IMPAKT

Csányi: A bankvilág nem a kalandorok helye

Interjú az OTP elnök-vezérigazgatójával

, | 2017. november 7., 6:30

Idén 25 éve annak, hogy Csányi Sándor vezeti Magyarország legnagyobb bankját. A sikerek mellett az elmúlt negyed évszázad legnagyobb hibáiról is nyíltan beszélt a Portfolio-nak az OTP elnök-vezérigazgatója. Bejelentette: az OTP új irodaház felépítését tervezi, ahová csaknem minden fővárosi irodájukat átköltöztetik. Generációváltásra vagy egy technológiai nagyágyú igazolására nem, megfontolt akvizíciókra azonban bőven számíthatunk az OTP-nél. Interjúnkban természetesen nem kerültük meg a magyar foci aktualitásait sem, de arra is választ kaptunk, hogy osztja meg idejét Csányi Sándor a bank, az agrárium és a labdarúgás között, és hogy tüntetnek-e még devizahitelesek a háza előtt.

Sikert sikerre halmoz az Ön által vezetett bank, a részvényárfolyam a napokban új történelmi csúcsot állított be, emellett elképesztően mennek az agrárvállalkozásai is. Hogy lehetséges, hogy a magyar fociba ilyen látványosan beletört a bicskája?

Egy vezető mozgásterét az a szervezet határozza meg, amelynek az élén áll. Az OTP-nél és a vállalkozásaimnál jelentős részben tőlem függenek az eredmények, illetve utóbbiaknál fiamtól, Attilától. A Magyar Labdarúgó Szövetség tevékenységében azonban nem ilyen közvetlen a kapcsolat. A magyar focinak csak egy kis részét teszi ki a válogatott teljesítménye, a profi labdarúgást az összes hazai játékos töredéke űzi. Jelentős fejlesztéseket hajtottunk végre az elmúlt években a hazai labdarúgás infrastruktúráján, az utánpótlás- és edzőképzésben és az amatőr futballban is, de azért, ami a kirakatban zajlik, elsősorban a klubok felelnek. Amíg nincsenek játékosaink az európai topbajnokságokban, és nem szerepelnek jól a magyar futballklubok a nemzetközi kupasorozatokban, mint a BL vagy EL, addig kevesebb az esély arra, hogy a válogatott sikeres legyen. A szövetségi kapitánynak már csak arra van lehetősége, hogy a kész játékosokból kiválogassa a legjobbakat, felmérje az ellenfelet, kialakítsa a megfelelő taktikát és motiválja a játékosokat. A technikai felkészültség és a fizikai teljesítőképesség javítására a válogatott mérkőzések előtt együtt töltött idő nagyon kevés.

NÉVJEGY
1974-ben a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán okleveles üzemgazdász, 1980-ban a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen okleveles közgazda diplomát szerzett. A K&H Bank vezérigazgató-helyettese 1989 és 1992 között. 1992-től az OTP Bank elnök-vezérigazgatója. Tagja a MasterCard európai tanácsadó testületének, alelnöke a MOL igazgatóságának, társelnöke a VOSZ-nak és a Kínai-Magyar Üzleti Tanácsnak. Az MLSZ elnöke 2010. július óta, 2015 márciusától az UEFA Végrehajtó Bizottságának tagja. 2017-től a FIFA tanácsának a tagja.

Mivel magyarázza akkor a hazai klubfoci sikertelenségét?

Nem nevezném sikertelenségnek, de valóban lassabb a fejlődés, mint ahogy a közönség vagy én magam vártam. Ha megnézzük az utánpótlás-válogatottakat, az U17-esek és az U19-esek sorozatosan veszik az akadályokat, és kerülnek be az elitkörbe az európai bajnokságokban. Tehát ifjúsági szinten jobb eredményeket érünk el, mint korábban. Sajnos ez még nincs hatással a klubfocira. Csalódás nekem, hogy annak ellenére, hogy rendkívül sokat áldoztunk az utánpótlásra, és rengeteg tehetséges játékost kineveltünk, ráadásul ezek a fiatal magyar játékosok közönségcsalogatóbbak lennének, mint a középszerű külföldiek, a hazai edzők valamiért nem szívesen dolgoznak magyar fiatalokkal. Vannak persze kivételek, ilyen a Haladás, a DVSC, DVTK, a Vasas vagy a Honvéd. Elég csak Horvátországra tekinteni, ott 16-18 évesen már az első ligában játszanak a játékosok, ezzel szemben nálunk általános álláspont a szakmában, hogy a játékos 21-22 éves korára van kész. Nem mindegy, hogy valaki 16-18 évesen, vagy csak 21-22 évesen találkozik a profi felnőtt futballal.

