Portfolio: Minden idők legnagyobb, 250+50 milliárdos különadóterhét kapta a nyakába a magyar bankszektor. A Magyar Bankszövetség elnökeként nem érzi úgy ilyenkor, hogy vajmi keveset ér a banki érdekvédelemben végzett munkája?
Jelasity Radován: Rendkívül frusztráló az új adóteher. Egyrészt intő jel, hiszen felveti azt a kérdést, mindenki pontosan érti-e, mekkora érték Magyarország számára, hogy egy stabil és likvid bankszektorral rendelkezik. Az adózási kérdéseken túl számos fontos feladata van a bankszövetségnek: mindennapi munkánkban azzal foglalkozunk, hogyan tudnak a bankok stabil gazdasági környezetet teremteni, segíteni az ügyfeleket, és biztos helyen tartani a megtakarítók pénzét. Másrészt éppen akkor érkezett az új adóteher, amikor inkább elismerést vártunk volna el azért, hogy két éven keresztül Európa leghosszabb és legnagyvonalúbb moratóriumát tartottuk fenn, és a kamatstop keretében átmenetileg átvállaltuk az adósok megnövekedett adósságszolgálati terhét.
Mindezek tetejébe még azt is rendszeresen megkapjuk kritikaként, hogy mennyire „hatékonytalanok” vagyunk, miközben a fintech cégek ugyanezen a pályán marginális szabályozási és adóteherrel játszanak.
Nehéz dolgunk van, de semmiképp sem érzem értelmetlennek a munkánkat. Az extraprofit kifejezést annál is inkább méltánytalannak gondolom, hogy az OTP, az Erste, a Raiffeisen árfolyama, vagy éppen a forint árfolyama sem itt tartana, ha az aktuális gazdasági körülmények – így a közeli háború hatásai – nem jelentenének fokozott nehézségeket minden piaci, társadalmi szereplő számára. A bankszektor 40-50 ezer alkalmazottja nem extraprofitot, hanem évtizedes távon kicsivel infláció feletti nyereséget termel a napi munkájával. Ráadásul a digitális robbanás időszakát éljük. Ha egy bank versenyben akar maradni, akkor a megtermelt profit meghatározó részét a fejlesztésekbe, innovációba kell visszaforgatnia – ahogy ezt teszi is a szektor.
Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter pontosan megnevezte, hol lát ő extraprofitot a bankszektorban: a 0,3%-os átlagkamat mellett gyűjtött lakossági forrásokat 7% környékén tudják most kihelyezni. Nem kellett volna gyorsabban és nagyobb léptekkel előre haladni a betétek kamatemelésében?
Nem fogok titkot elárulni azzal, ha azt mondom, a piaci mechanizmus se tökéletes. De egyértelmű számomra, hogy minden alternatívája sokkal rosszabb. Az építőipar, a mezőgazdaság és a bankszektor sem árulja a portékáit beszerzési áron: az árképzés legerősebb mechanizmusa a kereslet és a kínálat dinamikus összetalálkozása. A házak négyzetméterét nem az alapján árulják az eladók, hogy építéskor mennyibe került a cement vagy a csempe, hanem aszerint, hogy mekkora a kereslet és a kínálat. Továbbra is a piacon versenyzünk, és
magas infláció idején nehezen tud mutatni nekem olyan céget, amelyiknek nem nő a bevétele – de jellemzően ezzel együtt a kiadásai is. A betétek esetében két jól elkülöníthető világ van: a vállalati és a háztartási betéteké.
Utóbbiak esetében most már szintén 3% fölött van az átlagkamat az MNB adatai szerint. A bankmenedzsment összetett feladat, így felelősen nem lehet egy-egy terméket, pl. a folyószámlabetét állományt kiemelni. A betéti és hitel kamatok között szoros a kapcsolat, az alacsony betéti kamat következménye a kedvező hitelkamat. A betéteknél egymással versenyzünk, és küzdünk az állampapírokkal is. Emellett a hitelezés elsődlegességet élvez, hiszen a gazdasági stabiltásnak és növekedésnek van prioritása.
