Egy jó bankhoz két dolog kell
Tőke és likviditás – „csak” ez a kettő kell ahhoz, hogy egy bank stabilan működhessen. E kettő meglétének és egészséges egyensúlyának persze már rengeteg peremfeltétele van. Mifelénk, a banki különadók hazájaként elhíresült Magyarországon például nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a bankrendszernek nyereségesen kell működnie. Ha ugyanis a tulajdonosa nem egy dúsgazdag jótékonysági szervezet (márpedig nem az), akkor csak így tudja elérni, hogy a bank tőkéje folyamatosan növekedjen. A tőke növekedése nélkül pedig nem tud egy bank többet és még többet hitelezni, vagyis a növekedéshez szükséges forrással ellátni a gazdaságot. Veszteséges működés vagy mérlegalkalmazkodás mellett zombiként viselkedik egy bankrendszer, ahogy 2008 és 2015 között, a hét szűk esztendőben láttuk Magyarországon. A túladóztatás tehát nem egy okos stratégia a bankszektor megerősítésére és stabilitásának a fenntartására, mert visszafogja a bankok tőkeakkumulációját. Amerikában is így van ez, de náluk most más a sztori.
A tőke és a likviditás a két megkerülhetetlen kulcsfogalom az amerikai bankrendszerben is, mint minden bankrendszerben a világon:
- a megfelelő tőke a szolvens működés, vagyis a tartós fizetőképesség feltétele,
- a megfelelő likviditás pedig a likvid működés, vagyis az azonnali fizetőképesség garanciája.
Amikor tehát arra vagyunk kíváncsiak, mi történhetett a 16. legnagyobb amerikai banknál, a Silicon Valley Banknál, amelynek csődje a Washington Mutual 2008. szeptemberi bedőlése óta nem látott pénzügyi összeomlást jelent az USA számára, akkor szokás szerint a tőke és a likviditás gyökerénél kell keresgélnünk az okokat, hiszen nem mindegy, a tartós vagy az azonnali fizetőképesség rendült meg. Mint alábbi ábránkon látható, az utóbbi években már egyik sem igazán esett meg az amerikai bankokkal.
Mi történt?
A híreket felületesen olvasva úgy tűnhet, egyszerű likviditási probléma támadt a banknál, miután
a betétesei a múlt héten megrohanták a társaságot, és csak a csütörtöki napon 42 milliárd dollárt próbáltak felvenni a bankból, ami a 2022. végi betétállomány egynegyede.
A betétek egynegyedére egyetlen nap alatt (!) fennálló betétkivonási igény olyan hatalmas, hogy azt a 2008 után elterjedt szabályokkal sem lehet kezelni. Egy ekkora betétkivonás a bankrendszer itt bemutatott, a pénzteremtés folyamatát is magában foglaló alapvető működését lehetetleníti el. Tudni kell ugyanis, hogy a betétesek pénze valójában nincs bent a bankban, és nem áll azonnal rendelkezésre: abból a bank hitelez, befektet és eszközöket vásárol. A bankrendszer működésének az alapja a betétes bizalma abban, hogy az ő betétét bármikor vissza tudja fizetni a bank ÉS egyúttal a bankok bizalma abban, hogy nem fordul elő olyan eset, hogy a betétesek mindegyike (vagy nagy része) egyszerre jelentkezne a pénzéért.
A betétkivonást megelőző részvénykibocsátási szándék
A bank bedőlése nem a betétkivonással kezdődött. A bank vezérigazgatója a bankcsőd előtt állítólag 11 nappal az összes részvényét eladta. A döntő bizalmi válságot látható módon nem is ez, hanem az robbantotta ki, hogy múlt szerdán a társaság több mint 2 milliárd dolláros részvénykibocsátást jelentett be (1,25 milliárd dollárnyi törzsrészvényt és 500 millió dollár elsőbbségi átváltható részvényt bocsátottak volna ki), ami egyértelmű bizonyítéka volt annak a befektetők és a betétesek számára, hogy a bank tőkehelyzete megingott. A likviditási válságot tehát a tőkehelyzet (látszólagos?) megingása előzte meg, még ha ezzel 2022 végén látszólag nem is volt gond:
a bank jövedelmezősége és tőkehelyzetE is rendben lévőnek tűnt, 2022-ben 12,1%-os tőkearányos megtérüléssel és 2022 végén 15,3%-os alapvető tőkearánnyal (CET1).
E két számot még a híresen túlszabályozott nagy európai bankcsoportok többsége is megirigyelhetné. Akkor mi lehetett a gond?