A magyar focival ellentétben az OTP sikerszériában van, és idén éppen 25 éve vezeti Ön a bankot. Melyek voltak azok a hibák és tévedések, amelyeket megbánt és felismert ez alatt a negyedszázad alatt?

Hármat említenék. Részben a mi hibánk volt, részben pedig a magyar szabályozásé, hogy későn kezdtük az akvizíciókat. Nem értettük, hogy mások, például az osztrákok miért tudnak nálunk sokkal korábban bankot vásárolni. Nem értettük, hogy mások, például az osztrákok miért tudnak nálunk sokkal korábban bankot vásárolni.Kiderült, hogy az akkori osztrák tőkeszabályozás sokkal nagyobb rugalmasságot biztosított a bankoknak. Magyarországon gyakorlatilag csak alapvető tőkeelemekkel lehetett növelni a bankok tőkéjét, míg az osztrákok járulékos tőkeelemekkel is meg tudták ezt tenni. A második hibánk az volt, hogy elmulasztottuk három olyan bank megvásárlását is, amelyek mára akár a mostani háromszorosára növelték volna az OTP piaci értékét. Azért nem tettük, mert nem mertünk elmenni a tőkemegfelelés határáig, másrészt egyes menedzsmenttagok ellenezték személyes motivációik, az új szervezetben várható alacsonyabb pozíciójuk miatt. A harmadik nagy hibát pedig azzal követtük el, főleg a Balkánon, hogy amikor lehetőségünk volt akvirálni, elsősorban a könyv szerinti értékhez képest áraztunk. Nem vettük figyelembe kellő mértékben a megvásárolt bankok integráció utáni jövedelemtermelő képességét, így csak olyan kis bankok jutottak nekünk, amelyek sem méretük, sem profitabilitásuk okán nem tudtak érdemben hozzájárulni az eredményességünkhöz. Ma már máshogy áraznék, és az új szerzeményeink esetében másképp is árazunk.


Fotó: Stiller Ákos / Portfolio

A régióban tevékeny bankok többségével ellentétben külső tőkebevonás nélkül sikerült régiós szereplővé válnia az OTP-nek. Volt-e sorsdöntő momentum ebben?

Döntő pillanat volt, hogy amikor átvettem a bank irányítását, rögtön elkezdtük az integrált informatikai rendszerünk kiépítését.

Akkor még úgy volt például, hogy a havi betéti kamatot minden hónap 28-án a számlán lévő összegre fizette a bank. Általános gyakorlat volt, hogy 26-27-én hozták be a pénzt az OTP-be, 29-én meg elvitték, mi meg kifizettünk egyhavi kamatot az egy-két napra elhelyezett összegre.

A bank likviditási helyzete is a vakrepüléshez hasonlított, az aktuális helyzetet csak három hetes késéssel lehetett megismerni. A rendkívül korszerűtlen termékstruktúra átalakítása fokozatos volt, 1995-96 magasságában már korszerű folyószámla-szolgáltatást és kártyaszolgáltatást nyújtottunk, és sikerült úgy akvirálnunk, hogy elmentünk egy vállalathoz, és 3000-5000 lakossági ügyfelet szereztünk egyszerre. Mire a többi bank ráfordult a lakossági üzletágra - őket addig a vállalati üzletág 4-10 százalékos marzsa vonzotta inkább, és nem akartak a tömeges lakossági kiszolgálásba invesztálni, egyéni ügyfelekkel bajlódni -, addigra már nagyon nehéz lett tőlünk ügyfeleket szerezni. Nemcsak a hagyományos üzleteinket nem tudták eredményesen támadni, de az új üzletágakban, mint a kártya, a befektetési alapok, az internetbank, mobilbank stb. is piacvezetők lettünk és maradtunk is. Szakértők, politikusok és konkurensek közül is sokan azt gondolták pedig, hogy külső tőkebevonás nélkül el fogjuk veszíteni piacainkat, én viszont mindig ennek az ellenkezőjét képviseltem. A folyamatos fejlesztések hozzájárultak a jó megtérüléshez, így ahhoz is, hogy új részvények kibocsátása nélkül, a nyereségünkből megtermeljük a tőkére valót.