A jegybank szerint nem a lakossági ügyfeleknél, csak a szintén a háztartásokhoz sorolt nonprofit szervezeteknél és önálló vállalkozások lekötött betéteinél nőtt 3% fölé az átlagkamat, amelyek nagyon felhúzzák a háztartási statisztikát. Az MNB hosszas sürgetése ellenére a kondíciós listák se mutatnak jelentős kamatemeléseket a bankok többségénél, és a látra szóló betéteknél sincs ilyen.
Térjünk vissza akkor a kereslet-kínálat szabályához, és nézzük meg a teljes iparágat! A helyzet, amiben most vagyunk, más, mint 2009-ben vagy 2010-ben volt.
A bankszektor hitel/betét mutatója nem 160-170 százalékon, hanem 60-70 százalékon áll, és a pénzintézeteknek óriási kihívást jelent, hogy mit kezdjenek ennyi betéttel.
Lakossági területen a kamatérzékeny ügyfelek esetében a bankok valójában nem csak egymással versenyeznek, az állami kínálat befolyásolja a piacot. Hiszen a háztartások számára hosszú távra az infláció feletti kamatszinteket kínáló állampapír-befektetések elérhetőek. Itt a bankrendszer a közvetítő feladata végrehajtásával segítheti a racionális tőkeáramlást. Persze kérdés: akar-e mindenki még több állampapírt vásárolni? Le a kalappal az MNB szigorító politikája előtt, de a jegybankoknak sehol a világon nem könnyű visszaszívniuk a válságok miatt teremtett többletlikviditást a rendszerből. Emellett bizonytalan körülmények között a piac a tőke mozgékonyságát, a gyors hozzáférhetőséget preferálja – még akkor is, ha ennek az ún. „sunk cost”, az elsüllyedt lehetőség költsége az ára. A lakosság jelenleg 10 ezer milliárd forintot meghaladó összeget tart kamatot nem fizető – látra szóló – folyószámlán. Kényes egyensúlyi feladata van tehát a jegybanknak, a Pénzügyminisztériumnak és a teljes bankszektornak is. Az időzítés és a sorrendiség területén az egyes szereplőknek más-más az érdeke.
A vállalatoknál is fennáll a likviditásbőség, ehhez képest nekik áprilisban már csaknem 5,5%-os átlagkamatot fizettek a lekötött betétekre a bankok. Mi a különbség?
Az alternatív befektetéseknél, pl. az állampapírnál is szegmensenként eltérő egy-egy termék árazása. A lakossági számlavezetési jutalékok lényegesen kedvezőbbek, mint a vállalatiak. A vállalati piacon viszont több tízmilliárd forintot tudnak egy-egy lépéssel megmozdítani a bankok, teljesen másképp működik, mint a lakossági piac, a modellezésében is óriási különbségek vannak. Mindannyian abban reménykedünk, hogy a likviditási többletből fakadó problémák, az infláció, meg fognak oldódni az elkövetkező egy-másfél évben.
Visszatérve kicsit a minden idők legnagyobb banki adóterhét jelentő „extraprofitadó” bejelentésére, illetve a rá adott reakciókra: miért kellett 8 napot várnia a bejelentés után a Magyar Bankszövetségnek, hogy reagáljon végre, és kifejezze a tiltakozását?
Ahogy már említettem, az elmúlt évek teljesítménye alapján mást vártunk. A köztes időszakban több egyeztetés történt, így a felelős és pontos véleményünket csak a részletek megismerése után tudtuk közleménybe önteni. Mindig van egy bejelentés, és utána jönnek csak a részletek, majd a reakciók.
De a részletek csak a bankszövetségi közlemény után másfél nappal derültek ki a Magyar Közlönyből.
Szerettünk volna tisztábban látni, hiszen van már van abban rutinunk, hogy kivárjuk és meglássuk: az ördög a részletekben rejlik.
Felsorolta, mennyi feladata van a bankszektornak. Lát olyan szolgáltatásokat vagy banki funkciókat, amelyek ellátását a biztosítókhoz hasonlóan veszélyeztetheti az új különadó?
