Nincsenek túlfűtöttségre utaló jelek a hitelezésben - hangsúlyozza ma közzétett jelentésében a Magyar Nemzeti Bank. Bekövetkezett, amire lehetett számítani: csökkenőben vannak és lassan eltűnnek az értékvesztés-visszaírások, így közelít a bankok nyeresége az alacsonyabb, fenntartható szinthez. A költséghatékonyság tovább romlott a bankoknál, és adókkal szűrve is csak a román bankszektor áll rosszabbul nálunk e téren az egész EU-ban. Az MNB a hitelpenetráció növelésétől, a digitalizációtól és a konszolidációtól várja az egyre hangosabban sürgetett hatékonysági fordulatot.
Ma közzétette fél évente megjelenő Pénzügyi stabilitási jelentését a Magyar Nemzeti Bank. A jelentés és a róla szóló sajtótájékoztató kiemelt üzenetei az alábbiak.
A nemzetközi környezet érdemben változott az előző jelentéshez képest, de a bizonytalanságok nem mérséklődtek. A gazdasági növekedésre vonatkozó várakozások romlottak, ami kivárásra készteti a jelentősebb jegybankokat. Lassulás figyelhető meg a nemzetközi gazdaságban, a gazdasági kilátások Európában is romlottak, az eurózóna monetáris szigorítása kitolódik, kisebb jegybankok pedig már ismét a lazítás útjára léptek. Nem elképzelhetetlen, hogy először csak 2020 után szigorít az EKB. Az utóbbi hetekben ismét nőtt a piaci bizonytalanság a kereskedelmi háború hírei nyomán, a hazai gazdaság sokkellenálló képessége azonban erősebb, mint volt, a bankrendszer felkészülten várja az esetleges külső sokkot. A likviditási stressz index alacsony szinten tartózkodik, stressz esetén sem lát problémát az MNB. A tőkehelyzet is megnyugtató: még kétéves stresszpályán sem jelentkezik pótlólagos tőkeigény a megújított stresszteszt-módszertanuk szerint. Az utóbbi években kihelyezett hiteleken továbbra is alacsony maradna a banki értékvesztés.
A lakásárak tovább nőttek, Budapesten emelkedett a túlértékeltség kockázata. Egy lakáspiaci sokk bankrendszerre gyakorolt hatását limitálja a kockázatos jelzáloghitelek relatíve mérsékelt állománya. A fővárosban 15%-kal vannak magasabban a lakásárak, mint azt a gazdasági fundamentumok indokolnák (igaz, nagyon heterogén a piac), országos szinten viszont még az egyensúlyi szint alatt tartózkodik a lakáspiac. A hitelből való lakásvásárlás a túlfűtött piacokon lehet kockázatos, azonban éppen Budapesten relatíve alacsonyabb a hitelből történtő vásárlás aránya (50%). Országosan viszonylag alacsony a magas hitelfedezeti mutatóval felvett hitelek aránya, ami kokázatmérséklő tényező. Három mutató alapján az MNB arra a következtetésre jutott, hogy a kockázatok felépülésének a veszélye egyelőre nem látszódik.
A magánszektor hitelezése dinamikusan bővül, azonban jelenleg ez megfelelő fundamentumok mellett valósul meg. A hitelezési folyamatokban nem látja az MNB a túlfűtöttség jeleit. Az első negyedévben a vállalati hitelek állománya 14% fölött, a kkv-hiteleké 13%-kal növekedett, az év végi megtorpanás a januárban indult NHP fix miatti kivárás eredménye lehetett. A vállalati hitelpiaci bővülése széles bázison valósul meg, és a jegybank új programjának köszönhetően ismét emelkedni kezdett a fix kamatozású hitelek aránya. Szeretné az MNB, ha a nem banki finanszírozás is fellendülne, ezt szolgálja a júliusban induló Növekedési Kötvényprogram 300 milliárd forintos keretösszege. A lakossági hitelezés is szépen bővül, a hitelállomány évi 8,5%-kal növekedett az első negyedév adatai szerint. Bár nominálisan új csúcsokat döntöget a hitelezés, a reáljövedelmek arányában csak a felét adja a válság előtti csúcsnak a lakossági hitelek új kihelyezése. Emellett a hitelek minősége is sokkal jobb, a változó kamatozású lakáshitelek aránya már csak 5% a kihelyezésekben.
A kamatkockázat csökkenését a háztartási szegmensben az MNB új ajánlása, a vállalati szegmensben az NHP fix támogatja. A vállalati forrásdiverzifikációhoz a Növekedési Kötvényprogram járul hozzá. A változó kamatozású lakáshitelek aránya 57% volt tavaly év végén a bankrendszerben, a visszaszorulásuk nem kellően gyors. Ennek egyik oka az, hogy nem kielégítő a pénzügyi tudatosság: az adósok nem kellően ismerik fel az előttük álló kamatkockázat mértékét, vagy nem tudnak reagálni rá. A másik ok az, hogy magasak a hitelkiváltási költségek, és piaci alapon az állomány 22-31%-a lenne nyereségesen kiváltható. Az MNB felmérése kimutatta, hogy 14% alulbecsli 42% pedig nem tudja megbecsülni a kamatkockázat hatását a törlesztőrészletére. Pozitív meglepetés, hogy normává vált a fix kamatozású hitelfelvétel (lásd az ábrát). A legveszélyeztetettebbek számára az MNB külön ajánlást bocsátott ki, a bankok ez alapján mutatják be nekik a kamatkockázatokat.
A nem teljesítő jelzáloghitel-követelések jelentős részét már a pénzügyi vállalkozások kezelik. Az ingatlanpiaci élénkülés heterogén jellege miatt a lakások értéknövekedése nem mindenhol tud segíteni az adósokon. A nem teljesítő jelzáloghitelek 70%-át már nem a hitelintézetek, hanem pénzügyi vállalkozások kezelik. A nem teljesítő háztartási hitelek aránya 7,0%-ra csökkent, a 90 napon túl késedelmesek aránya 4,5% a bankrendszerben. Sok esetben (a késedelmes állomány felénél) azonban még mindig jellemző a 100% feletti hitelfedezeti mutató, vagyis magasabb a tartozás a lakásfedezet értékénél. Az ingatlanpiaci élénkülés nem segít mindenkin, nem teszi lehetővé, hogy lakásértékesítéssel rázza le adósságát az adós. A Nemzeti Eszközkezelő programjában eddig 1451 volt nem teljesítő adós kapta vissza ingatlantulajdonát.
A bankok jövedelmezősége az értékvesztés-visszaírások csökkenése miatt mérséklődött, és közelíteni kezdte fenntartható szintjét. A hatékonyság növekedése és a hitelezés bővülése emelheti hosszú távon a profitot. Tavaly mintegy 100 milliárd forinttal járult hozzá kisebb mértékben az értékvesztés-visszaírás a bankok jövedelmezőségéhez, mint egy évvel korábban, és ezzel a tétellel már nem lehet számítani a jövőben, vagyis közelít egy alacsonyabb, fenntartható szinthez a bankok jövedelmezősége. A bankok hatékonyságát a penetráió növelése, a digitalizáció erősítése és a konszolidáció javítaná az MNB szerint. Nagy szükség van továbbra is a hatékonysági fordulatra, tavaly még romlott is a szektor költséghatékonysága.