Újraindították az utóbbi években az akvizíciókat: Horvátországban, Romániában és Szerbiában is bevásároltak. Mekkora bankcsoportot szeretne építeni 5-10 éves távlatban?

Ami most bekövetkezett, vagyis hogy tudtunk venni néhány bankot a régióban, azt már évekkel ezelőtt vártam. Nehéz megjósolni, mekkora növekedést enged a piac, illetve az EU-s tőke-, illetve likviditási szabályozás. Nálunk szerencsére a tőkével és a likviditással nincs probléma, és akadnak olyan régiós bankok, amelyek szívesen megválnának egy-egy külföldi leánybankjuktól. Ha minden úgy alakul, ahogy tervezzük, akkor folytatni tudjuk az akvizíciós hullámot még 1-2 évig. Olyan kis és közepes méretű hitelintézetekről lehet szó, amelyek meglévő érdekeltségeinkkel jól kiegészíthetik egymást, vagy eleve gazdaságos méretűek. Így is nagyon sok megtakarítást értünk el a közelmúltban megvásárolt bankjaink révén, csakúgy, mint az Axa magyarországi portfóliójának átvétele kapcsán. Minden országban szépen megyünk előre, a geopolitikai bizonytalanság ellenére ez Ukrajnára és Oroszországra is igaz, a marzsok már ezekben az országokban is megindult szűkülése ellenére.

Pár hete azt nyilatkozta, hogy Bulgáriától Fehéroroszországig nézelődnek. Ebbe Fehéroroszország és Moldávia is beletartozik?

Igen. Azt a térséget nézzük elsősorban, ahol látunk növekedési lehetőséget, de nem fogunk belépni egy új piacra kis piaci részesedéssel.

Lát még komoly teendőket az agrárium és az élelmiszeripar területén?
Van még mit tenni. A növénytermesztéssel készen vagyunk, hiszen a legkorszerűbb technológiát alkalmazzuk, megfelelő a gépesítettség. Szeretnénk növelni az öntözéses területet, de ennek támogatás nélkül ésszerűtlenül hosszú a megtérülési ideje.

A vágóhidunk is korszerű, de az első év nem lesz valami fényes, mert megcsúsztunk a beruházás befejezésével, és közben nagyon felmentek a sertésárak, az új üzem miatt minden exportengedélyt újra kell kérnünk. Kína miatt jelentős jövedelem esik ki most, mert gyakorlatilag egy éven keresztül nem tudtunk oda szállítani. A szárazáruk területén mindenképpen új fejlesztésekre lesz szükség, mert egyrészt nem tudjuk az igényeket megfelelő volumenben kielégíteni, másrészt Szeged belvárosában még működik az a gyár, amivel a Pick indult több mint 150 éve, és már mindenképpen bezárásra érett. A sertéstelepeken is hajtunk végre beruházást, és tejiparban is van egy jelentős fejlesztésünk. Szerencsére a korábbi évekhez képest majdnem megdupláztuk a Sole-Mizo teljesítményét, és van igény a termékekre, érdemes bővíteni. Nagy lyuk a stratégiánk szerint a portfóliónkban a baromfi ágazat, itt is jelentős beruházást tervezünk, ezzel együtt lesz kerek portfólió.
Biztos vagyok benne, hogy az agrárium egyetlen útja az, amit mi csinálunk a Bonafarmnál: egy teljesen integrált mezőgazdasági üzem, ahol a szántóföldtől az élelmiszerekig mindent a legmagasabb szinten végzünk, megfelelő technológiával, öntözéssel, vetőmaggal, korszerű állattartó telepekkel, vágóhíddal, élelmiszeripari feldolgozóval.
A mezőgazdaság hosszú távú túlélésének a kulcsa az is, hogy legyenek helyi, regionális és országos integrátorok, amelyekhez tudnak kapcsolódni olyan termelők, akik önállóan nem tudnák biztosítani maguknak a piacra lépést.

Kívülről úgy tűnik, ma is alapelv az OTP-nél, hogy könyv szerinti értékük felett nem vesznek bankot. Ennyire P/BV-fetisiszta?