A bankszektor legfontosabb feladata a bizalom védelme, fenntartása, amely a kiszámíthatóságon alapul. Ennek megfelelően tervezi a piaci szerepvállalását. Eszerint nő a hitelállománya, nyújt tőkebefektetési tanácsokat és erősíti a vállalatok piaci jelenlétét, növekedését. A mostani adó bevezetése és mértéke ezek ellen hat. Ez a helyzet a stratégia kényszerű újragondolásával jár, amit mind a hazai mind a külföldi tulajdonosok el fognak végezni. Minden más szektorhoz hasonlóan. A pénzügyi piacokon túl nagy a bizonytalanság, és a terhek is: idén a szokásos társasági adók és banki különadók mellett már volt egy szektorszinten csaknem 75 milliárd forintos OBA-befizetésünk a Sberbank csődje miatt, aztán most jött a 250+50 milliárd.
A befizetnivalók nagyon gyorsan közelítik a bankszektor tavalyi 550 milliárd forintos teljes belföldi nyereségét, pedig még csak június eleje van.
Miközben a profittermelő képesség az aktuális körülmények miatt elolvad.
Az Erste Bank, az EBRD és a kormány 2015. februári szándéknyilatkozatától datáljuk a kormány és a bankszektor korábbi kutya-macska viszonyának a rendeződését. Ismét egy hűvösebb korszakába lép az állam és a bankszektor viszonya? Az Erstében még mindig jelen van 15%-os tulajdonrésszel az állam, ez nem okozott feszültséget?
A kisebbségi tulajdonos magyar állam képviselőinek jeleztük, hogy
az elvonást nem találjuk arányosnak, ellehetetleníti a bankpiac tovább fejlődését, ugyanis ilyen kiszámíthatatlan környezetben nehéz rábeszélni a befektetőket egy bankrészvényre.
A bankrendszer a bizalomra épül, 2015-ben is azon az alapon jött létre a megállapodásunk, hogy a tulajdonosaink bíznak a jövőben, a bankrendszer stabilitásában, profitszerző képességében, nyereséges működésében, társadalmi felelősségvállalási szerepében. Minden erőfeszítésünkkel azon vagyunk, hogy a 2015-ben felépített bizalmat a jövőre nézve is megőrizzük.
Az Erste Bank bécsi tulajdonosai mit szóltak a különadóhoz?
Maradjunk annyiban, hogy nem örültek.
Hogy értékelik, megszegte-e a kormány a 2015-ös megállapodást?
Sosem vitattuk, hogy vannak olyan gazdasági helyzetek, amikor a bankrendszertől erőn felüli áldozatvállalásra van szükség – példa erre az extra bankadó befizetés 2020 tavaszán. Elismerjük, hogy van tere a hatékonyság növelésének. De az szembe megy az eredeti szándékokkal, ha ez az áldozatvállalás a versenyképesség rovására megy. Vannak azonban még más függőben lévő ügyeink is az állammal.
A levegőben lóg például a június 30-án lejáró kamatstop. Ha azt a korábbi megállapodást felülírva meghosszabbítják, akkor az éves szinten további 100 milliárd forintjába kerül a bankszektornak.
De tart még a hitelmoratórium is, amelyben a lakossági ügyfelek 5, a vállalati ügyfelek 2-3 százaléka vesz részt jelenleg – meglátásunk szerint sok potyautassal.
Mi a várakozása, illetve a javaslata a június 30-án lejáró kamatstoppal kapcsolatban?
Az érvényes jogszabályból a június végi befejezés következik. Senkinek nem jó, ha a piaci működésébe, a magánjogi szerződésekbe az állam különleges intézkedéssel beavatkozik. A kamatstop változtatás nélküli folytatásával szemben ezért a Magyar Bankszövetségnek a közelmúltban volt két konstruktív javaslata. A kamatstoppal érintett ügyfelek többsége egykori devizahiteles, akiket az állam több alkalommal már megsegített, a hitelüket szűkített kamatfelár mellett forintosították, a csökkenő kamatkörnyezetben pedig egyre alacsonyabb törlesztőrészletet fizettek. A jövedelmek növekedését figyelembe véve az adatok azt mutatják, hogy 20%-kal magasabb törlesztőrészlet kigazdálkodható.
Az egyik javaslat tehát az, hogy maximum 20%-kal emelkedhessenek a törlesztőrészletek a most kamatstopban lévő ügyfelek számára 2022 második felében.
Ez a devizahitelesek egykori árfolyamgátjára hasonlítana, vagyis a különbözetet átvállalnák?
