Durva sztoriba rángatták bele a magyar gazdagokat a bankok
Bank

Durva sztoriba rángatták bele a magyar gazdagokat a bankok

A színfalak mögött javában folyik az egyeztetés az ÁKK és a lakossági állampapírokat forgalmazó bankok között, mivel kiderült, hogy néhány leleményes bank a privátbanki ügyfelek hitelezésével nemcsak az értékesített állampapír állományát dobta meg, hanem a pénztárcáját is hizlalta az extra forgalmazói jutalék bezsebelésével. Mindezt az állam számlájára. Az ÁKK megálljt parancsolt, készülődik a forgalmazói szerződésmódosítás, és még nem tudni, hogy ez az akció mekkora keresletkiesést jelent majd a lakossági állampapírok piacán. Ennek igyekeztünk utánajárni.

Mi a sztori?

Az utóbbi hónapokban szoros egyeztetések folynak a bankok és az ÁKK között, miután kiderült: több bank is hitelt nyújtott (elsősorban privátbanki) ügyfeleinek ahhoz, hogy állampapírt vegyenek. Lényegében arról van szó, hogy az ebben az akcióban részt vevő bankok gyakorlatilag learbitrálták az államot: találtak egy másik lehetőséget is arra, hogyan tudnák maximalizálni az ÁKK-tól az állampapírok értékesítéséért járó jutalékokat - és tegyük hozzá, ezzel semmilyen szabályt nem sértettek, ettől függetlenül - az ügy a hírek szerint kiverte a biztosítékot az államadósság-kezelőnél.

Hogy ment ez a "hitelezés" a gyakorlatban?

Először is érdemes különbséget tenni a likviditási és befektetési célú lombardhitel között, ugyanis a történetben az utóbbi, befektetési célú hitelnyújtás okozta a "problémát". Lombardhitel keretében a bankok rövid távú hitelt nyújtanak elsősorban likviditási okok miatt az ügyfeleknek, ezeknek a hiteleknek a fedezete többnyire értékpapír (tehát akár állampapír is). Ezzel nem is lenne gond, de a "trükköző" bankok többnyire nem likviditási, hanem befektetési céllal nyújtottak ilyen hiteleket.

Úgy tudjuk, nem volt ritka, hogy a hitelt kapó privátbanki ügyfelek akár 8-10-szeres tőkeáttétellel is vettek lakossági állampapírokat, ezek között is elsősorban KKJ-t. Feltehetjük a kérdést, hogy ki járt jól ezzel: a bank vagy az ügyfél? Lényegében mindkettő.

A bank azért, mert
  • a lakossági állampapír-értékesítési számokat ez az akció jelentősen megdobta,
  • minél több állampapírt értékesítenek, annál több értékesítési jutalékot (0,8-1%) tehetnek zsebre,
  • a tőkeáttételes finanszírozással nagyobb kezelt vagyont is tudtak felmutatni, ami ügyfélszerzési oldalról is pozitívum,
  • az ügyfeleknek nyújtott hiteleken is keresett valamennyit a bank.

Az ügyfél pedig azért, mert
  • a kapott hitelre felszámított kamat úgy tudni, bőven a piaci hitelkamatok - és az állampapírért járó kamatok - alatt van, sőt, sok esetben még a kockázatmentes hozamoknál is alacsonyabb kamatokat számítottak fel a bankok a hitelre (ami tankönyvszerűen ugye nem fordulhatna elő, de például már a lakáshiteleknél is látható ilyen),
  • sok esetben kedvező árfolyamon váltották vissza a bankok ezeket a papírokat, amin így az ügyfél is keresett valamennyit.

Miért fájhat a bankok akciója az ÁKK-nak?

Több okból is:
  • Egyrészről ott van a fentebb is említett jutalékfizetés. Nem elég, hogy a vonzó kamatozás miatt a lakossági állampapírok amúgy is drága államadósság-finanszírozási formának minősülnek, az ÁKK még 0,8-1%-os forgalmazási jutalékot is fizet az elsősorban bankokból álló forgalmazóknak. Azzal pedig, hogy a bankok hitelnyújtással még több állampapírt "adnak el", még nagyobb jutalékfizetési kötelezettséget rónak az ÁKK-ra.
  • A fenti ponttal kapcsolatos az az aggály is, miszerint lombardhitel nyújtásakor a fedezetként elfogadott értékpapír átmenetileg bekerülhet a banki könyvekbe, ha az ügyfél nem fizet és az óvadékot érvényesíteni kell, márpedig szabály szerint a forgalmazó csak másodpiacon, adásvétel keretében az ügyféltől szerezheti meg az állampapírt.
  • Másrészről ott a már sokat hangoztatott érv, miszerint a lakossági állampapírok a lakossági nettó vagyon gyarapításának ösztönzésére kellene szolgáljanak, és a hitelből történő állampapír-vásárlás ennek az elképzelésnek nem felel meg (igaz, a nettó vagyont csak a kapott kamat gyarapítja ez esetben).