Ez így nem igaz, figyelembe vesszük ugyanis a potenciális szinergiákat és az ezekkel együtt várható megtérülést is. Nyilvánvaló persze, hogy a legolcsóbban akar venni az ember és a legdrágábban eladni, így a könyv szerinti érték 1,6-1,8-szorosával szemben mindenképpen jobb az 1 körüli szorzó. A bankra és rám is nagyon jellemző, hogy konzervatív módon közeledünk minden pénzügyi döntéshez, legyen az kockázatkezelés, tartalékolás, befektetés. A bankvilág nem a kalandorok helye. Valaki egyszer azt mondta rólam, én vagyok a vállalkozók közt a leginkább bankár és a bankárok közt a leginkább vállalkozó. 

Ezt vállalom azzal a kiegészítéssel, hogy konzervatív vállalkozó vagyok.

Magyarországon is vehet még bankot, portfóliót az OTP, vagy ezt már nem engednék meg a felügyeleti hatóságok?

Természetesen nincs kimondva, hogy nem vásárolhatunk bankot vagy portfóliót, nem is lenne helyes így tenni, hiszen minden szegmensben komoly piaci verseny van ma Magyarországon. A több mint 30 bank elég teret ad az ügyfeleknek, hogy ne érezzék magukat kiszolgáltatva, ha konkrét pénzügyi megoldást keresnek. Harcolunk egymással az ügyfelekért, legyenek vállalatiak vagy lakosságiak, ezzel együtt vannak olyan szegmensei a tevékenységünknek, főleg lakossági területen, ahol lehet, hogy már túllépné a hatóságok ingerküszöbét, ha vennénk egy közepes vagy éppen nagyobb bankot. De nem is tervezzük, mint ahogy vállalati bankot sem tervezünk venni, enélkül is jó értékesítési potenciállal rendelkezik az OTP. De ahogy Magyarországon is véges a növekedési lehetőség, néhány országban szintén az, ezért nézegetjük a feltörekvő, például az ázsiai piacokat is, hogy meg tudunk-e jelenni ha nem is univerzális banki szolgáltatással, de egy-egy szegmensre, pl. fogyasztási hitelekre épülő bankkal. De nincs ma konkrét célpontunk. Elég munkát ad most a bankok integrálása meg annak az üzleti lehetőségnek a kihasználása, amit még a mi térségünkben látunk.

Mi értelme van egyáltalán hagyományos bankokat venni, kiterjedt fiókhálózattal? Ha nem is néhány éven belül, de egy-két évtized múlva az ügyfelek közvetlenül, tisztán online is elérhetők lesznek, nem? Mi szükség a fiókokra?

Azt javaslom, nézzük meg a ma nagyon divatos fintech cégeket és digitális bankokat, sikerült-e megtörniük a pénzügyi szektorban a piacvezető szerepét, és hol tudtak nagyra nőni. Nem sok eredményt látok. Azt gondolom, hogy ma a bankok jó része olyan digitális szolgáltatásokkal rendelkezik, hogy ellen tud állni a fintecheknek. Én nem félek ezektől annyira, mint amekkora zaj van körülöttük. Ha egy banknak jó a digitális szolgáltatása, az ügyfele el tudja dönteni, hogy fiókban akar bankolni vagy interneten. Sokkal könnyebb úgy eladni egy digitális szolgáltatást a meglévő ügyfélnek, hogy elmagyarázzuk, megmutatjuk neki, mint tisztán digitális szolgáltatással új ügyfelet szerezni. Lehet természetesen, de azt gondolom, hogy ma mégis az ügyfélbázis a legnagyobb érték, ügyfélbázist pedig akkor tudsz venni, ha olyan bankot veszel, amelynek vannak betétesei és hitellel rendelkező ügyfelei.