Igen, a bankszektorban konszenzus van ezzel kapcsolatban. Az is lehet, hogy túlzott kompromisszumkészséget mutat a részünkről ez a javaslat, de úgy gondolom, konstruktívan kell a jövőbe tekintenünk – főleg ilyen bizonytalan időben.
Hogy szól a másik, alternatív javaslatuk?
A másik javaslat szerint fennmaradna a piaci és a rögzített kamat közötti kezdeti 2 százalékpontos különbség a mostani mintegy 5 százalékponttal szemben,
vagyis például, ha piacon 8 százalék a BUBOR, akkor ehelyett egy 6 százalékos BUBOR-hoz kötnénk az ügyfelek kamatait. Majd 2022 év végén a piaci szinthez lehetne felzárkózni.
Mit mondott a kormány a javaslataikra?
Várjuk a válaszukat.
Korábban a Portfolio értesülése szerint a változó kamatozású jelzáloghitelek tömeges fixesítésére is javaslatot tettek a bankok. Ez a hajó már elment?
Azt gondolom, hogy igen, amit lehetett, azt e téren megtettük. Ha itt ülünk majd egymással szemben néhány év múlva is, akkor meg fogom tudni mondani, mi lett volna a kedvezőbb megoldás. Az MNB jó munkát végzett a fogyasztóbarát hitelminősítés bevezetésével, aminek köszönhetően a jelzáloghitelek kétharmada fix. Sőt, az utóbbi 4 évben az ajánlásaival megkönnyítette a folyamatot: aki akarta, az költségmentesen át tudta konvertálni a hitelét fix kamatozásúra.
Tavaly decemberig az érintettek alig 6 százaléka élt a lehetőséggel. Szabályozói kudarc ez?
Ezt én máshogy látom. Valójában nem lehetett kellő mértékben átvinni azt az üzenetet, hogy enyhe törlesztőrészlet emelkedés mellett érdemes áttérni a hosszabb távon biztonságot jelentő fix kamatozásra. A fix kamatozással rendelkező ügyfelek ráadásul most érezhetik úgy, hogy visszamenőlegesen hátrányba kerültek. Ugyanis ők a magasabb, de kiszámíthatóbb kamatot választották – viszont a kamatstop őket relatív hátrányba hozta.
Ahelyett, hogy most dicsérnénk őket és az MNB-t, hogy milyen jól döntöttek, arról beszélünk, hogy miként kell még tovább megsegíteni azokat, akik kevésbé felelősen gondolkodtak,
és nem hallgattak sem a jegybankra, sem a kormányra, sem a bankokra.
Lépjünk tovább: a mostani 2000 milliárd forintos kiigazítással jórészt annak a levét isszuk, hogy az állam idén év elején hasonló összegben kiköltekezett. Amennyire most elszenvedője ennek a bankszektor, volt-e haszonélvezője is az év eleji állami költekezésnek? Magyarán: mennyire tudták becsatornázni és termőre fordítani az akkor keletkezett lakossági megtakarításokat?
Az Erste részéről mi úgy láttuk, hogy
a lakosság inkább elköltötte a visszakapott adóforintokat, a megtakarítás kevésbé volt jellemző, legalábbis az Erste oldalán értékpapírokban ez kisebb mértékben jelent meg.
Valószínűleg azt érezte a lakosság, hogy egy olyan összeget kapott, amivel a korábban elhalasztott vagy aktuális fogyasztási igényét ki tudja elégíteni, azonban megtakarítást elkezdeni még nem érdemes belőle. Készítettünk egy felmérést ezzel kapcsolatban, ahol azon válaszadók közül, akik már tudták, hogy mire költik a pénzt legtöbben a lakás felújítását, a meglévő hitelek törlesztését, vagy a gyermekekkel kapcsolatos kiadásokat (nyelvtanulás, egyetemi költségek) jelölték meg célként. Ami állami ösztönzés a koronavírus-járvány kezdete óta történt ebben az országban, annak mi természetesen részben mind a haszonélvezői is voltunk, a Növekedési Hitelprogramtól a babaváró hiteleken át az év eleji állami juttatásokig. Ne felejtsük el azonban, ezeket az állam nem nekünk adta, mi csak közvetítettük őket.
De azért levették a maguk részét.
