Thierry Dissaux: Nagyszerű munkát végzett az elmúlt években. Nehéz, olykor rendszerszintű problémák mellett is óriási összegeket tudott mozgósítani a betétesek gyors kártalanítása érdekében. De ez csak a válasz egyik része: a Betétbiztosítók Európai Fóruma (EFDI) fontos feladatának tekinti, hogy összegyűjtse és megossza a betétbiztosítással kapcsolatos EU-n belüli és azon kívüli tapasztalatokat. Ez azért is fontos, mert szerencsére nem minden egyes napon, héten vagy hónapban van szükség a munkánkra, a beavatkozás szükségessége szinte véletlenszerű időpontokban merül fel. A beavatkozások közötti időszak a nemzetközi tapaszlatok gyűjtéséről és a fejlesztésekről szól, ezekben az OBA óriási támogatást nyújt az európai betétbiztosítóknak, melyet nagyra értékelünk. .
Az európai betétbiztosítási rendszer valóban széttöredezett jelenleg is, minden egyes EU-s országnak saját betétbiztosítója van. Ugyanakkor nagy változások történtek a betétbiztosítás szabályozásában a 2009-es és a 2014-es EU-direktíva módosításnak köszönhetően. A kártalanítási határidőt 2009-ben 20 napban, 2014-ben pedig 7 napban határozta meg az EU, tehát nagyon felgyorsult az a folyamat, amelynek révén a bedőlő hitelintézetek biztosított betétesei a pénzükhöz jutnak. Még mielőtt egy piaci szereplő bedőlése nyilvánosságra kerülne, már együtt kell működnie a betétbiztosítónak a pénzügyi felügyelettel és minisztériummal, valamint a többi, egészségesen működő hitelintézettel.
A betétbiztosítási szabályozást a betétesek védelmét szolgáló többi szabályozással egységben érdemes nézni: a bankunió és a bankszanálási mechanizmus a korábbinál jóval nagyobb védelmet nyújt számukra, tehát sokkal jobb pozícióból nézünk szembe egy esetleges újabb válsággal.
Ez nem jelenti azt, hogy a betétbiztosításra kisebb szükség volna, mint korábban, épp ellenkezőleg: megnőtt a hatékonysága és a gyorsasága, ezáltal a jelentősége is.Mire számít, a szabályozás területén a közeljövőben mennyire sikerül előrelépnie Európának az egységes betétbiztosítási rendszer (EDIS) felé? Egyáltalán, szükség van erre?
A kérdésnek két nagyon fontos aspektusa van: 1. miként osszuk meg a betétbiztosítás terheit az egyes országok között? 2. hogyan biztosítsuk, hogy a kártalanításhoz szükséges likviditás mielőbb rendelkezésre álljon? Az előbbi politikai kérdés, amelynek megválaszolását szervezetünk, az EFDI nem tekinti küldetésének. Nekünk az a célunk, hogy a betétbiztosítók minél jobban teljesítsék feladatukat. Valószínűsítem azonban, hogy a következő hónapokban új szakaszba kerülnek az ezzel kapcsolatos európai tárgyalások, miután a holland és a francia választások után a német szövetségi parlamenti választások is lezajlanak. Nem számítok arra, hogy az EDIS megszületésével az egyes tagállamok saját betétbiztosítói megszűnnének, hiszen továbbra is helyi intézményekre lesz szükség ahhoz, hogy a kártalanítás folyamatát előkészítsék és lebonyolítsák, már csak a nemzeti nyelv ismerete miatt is. Az európai szabályozás implementálásában és a betétesek bizalmának megteremtésében, fenntartásában továbbra is nagy a szerepük lesz.
Az amerikai betétbiztosító, az FDIC megelőzési és szanálási jogokkal is rendelkezik. Nincs esély tehát arra, hogy Európában is létrejön egy ilyen közös intézmény?
Az FDIC egyszerre felügyeleti, szanálási és betétbiztosítási intézmény. Az EU-ban azonban elterjedt nézet, hogy ezek között a funkciók között nagyon könnyen érdekkonfliktusok alakulhatnak ki. El akarjuk kerülni, hogy egy felügyeleti intézmény használhassa a betétbiztosítási forrásokat, és ennek figyelembe vételével alakítsa ki felügyeleti munkáját.
Fontosnak tartjuk, hogy a tiszta prudenciális szempontok érvényesüljenek a felügyeleti munka során, és ettől elkülönülve működhessen a betétbiztosítás. Az Amerikai Egyesült Államok betétbiztosítójának működését hatékonynak találjuk, de nem tekintjük modellnek Európa számára.
Az egyik legfontosabb ilyen kihívás a határon átnyúló betétbiztosítás kérdése. Számos európai bank fióktelepet működtet bizonyos országokban, és ezen keresztül szolgálja ki ügyfeleit. Ilyenkor a fióktelep ügyfélállománya annak a betétbiztosítónak a védelmét élvezi, ahol a bank önálló entitásként be van jegyezve. A betétbiztosítás lebonyolításában azonban a fogadó ország betétbiztosítójának is fontos feladata van, hiszen ő képes megteremteni a helyi infrastruktúrát ennek lebonyolításához, akár az IT, a kommunikációs vagy éppen a finanszírozási kérdéseket nézzük.
Ha tehát egy Magyarországon fiókteleppel rendelkező külföldi bank csődbe menne, akkor a saját, külföldi betétbiztosítója értesítené erről az OBA-t, amelynek a külföldi betétbiztosító nevében kellene eljárnia.
A határon átnyúló kártalanítást részletesen szabályozza a 2014-es említett direktíva, ugyanakkor ez egy olyan kérdés, amelynek a gyakorlati megvalósítása nagy kihívást jelent a közösségünknek.Ugyanígy fontos feladat lehet a digitalizáció is, ez mekkora kihívást támaszt a betétbiztosítókkal szemben?
A kérdésnek számos aspektusa van. Ezek közül kettőt emelnék ki: 1. nem teljesen tisztázott az elektronikus pénz (e-money) helyzete betétvédelmi szempontból. Franciaországban például nem számít biztosított betétnek az ilyen formában tárolt pénz. Számos országban kérdéses azonban, hogy hol a határ pontosan egy betét, illetve az elektronikus pénz különböző fajtái között. Részben szabályozói, részben pedig technikai kérdés, hogy ezt miként kezeljük. 2. fontos kérdés az is, miként használhatjuk fel a digitalizáció vívmányait a betétesek gyorsabb, lehetőség szerint minél gyorsabb kártalanítására. Franciaországban nemrég elindítottunk egy internetalapú betétbiztosítási eszközt. A bedőlő bank ügyfelei a csőd bejelentését követő néhány napon belül regisztrálhatnak ezen a platformon, és online azonosíthatják magukat, szinte azonnal hozzáférve saját számlaadataikhoz és a kártalanítással kapcsolatos összes információhoz.
Thierry Dissaux 2010 óta a francia betétbiztosítási és bankszanálási alap igazgatótanácsának elnöke. A Betétbiztosítók Nemzetközi Szövetségének (IADI) igazgatósági tagja és a Betétbiztosítók Európai Fóruma (EFDI) igazgatóságának elnöke. Korábban a francia pénzügyminisztériumnál, a pénzügyi szektorban, az USA-ban és Japánban is dolgozott különböző vezető pozíciókban.