Plusz egy: hogy fáj-e ez igazán az ÁKK-nak vagy sem, nem tudjuk, de tény: ha az ügyfél eladja a banknak (gyakorlatilag visszaadja) az állampapírt (most a lombardhiteltől függetlenül), akkor ilyen formában is bekerülhet a lakossági állampapír a banki könyvekbe. Gondolhatnánk, hogy nem marad ott sokáig, mert jön a következő ügyfél és megveszi, de az ügyfelek általában az új sorozatokat jegyezik le. Felvetődik tehát a kérdés:

mi történik a banknál maradt lakossági állampapírokkal? Banki oldalról teljesen jó üzlet ez, hiszen mégiscsak jobb, ha egy KKJ ketyeg ott magas hozammal, mint egy DKJ. Ráadásul piaci források szerint lehetett egy hallgatólagos megállapodás is az állam és a bankok között: sok mindent lenyelnek szabályozói oldalról, cserébe nem járnak rosszul a lakossági állampapírok forgalmazásával.

Nem tudni, pontosan mennyi lakossági állampapír lehet a bankoknál, de közelítő becsléseket azért tehetünk. Megnéztük, hogy a már közel 6 ezer milliárd forintos lakossági állampapír-állományból nagyjából mekkora részt tehetnek ki a háztartások, a háztartásokat segítő nonprofit intézmények és az önkormányzatok (utóbbiakat azért, mert az önkormányzatok is vehetnek lakossági állampapírokat és Barcza György ÁKK-vezér már többször is hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben nagyon kelendőek lettek ezek a konstrukciók az önkormányzatoknál). Pontosabb adatok híján kénytelenek voltunk az MNB értékpapír-statisztikáira hagyatkozni, ami olyan szempontból torzít, hogy minden állampapírt (tehát nem csak a lakosságiakat) tartalmaz, de mivel tudjuk, hogy ezek jó része lakossági konstrukció, ezért nagyon sokkal nem lőhetünk mellé.

Ha tehát az ÁKK által közölt lakossági állampapír-állományból kivonjuk a háztartásokat és a fentiekben már felsorolt szektorokat, akkor azt kapjuk, hogy a vizsgált negyedévek végén nagyjából 600-800 milliárd forintnyi lakossági állampapír van még valahol a rendszerben, ennek egy jelentős része valószínűsíthetően a bankoknál.

Durva sztoriba rángatták bele a magyar gazdagokat a bankok

Mit lép az ÁKK? (És miért nem lépett eddig?)

Barcza György, az ÁKK vezérigazgatója a Portfolio április 5-ei IWS konferenciáján elmondta, hogy az ÁKK tavaly év vége óta dolgozik egy új szabályozáson, a forgalmazókkal folyamatos az egyeztetés. Megfogalmazása szerint a cél, hogy a hitellel történő állampapír-vásárlásból a szolgáltatók ne tegyenek szert tartós versenyelőnyre, és mint arról fentebb is írtuk, új megtakarítást szeretnének generálni, nem átstrukturálni a pénzügyi vagyont.

Barcza elmondása szerint a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy módosítják a bankokkal kötött kétoldalú szerződéseket, és ha valamelyik érintett bank ez után sem változtat az értékesítési folyamaton, akkor szankcióra számíthat, végső esetben pedig akár ki is kerülhet a forgalmazói körből (nyilván ezt egyik érintett bank sem szeretné).

Az ÁKK vezérigazgatója akkor kiemelte, hogy magával a lombardhitellel nincsen gond, ameddig azt valóban arra adják a bankok, amiről szól, tehát az átmeneti likviditási gondok megoldására. Ettől függetlenül valószínű, hogy egy bizonyos mértékig továbbra is engedélyezni fogja az ÁKK a másik célból nyújtott lombardhitelt is, de ehhez először bekérik a forgalmazóktól a szükséges állományi adatokat. Ami még fontos, hogy az ÁKK elmondása szerint a bankok "akciója" nem okozott rendszerszintű kockázatot, Barcza nemrég a Portfolio-nak adott interjújában hangsúlyozta: "ezeknek a befektetési hitelkonstrukcióknak a mérete jelenleg nem jelentős, tehát még időben vagyunk ahhoz, hogy ennek a szabályozását kialakítsuk".