A többlet feladat többletmunkával járt. Amennyiben nőtt a közvetített összeg, akkor a bankoknál is több maradt. Ugyanakkor több terméknél a feltételek szigorodtak, az operációs feladatok szaporodtak, például a jövőbeni babaváró hitelekre kapott állami kamattámogatást jelentősen csökkentette a kormány. Sajnos gyakran rajtunk, pénzzel „kereskedő” cégeken akarják leverni, ami a pénzzel kapcsolatos, de ez nem a mi nyereségünk, hanem az ügyfeleké. A Zöld Otthon Program alacsonyabb kamatát sem mi élvezzük, hanem az ügyfelek.
Az említett zöldhitellel kapcsolatban sem volt minden felhőtlen: mintegy 9 ezren energiatakarékos lakásba költöznek vele, de több százan vagy akár több ezren lemaradtak róla; úgy, hogy sem a bankszektor, sem az MNB nem kommunikálta feléjük, hogy kimerülőben van a program a hitelkérelem-befogadások szempontjából. Mi a történtek tanulsága?
Jó magyar szokás szerint az utolsó pillanatban tömegesen jelentek meg a zöldhiteligénylők. Meglepetten láttam, hogy hirtelen milyen rengeteg lakás vált energiahatékonnyá. Az egyik magyarázat az lehet, hogy időközben a piaci kamatok is a vártnál gyorsabban emelkedtek, ennélfogva a zöldhitelek is sokkal vonzóbbak lettek. Ami történt, az tehát részben a különböző körülmények véletlen egybeeséséből adódhatott.
A hasonló programok jövőbeni kiszámíthatóságát növelni tudná, ha már a befogadáskor elkülönítésre kerülne az ügyfelek számára a keret, és ez nem szerződéskötéskor történne meg.
A befogadás és a szerződéskötés között bonyolult konstrukcióknál, mint amilyen az új lakás vásárlás vagy az építési hitelcél, akár több hét is eltelhet. Ebben az időszakban mind a bank, mind az ügyfelek bizonytalanságban vannak, hogy lesz-e elég keret a programban számukra vagy nem.
Abban reménykedünk, hogy az MNB hamarosan ismét bevezet hasonló programot, és nemcsak új építésű lakásokra, de szigetelésre, renoválásra is lesz olcsó hitel – ami az energiahatékonyságot jelentősen növelni tudná.
A bankszektor nyilván a tavaly nyáron kifutott Növekedési Hitelprogram folytatásának is nagyon örült volna, mint ahogy most a Széchenyi Kártya Program változatlan formában való fennmaradása is örömhír lenne. Nem mond ez ellent a hitelpiac számára is rendkívül káros infláció elleni küzdelemnek?
Az biztos, hogy nem lehet az egyik lábbal a gázra, a másik lábbal meg a fékre lépni, ebből általában csak füst és egyhelyben pörgés szokott kikerekedni. Természetesen egy ilyen környezetben újra kell kalibrálni a makrogazdasági paramétereket. A bankszektor folyamatosan igyekszik a kormányzati célokat támogatni, a szakmai egyeztetéseken pedig a lehetséges hatásokat, következményeket azok összességében bemutatni.
Nem Ön az első számú illetékes, de hogy látja, lesz folytatása a Széchenyi Kártyának július 1-jétől?
Jelenleg a kollégáim nem százzal, hanem száztízzel pörögnek még a Széchenyi Kártya kérelmek elbírálásán, hiszen mindenki ki szeretné használni lehetőségeket. Ha hosszabb távra látnánk előre, az sokat segítene nemcsak az ügyfeleken, hanem a bankokon is, hiszen rengeteg fejlesztést igényelnek a folyamatosan változó feltételek. Arra számítok, hogy a kormányzat továbbra is kiemelten támogatja majd a kkv-kat, munkahelyek megőrzése és teremtése, a termelőképességük megőrzése a kormányzati cél. Ehhez pedig a kormányzati programok folytatása elengedhetetlen, azzal, hogy a kondíciók várhatóan nem lehetnek már olyan kedvezőek, mint az elmúlt két évben. Viszont annak veszélye fennáll, ha nincs a támogatásokra költségvetési fedezet, akkor a növekvő piaci hozamkörnyezetben a vállalkozások még jobban visszafogják beruházásaikat és kevesebb hitelt vesznek fel.