Fotó: Stiller Ákos / Portfolio

Mi ott vásároltunk mostanában, ahol nem rendelkeztünk országos lefedettséggel. A horvát Splitska Banka fiókhálózata például nagyon jól kiegészítette az OTP hálózatát, hiszen pont azokon a horvát partszakaszokon, szigeteken és Zágrábban volt erős, ahol mi nem. A bankvásárlásnak köszönhetően az OTP ma a horvát tengerpart legerősebb bankja, ugyanakkor nagyon erős vállalati jelenlétet szereztünk Zágrábban és a szárazföld belsejében is. Ugyanakkor nem csak fiókhálózatot vagy ügyfélkört vásároltunk, hanem szaktudást is - ezt jól tükrözi a jövőre egyesítésre kerülő nagybank menedzsmentje: a felsővezetés 50 százaléka a Splitskától, 50 százaléka az OTP-től érkezik. Ami pedig a fiókokat illeti, nem akarjuk ezeket tömegével bezárni, hanem arra akarjuk őket felhasználni, hogy komplex, nagyobb hozzáadott értékű termékeket, szolgáltatásokat, tanácsadást adjunk rajtuk keresztül az ügyfeleinknek.

Ha már az ingatlanoknál tartunk: a Mol és a Magyar Telekom is új székházba költözik a közeljövőben, az OTP nem tervez-e ilyet a következő években?

De igen, remélem, hogy a következő három évben meg is valósul ez a tervünk.

Nem nevezném új székháznak, de lesz egy nagy ingatlanberuházásunk a XIII. kerületben, a Madarász utcában, az OTP már meglévő egyik központi irodaháza mellett. Egy 7 emeletes, nagyzolónak semmiképp sem nevezhető, de igen modern felfogású, munkavállaló központú irodaházat tervezünk. Ma 27 helyen használunk irodákat Budapesten, beleértve a leányvállalatokat is, és ezekből majdnem mindenki át fog költözni az új épületbe.

Az új irodaházzal kapcsolatos beruházás tervezési szakaszban van, egyebet még nem tudok róla elárulni, ráadásul szeretném, ha a részleteket először majd az érintett kollégák ismerhetnék meg.

Térjünk át a hazai bankszektorra! 2010 óta jóval több mint 2000 milliárd forinttal vette ki a részét az ágazat a válságkezelésből, elég a bankadóra, a végtörlesztésre és a devizahiteles elszámolásokra gondolni. Mára helyreállt a fiskális egyensúly és beindult a hitelezés is, de megérte a bankszektornak ezért ekkora áldozatot hoznia?

A makrogazdasági helyzet javulását nyilvánvalóan nem lehet egyedül a bankszektor javára írni, ahhoz sok mindenki más teherviselése is kellett. Többek között a szektorális adókra gondolok. A bankadó mértéke az európai átlag közel negyvenszerese volt. Tőzsdei cégként ez minket különösen érzékenyen érintett. A részvényárfolyamot azonban nemcsak az adóteher befolyásolja, hanem az is, hogy milyen minősítési kategóriába tartozik a cég, ennek pedig határt szab az ország hitelminősítése. Alapvető érdekünk volt, hogy az ország visszakerüljön a befektetésre ajánlott kategóriába. Azt mondtam, és komolyan is gondoltam, hogy

vannak olyan helyzetek (persze nyilván nem kellene, hogy ez 5-10 évente megismétlődjön), amikor legalább akkora érdeke fűződik egy banknak a makrogazdasági egyensúly helyreállításához, mint a saját eredményéhez.

Ameddig az ország minősítése a hitelminősítőknél nem javult, addig hiába volt jó eredményünk, a minősítésünk sem javult, és az árfolyamunk sem úgy alakult, hogy a javuló teljesítményt tükrözte volna. Ugyanakkor azt kell mondanom, hogy a magyar bankszektor az európai bankokhoz képest még mindig túladóztatott, akár a bankadót nézzük, akár a tranzakciós illetéket, és akkor még nem beszéltünk a szanálási és felügyeleti terhekről. Nyilvánvaló, hogy ha egy bank nem akar veszteséges lenni, akkor ezeket az adókat valahol beépíti az áraiba. Jelenleg az OTP számára a tranzakciós illeték a legfájdalmasabb. Ez különösen nehéz döntés olyan bankokkal folytatott versenyben, amelyek szabadon eldönthetik, hogy helyben, vagy az eurózónában működő anyabankjuk segítségével finanszíroznak meg egy vállalatot vagy projektet. Jelenleg az OTP számára a tranzakciós illeték a legfájdalmasabb. A havi első két tranzakció után nem kérhetünk díjat, de ezek után is tranzakciós illetéket kell fizetnünk. Ez egyfajta adóalap nélküli adófizetés.

Ennek ellenére nem láttunk még ilyen jó kapcsolatot az állam és a bakrendszer között az elmúlt nyolc évben. Szokatlan béke és csend honol. Ezt mire véljük?