Piaci forrásink szerint ez az állampapíros akció nem új keletű, így sokan nem is értik, eddig miért nem lépett az ÁKK. Korábban, amikor még intézményi (pl. alapkezelők) befektetők is vehettek lakossági állampapírt, nem volt ritka, hogy az ügyfelektől (akár 100% feletti árfolyamon) visszavett lakossági papírokat egyes bankok tovább értékesítették az alapkezelőknek, ezen ugyancsak sokat keresve (az alapkezelőknek pedig kisebb spread mellett is már bőven megérte a dolog). Ez egyébként nem meglepő, hiszen a lakossági állampapírokkal szemben elérhető piaci kamatok szinte alig hoztak valamit, így nem csoda, hogy a piac más szereplői (és ebbe az alapkezelők mellett a bankokat is beleérthetjük) szerettek volna ebből valamilyen módon saját maguk és ügyfeleik számára is részesülni.

Úgy tudjuk, hogy az ÁKK gyakorlatilag már év elejétől behúzta a kéziféket a hitellel történő állampapír-vásárlásnál, így valószínűleg kevés olyan bank van jelenleg, amely megkockáztatja, hogy az ÁKK akaratával szembemenve továbbra is ilyen módon értékesítsen állampapírt. Úgy tudjuk, azóta a KKJ-t, a PMÁK-ot és a BMÁK-ot nem lehet befogadni fedezetként lombardhitel mögé, és forrásaink szerint a végső megoldásról már készül egy jogszabály-módosítás.

Szerettünk volna minderről az ÁKK-tól is megerősítést kapni, de most nem kívántak nyilatkozni.

Milyen hatása lesz a korlátozásnak a lakossági állampapírok keresletére?

Az általunk megkérdezett piaci szereplők érdemi változást nem várnak a keresletben, szerintük ennek az ügynek az érdemibb hatása gyakorlatilag már tavaly év végével lecsengett, azóta pedig az ÁKK árgus szemekkel figyeli a forgalmazókat.

Minden esetre jól látszik, hogy a lakossági állampapírok közül a befektetési lombardhitellel leginkább érintett konstrukció, tehát a KKJ (és valamennyire az FKJ) értékesítési számai az utóbbi évben nagyon felpörögtek, ettől a hosszabb lejárattal bíró PMÁK vagy BMÁK keresleti számai jóval elmaradtak tavaly (az idei első két hónap felfutását az magyarázhatja, hogy februárban több népszerű lakossági állampapír kamatát is csökkentette az ÁKK, így aki tudott, az bevásárolt még a magasabb kamatokon ketyegő papírokból).

Durva sztoriba rángatták bele a magyar gazdagokat a bankok
A fentiekben változást hozhat, hogy az infláció várható beindulásával a PMÁK iránti kereslet is nőhet (ezt már az első hónapok értékesítési számai is mutatják). Továbbá ott van az is, hogy idén év elejétől az ÁKK a rövidebb futamidejű papírok értékesítési jutalékát is visszavágta (azzal a hivatalos indoklással, hogy a hosszabb lejáratú papírok felé szeretnék terelni a keresletet, de ebben akár szerepet játszhatott a befektetési célú lombardhitel visszaszorítása is a KKJ-nál, persze, ez csak találgatás).

Annak ellenére, hogy a KKJ esetében a korábbi 1%-ról 0,8%-ra, az FKJ-nál pedig 0,5%-ról 0,4%-ra vágta vissza a forgalmazói jutalékokat az ÁKK, nem csökkent érdemben a kereslet a két papír iránt, és tegyük hozzá, hogy a bankoknak így is bőven megéri a lakossági papírok értékesítése. Csak szemléltetésképp: tavaly összesen több mint 40 milliárd forintot kerestek a forgalmazók az értékesítésen, csak a KKJ-n egyedül 26,4 milliárdot.

Durva sztoriba rángatták bele a magyar gazdagokat a bankok
Címlapkép forrása: Shutterstock
Roska Botond
Ader Janos 2050 Magyarorszag klimasemlegesseg GettyImages-810451352
Varga Judit magyar vetoGettyImages-1156220693
unios tagsag visszaforditas Emmanuel Macron GettyImages-1187821001
Motor app Continental
Népszerű
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
Online előadás
Első lépések a tőzsdei megtakarítások felé.
A tőzsdei tankönyv
Az alapoktól a trendkövető kereskedési stratégiákig kísér a könyv.
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó modern irodaházak

Az iroda ma már több, mint egy munkahely. Találják meg most cégük új otthonát.

Infostart.hu
2019. november 20.
Office Stage - Út a hatékony irodához
2019. november 20.
Big Office Day Konferencia 2019
2019. november 20.
Big Office Consumption Based IT 2019
2019. november 21.
Property Investment Forum 2019
deutsche bank_getty