Ezt a hatást kell csökkenteni, és a hitelfelvételt ösztönözni. A várakozásom emiatt az, hogy maradnak egyes programok, más, de még kedvező feltételekkel.
Ez a bankszektor érdeke is.
Ez kivételesen nem a kormányon, hanem az EU-n múlik most a programok államitámogatás-tartalmának félévenkénti meghatározása miatt, de evezzünk át „piacibb” vizekre! Az év első 4-5 hónapjának hitelpiaci adatai továbbra is robosztus növekedést mutatnak. Mikorra várja a magas kamatkörnyezet miatt a negatív fordulatot?
Szerintem az igazság pillanata valószínűleg majd valamikor a negyedik negyedévben fog eljönni. A tranzakciók nagy részét nem egyik napról a másikra készítik elő az ügyfelek, legyen szó ingatlanvásárlásról vagy befektetésről. Arról nem is beszélve, hogy a gazdasági kilátások sem egyik napról a másikra romlanak. A kiindulópontunk még mindig jó, de a nyári szünet után, az év utolsó negyedévében fordulópont jöhet a gazdaság számos területén. Különösen érdekes lesz a nagyvállalati finanszírozás, amelyben nincs támogatott program: ki fog közel 10% feletti forintkamattal hitelt felvenni? Óva intenék mindenkit attól, hogy ilyen időszakban „olcsóbb” devizahitelt vegyen fel, kivéve persze, ha erre bőséges deviza fedezet vagy folyamatos deviza bevétel áll a rendelkezésre.
Az MNB adatai azt mutatják, hogy a devizahitelre való átállás a vállalatok körében már megkezdődött.
Valóban, de 2003-2004-ben sem azért indult el a devizahitelezés, mert mindenki szerette. Ez kényszerpálya volt, és a vállalati ügyfelek egy része számára továbbra is az lehet. A lakosság esetében pedig ez most fel sem merülhet a meglévő előírások miatt.
Egy még mindig rendelkezésre álló menekülő út a lakosság részéről a túl magas kamatok ellen az, hogy a fogyasztási hitelfelvétel fedezetlenből fedezetté válik: a személyi kölcsönök felől a szabad felhasználású jelzáloghitelek felé mozdul el a piac, amelyek 2005 és 2008 között a lakossági hitelezés egyik motorját jelentették.
Nagyon remélem, hogy ez az öngyilkos politika nem fog megismétlődni újra, hiszen egyszer megszenvedtük ennek következményeit, és nem volt kellemes, na meg olcsó sem. A hitel célja alapján kell és szabad a hitel típusát meghatározni.
Merre fognak menni a lakásárak, számít visszaesésre?
Ebben az inflációs környezetben nem hiszek abban, hogy nominálisan jelentős ingatlanárcsökkenést fogunk látni, de természetesen ez nemcsak a bankokon múlik, hanem elsősorban az orosz-ukrán háború teremtette gazdasági körülményeken. Némi tranzakciószám-csökkenés várható már az idei évben is, mivel a múlt évhez képest a jóval magasabb kamatkörnyezetben a hitelből fedezett befektetési célú lakásvásárlások száma csökkenni fog. A pandémia hatására nagyot változott a keresleti oldal: nálunk is 50%-os home office van, a fővárosi ingatlanpiac sok szempontból telítődött, Budapest agglomerációja és a vidéki ingatlanpiac felértékelődött, a befektetői kereslet szinte eltűnt, a fővárosba se jönnek annyian, mint korábban.
Az Erste Bank sorozatban vásárolta fel az elmúlt években a pénzügyi szektor egyes szereplőit. Csőben van már az újabb akvizíció, vagy a különadó elveszi a kedvüket a terjeszkedéstől?
Konkrétumot nem tudok mondani most, de folytatjuk az opportunista hozzáállásunkat, hiszen csak így érhetjük el a célunkat, hogy
tartósan az ország három legnagyobb bankja közé kerüljünk, a már piacvezető OTP illetve a Magyar Bankholding mellett.
Ilyen piaci körülmények között ez nekem felérne egy erste, vagyis egy első hellyel.
December óta nem sokat lehet hallani a Commerzbank Erste Bank általi megvásárlásáról. Sínen van a tranzakció?