Én sem látok feszültséget, jó párbeszéd alakult ki a kormány és a bankszektor között a bankszövetségen keresztül. A makrokörülmények is jók, a bankok pedig ma betöltik a gazdasági növekedést támogató funkciót. Kellően aktívak és hiteleznek, ez a saját érdekük is. A túladóztatás viszont árnyalja ezt a képet, ez egyáltalán nem kedvező, főleg azon bankok számára, amelyeknek nincs külföldi anyabankjuk.


Fotó: Stiller Ákos / Portfolio

A lakossági hitelezés aktuális témája a minősített fogyasztóbarát lakáshitelek megjelenése. Az OTP kizárólag a kevésbé keresett 10 éves kamatperiódus mellett kínál ilyen hitelt, ráadásul a felső korláthoz közeli kamatfelárral. Nem gondolja, hogy ez a koncepció megcsúfolása?

Én nem vagyok híve az ilyen, piacon kívüli megoldásoknak. Azt gondolom, van verseny a piacon, és a verseny befolyásolja a kamatokat. A fogyasztóbarát lakáshitelek 3,5%-os maximális kamatfelára mellett még lehet jövedelmezően lakásvásárlást finanszírozni, ennél sokkal alacsonyabb marzs már megkérdőjelezné, hogy egyáltalán érdemes-e ezzel foglalkozni. Továbbra is fenntartom, hogy a háztartások teljesítő képessége szempontjából az ügyfelek számára a 10 éves kamatperiódus a legbiztonságosabb, legtervezhetőbb megoldás, ez volt az indoka, hogy az OTP a 10 éves kamatperiódusú minősített fogyasztóbarát termék bevezetése mellett döntött.

Az eltelt időszak tapasztalatait mérlegelve azonban az 5 éves és a 20 éves kamatperiódus mellett igénybe vehető minősített fogyasztóbarát lakáshitel is hamarosan elérhetővé válik az OTP termékpalettáján.

Széleskörű meggyőződés, hogy túl drágák Magyarországon a fix kamatozású lakáshitelek.

A nemzetközi marzs-összehasonlítások során minimum két dolgot nem vesznek figyelembe. Az egyik, hogy a bankok a mi kis piacunkon sokkal kisebb állományokkal dolgoznak, miközben az értékesítéshez, vagy éppen a backoffice-hoz vagy a számítástechnikához kapcsolódó költségek aránytalanul nagyobbak. Ha összehasonlítjuk a mi állományunkat egy Commerzbank vagy egy BNP Paribas állományával, sokkal nagyobb a különbség állományban, mint a költségekben. Bizonyos költségeket nem lehet megspórolni. Könnyebb gazdálkodni, ha nagy állományon kisebb marzsunk van, mint ha kisebb állományon van kis marzsunk. A másik, amit szintén nem vesznek figyelembe, azok a kockázati költségek, amelyek nálunk lényegesen magasabbak a fejlett országok átlagánál.

Hol tart a Horvátországban tervezett mezőgazdasági akvizíciókkal? Lesz-e zágrábi kórháza, tengerparti villája és mezőgazdasági portfóliója is dél-nyugati szomszédunkban?
Olyan mezőgazdasági üzemek iránt érdeklődöm, amelyek a bajba került Agrokor-csoporthoz tartoznak, de azok egyelőre még nincsenek piacon. A kórház megvásárlására vonatkozó szándékomról szóló hír kacsa volt, nem akartam venni, nem is tudtam, hogy létezik az a kórház. A tengerparti villára nem tettem ajánlatot, a mezőgazdasági portfólióban viszont nyilvánvalóan érdekelt vagyok.

A mi bólyi gazdaságunk és az Agrokorhoz tartozó bellyei gazdaság között nagyon komoly szinergiák lennének, a földrajzi közelség miatt ugyanis a meglévő gépparkkal és egy közös menedzsmenttel szinte az egészet ki lehetne szolgálni. Nagyon sok előnye lenne, nem beszélve arról, hogy ott a mohácsi vágóhíd, ahová könnyű lenne beszállítani a sertéseket.

Sajnos az Agrokorhoz kinevezett kormánybiztos által a napokban közzétett reorganizációs stratégia a cégcsoport fő elemeinek egyben tartását célozza. Ha ez kerül elfogadásra, akkor az együttműködés közelségből adódó közös előnyeit kell, hogy megtaláljuk.