Valószínűleg az alábbi kockázatok együttállása, ami nem 2022 végén, hanem a múlt héten érte el a kritikus tömeget:
- kamatkockázat,
- üzleti modellből származó kockázat,
- szabályozási kockázat,
- felügyeleti kockázat.
Kamatkockázatból: a hirtelen realizálandó árfolyamveszteség
Az, hogy nem egy évvel ezelőtt, és nem is jövő ilyenkor következett be a csődesemény, nagy valószínűséggel a kamatkockázatok realizálásával magyarázható: más bankokhoz hasonlóan, de náluk jóval nagyobb volumenben és tőkeáttételben rövid forrásokból hosszú kötvényeket vásárolt a bank (a hitelek az eszközállomány kevesebb mint felét tették csak ki), ahogy Zsiday Viktor is megírta a blogján, a kaliforniai Orange megye 1994-es csődjéhez hasonlítva a mostani eseményeket.
Egészen addig jövedelmezően működik ez a stratégia, amíg a folyamatosan megújuló források kamata alacsony, a lejáratig tartott eszközök kamata pedig magas, hiszen biztos a pénzáramlás a bank számára. Abban a pillanatban azonban, hogy az ügyfelek elkezdik kivonni pénzüket a bankból, megváltozik minden:
a bank arra kényszerült, hogy eszközeit a mostani magas hozamkörnyezetben kényszerlikvidálja, vagyis eddig nem realizált (2022 végén a tőkét meghaladó szinten, 15 milliárd dolláron álló) árfolyamveszteségének nagy részét realizálja.
A bankcsődről szóló híreket követően látványosan meg is érkeztek a piacra az alacsonyabb kamatpályára vonatkozó várakozások. De miért pont ezzel a bankkal történt meg mindez, és nem egy másikkal?
Üzleti modellből származó kockázat
A Silicon Valley Bank, illetve a köré épült, többek között kiterjedt vagyonkezelést végző pénzügyi konglomerátum ügyfélbázisának összetétele sajátos: regionális bankként a Szilícium-völgyben működő technológiai startupok adták az ügyfélbázis gerincét, azon belül is a venture capital típusú finanszírozásból működő társaságok körében volt nagyon népszerű. A bank már 2015-ben azzal büszkélkedett, hogy ügyfele között van az összes amerikai startup 65%-a, ezt követően pedig akkora növekedést mutatott fel, hogy a 2019 és 2021 vége között két év alatt a betétállomány a háromszorosára növekedett, szemben az amerikai bankok 37%-os átlagos betéti dinamikájával. Ráadásul nagy betétekből nőtt nagyra: 2022 végén a betéteinek 95%-a nem volt biztosított a betétbiztosító FDIC-nál, vagyis nem fért bele a 250 ezer dollár alatti kategóriába.
2022-ben, a járvány lecsengése után a technológiai szektor forrásai elapadtak, jóval kevesebb kockázati tőke és külső forrás áramlott a szektorba, mint korábban, miközben az infláció az ő működésüket is megdrágította. Egyre többen kezdtek a pénzügyi tartalékaikhoz hozzányúlni, ráadásul egy olyan ügyfélkör tette ezt, amely tudatosan bánik a pénzével, és teljesen másképp viselkedik, mint a lakossági ügyfélkör, amely csak szép lassan, például (legalábbis a statisztikai átlag szintjén) az infláció hatásainak megfelelően éli fel pénzügyi tartalékait.
A startup ügyfélkör sajátosságai tehát kifejezetten sérülékennyé tették a betétek és befektetések oldalán az ügyfélpénzeket kezelő bankot.
Hol voltak a szabályozók?
A legélesebben az európai kommentátorok vetették fel a szabályozók felelősségét az ügyben, és úgy tűnik, nem véletlenül. Az elemzői társadalom kórusban zengte ugyanis az utóbbi években, hogy az amerikai bankrendszer mennyivel jövedelmezőbb és vonzóbb a befektetők számára az európainál, és ebben bizony az európai bankpiacok széttöredezettsége mellett óriási szerepe van annak, hogy az amerikai tőke- és likviditási szabályok sokkal lazábbak az európaiaknál.
