panelbeszélgetés során három gyűjtő – Málnay B. Levente, az AMC Networks vezérigazgatója, Székely Ádám, az Innovinia tulajdonos-vezérigazgatója és Rechnitzer Zsófia művészeti tanácsadó, a Rechnitzer Galéria vezetője – osztották meg gondolataikat, személyes tapasztalataikat a gyűjtés motivációról, vásárlási szokásokról, Kollmann Szilvia, a műtárgy.com ügyvezetője, az Art Advisory Budapest igazgatója moderálásával.

Az első kérdésre – hogyan alakult ki bennük a gyűjtés iránti érdeklődés – a résztvevők kifejtették egyéni útjukat: Málnay Levente művészetkedvelő családban nőtt fel és járták az európai múzeumokat, de elsőgenerációs gyűjtőként tekint magára, még ha a gyerekkorát be is lengte a „műtárgyközeliség”. Rechnitzer Zsófia viszont már egyértelműen másodgenerációs gyűjtő, édesapja is ismert műgyűjtő volt, míg Székely Ádám a Mosoly Alapítvány aukciójával kapcsolatosan került a műgyűjtés közelébe, itt licitált első műtárgyára.

Rechnitzer Zsófia elmondta, hogy számára a fő motiváció a megszerzés vágya, hogy a választott művet nap mint nap, otthoni környezetben is láthassa.

„Nálam is a gyönyörködtetés az elsődleges és én tényleg aktívan minden nap megnézem a házunkban található műtárgyakat. Egyszerűen jó érzés rajtuk legeltetni a szemem” – osztotta meg Málnay Levente. Székely Ádám elmondta, hogy ugyan motivációi változtak az évek során, a művészetpártolás mellett kiemelt szempont az, hogy olyan műtárgyat válasszon, ami kommunikál velük és a környezetük felé. Elhangzottak hasznos útravalók is, mint például: „mindig az anyagi lehetőségeinken belül elérhető legjobb művet vegyük”, „jó műtárgy mindig lesz a piacon és a jó műtárgy mindig jó műtárgy marad” és „engedjük meg magunknak a hibázás lehetőségét”.

Aa konferencia utolsó kerekasztalbeszélgetésén a műgyűjtés alternatív területeiről, köztük az arany, az órák, az ékszerek és a Zsolnay piacáról esett szó Juhász Gergely, a Conclude Befektetési Zrt. vezérigazgatója, Pap Csaba, a ResoArt alapítvány kurátora és Szongoth Gergely óra, ékszer, drágakő szakértő, a BÁV aukciós vezetőjének részvételével. A beszélgetés moderátora Hatvani Márk bélyegszakértő, műgyűjtő volt. 

Juhász Gergely kifejtette, hogy „semmi más nem aranybefektetés, csak a kézbe vehető arany” – ez lehet akár egy nyaklánc is, ha közel van a fémárhoz, akkor az egy aranybefektetésnek tekinthető. Az idei évben dollárban számolva 38%-kal emelkedett az arany és 60%-kal az ezüst ára.

„A Zsolnay ma már benne van a nemzetközi köztudatban” – fogalmazott Pap Csaba. A rendszerváltás előtt főként a historikus darabok voltak a keresettebbek, azóta a szecesszió irányába tolódott el a kereslet. Manapság a szecessziós alkotások – különösen a csúcsdarabok – többszörösét érik akár a legjobb historikus tárgyaknak is.

Szongoth Gergely elmondta, hogy a kommersz ékszerek kimennek a divatból, a valódit keresik a vásárlók, a gyémánt mellett egyre népszerűbbek a különleges, színes drágakövek. Ma már a legmagasabb árkategóriájú ékszerekre is van kereslet, de piaci teszt lesz a BÁV december eleji aukcióján egy sárga gyémánt fülbevalópár, amelynek 110 milliós kikiáltási ára rekord a magyar piacon.

Címlapkép forrása: műtárgy.com