Még mindig tüntetnek a háza előtt devizahitelesek?

Igen, néha még megjelennek.

Ami a téma másik oldalát illeti, a válság következtében még mindig több százezren nyilván vannak tartva a KHR-ben, és óriási tömegek estek ki hosszú időre a gazdasági aktivitásból. Mekkora gazdasági vagy társadalmi problémának érzékeli ezt?

A bankok sokkal óvatosabbak, mint korábban, és ez nem mond ellent annak, hogy keressük az ügyfeleket, és aktív értékesítést folytatunk. A kockázatkezelés tanult azokból az eseményekből, amit elszenvedtünk 2008-at követően, a krízis és az azt követő kormányzati intézkedések következtében. A bankszektor nem tudja megoldani ezt a szociális kérdést. Ha valakinek nincs jövedelme, nincs fedezete, akkor nem adhatunk hitelt. Törvényellenes is lenne. Itt csak az állami beavatkozás, segítség lehet a megoldás, ahol indokolt.

Van, ahol még indokolt?

Úgy érzem, kicsit túl vagyok kérdezve. Akinek nincs sem jövedelme, sem fedezete, annak az egyébként jogos igényét a lakhatásra vagy bármi másra nem a bankszektor tudja kielégíteni.

Lehetséges, hogy ugyanabba a folyóba léptünk, mint a válság előtt? Előfordulhat újra, hogy a bankrendszer indokolatlanul nagy kockázatokat vállal?

Nem hiszem. Kizártnak tartom, hogy a két fő veszteségforrás, amely végigsöpört a bankszektoron, ismét előálljon. Az egyik a devizahitelezés volt, a másik a projektfinanszírozások, ezen belül is az ingatlanprojektek, leginkább azok, ahol telket finanszíroztak, nem már megkezdett építkezést. Ezeken a területeken sokkal fegyelmezettebb ma a bankszektor, de kétségtelen, hogy forinthitelezésben nagyon aktívak a lakosság és főleg a kkv-k felé.


Fotó: Stiller Ákos / Portfolio

A lakosság esetében azonban a jegybank adósságfék-szabályai sem teszik lehetővé a túlzott kockázatvállalást. A nagyvállalatok jelentős része pedig eleve külföldről, az anyavállalattal finanszíroztatja meg magát, másrészt jó néhány nagyvállalat gondolja úgy, hogy a nagyságára való tekintettel szinte ingyenes bankszolgáltatás jár neki, az meg egyik bank számára sem vonzó. A kamatkockázatra azért oda kell figyelni, mert rövid távon ugyan valóban nem látszik, hogy nőnének a kamatok, de hosszabb időtávon biztos, hogy nem marad ilyen alacsony a kamatkörnyezet.

Nem lenne jó, ha tíz-húsz év múlva az lenne a vád, hogy a bankok nem magyarázták el kellő részletességgel a forinthitelek kamatkockázatát. Aki ugyanis nem fix kamatozású forinthitelt vesz fel, annak ugyanúgy kell számolnia a kamatkockázattal, mint hajdan a devizahiteleseknek az árfolyamkockázattal.

Visszatérve az OTP-re: a bank közép- és felső vezetése is fiatalodik. Elmarad a sok cégnél lejátszódó generációváltási projekt?

Nincs szükség generációváltásra, a felsővezetésben ketten vagyunk 60 év felettiek, rajtunk kívül csak egy kolléga 50 év feletti. Az ügyvezető igazgatók átlagéletkora sem lehet több 40 évnél. Ahogy eddig is voltak váltások (tavaly két vezérigazgató-helyettes nyugdíjba vonult), az a tervem, hogy minden területen folytatom a fiatalítást, de nem a huszonévesekre gondolok, hanem azoknak kell teret adni, akik itt már bizonyítottak, tartósan jó munkát végeztek. A megújuló bankvilágban nagyon fontos, hogy a mai technológiákat jól értő, nyelveket beszélő fiatalok legyenek kulcspozíciókban.

Mi a válasza azokra a politikusi kritikákra, amelyek szerint Ön az EU-támogatások egyik legnagyobb haszonélvezője az agráriumban?