Többek között a Financial Times számos nemrég megjelent cikke (pl. itt, itt és itt) hívta fel a figyelmet arra, hogy a 2008-as pénzügyi válságot 2010-ben követő, Barac Obama elnök idején elfogadott Dodd-Frank-törvényt 2018-ban, Donald Trump piacpárti intézkedéseinek egyikeként alaposan felvizezték, így például
a Bázel III. során bevezetett LCR és NSFR likviditási mutatók teljeskörű alkalmazása a 250 milliárd dollárnál kisebb eszközállománnyal rendelkező bankok számára nem kötelező, mint ahogy a Fed stressztjei sem terjedtek ki a bankra,
előbbit a Silicon Valley Bank még jelezte is egyik beszámolójában.
Hol voltak a felügyeletek?
A „kisebb méretű” regionális és közösségi bankok az utóbbi időben nemcsak a szabályozás, hanem a felügyelet szempontjából sem voltak a hatóságok figyelmének középpontjában, és ebben óriási szerepe lehetett a helyi politikusok lobbierejének, amelyet a helyi bankok gazdasági hátországként támogattak meg. Ahogy említettük, a Fed eleve nem végzett stresszeszteket a kisebb bankokon, emellett még a felügyeletüket is meg kell osztani, ez esetben a California Department of Financial Protection and Innovation nevezetű hatóság feladata volt, hogy a csődbe ment bank feletti közvetlen felügyeletet ellássa, a Feddel való munkamegosztás a kritikusok szerint
túlságosan széttöredezett felügyeleti figyelmet eredményezett.
Mi jön most? Lesz fertőzés?
Vasárnap este két nagy bejelentés érkezett a szövetségi hatóságoktól:
- az FDIC teljes betétvédelmet nyújt a Silicon Valley Bank és a szintén csődbe ment, kriptopiacon aktív Signature Bank betéteseinek, vagyis bár a betétek döntő része nem volt biztosítva, a kártalanítást ezeknél is elvégzik, így a betétesek március 13-tól, hétfőtől kezdve hozzáférhetnek minden pénzükhöz az FDIC ellenőrzése alá vont bankoknál,
- a Fed a Bank Term Funding Program (BTFP) elindításával legfeljebb egy évre pótlólagos finanszírozást nyújthat bankoknak, takarékszövetkezeteknek, hitelszövetkezeteknek és más jogosult betéti intézményeknek, amelyek fedezetként amerikai állampapírokat, ügynökségi adósság- és jelzálogfedezetű értékpapírokat, valamint más minősített eszközöket biztosítanak, hogy a bankok minden betétesük igényeit ki tudják elégíteni, és ezeket az eszközöket névértékükön fogadja el a Fed.
Mindkét beavatkozás óriási fegyvertény a betétesi bizalom helyreállítása érdekében, ugyanakkor természetesen számos erkölcsi kockázattal (moral hazard) kapcsolatos kérdést is felvetnek, amivel kapcsolatban elsősorban a republikánusok oldaláról vár még sok kritika a demokrata döntéshozókra. Mindezek mellett úgy tűnik, megkezdődött a bank egészséges részeinek gyors leválasztása is a csődbe ment bankról, ami szintén elengedhetetlen a pénzügyi fertőzés gyors megfékezésére: javában zajlanak a tárgyalások a pénzügyi csoport egészséges részeinek megvásárlásáról, illetve például Nagy-Britanniában az HSBC már kötelezettséget is vállalt a helyi tevékenység – igaz, mindössze 1 fontért történő – megvásárlására.
Összegzés
2008 után valóban biztonságosabb hely lett a pénzügyi világ, és tőkeerősebbek, likvidebbek, stabilabbak lettek a világ bankjai. A működési logika azonban nem változott: a bank működése a betétesek bizalmára épül, ami ha alapjaiban megrendül, akkor nincs visszaút a bank számára. Úgy tűnik, a Silicon Valley Bank egy olyan szabályozói és felügyeleti környezetben működött, amely Bázel III. szellemiségéhez és a bank méretéhez képest is alulkezelte a kockázatokat. Ráadásul e társaság esetében a szokásoshoz képest speciális kockázatok társultak: a kamatkörnyezet és az ügyfélmagatartást stabilitására épülő befektetési stratégia a betétesi bizalom megrendülésével olaj lett a tűzre a bank számára. A fertőzés gyors megfékezésére helyes irányba tettek lépéseket az amerikai hatóságok, ennek ténye azonban nem feltétlenül nyugtatja meg a piacokat arról, hogy a betétesi bizalom más – különösen a legsérülékenyebbnek tűnő regionális és közösségi – bankoknál nem illan el ugyanígy, pénzügyi fertőzést indítva el a teljes, akár a globális bankrendszerben.
Címlapkép: Boris Roessler/picture alliance via Getty Images