Köszönet illeti az MNB-t és a GVH-t is, hiszen az engedélyeztetés nagyon gördülékenyen zajlik. Az integráció folyamatban van, év végére le szeretnénk zárni. Miközben a Commerzbankból átvett kollégák segítéségével is igyekszünk az ügyfélkiszolgálás minőségén még tovább javítani, a tranzakció zárását követően a Commerzbank ügyfelei is hozzáférnek majd az Erste Bank országos, több mint 100 fiókból és 22 kereskedelmi központból álló lefedettségéhez, valamint a piacvezető befektetési banki szolgáltatásokhoz.
A nemzetközi hangulat és a Magyar Nemzeti Bank is egyre több fenntarthatósági kihívást támaszt a bankokkal szemben. Melyek az Erste Bank eddigi legfontosabb vállalásai, és hogyan mérik vagy fogják tudni mérni, mennyire zöld a bank tevékenysége?
Amikor zöld banki tevékenységről beszélünk, akkor szét kell választani két dolgot. Egyrészt a saját banki operációról beszélünk, vagyis arról, mennyire zöld a bankunk működése. Ebben nagyon jól állunk, és már 2023-ban megvalósul a teljesen klímasemleges működés az Erstében. Ez volt a könnyebb feladat. A másik, nagyobb falat
a portfóliószintű klímasemlegesség, tehát a hitelek mögött álló eszközök klímasemlegessége. Ez egy hosszabb távú cél, ezt 2050-ig szeretnénk elérni.
Jelenleg azt próbáljuk meghatározni, hogy mi is számít zöld, illetve barna hitelnek és mekkora az egyes hitelek mögötti kibocsátás. Miután sikerült feltérképeznünk a portfóliónkat, utána jöhet a pontos menetrend meghatározása annak érdekében, hogy odaérjünk a 2050-es vállalásunkhoz. A teljesen klímasemleges működés egy hatalmas feladat, ami végső soron az ügyfeleink döntésén múlik.
Mennyi ideje és energiája marad arra a fentiek után, hogy a bankja hosszabb távú jövőjével, digitalizációjával és társadalmi szerepével foglalkozzon?
Ennek aránya az elmúlt pár hétben 1% alatt volt, és sajnos „békeidőben” is csak ritkán haladja meg a 10%-ot. Bár sok munka van azzal, hogy a külső környezethez alkalmazkodjunk, nem szabad megspórolni a munkát, és folyamatosan foglalkozni kell a jövővel is. A bankok egyre nagyobb mértékben támaszkodnak a digitális megoldásokra, és ha valahol, hát az IT területén őrületes a fejlődési tempó. Folyamatosan jelennek meg új megoldások és lehetőségek, amelyekre reagálnunk kell. Hogy csak egy példát említsek: a blockchain technológia is egyre meghatározóbb lesz az életünkben. Mi úgy látjuk, hogy a bankok eddig is élen járó szerepet töltöttek be a társadalomban, és a gazdaság egyik meghatározó pillérét jelentik. Ez a szerep csak fokozódik a klímasemlegességi törekvéseknek köszönhetően, amiben a bankok kiemelt szerepet vállalnak. A pénzügyi egészség megteremtését és ezzel párhuzamosan a pénzügyi tudatosság növelését nem lehet egyik pillanatról a másikra elérni. Ehhez mind a banknak, mind az ügyfélnek aktív szerepet kell vállalnia. Az Erste megbízható partnerként vállal szerepet ebben a munkában.
Megerősödve vagy meggyengülve fog kikerülni a bankszektor a háború, az infláció, az energiaválság és a különadók sújtotta következő másfél vagy ki tudja hány évből?
Az Erste Bank vezetőjeként és a Magyar Bankszövetség elnökeként sem lehet más a célom, minthogy mindent megtegyek annak érdekében, hogy a bankszektor az előtte álló nehézségeket leküzdje, és a válságból megerősödve és versenyképesen jöjjön ki. Ez az ország érdeke is. Jelenleg rengeteg bizonytalansággal állunk szemben és akár napról napra változhatnak a kilátások. Az Erste mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy támogassa az ország gazdaságát, ha úgy sikerül, akkor továbbra is teljes gázzal haladhassunk előre.
Fotók: Berecz Valter / Portfolio