Nyugodtan mondhatom, hogy én vagyok az az elmúlt 20 évre visszatekintve, aki a legtöbbet invesztálta a mezőgazdaságba. Ezt a politikusok általában elfelejtik elmondani, amikor a cégcsoportunk által igénybe vett pályázati pénzekről beszélnek. Ma a politikában lehet csúsztatni, gátlástalannak lenni, másokat gyalázni anélkül, hogy annak lenne valami igazságtartalma vagy következménye.

Elképzelhető az OTP esetében, hogy akár szektoron kívülről, például a nagy technológiai cégektől érkezzenek emberek magas pozícióba?

Kizártnak tartom, hogy ez jellemző gyakorlattá váljon. Nem mondom azt, hogy bizonyos szakmai tudást nem próbálunk meg kívülről behozni, és lehet, hogy egy-egy szakterületen megjelenik ilyen kolléga is, de azoknak az OTP-s fiataloknak az előmenetelét támogatom, akiknek széles körű tapasztalatuk van, ismernek több üzletágat is, nyelveket beszélnek, jól dolgoznak, motiváltak. Azért sem szükséges más iparágakból szakértőket importálnunk, mert a saját bázisunkra támaszkodva is jól haladunk a digitalizációval. Folyamatosan jelenünk meg olyan fejlesztésekkel, amelyek ügyfeleink számára reális alternatívát jelentenek a fióki ügyintézés mellett, a technológiai versenyben pedig a régió élvonalában tartják az OTP-t. Néhány példa erre a Simple applikáció, a teljesen digitális személyi kölcsön, az elektronikusan testre szabható, moduláris számlacsomag, a fióki digitális aláírópad, a készpénzbefizetős okos ATM, vagy a kisvállalkozóknak ügyviteli és pénzügyi asszisztenciát kínáló eBiz. Az ügyfeleknek szánt újítások mellett pedig meghonosítunk olyan fejlesztési módszertanokat és együttműködéseket, mint például a most indult, a finn Nestholmával közös fintech akcelerátor programunk, vagy a PortfoLion kockázati tőkealapkezelőnk által indított Digitális Alap.

Bizonyára sokan kíváncsiak Csányi Sándor egy napjára, de osszuk fel az ébren töltött idejét inkább egy hétre: mennyi időt tölt bankügyekkel, mennyit focival, illetve az agráriummal?

Eseményvezérelt vagyok, nehezen tudok általánosan érvényes arányt mondani. Egészen különböző munkaidő-beosztás jön össze, amikor a banknál van helyzet, amit kezelni kell, vagy ha FIFA-, UEFA- illetve MLSZ-teendőim szólítanak el. A legkevesebbet mostanában sajnos az agráriummal töltök, pedig összességében a családom szempontjából ez lenne a legfontosabb, hiszen ide, a Bonafarm csoportba koncentrálódik a befektetéseim zöme. De szerencsére ezt Attila fiam jól menedzseli, csak akkor kell vele foglalkoznom, ha komolyabb témáról , egy akvizícióról vagy egy nagyobb beruházásról kell dönteni. Hogy a kérdésre is válaszoljak, az öt munkanapból három és fél átlagosan biztosan a bankügyekkel telik, talán egy a focival és fél az agráriummal.

Melyiket a legjobb csinálni?

Esete válogatja. Az előre mutató teendőket szeretem, például amikor arról beszélünk a bankon belül, miként reagáljunk a piaci igényekre, és milyen irányba haladjon a termékfejlesztés, a szervezet átalakítása, a technológia. Mint ahogy akvizíciós vagy más jellegű stratégiai kérdésekkel is szívesen töltöm az időm. De amikor egy régi problémán rágódunk, és a hibás döntés következményeit kell feldolgozni, az annyira nem vonzó. A Bonafarm számomra azért érdekes, mert ott valóban példaértékű építkezés zajlik. Meggyőződésem, hogy olyan, integrált agrár- és élelmiszeripari gazdálkodást valósítunk meg, amely hosszú távon nemzetközileg is versenyképes, és a cégcsoporttal kapcsolatban álló, több száz beszállító termelő vállalkozónak és vállalkozásnak is stabil megélhetést és fejlődést elősegítő hátteret biztosít. A futball pedig nem csak munka, hanem hobbi is, abban még azt is szeretem, amikor a stadionokban szidnak, vagy az újságokban kritizálnak.


Fotó: Stiller Ákos / Portfolio

Prémium